Az év elején keveseket lepett meg az infláció, hiszen prognosztizálható volt, hogy a január, majd április elején erőteljesen emelkedő fogyasztási adó miatt megugró dohányárak felfele fogják húzni a mutatót. Ahogy ez is látható volt, hogy a következő hónapokban a 2020 tavaszi alacsony bázis miatt az üzemanyagárak lökhetik meg a fogyasztói árakat.
Miközben a kommunikációjában a magyar jegybank az egyedi tényezőket és a drágulás átmeneti jellegét helyezte a fókuszban, a háttérben kirajzolódott, hogy ők is ennél rosszabb forgatókönyvvel számolnak, hiszen a március közepén publikált inflációs jelentésben már
4 százalék körüli éves fogyasztói árnövekedéssel számoltak.
Az óvatosságuk persze nem volt indokolatlan, vélhetőleg ők számos olyan adat ismeretében jobban látták a folyamatokat, amelyek nem publikusak. Arról nem is beszélve, hogy a tavasz során kezdtek kirajzolódni azok a globális folyamatok, amelyek számos alapanyag árának drasztikus megugrását hozták magukkal. Így a közzétételkor ugyan némi meglepetést jelentett az áprilisi 5,1 százalékos érték, de ez is „megmagyarázható” volt, főleg a fent említett dohány- és üzemanyagdrágulás miatt.
A nagy kérdés ekkor az volt, hogy igaza lesz-e az MNB-nek és a következő hónapokban jön-e valóban lassulás.
Ennek egyébként megvolt az elvi lehetősége, hiszen 2020 nyarától a gazdasági aktivitás már normalizálódott, ami akkor a szolgáltatások árának számottevő drágulásával járt. Ez pedig értelemszerűen világszerte, így Magyarországon is begyűrűzött az inflációs mutatóba, hiszen a lakhatási költségek éppen úgy emelkedni kezdtek, mint a tartós fogyasztási cikkek árai.
Az áprilisi 5 százalék feletti érték kellemetlen volt, de az üzemanyagok alacsony bázisa miatt és a dohánytermékek újabb emelése miatt az infláció gyorsulására lehetett számítani. A májusi 5,1 százalékos érték viszont sokak számára volt kijózanító pofon. A magas érték mellett ugyanis a számok azt mutatták, hogy immár nem néhány „főbűnös” húzta felfele az értéket, a drágulás ugyanis "szétterjedt" és általánossá vált.
A negatív külső hatások azonban ekkor ismét felerősödtek, Európa-szerte felrobbantak az energiaárak, a fűtési szezon előtt elképesztő mértékben nőtt a földgáz ára. Ez pedig később magával vonzotta, hogy más energiahordozók iránt is nőtt a kereslet, és ezzel párhuzamosan az áruk is.
Az ősz első felében ráadásul a magas átoltottsági számok láttán az elemzők többsége azt prognosztizálta, hogy a járványhelyzet nem fog érezhető lassulást okozni.
Az élénk gazdasági aktivitás pedig számos termék árát tovább növelte, miközben az energia drágulása elkezdett más termékek árában is jelentkezni, tovább gerjesztve világszerte az inflációt.
Az MNB annak ellenére, hogy maga is megállapította, az infláció döntően külső hatások eredményeként ugrott meg, nem vette figyelembe ezeket a folyamatokat. A kisebb mértékű kamatemelések pedig sem az inflációra, sem a forint árfolyamára nem hatott, ráadásul a gyenge forint az importtermékeket is drágítja, ami tovább tolja fel az inflációt.
Az őszi hónapokban egyre magasabb értékben emelkedő fogyasztói árakat láthattunk, szeptemberben 5,5, októberben 6,5, majd novemberben már 7,4 százalék volt az átlagos drágulás mértéke.
A kormány ugyan próbált nem piackonform eszközökkel beavatkozni, így árszabályozást léptetett életbe az üzemanyagok esetében, ám ez általánosságban nem oldja meg a helyzetet. Miközben ugyanis néhány csoporton „elverték a balhét”, addig a felboruló költségvetési hiányból a piaci szereplők azt olvashatták ki, hogy komoly gazdasági problémák elé néz Magyarország.
Így a jegybank később hiába gyorsította a kamatemelést és vezetett be duális kamatrendszert, ez annak ellenére sem járt kézzelfogható hatással, hogy az egyhetes betétek esetében a régió egyik legmagasabb kamatszintje alakult ki.
Nem véletlen, hogy az MNB várakozása szerint még a jövő évben is magas lesz az infláció, hiszen előrejelzésük szerint ez éves átlagban 5 százalék körül alakul majd. Ugyanakkor az év első felére ennél jóval magasabb, 6 százalék körüli értékeket várnak.
Látva az inflációs folyamatokat, a jegybank kvázi kényszerpályán mozog, ennek megfelelően az utóbbi időben többször megerősítették, hogy 2022-ben folytatódni fog a kamatemelési ciklus. Ahhoz persze, hogy az infláció végre csökkenjen több tényező együttes hatása szükséges. Ilyen a javuló külső környezet, a világszerte tapasztalható áremelkedések alól ugyanis egy kis nyitott gazdaság, mint a magyar, aligha bújhat ki.
Ezen felül hiteles gazdaságpolitikára is szükség van, örömteli, hogy ebbe az irányba a kormány megtette az elmúlt időszakban az első lépéseket, amikor elkezdték rendbe rakni a költségvetést, és lépéseket tett a kormány az államadósság csökkentése felé. Ha ezek a feltételek adottak, és az MNB is megfelelő lépéseket tesz, akkor van esély arra, hogy Matolcsy Györgyék legutóbbi előrejelzése valóra váljon, vagyis az, hogy 2022 második felében érdemlegesen lassuljon az infláció.
Forrás: mfor
