– A mai napon személyesen is körbevezette a Dankó utcai épületeikben a NKM képviselőit és látható megértésükről, empátiájukról számolt be. Ezzel együtt meggyőződése, hogy korántsem véletlen érkeztek. Mint fogalmazott, egyértelmű, hogy a kormány felszólítására hozták az átmeneti segítséget. Egyúttal az Önök munkájának elismerését látja abban, hogy az egy hete tartó közösségi gyűjtés eredményeként máris beérkezett 60 millió forint, ami lehetőséget biztosít, hogy a közüzemi tartozásukból, ami miatt le akarták szerelni a gázórákat az intézményeikben, törleszteni is tudnak. Egy református egyházközösség az adománya mellé küldött Önöknek két üveg bort is, amit Orbán adományozott nekik, ezt árverésre bocsájtják. Mindeközben az Orbán-kormány hozzávetőleg 6 milliárddal tartozik Önöknek. Hogyan tudnak biztonsággal felkészülni a jövőben a hasonló helyzetek elkerülésére?

– Sehogy. Olyan volumenű a munkánk, hogy nem gondolkozhatom abban, hogy kempingpalackokkal vagy egyebekkel próbálom meg a tantermeket és a hálóhelyeket egyenként fűteni és valamilyen egyéb világítóeszközzel pótolni az elektromosságot. Tehát igazán felkészülni minderre önerőből nem lehet. Tapasztalatként az vonható le, hogy ha az emberek kiállnak egy ügy mellett, akkor a kormány elkezd gondolkozni és lép. Meggyőződésem, hogy a kormány előőrse volt az NKM képviselőinek a megkeresése és azt próbálják elérni, hogy a lehető legkisebb véráldozattal, de megszűnjék itt a tiltakozás. Ők nem a saját szakállukra jelentek meg nálunk, még akkor sem, ha emberileg mélyen megértik a helyzetünket. 

– Ez volt a hivatali delegáció reakciója?

– Igen. A látvány, a sajtóhírek és hát annak a belátása, hogy itt nagyon fontos tevékenységet folytatunk. Mindezt megértve, jelezték, hogy embertelen, amire készülnének, ezt belátták és készek voltak leülni, tárgyalni. A hatalom egyébként így működik. Ha nincs kontroll, ha nincs fék belül, ha ilyen szerepet egy parlament nem lát el, akkor marad az utca és ott kell kikényszeríteni, hogy azt tegye a kormány, ami a dolga. Nem azt kell üzennie a kormánynak, hogy mi a civilek dolga, hanem a civileknek kell megüzennie, hogy mi a kormány dolga. Semmiképpen nem az, hogy a kormánytagok és barátaik megtömjék a zsebüket, hogy úgy csűrjék-csavarják a törvényeket, hogy a saját klientúrájuk működését segítsék, nem dolga a kormánynak, hogy üldözze vagy elhallgattassa azokat, akik más véleményen vannak, a neki nem tetsző sajtót és arra kényszerítse a legszegényebbeket, hogy egyedül szavazópolgári mivoltukban gyakorolhassák alapvető emberi jogaikat. Mert semmi mást nem akarnak, mint hogy legyen egy annyira kiszolgáltatott réteg, ami egy falat kenyérért hajlandó behúzni azt az „x”-et melléjük, de ne szóljon bele semmibe és az őket segítő civilszervezetek se szóljanak bele abba, amit a kormány művel. 

– A napokban felbukkant a sajtóban egy kormányfunkcionárius részéről, hogy mire ez a nagy tiltakozás, hiszen folyamatban van a kormányadósság kifizetése az Önök részére. Kaptak erről bármilyen értesítést?

– Semmi ilyen nem történt. Üzengetésben érkezett olyan információ, hogy ha akarjuk a pénzünket, pereljünk. Én ezt arcátlan dolognak tartom és nem is szépítem. Ez egy olyan dolog, mintha egy gyereknek is perelni kellene, hogy a szülei fizessék ki a tandíját meg vegyenek neki lekvárt a kenyerére. Egy tisztességes kormány működése alatt menne minden a jogszabályok rendje és módja szerint – és ezt a világot szeretnénk visszaállítva látni. Ezért az a véleményem, hogy aki nem hajlandó ezt így szolgálni, nem hajlandó visszatérni azokhoz az elvekhez, amikért hajdan rendszert váltottunk, az megérdemli, hogy az ő rendszerét is leváltsák. Elérkezett ennek is az ideje.  

– Amikor elindult a gyűjtés az Önök megsegítésére, egy különös ötlet is felmerült a médiában. Egy női hallgató említette meg egy rádióműsorban, hogy talán gyümölcsözőbb lenne pár sort írni a kormányvezetők feleségének, akik felelős, közéleti nőkként kiállva, talán empatikusabban tudnák motiválni a politikusok döntéseit. Érkezett Önhöz például Lévai Anikótól pár soros segítő biztatás, együttérző üzenet, akiről köztudott, hogy nagy barátja a jótékonykodásnak, az Ökomenikus Szeretetszolgálat mondhatni diplomatájaként is közismert?

– Nem, nem küldött ilyet, de nem vagyok naiv és nem képzelem azt, hogy a bájos és amúgy emberileg jószívű miniszterfeleségek bármivel rá tudnák venni férjüket, hogy változtassanak az álláspontjukon és ez nem is volna jó. Én inkább egy olyan világot képzelnék el, ahol korrekten, felnőtt módon, jogszabályok mentén lehet élni az életet és nem kell lobbizni a hálószoba félhomályában vagy a vacsorázó asztal mellett. Az jól esne, ha volna olyan rendszer, amint a Fidesz-éra előtt volt például Kósáné Kovács Magda, Lendvai Ildikó – kitűnő asszonyok, akik csendben hoztak a gyűjtéseinkre vagy üzenték, hogy velünk éreznek és ez lelkileg rengeteget jelent. De engem mélyen meghat az is, hogy itt, nálunk, ha nem is világhírű művészek, de rászorulók, hajléktalanok is leülnek, állnak ki mellettünk s nem csak ők – természetesen. Itt, ennél a sátornál, ami a bejáratunk mellett van, az egyszerű emberek szeretete, kiállása kockázatvállalása mélyen meghat. Lehet, hogy egy kicsit nehezebb így végezni a dolgunkat, mert ki-ki hozza a maga egyéni problémáját is, de hát őértük vagyunk.  Ezért nincs bennem semmi zúgolódás, sőt, hála van és szeretet.    

https://hirklikk.hu/kozelet/tavaszig-haladekot-kaptak-ivanyi-gabor-intezmenyei-elarverezi-orban-adomanyborat/370142/