Szóval, ha jól értjük a propaganda-narratívát (ami embert próbáló feladat), akkor ezek a kettős mérce vesszőparipáján lovagló álfüggetlen indexesek saját kezűleg verték szét a szerkesztőséget, és aljas módon azért tették kockára az egzisztenciájukat, hogy ezzel is az éppen a balatoni birtoklásversennyel elfoglalt, makulátlan jobboldalnak ártsanak, és lejárassák az ország tekintélyének jó hírét, mikor pedig a leghitelesebb forrásból származik a hír (mi hamisítottuk), hogy ezek az indexre került hisztizsákok Soros György dollármilliárdjainak ölelő karjaiba futnak.
Teljesen nyilvánvaló, mint Mészáros Lőrinc fénylő tehetsége, hogy itt baloldali belháborúval van dolgunk, a Gyurcsány ármánykodó vezetésének örve alatt.
Már csak azt kell kiderítenünk, hogy konkrétan Biszku elvtársnak mi ebben a szerepe. Amúgy is csak az a céljuk, hogy ajvékolva telesivalkodhassák a sajtót, hogy nincs sajtószabadság, pedig a sivalkodás bizonyítja legjobban, hogy van. Igenis van sajtószabadság, a miniszterelnök úr személyesen engedélyezte.
Aki mást mond, az libernyák fakenews-gyáros.
És ezt sokan el is hiszik. Ami, mondhatni, „indexikus” jele a közállapotoknak.
Mintha nem azt hallgattuk volna nemrégiben is, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetem modellváltása egyenesen nagyobb autonómiát biztosít az intézménynek, a művészi szabadság szárnyalhat, aki politikai beavatkozástól tart, az rémeket lát? Na és hát nem az lett az egész buherálásnak a vége, hogy Vidnyánszky Attilát meghosszabbították Bicskéig, konkrétan a Vas utcáig? Micsoda meglepetés!
Tényleg, ha száz embert kellett volna felsorolnunk, hogy ki lesz az újonnan gründolt szervezet kuratóriumának elnöke, az ő neve biztosan nem jutott volna eszünkbe.
És emlékszünk arra is, amikor a CEU ügyében Nobel-díjas(!) tudósok, nemzetközi hírű egyetemi közösségek tiltakoztak, mert mindenki tudta, hogy sunyi módon (kifejezetten az intézményre szabott törvény eszkábálása révén, amit aztán arcátlan módon maga a kormány nem tartott be), a „Soros-egyetem” országból való kiszekálására játszik a hatalom. Természetesen elérték a céljukat, a propaganda meg azt harsogja, hogy a CEU nem tartja be a törvényeket (holott a felek közül csak az egyetem tett így), és egyébként is, valójában el se mentek. Hát, ha csak Bécset idő közben nem csatolták Magyarországhoz, akkor ez azért elég nagy csúsztatás.
Amúgy meg nyilvánvalóan az MTA kutatóintézetei, meg a SZFE esetében is kizárólag strukturális átalakítások zajlanak, aki mást mond, az szélsőlibernyák. Pontosan erre készültek az Index esetében is – lásd még: a rovatok kiszervezésének terve, ami gyakorlatilag megölte volna a portált. És ugyan miért gondolta volna a szerkesztőségi kollektíva, hogy a hatalom valaha is feladja az átalakítás (domesztikálás) tervét azok után, hogy a kiadó amúgy is „közeli” tulajdonosai között megjelent az a figura, aki már annyi szép átalakítási munka részese volt (emlékeztetőül: Origo). Ugyan mit várhattak az Index munkatársai azok után, hogy kirúgták a főszerkesztőjüket?
Az persze elég valószínűnek látszik, hogy a hatalom inkább egy csendes, lassú átállítást kívánt volna, amolyan békaforralás módra.
Amit az Index kollektívája ebben a helyzetben tett, az példaértékű erkölcsi kiállás.
Sokakban felmerült, hogy más szférákban ugyanezt kellett volna-e tennie az érintetteknek. Egységesen felállni és ekként demonstrálni, hogy a lelküket nem adják. Nem tudok erre válaszolni, és főként nincs jogom másokkal szemben morális elvárásokat támasztani.
Azt viszont látom, hogy a hatalom és lakájai számára ez a gesztus, ez a tartás, egyszerűen emészthetetlen. Mert arrafelé az ilyesmi ismeretlen. Ott csak törleszkedés van, kaparás a konc után, megfelelés, túlteljesítés, szervilizmus. Egyszerűen nem értik, hogy léteznek emberek, akik ragaszkodnak elveikhez és erkölcsi integritásukhoz. Ezért muszáj besározni, rágalmazni őket, ezért kell ostoba és alantas narratívákat gyártani, mert az kibírhatatlan, hogy másokban van még méltóság, önbecsülés.
És attól rettegnek legjobban, ha látják, hogy képtelenek megtörni ezt a tartást, méltóságot, akárhogy toporzékolnak is.
https://168ora.hu/velemeny/index-sajtoszabadsag-szfe-vidnyanszky-attila-ceu-188483
Rezeda: Dagadt majom
A művelt nyugat ámulva néz minket. Illetve ez így túlzó feltételezés, mert a nyugat sem művelt eredendően, sőt, ha belegondolunk, csöppet sem műveltebb minálunk, csak teli a hasa, és nem verik bele a képét naponta a ganyéba, ami a létminőséget tekintve meglehetős előny. Az osztrák traktorista békésen vakargatja a hasát, amíg olyat nem tapasztal, hogy a szomszéd barbárok elszedik a pénzét, meg nem lopják őt. Jódlizik és issza a jégbort, ugyanúgy böfög azonban, mint Kiss Béla a falusi kocsmában, ugyanolyan zsíros a haja, és lehet, hogy nagyobb lúdtalpa van.
Neki az Alpok zárja le a horizontját, de ő sem olvas mondjuk Musilt, ahogyan a Hortobágyot meredten bámuló pöttyös seggű kollégája sem Krúdyt. Nem is hallottak ők ilyenekről. A világ leginkább egyforma. Így, amikor azon merengünk borzongós reménykedve, megint téma voltunk a művelt nyugat lapjaiban, megint leföstötték, mi folyik itt, fölösleges azon reménykedni, megismerik a nyomorunkat és fölháborodnak. Ilyen nem lesz, ilyen nem fog történni. Akik rólunk irkálnak csupa jó szándékkal, a helyi elitnek mesélnek, az pedig mindenütt romlott.
Akik tehetnének valamit érettünk, azok a hadseregek és a politikusok. Ám, mivel ez a XXI. század, vajmi kevés az esély arra, hogy feldübörögnek testvéri – baráti tankok – kiszabadítani a fura magyarokat a börtönükből. A politika pedig eleve mocskos, tiszta szándékot abban fel nem fedezhetni, még a bicikliző miniszterelnökök is terheltek. Nem annyira, mint a páncélautósok, de azért mégis. Amikor rólunk írnak a művelt nyugaton, nekik írnak, ők pedig mindenféle tárgyalásokon egyrészt-másrészteznek, hümmögnek és utalják tovább a pénzt Orbánnak, mert félnek a földrengéstől.
Így, amikor elborzadva ugyan, de bizakodva mégis soroljuk, mi minden leleplező-szörnyűséget írnak meg rólunk, ennek értelme, gyakorlati haszna sok nincs. Beültetnek minket a ketrecbe, mint egy dagadt majmot, és mutogatnak, hogy majdnem beszélni is tud, olykor eszközt használ, de rend szerint csak az ürülékét hajigálja a látogatókra. Ebben ki is merül az érdekességünk, esetleg egy-egy banánt benyújtanak a ketrecbe, és mennek tovább, várja őket a saját nyomoruk. Ontológiailag nem sok a különbség, csak a ketrec két oldalán vagyunk azzal az iszonnyal, hogy Orbán azt hiszi, ők vannak bent.
Ezt pedig igyekszik el is hitetni, ami a világ legegyszerűbb dolga. A lefedett szemű ló sem lát oldalra, a vak pedig egyáltalán nem. Minden csak nézőpont kérdése, a rossznál is lehet rosszabb, így a szart is el lehet adni pudingnak, amit idvezülten majszol az, aki mást nem ismer. A nagyvilág érzékenyebb fele az Indexen kesereg, az osztrák paraszt nem is tud róla viszont, de, ami az igazán borzasztó, a magyar sem. Az ember olykor, de leginkább akkor, amikor ilyet tapasztal, őszintén felteszi a kérdést, van-e értelme az életének, és rájön arra, egy ponton túl Ady is csak káromkodott meg fütyörészett.
Szél ellen nem lehet pisálni, ez a szél azonban nem is Orbán már, mint felfedezhető, hanem a szomszéd Józsi, és az összes Józsik az országban. A Hansok az Alpokban, a Smithek Texasban, Vologyák a sztyeppén és az összes teljesen egyforma organizmus szerte az egész világon. Ebből fakadóan az a nyávogás, amit itt előadok, nem egyéb, mint üveggyöngyjáték, a részeges bölcsész köldöknézése vagy reménytelen szerelem. A szomszéd Józsinak ugyanolyan majom vagyok a ketrecben, mint ő nekem, s mi mindannyian vagyunk az osztrák parasztnak.
Nézegetjük egymást értetlenül. Ha bárki is reménykedett valamiben, emiatt felejtse el. Hogy a világ hasonszőrűjei irkálnak rólunk elképesztő dolgokat, az semmit nem jelent, ők is csak az üveggyöngyjátékaikat játsszák, és estére térve elégedetten mesélik, megtették, amit lehetett. Ez derék és becsülendő létforma, viszont értelme nincsen semmi. És ezen a ponton nem pesszimista vagyok, hanem realista, egy Balzac-csökevény, aki reménytelenül írja a maga emberi színjátékát hosszú évek óta. Szörnyülködnek a nyugati lapok: na és, és na ugye. Itt tartunk.
Szerző: RezedaForrás: Rezeda világa
