Mint gyermek, aki már pihenni vágyikés el is jutott a nyugalmas ágyigmég megkérlel, hogy: „Ne menj el, mesélj” -(igy nem szökik rá hirtelen az éj)s mig kis szive nagyon szorongva dobban,tán ő se tudja, mit is kiván jobban,a mesét-e, vagy azt, hogy ott legyél:igy kérünk: Ülj le közénk és mesélj.