Virrad. Szürkül a város renyhe piszka,De túl, az enyhe, tiszta messzeségbenÚj rajzlapját kifeszíti az égenA hajnal, a nagy impresszionista.Ezüst ónnal szeszélyes felhőt rajzol,És álmodozva pingál enyhekéket,S ragyogva tűzi az isteni képetAz űrbe a hold, nagy rajzszög, aranyból.