Nemcsak a forint gyengül, hanem a térség más devizái is. Szerdán csekély emelkedéssel nyitott, de gyorsan erős mínuszba fordult a pesti tőzsde részvényindexe. A legnagyobb hazai vesztes Csányi Sándor, akinek magánvagyonát a szerda reggeli nyitás után alig fél órával 9500 forint alá süllyedő OTP-árfolyam több mint 10 milliárd forinttal „tépázta” meg. A vezető részvények közül a Mol és a Richter sem remekel, a nemzetközi piaci várakozások a keddinél kisebb mértékű, de folytatódó csökkenést jósolnak a hazai tőzsdén.

„Az elmúlt napokban az látszott, hogy minél közelebb van egy ország és annak tőzsdéje a háborús gócponthoz, annál nagyobb a vesztesége” – nyilatkozta lapunknak Katona Tamás közgazdász professzor. Ezt igazolja, hogy a magyar mellett az osztrák részvények is az európai átlagnál nagyobb mértékben veszítettek az értékükből. A mostanihoz hasonló háborús helyzetben a befektetők mindig elbizonytalanodnak, a kockázatokat úgy tudják legokosabban kivédeni, ha a feltörekvő piacokról kivonulnak, és biztonságosabb helyet keresnek a pénzüknek. Erre jelenleg az euró, a dollár és a svájci frank látszik a legalkalmasabbnak.

A magyar gazdaság helyzetét a jegybank nemzetközi megítélése, a vezetők hitelessége is nehezíti. Amíg a lengyel jegybank nem habozott és hivatalosan is bejelentette, hogy kedden interveniált a devizapiacon, złotyt vett a devizatartalékból, hogy védeni próbálják a 4,8-as szintet az euróval szemben, addig a magyar központi banknak csupán egy nyilatkozatra futotta: „minden eszközzel készek harcolni”. Ennek nem sok hatása volt a forint árfolyamára, ami szintén Katona professzor véleményét erősíti: amíg ez a 2013-ban kinevezett banki vezetés marad hivatalban, addig nem veszik túl komolyan a bejelentéseiket. „A hazai pénzpiacok jelenlegi siralmas állapotában ennek is komoly szerepe van”.

Nem tudni meddig folytatódnak az ukrajnai harcok, de a magyar gazdaság háborús válságnak kitettsége aligha ér végett a közeli napokban. Csendesebb, „békeidőkben” még csak-csak ki lehetett használni az Európai Unión belüli érdekellentéteket, de most nincs helye annak, hogy valamelyik ország vezetője az „asztalra tegye a lábát”, mondván, azt nem tiltja semmi, fogalmaz sarkosan a professzor. „Ilyen éles helyzetben erőteljesen mérlegeli mindenki, hol van Magyarország helye az európai struktúrában.” A bizalmatlanság irántunk nem csökken, uniós partnereink nem nézik jó szemmel, hogy nálunk még most is legálisan működhet a rossz hírű, akár pénzmosással is vádolható, főleg orosz érdekeltségű beruházási bank. Zavaros a Paks-2 beruházás helyzete is, amit a tiltólistán szereplő orosz külgazdasági bank finanszíroz. Most a miniszterelnök úgy tesz, mintha nem tudna erről, vagy nem említették volna meg neki, hogy nem lesz, aki az építkezést fizesse.

Bizonyos korábbi, helyesnek gondolt gazdasági döntések következményeivel is számolnunk kell. Éppen a magyar és a lengyel valuta kritikus helyzete igazolja, hogy azoknak a környező országoknak – Szlovákiának és Szlovéniának –, amelyek beléptek az euró-övezetbe, most semmi problémájuk nincs. Voltak olyan évek az Orbán-rezsim idején, amikor csak politikai döntés kérdése volt, hogy belépjünk-e az euró-zóna előszobájába, de akkor ezt a pénzügyi szuverenitásunk feladásának tekintette volna a miniszterelnök. A pénzügyi szakemberek többsége úgy látja, ha akkor ezt megtesszük, ma nem sújtaná ekkora infláció a magyar gazdaságot. „Az elhibázott gazdaságpolitikai és külpolitikai döntések hatásainak levét isszuk” – véli Katona Tamás is.

A jegybank legkésőbb ma erőteljes kamatemelésbe kezdett az egyhetes betéteknél, sőt, devizapiaci intervenció is szóba kerülhet, de a jelenlegi helyzetben rövidtávon ez nem segít a forinton. Az elmúlt tizenkét évben tudatosan erőltetett leértékelési politika is okolható a mai csúcsot döntően alacsony árfolyam miatt. Nem mindegy, hogy a jelenlegi válság 310-320 forintos euró árfolyamon éri a magyar fizetőeszközt, vagy 360 forintos szintről zuhan tovább. A banki vezetés korábban arról győzködte a közvéleményt, hogy az MNB-nek nyereségesnek kell lennie, holott ez nem jelentett mást, mint a forint leértékeléséből adódó bevételt – amit ráadásul nem is mindig fizetett be a költségvetésnek, ahogyan azt a jegybanki törvény rendelte –, saját alapítványaiba „privatizálta”. A kormány a látszólag kiugró növekedést szintén a mind gyengébb forint árán produkálta.

„Egy két hónapja ezt már Matolcsy György is belátta, és azt nyilatkozta, hogy a kormány gazdaságpolitikája hibás volt” – emlékeztet Katona professzor. Az inflációt kellett volna a jegybanknak kezelnie, de ez sem sikerült. A KSH a napokban jelezte, hogy az ipar belföldi értékesítési árainak emelkedése a januárban már meghaladta a 35 százalékot, amit akkor még aligha lehetett a háború számlájára írni, s az élelmiszerek két számjegyű drágulását sem indokolja a jelenlegi konfliktus. A mezőgazdaságban is további áremelkedések várhatók, jósolja Raskó György agrárközgazdász.Az emelkedést az Ukrajnában termelt napraforgó, repce és gabona kiesése indokolja.

Merre tart az infláció? Rövid távon nem lehet csökkenésre számítani, közelébe kerülünk a két számjegyű pénzromlásnak és az élelmiszerek piacán az árak bőven túl is léphetnek ezen.

https://hirklikk.hu/kozelet/godorben-a-forint-es-a-pesti-tozsde/394646