Martin Schulz az osztrák belpolitikai botrány láttán igazolva látja, amit májusban mondott, hogy Sebastian Kurz még veszélyesebb az európai politika számára, mint Orbán Viktor vagy Jarosław Kaczyński. Az EP volt elnöke, a német szociáldemokraták korábbi kancellárjelöltje azzal indokolja véleményét, hogy a magyar és a lengyel vezetőnél leplezetlen a hatalomvágy. Minden pórusukból érződik, és nem is hagynak semmi kétséget afelől, hogy céljaik érdekében minden eszközt megengedettnek tartanak. Ezzel szemben a bukott kancellár úgy viselkedett, mint a ma született bárány, de igazából karrierista, akinek a vezérelve az, hogy a cél szentesíti az eszközt. A maga köré gyűjtött pretoriánus gárda azt vallotta: egy mindenkiért és mindenki Kurzért. Az előbányászott SMS-ek arról árulkodnak, hogy a politikus hihetetlen mértékre fejlesztette az önimádatot és olyan fanatikus csapatot alakított ki, amely ebben a formában meglehetősen ritka a fejlett világban. Módszerei nagyon is emlékeztetnek arra, amit a Szabadságpárt korábbi vezére, Heinz-Christian Strache csinált, aki az Ibiza gate-be bukott bele. De az is árulkodó, ahogyan Kurz kiutálta a Néppártból az előző elnököt, hogy helyet csináljon magának. Ez párját ritkítja az európai politikában. Schulz ugyanakkor felhívta a figyelmet: Németországban elképzelhetetlen volna, hogy frakcióvezetőként folytassa bármelyik politikus, aki ilyen ügybe keveredett. Hiszen a korrupció gyanúja vetült rá, ám lila gőze sincs arról, hogy ezzel teljes mértékben összeegyeztethetetlen a tisztsége, hiszen a közerkölcs nem csupán azt parancsolja a politikusoknak, hogy ártatlanok legyenek, emellett jó példával is elöl kell járniuk. Függetlenül az egész história büntetőjogi megítélésétől. Ám jelenleg valójában árnyékkancellárként működik és a német interjúalany nem érti, ezek után a zöldek miért nem rúgták fel a koalíciót. Hiszen ugyan visszalépett, de ő és a csapata mozgatja továbbra is a szálakat.

A konzervatív lap magazinjának vezércikke ritka kivételként védelmébe veszi a lengyel Alkotmánybíróság döntését, miszerint a nemzeti jog elsőbbséget élvez az uniós szabályrendszerrel szemben. Azzal indít, hogy a lengyelek soha nem számítottak könnyen kezelhetőnek. Országuk jó párszor idegen uralom alatt állt a történelem során, rengeteg áldozatot követelt náluk a német és szovjet megszállás és sajátos a felfogásuk a szabadságról, illetve a szuverenitásról. Ebből ered az Alkotmánybíróság határozata. Ám a kormányt rögtön megvádolták azzal, hogy megsérti az EU jogrendjét, hogy felül akarja írni a közösségi normákat, illetve hogy a Polexit készíti elő. A Bizottság – pedellusi hírnevéhez méltóan – azonnal az anyagi támogatások megvonásával fenyegetőzött. Nyilvánvaló, hogy az „európai értékek” védelmében Brüsszel azonnal rendreutasítja azt az országot, amely túl konzervatív politikát folytat és kétségbe von bizonyos játékszabályokat. Az persze igaz, hogy ez utóbbi megkérdőjelezi az egész unió működését. Viszont az sem kétséges, hogy az európai intézmények évek óta túllépnek saját jogosítványaikon, és beleavatkoznak a tagok belügyeibe, még olyan kérdésekben is, amelyekhez semmi közük sincs. Lásd a magyar LMBT-törvényt vagy hogy a lengyelek ellenőrizni kívánják saját igazságszolgáltatásukat. De a legkirívóbb példa a bevándorlás. Az országok mozgási lehetősége itt kicsi, mert kötelesek követni a közös menedékjogot. Nem véletlen, hogy Barnier figyelmeztetett: Franciaország csak úgy tudja kezelni a migrációt, ha visszaszerzi saját szuverenitását ezen a területen. Továbbá azt is előrevetítette, hogy lesz új Brexit, ha nem változik semmi.

https://nepszava.hu/3135326_szabad-szemmel-a-magyar-elovalasztasra-figyel-a-vilagsajto