Székely bácsika Pestre utazik a rokonokhoz látogatóba, és a fiára bízza a gazdaságot arra az időre, amíg távol lesz. Ahogy visszatér, a fia már várja a lovaskocsival a vasútállomáson. Elindulnak haza, és beszélgetni kezdenek. Azt mondja az öreg: -Minden rendben volt, fiam? -Igen apám. -Semmi baj nem…

Sokat beszéltek, szépet is beszéltek,Jót is, de ebbül a hon még nem él meg,Mert nincs rendében eljárásotok,Ti a dolog végébe kaptatok,És így tevétek már régóta mindig;Látják, kik a multat végigtekintik.Ki képzel olyan templomépitőt,Ki a tornyot csinálja meg előbb?

Tanuld meg a viztől követni utadat,Tanuld meg a tűztől: mindből hamu marad.Tanuld meg az árnyéktól őrködni ébren,Tanulj a sziklától megállni helyeden.Tanuljál a Naptól,mely nyugovóra tér,Tanulj a szellőtől,mely lombok közt pihen:Hogyan kell életed leélni csendesen.