Ezt a tervet Európa át tudja húzni, és át is kell húznia – írta a Focus német politikai hetilapban Gerald Knaus, a migráció nemzetközileg ismert szakértője, számos európai kormány tanácsadója, az Európai Stabilitási Kezdeményezés intézet alapítója.

Knaus szerint március végére az ukrajnai menekültek száma eléri az ötmilliót, és ha a háború így folytatódik, a számuk néhány hónapon belül elérheti a tízmilliót. Putyin célja nem utolsó sorban az, hogy nyomást gyakoroljon Európára, destabilizálja azt, a menekültek milliói gyengítsék az európai demokráciákat, szétrobbantsák az Európain Uniót és feszültségeket keltsenek az Ukrajnával való kapcsolatokban.

Az orosz vezetés 2015-ben, valamint 2021-ben is – amikor a fehérorosz-lengyel határra küldött menekülteket megerősítve látta magát abban, hogy az európai társadalmak ettől hajlamosak pánikba esni. Jelenleg csak feltételezhetjük, hogy a Kreml egyik célja most is az volt, hogy felélessze a sok millió menekülttől való félelmet.

Nem lehet eléggé méltatni, mennyire történelmi jelentőségű az EU belügyminisztereinek döntése, hogy minden Ukrajnából menekülőnek azonnal tartózkodási és munkavállalási engedélyt, valamint támogatást adnak. Ennek ellenére felmerül a kérdés, hogy bejöhet-e mégis Putyin számítása, ha továbbra is rohamos tempóban nő a menekültek száma.

Az EU tavaly új vasfüggönyt épített a belarusz határon. Az európai demokráciáknak most, hogy szolidaritást vállaltak Kijevvel, az akkorinak az ellenkezőjét kell bebizonyítani: hogy készek befogadni sokmillió nőt és gyereket, akiknek az apái, fivérei, a férjei Ukrajnában harcolnak. Ez kizárólag átfogó európai mobilizálással lehetséges, ami azt jelenti, hogy nem csak az Ukrajnához közeli országoknak, hanem Spanyolországnak, Franciaországnak és az Egyesült Királyságnak is menekültek százezreit kell befogadni.

Ez a tudat azonban jelenleg még nincs meg Brüsszelben és számos tagállam kormányában sem – mutatott rá Knaus.

Úgy vélte: erős jelzés lenne, ha Európa nagyvárosai Párizstól Tiranáig és Lisszabontól Athénig közösen kinyilvánítanák, hogy készek a lakosságuk tíz százalékának megfelelő létszámú menekültet befogadni – és akkor már csak a transzfert kell megszervezni. Jó lenne nagyon hamar megrendezni egy olyan konferenciát, mint 1979-ben, a vietnámi csónakos menekültek* ügyében, és minél több nyugati államot mozgósítani arra, hogy legalább ideiglenesen fogadjanak be ukrajnai menekülteket. Akkor és ott – akárcsak 1956-ban a magyar menekültek ügyében – nem alkudoztak kvótákról, mint az utóbbi években Brüsszelben.

A G7 államai a többi ország meggyőzését egy közös megbízottra hagyhatnák – mondta Knaus, és arra célzott, hogy erre például Barack és Michel Obama kiválóan alkalmas lenne. Emellett mindenhol támogatni kell a befogadás és segítés modelljeit, valamint az önkéntes segítőket.

„Putyin azt reméli, hogy Európa retteg a menekültektől. Az európai demokráciákon múlik, hogy Putyinnak, és mindenekelőtt az áldozatainak megmutassák, hogy ezúttal elszámította magát” – hangsúlyozta a szakértő.

Fotó: MTI (Záhony)

*A kommunisták 1975-ös végső győzelme után több százezer ember igyekezett elhagyni a térséget, elsősorban a tengeren keresztül, a legkülönfélébb vízi járműveken, kitéve magukat az időjárás viszontagságainak és a kalóztámadásoknak. A főbb vízi utaktól távol eső helyeken utazás a rossz állapotú, többnyire kisebb hajókon rendkívül veszélyes volt, minden valószínűség szerint több tízezer ember vesztette életét a tengeren. A szomszédos délkelet-ázsiai országok egyre kevésbé voltak hajlandók befogadni a menekülőket, gyakran még a hajók kikötését is megpróbálták megakadályozni. 1979-ben Indonézia, Malajzia, a Fülöp szigetek, Szingapúr és Thaiföld kormánya kategorikusan elutasította további menekülők befogadását A menekültek helyzetének rendezésére 1979 júliusában az UNHCR kezdeményezésére nemzetközi konferenciát szerveztek, amelynek egyik fő célja volt, hogy a fejlett országok ajánljanak fel pénzt és adományt a menekülők ellátására, valamint vállalják, hogy meghatározott kvóta szerint áttelepítik őket. A konferencia eredményeként a fő kibocsátó ország, Vietnám vállalta, hogy igyekszik fékezni a rendezetlen kiáramlást az országból, és lehetővé teszi a jogszerű kiutazást. A következő két évben mintegy félmillió embert telepítettek át fejlett országokba, ezeknek több mint felét az Egyesült Államok fogadta be, de Kanada, Ausztrália, Franciaország, Németország is fogadott be volt “csónakos menekülteket”. Forrás