Kifelé ballag már a vén diák Az életből és a melódiák Gyéren zendülnek ajkán s csendesen, De azért még pár nóta megterem. De azért én panasszal nem vagyok, Az Isten napja néha rám ragyog, A csillagok a régi szelidek S hozzám hajolnak lassan a szivek.