Titokban állapodott meg 2014 legelején Orbán Viktor Vlagyimir Putyinnal a paksi atomerőmű bővítéséről. Szűk két hónap múlva Oroszország megtámadta Kelet-Ukrajnát. Putyin természetesen már a paksi szerződés aláírásakor is pontosan tudta, mi történik majd két hónap múlva. Két eset lehetséges: vagy bepalizta Orbánt, vagy a két nagy formátumú illiberális annak tudatában szerződött, hogy hamarosan egy súlyos biztonsági konfliktus ellenoldali szereplői lesznek.

Ezen a ponton a történet megint kétfelé ágazik. Az egyik verzió alapján Orbán Viktor tisztában volt vele, hogy amiről megállapodnak, azt egy eszkalálódó EU-orosz szembenállás közepette nagy valószínűséggel nem lehet majd végrehajtani, vagyis hazardírozott a magyar történelem legdrágább beruházásával. Vagy pedig arra tette fel a tétjeit, hogy úgyis Oroszország nyer (lásd még: „A nyugati civilizáció vezető ereje szertefoszlik, jön fel a kelet, az ipari forradalom óta nem bolydult fel így a világ rendje”), és mi majd a nyertes oldalra kerülünk.

Ha egy kissé még inkább visszamegyünk az időben és felütjük a Fidesz 2010-es programját, érdekes dolgokat találunk benne. Orbán azt fejtegette, hogy az új kormánynak „fontos feladata lesz megújítani szövetségét a Nyugattal, erősebb kapcsolatokat teremteni Amerikával” - a keleti szeles szöveggel nem veszélyeztette a kétharmadot, azt csak 2010 novemberében vette elő. De van más is, ami az azóta történtek fényében elég furán hat. Évente a lakásállomány 10 százalékának teljes energetikai felújítása állami támogatással (12 év alatt sem jutottak el 10 százalékig, nemhogy évente), önkormányzati részvételű energiahatékonysági programokat finanszírozó zöld bank, panelfelújítás 80 százalék energiamegtakarítással, az okos mérés bevezetése, a geotermikus hőenergia és szélenergia területére irányuló befektetések ösztönzése.

 Vagyis a mai kormánypárt 12 évvel ezelőtt felvázolt egy utat az energia-önellátás felé, majd az egészet a kukába dobta, bevezette a szélerőmű-tilalmat és a napelemadót, illetve megegyezett Putyinnal a már így is szélsőségesen magas, 80 százalék körüli orosz olaj- és gázfüggés tartósításáról, meg a kiszolgáltatottságot tovább növelő, orosz technológiájú, orosz finanszírozással épülő, orosz üzemanyagot használó atomerőmű felépítéséről.

Most itt állunk egy olyan háborúban, amelyre az időnként kiújuló orosz birodalmi igényeken túl semmilyen értelmes magyarázat nincs. Magyarországnak van orosz kémbankja (meg az országban szabadon tevékenykedő, azt műveleti területként használó orosz kémhálózata), orosz nyelvű hírszolgáltatása, a „közmédiával” egybeépült orosz propagandacsatornája, és egy régi orosz atomerőműve, amely az egykori atom-kormánybiztos bevallása szerint Moszkvából is leállítható. Viszont semmit nem tettünk azért, hogy az energiaellátásban a saját lábukra álljunk. És – nem mellesleg – azért sem, hogy akiknek majd a védelmére szorulunk, ha tényleg háború lesz, azok ne az egységet az első adandó pillanatban elárulni kész téglaként, hanem szövetségesként tekintsenek ránk. 

https://nepszava.hu/3147920_elszallott-a-pava