Vagyis ma reggel lehessen a nyitás újabb fázisába lépni, ami annyira biztos volt – mármint, hogy lépünk, mert elérjük a határszámot – hogy a ma esti Fradi-meccsre már tegnapelőtt elkezdték árulni a jegyeket. De természetesen nem csak a Fradi miatt kellett eljutnunk a nyitásig, lesznek még mérkőzések, persze a legfontosabbak a labdarúgó EB meccsei, melyeket Budapest telt házzal vállalt, ami valódi hungarikum, ugyanis a többi helyszín csak 25-50 százalékos kapacitással hajlandó megtölteni a nézőtereket. Mondjuk anyagi sikert így sem várhatunk a dologtól, egészségügyi következményei viszont könnyen lehetnek, de hát ilyen az, amikor az államot olyan valaki vezeti, aki sportmenedzsernek képzeli magát.

Tegnap elértük tehát a négymilliós oltottságot, ma nyílnak a stadionkapuk és a kocsmák belvilágába is eljuthat, aki arra érez indíttatást – meg van védettségi igazolványa – tehát a terv látszólag működött.

Látszólag, mondom, mert ez a siker legalább olyan álságos, mint amennyire véletlen volt a kormányfő „elszólása” a Kossuth rádióban, miszerint egy napig tart a Pfizeres világ.

Természetesen a kormánymédia harsog a győzelmi jelentésektől, ilyen jó még sosem volt, ugyanis ők a legprimitívebb formális logika szerint működnek. Modellezzük a gondolkodásukat.

Világjárvány rossz → Vakcina jó → Kormány adja a vakcinát → Ellenzék nem minden vakcinát szeretett elsőre → Kormány oltáspárti, ellenzék vakcinaellenes → Egy nap alatt sokan oltatták be magukat → Tehát egy nap alatt sokan lettek kormánypártiak

Ezzel szemben mit mond a valódi logika?

Világjárvány rossz → Vakcina jó → Nem számít, ki adja a vakcinát, csak legyen, különben a beszerzése mindenképpen a mindenkori és bármilyen kormány dolga, azért tartjuk őket → Az sem sokat számít, mit beszélnek a politikusok a vakcinákról, csak már kapjuk → A nyugati vakcinákkal valószínűleg könnyebb lesz utazni és munkát vállalni, mint a keletiekkel → Azt mondják, egy napig Pfizerrel oltanak → Akkor nyomás az oltópontra!

Ez a második volt a valódi gondolatmenet, ami a tegnapi roham mögött állt, persze ez abszolút nem zavarta a kormánymédiát olyan címek megalkotásában, amilyeneket például az Origóban láthattunk:

„Hatalmas siker az egész napos oltási akció”

– hogyne, természetesen így is fel lehet fogni, főleg, ha kellőképpen megfizetik, persze lehet „hatalmas sikernek” látni a kórházak előtt kialakult sorokat, a kommunikációs káoszt, és van az a pénz, amennyiért az Origo Névtelen Jegyzője (ugyanis senki sem szignálta ezt a propagandaanyagot) annak látja, olvassunk csak bele az elejébe egy kicsit!

„Az országban több kórház előtt sorok alakultak ki, tömegesen vesznek részt az emberek a rendkívüli oltási akcióban. Az oltópontokon jól haladnak a vakcinák beadásával. A várakozók a védelmi szabályokat mindenhol betartják, az irányításban – ahogy máskor is – katonák segítenek. Annak ellenére jól halad az oltás, hogy terheléses támadás érte az online időpontfoglaló rendszert, így az elérhetetlenné vált. A magyar oltási program a világ élvonalába tartozik, mivel arányaiban mostanra itthon nagyjából ugyanannyi ember kapta meg az első oltást, mint az Egyesült Államokban, ahol jóval hamarabb indult a vakcinázás. A magyar oltási program sikerét egy friss felmérés is alátámasztja, mely szerint a megkérdezettek háromnegyede (75 százaléka) elégedett azzal, ahogyan az oltási folyamat zajlik.” (Origo)

Ha meg tetszenek figyelni, csak két komoly ferdítés található ebben a bekezdésben: az első, hogy tényként kezelik a „terheléses támadást”, holott valójában a rendszer lehetett gyenge, a másik a megkérdezettek 75 százalékának elégedettsége, de hát sok minden függ attól, hány embert kérdezünk meg, és kiket. Mert ha húszat, és abból tizenöt teszem azt kormánypárti államtitkár, akkor még igaz is lehet az állítás.

A Századvég, melytől ez a felmérési adat származik ebben az esetben egy vak hangot nem árult el a módszertanról.

A tegnapi nap első tanulsága tehát az, hogy hazánkban a propagandagépezet ezek szerint sokkal jobban működik, mint a kommunikációs rendszerek. Ez nem csak most és nem csak erre a témára igaz.

A második megkerülhetetlen tanulság, hogy a lakosság politikai pártállásától függetlenül, többségében nem oltásellenes, viszont egy része erősen kritikusan viszonyul a kormánypropagandához. Tulajdonképpen azért került a Pfizer „jó vakcina” hírébe, mert a kormánymédia egy szóval sem dicsérte, ellenben gyakran szidta: náluk az orosz és kínai oltóanyag a sztár, azt dicsérik orrba-szájba. Pedig felkarba kéne. Mindegy: az a lényeg, és ezt mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy a tegnap feltorlódott tömeget nem politika mozdította ki otthonról vagy a munkahelyéről. Nem is a propaganda. Hanem egyszerűen a Pfizer.

Tetszik vagy sem: tömegmotivációs tényezővé vált egy vakcina, és így politikai tényezőnek tekintendő. Éspedig nem a hatalom szándékából történt így, hanem egyenesen annak ellenére.

Akkor viszont, ha ez a vakcina ennyire fontos, lássuk, hogyan állunk belőle. Azt, hogy jelen pillanatban mennyi áll rendelkezésre, nehéz volna megmondani, azt tudjuk, hogy április hónap folyamán 1,1 millió adag Pfizer-BioNTech vakcina érkezett Magyarországra, ebből 324 ezer pont tegnap. Az eloltott százezer adag a korábbi szállítmányokból származhatott, ez a cég ugyanis pontosságáról híres: mindig megérkezik a megrendelt áru, mindig annyi, amennyit kértünk. Május hónap folyamán 1,3 millió adag jön még, eddigi tapasztalataink alapján hetente 325 ezer adagos szállítmányokban.

Tudnunk kell, hogy az így várható adagokból mintegy százezerről lemondott a magyar kormány olyan uniós tagállamok javára, amelyek nálunk rosszabbul állnak, a járvány különösen sújtotta őket. Ezek: Bulgária, Horvátország, Szlovákia, Lettország, Észtország (uniós megállapodás keretében) és különmegállapodás alapján Csehország. Az első öt ország összesen kap hatvanezer adagot, Csehország egyedül negyvenezret. Úgy gondolom, ez nem komoly veszteség, amennyiben szem előtt tartjuk, hogy nekünk milliószám van még Pfizer vakcinánk is, és folyamatosan érkezik, gyakorlatilag annyink lehet, amennyit akarunk. Itt kell megjegyeznem, hogy a támogatásban részesülő országok többségében nem él magyar kisebbség (az egyetlen kivétel Szlovákia), tehát felejtsük el azt a „politikai” érvet (inkább demagógiát), miszerint „a határon túliak kapják a magyarok vakcináit”. A határon túli, kisebbségben élő magyarok minden környező országban az illető állam által biztosított vakcinákat kapják, illetve az az egy elképzelhető, hogy Ukrajnába – és csak oda – kerülhet még egy kisebb szállítmány, azonban ez is uniós segély keretében, nem a magyar diplomácia külön útjain. Meglehet az is, hogy nem lesz rá szükség, mert tegnap érkezett hozzájuk félmillió adag Sinopharm, és még érkezik a hónap végéig 1,4 millió, tehát a mi hozzájárulásunk elmaradhat.

Tehát azt látjuk, hogy csak Pfizerből – itt és most leginkább azt számolom – komoly mennyiség áll rendelkezésünkre és még több jön.

Akkor mi a jó Isten csodájának nem használjuk fel?

Orbán Viktor látszólag választ adott erre is: mert ugye, kell a diákoknak. Nekik tesszük félre. Hány adagot is?

A G7 utánajárt: az érintett korosztály lélekszáma Magyarországon a KSH szerint 193 ezer fő.

Igen, 193 ezer. Még ha mindegyikük is kérné az első oltását, most és azonnal, akkor is csak ennyi adagot kéne „félretenni” számukra, hiszen a második oltásig időnek kell eltelnie.

Szóval, rájuk sem lehet fogni a Pfizer-hiányt, akárhogy is számolom, ha május folyamán nem adnak ezzel a vakcinával első oltást Magyarországon, csak másodikat, akkor is körülbelül egymillió adagos többlet keletkezik belőle.

Miért nem használjuk fel? Örökké nem áll el, és egyébre nem jó.

Azt értem, hogy a tegnapi káoszt miért kellett kiváltani: Orbán Viktor jóval korábban határozta meg a négymilliós küszöbértéket (ahogy a későbbi, ötmilliósat is), és most a focimeccsek miatt hirtelen kellett elérni, belengették a Pfizert, rohant is a nép. De ha a kormány tarsolyában van az ötmilliós szint elérése is, csak meg kell hirdessék, hogy Pfizerrel oltanak – ezt bebizonyította a tegnapi nap – ez, ha napok alatt nem is, de pár hét alatt vígan megoldható lenne. Mire tartalékolják az ötmilliós határszámot? Ugyanis ahhoz csak a lakodalmak megtartása és a nyári táborok engedélyezése van kötve, ami azért, egyezzünk meg, nem akkora tömegmotivációs erő, nem akkora propaganda-adu, mint a kocsmanyitás vagy a focimeccsek.

Mindenképpen az a számadatok alapján levonható végső tanulság, hogy:

1. Az országban van és lesz elég vakcina, akár még a legkeresettebb Pfizerből is.
2. A Pfizer tagadhatatlanul a legkeresettebb.
3. A Pfizer vakcina felhasználását aránytalan népességi adatokra hivatkozva lassítja a kormány.
4. Ebből a vakcinából május végére komoly, milliós készletünk halmozódik fel.
5. Nem tudni, miért halmozzuk fel.

Hogy mi lesz az egymillió Pfizer-vakcina sorsa, ami egyelőre a raktárakban gyűlik majd fel, azt találgatni sem merem.

Reméljük, hogy felhasználják minél előbb.

Az volna a legészszerűbb.

A fotó illusztráció.

Tegnap a Kossuthon megtudtuk minielnökünktől, hogy amit eddig nemzetinek hittünk, úgymint dohánybolt és lótenyésztés, az csak a hangya aprócska nemiszervén pörsenés, mert ugyanis van valami, ami a nemzeti köbön. Illetve még nagyobb hatványokon, és ezek az egyetemek.

Minielnökünk szerint ezek az intézmények „a nemzeti szuverenitás, a nemzeti önismeret, öntudat, a nemzeti műveltség, a nemzeti kultúra letéteményesei”, és ebből a meghatározásból – illetve a hozzá csatolt hagymázakból – az is kiderült a szokásos pénteki szeánszon, mi a szándéka a magyar felsőoktatással a minielnöknek azon túl, hogy lenyúlja a pénzüket.

Egyrészt szétveri mind az összeset, másfelől pedig ideológiai tisztogatást végez bennük olyképp – mint szavaiból kiderült –, mint a sajtóval is tette, ahol baloldali volt a fölény és még ma is az állítólag. Az egyetemek a minielnök lázas előadásában – ha nem ő dirigál bennük – „valami globalista, nemzeti karakterüket elvesztő intézményekké” válnak. Mert – így az eszement minielnök – „a baloldal ugye egy internacionalista képződmény Magyarországon, az egyetemek pedig nemzeti intézmények”. Ami ebből a beteg gondolatmenetből fölsejlik, az maga a tömény iszonyat. Ez az ország szellemi életének lefejezése, illetve ellenzékbe, illegalitásba kényszerítése.

Az interjúnak álcázott monológból az is kiderült, hogy:

„Amikor majd ezeket az alapítványokat fölállítjuk, és fölkérjük a kurátorokat, akkor olyan embereket fogunk majd oda felkérni, akik rendelkeznek ezzel a nemzeti szemlélettel. És ezért én nem tudok jó szívvel javasolni senkit sem ilyen kuratóriumba, aki egyébként egy internacionalista, globalista szemléletű ember, mert akkor az egyetemeket is ebbe az irányba vinnék el. Tehát nagyon helyes és jó, hogy éppen most, amikor nemzeti kormányunk van, pontosan most állítjuk hosszú távon is kiszámítható pályára az egyetemeinket, mert ezek így megmaradnak a nemzeti érdek és a nemzeti gondolat körében.”

A nemzeti isten tudja hanyadik hatványra emelése az egyetemek esetében a saját alapbigyójuk megsértése is egyben, hiszen abban valami figyelmetlen véletlenségből benne maradt a lelkiismereti és vallásszabadság mellett az oktatás szabadsága és az egyetemi autonómia is, sőt, a lelkiismereti és vallásszabadság magában foglalja az állam világnézeti semlegességét is, mint alapbigyót. A tegnapi monológgal egy kosszal ez mind ki lett hajítva, nemzeti alapra lett helyezve úgy, hogy máig nem tudjuk, a csapból is csöpögő „nemzeti” jelző valójában mit is takar. Így ránézésre és pár éves tapasztalat után valami álkeresztény handabandát.

Az egyetemek nemzeti irányítás alá helyezése politikai tisztogatást jelent az oktatói karban, a nem kívánatos, nem keresztény hallgatók között, és valószínűleg a „globalista” tananyagban is beláthatatlan következményekkel. A rajtuk kívül állók „globalista internacionalistának” bélyegzése szolid és kevéssé rejtegetni akart kommunistázás azzal a toldással immár, hogy ezt a réteget a felsőoktatásból oktatóként és hallgatóként is ki óhajtják zárni. Tegnap kiderült tehát, hogy az Unió felsőoktatásra átutalt eurómilliárdjainak ezt a szerepet szánja a minielnök.

Szóljatok nekik, hogy ne adjanak egy centet sem, ha jót akarnak.

Csak úgy mellékszálként a fenti borzalmak mellé jegyzem meg, hogy az is sajátos orbáni idea, miszerint létezik nemzeti tudomány. A tudomány sajátos jellegéből fakadóan nemzetközi, ha úgy tetszik, „globalista-internacionalista”. Ha nem ilyen, akkor csak legózás Mátyás csontjaival, mint erre példa már van, egyébként pedig mit várjunk egy olyan alaktól, aki egy tudóst leasszonyságoz. Akkor csak az derült ki, hogy tajparaszt, ma már az is, hogy közveszélyes, az egész országot valami fasizmussal elegyes középkorba kívánja visszavezetni, mert ez felel meg a hatalmi érdekeinek.

Más oka ennek a gyalázatnak nincsen.

Felhívnám a nagyközönség szíves figyelmét azonban arra, ha magára már nem is gondol, mint akinek normális élete lehet még ebben az országban, figyelmezzen a gyerekére vagy az unokájára, akiknek a jövőjét épp most cseszi szét Orbán. Ha lehet olyat mondani, hogy teljes – mert sohasem az – a dúlás, tegnap lett az. Az óvodák, általános és középiskolák után az egyetemek is egy beteg elme szolgálatába lesznek állítva, és az egész országnak úgy át lesz mosva az agya a beteges keresztényfasiszta ideológiával, hogy száz év alatt sem lehet kiheverni. Gondoltam, most szólok, amíg valaki még meg bír hallani. Nem sokáig lesz ez így, aztán már csak káromkodok meg fütyörészek.

Rezeda világa