"Most, amikor ezt a szöveget továbbadjuk, New Yorkban reggel hét óra van, Los Angelesben hajnali négy, de az amerikai elnökválasztásnak, amely elvileg tegnap zajlott, eredménye még nincs, és jó darabig nem is lesz. Majd a hónap vége felé talán, formálisan pedig csak vízkeresztkor. Minket, magyar embereket ez amúgy se érdekel, mi az eredményt rég ismerjük, kormányzó urunk azt már szeptember végén világgá kürtölte. Trump nyerni fog, nincs B-terv, ezt tudatta országgal-világgal, akinek esze van, értett a szóból. (Mellesleg a „trump” szó ugyanaz, mint a magyar „tromf”, a német „trompf” vagy a francia „triomphe”.) Nem jóslat volt ez, hanem Amerikának szóló direktíva. Mint amikor egy külföldit útba igazítunk: innen az ötös busszal a Pasaréti térig, onnan négy megálló a huszonkilencessel, és máris ott vagy a Lipótmezőn."

„Ha tehát úgy hozná a sors, hogy valami kifürkészhetetlen ok folytán mégse a festett hajú lesz az Egyesült Államok soron következő elnöke, akkor a magyar–amerikai kapcsolatoknak hosszabb időre annyi. Más kérdés, hogy mit veszítünk vele, ezt azonban könnyű megválaszolni: Cornsteint.Ha ez a megfogalmazás túl tömör, akkor forduljunk bizalommal a Magyar Nemzet által közölt interjúhoz (David Cornstein: Nincs baj a magyar demokráciával), minden benne van, amit e tárgyban tudni érdemes. Veszíteni az amerikaiak fognak, kormányzó urunk ugyanis leveszi róluk a kezét, aztán majd meglátják, mire jutnak egyedül. Az se kizárt, hogy hadat üzenünk nekik, egyszer már volt ilyen, nem okultak belőle. Ha még egyszer azt üzenjük, az talán már használ, de ha nem, hát nem.