A szeretet elsősorban döntés, és nem érzés kérdése. Az, hogy szeressek-e valakit az nem attól függ, hogy érzek-e iránta valamit, és nem is attól, hogy ő hogyan viszonyul hozzám, hanem attól, hogy eldöntöm: szeretni fogom. Az igazi szeretet értékét az adja meg, hogy a szabad akarati döntésen alapul, és nem egy hirtelen kiváltott emocionális töltésen. Amíg az érzelmeken nyugvó szeretet attól függ, hogy a szeretet tárgya milyen benyomást kelt bennem - tehát erősen szubjektív - addig a döntésen alapuló szeretetet semmilyen külső tényező nem befolyásolhatja, ezért ez objektív szeretet.

Az érzelmeken nyugvó szeretet azt mondja: "tegyél valamit, felelj meg az elvárásaimnak ahhoz, hogy szeretni tudjalak. Szeress, és akkor én is szeretlek; legyél jó, és akkor szeretlek; tedd ezt, tedd azt, okozz nekem valamilyen kellemes érzést, és talán akkor szeretni foglak."
A döntésen alapuló szeretet ezzel szemben azt mondja: "SZERETLEK". Nincs semmilyen feltétel, nincs semmilyen elvárás, csak szeretet van. Ennek a szeretetnek nem kell megfelelni, ez nem azon múlik, hogy a másik mennyire ügyes vagy szép, ez a szeretet csak szeret. Szeret, mert eldöntötte magában, hogy szeretni fog. Pont. Az objektív szeretet az, amire szükségünk van, ez képes egyedül garantálni, egy kapcsolaton belül a biztonságunkat. Az objektív szeretet adhatja meg az elfogadottság érzetét, amire mindnyájan vágyunk.
Alapvető lelki szükségünk, hogy olyannak fogadjanak el, amilyenek vagyunk. Elemi szükségünk, hogy a személyünk legyen elfogadott és ne az értéktermelő képességünk. Az objektív szeretet a személyünkre koncentrál, csak és kizárólag mi, vagyis az ember fontos a számára.

Az emberi kapcsolatainkban az objektív szeretet játssza a döntő szerepet. Van helye az érzelmeken nyugvó szeretetnek is, amikor kedvesen, szeretetteljesen kezdeményezünk mások felé, vagy ilyen módon reagálunk egy másik ember valamilyen felénk irányuló kezdeményezésére. Azonban tisztában kell lennünk azzal, hogy az érzelmeknek nincs se eszük, se erkölcsi ítélőképességük, ezért nem vehetik át azt a szerepet, hogy döntsenek helyettünk. Az érzelmek követőek, ami azt jelenti, hogy a meggyőződéseink alapján meghozott elmebeli döntéseinket méltányolják, és azt érzetként jelenítik meg. Ez az érzés lesz az, ami motiválni tud minket arra, hogy megtegyünk bizonyos dolgokat, de a helyes sorrendre mindig ügyelnünk kell. Először döntünk, és a döntésünket követik az érzelmeink. Nem eshet meg ennek a fordítottja, amikor először az érzelmeinkben reagálunk, és ezt próbáljuk aztán különböző módokon racionalizálni. Tehát alapvetően, a döntésen alapuló szeretet határozza meg a kapcsolataink értékét és milyenségét.
Az emberek életében az okozza a legtöbb problémát, hogy érzelmi alapon szeretik egymást. A szeretetük nem döntésen alapszik, hanem benyomásokon és érzelmi reakciókon. "Szeretem, mert olyan szép; szeretem, mert annyira udvarias; szeretem, mert..."
Ennek az a veszélye, hogy abban az esetben, amikor a szeretet alanya nem felel meg annak az elképzelésnek, amit felállítottunk róla, akkor vége van a szeretetnek. Van egy elképzelésünk, hogy a szeretet alanyának milyennek kéne lennie, mert adott pillanatban, amikor az érzelmeinkben reagáltunk olyannak láttuk. Amennyiben a későbbiekben eltér ettől, csalódást okoz vele, és máris ugrott a szeretetünk. A válások és szakítások túlnyomó többsége emiatt történik meg.
A fenti idézetben viszont az olvasható, hogy a szeretet nem múlik el soha. Ez csak úgy képzelhető el, ha a szeretet tárgyának nincs befolyásolási lehetősége, a szeret forrására, azaz, ha a szeret forrása eldönti, hogy mindentől függetlenül, feltétel nélkül szereti őt.

Ahhoz, hogy képesek legyünk feltétel nélkül, objektív szeretettel szeretni, két dolog szükséges: Az egyik, amit már említettem az, hogy el kell dönteni magunkban, hogy mi egy szeretni tudó és akaró személy vagyunk. (Ha csak ezt megtesszük, már ez által is látványos javulás várható a kapcsolatainkban). A másik, mivel csak úgy magunktól nem vagyunk képesek azzal a szeretettel szeretni, amit a fenti idézetben olvashattunk, ezért nekünk is el kell fogadnunk, fel kell töltődnünk a feltétel nélküli szeretettel.
Emberi lényként az a kötelességünk, hogy megtaláljuk az igazi szeretet forrását, és fejest ugorva abba, hagyjuk, hogy teljesen átitasson minket. Az egyéni felelősségünk abban van, hogy miközben keressük a szeretet eredetét, következetesen és kitartóan ragaszkodunk a valósághoz. Ugyanis, a valóssággal összhangban lévő helyes gondolkodás teremti meg annak lehetőségét, hogy megtaláljuk az igazi választ arra a kérdésünkre: "Mi a szeretet?

(2012-ben kaptam emalként)