He?

Bolondok hajóján : zene mellett, minden "behozott" és magánvélemény, esemény, történet, téma ütközhet az Életről. Szabadon. (Még!) :-DDD

sörcsap nagybaszónak

Miva'?

 

 

És a főd forog tovább!

 

Beszótak:

Esik-e wazze?


Számojjá csapos!

Quimby: Az egyik ember... + Hé barátom + ...

2021.03.08. 06:00 guma

Az egyik ember megeszi a másikat,
A másik ember láncfűrésszel simogat,
A 3. csak simán a pénzed veszi el,
A 4.-et kérdezem, de ő már nem felel.
Az 5. a kisszobában befalcol,
a 6. még dugna, de te bealszol,
a 7.-ről mindenki tudja, hogy gonosz
a 8.-kal elmenőben szanaszét pofoz.

Kevés az ember,
sok az emberszerű lény.
Sötét szobában épp csak
dereng a lámpafény.

A 9. olyan mint egy koponya,
a 10. az előzőnek rokona,
a 11-es lábában már benne van a gól,
de a kispadról a 12-es lesre gyalogol.
A 13-as szerencsétlen alapból,
a 14-es sehonnai kalandor,
a 15.-nek kilóg a bele,
16 tonnát rakott, megette a fene.

Kevés az ember,
sok az emberszerű lény.
Sötét szobában épp csak
dereng a lámpafény.
Az élet szép, csak te, Világ, vagy beteg,
megfertőzte valami az embereket,
szomorú, de fél az, aki szeret,
zokog a bohóc, a macska kihányta az egeret.

A 17-es mélységesen alávaló,
a 18-as hétköznapi szalontahó,
a 19-esnek elment az esze,
a 20. jön már, és ez még csak az eleje.
A 21-es soha nem volt egészben,
a 22-est egyáltalán nem értem,
a 23.-nak nem ér a neve,
24 karáttal vicsorog rá a neje.

Kevés az ember,
sok az emberszerű lény.
Sötét szobában épp csak
dereng a lámpafény.
Az élet szép, csak te, Világ, vagy beteg,
megfertőzte valami az embereket,
a bizalom nyakán kígyó tekereg,
zokog a bohóc, a macska kiköpte az egeret.

...szépen lassan lukra fut az utolsó,
jutalma egy baldahinos koporsó,
és kedvenc fekvő nyolcasunk a végtelen fele,
spricceli a spermát, hogy a világ vulvája legyen vele tele.

Hé barátom, tégy föl egy teát,
Dobjuk fel magunkat legalább!
Csak ránk ne essen a hangulatunk,
Mert attól mindketten elkábulunk.

Én is megszívtam, te is párszor,
Ahogy az időt múlattuk akárhányszor.
Egy sodrott mosollyal az álomból kikel
A kedv, ha épp rá senki nem figyel.

Úgyhogy hagyjuk, ahogy hagytuk,
Régebben is elmulattuk
Azt az időt.
Valahogy mindig elvoltunk,
Magunktól elvonva húztunk
Lólábunkra nyúlcipőt.

Nem egy ízben voltunk vértelen,
Mint hullámsávok pokoli vízen,
De ha mámorantennánk vérvételre állt,
Még Kháron szívében is Ámor maszturbált.

Úgyhogy hagyjuk, ahogy hagytuk,
Régebben is elmulattuk
Azt az időt.
Valahogy mindig elvoltunk,
Magunktól elvonva húztunk
Lólábunkra nyúlcipőt.

Úgyhogy hagyjuk, ahogy hagytuk,
Régebben is elmulattuk
Azt az időt.
Valahogy mindig elvoltunk,
Magunktól elvonva húztunk
Lólábunkra nyúlcipőt.

Mint almában kukac, a fejemben jár
Egy eltévedt gondolat, észt guberál.
Az érzést hívja, de az nem figyel,
És tudom, barátom, hogy téged sem érdekel.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://offforever.blog.hu/api/trackback/id/tr7416453754

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása