Guma írhatnék én bármilyen dicshimnuszt, milyen jó, hogy betetted ezt a verset - nem ismertem -, de minek?

El kell olvasni.

Neytiri1-nek:

"Alföldi Róbert
14 ó. ·
VACSORA
Megrendeltem a kedvenc thai tésztámat, kihozták, nekiülök.
Vacsorázom. Közben bekapcsolom a tv-t, nézem a híreket.
Nézem, hogy emberek rohannak utasszállító gépek után Afganisztánban, abszurdan bízva abban, hogy arra ugyanúgy fel tudnak majd kapaszkodni, mint egy teherautóra, és el tudnak menekülni a hazájukból, mert rettegnek, mert félnek, mert az életük, a szabadságuk van veszélyben.
Aztán eszem tovább, és látom, hogy afgán anyák próbálják meg átjuttatni, átdobni a karonülő gyerekeiket valami szögesdróton, hogy az európai, amerikai katonái vigyék magukkal őket, mert nem látnak más kiutat, jövőt a gyerekeiknek. Csak azt, hogy hátha sikerül átdobni őket egy szögesdrót kerítésen.
Most már nem tudok tovább enni. Megakad a falat.
Kedves honfitársaim,
mindenféle híreszteléssel ellentétben, ezek a repülőgép után rohanó emberek, ezek a csecsemőiket kerítésen át menekítő anyák a MIGRÁNSOK! Velük ijesztgetnek bennünket évek óta.
Most látható, bárki vacsora közben megnézheti, hogy honnan és hogyan próbálnak az emberek menekülni.
Hogy kik azok a MENEKÜLTEK.
Akik közül persze a mi országunk - siettünk gyorsan leszögezni – senkit nem fogad be.
Mert miért is tenné. Hiszen ezek csak megjátsszák a félelmet,
a rettegést, az életveszélyt.
És ezt gyorsan töltsd is ki a nemzeti konzultáció kérdőívén,
mert az most különösen fontos.
Ahogy ma mondta valami kormány csinovnyik valahol.
Nagyon szégyellem magamat.
Nagyon.
Leég a pofámról a bőr.
Nehéz lesz tükörbe néznünk. Majd. Egyszer. Mindannyiunknak."