Kempelen Farkas 1779-ben fából készített a zongorához hasonló billentyűzetű szerkezetet Mária Terézia vak rokona, Mária Paradis részére. A mai értelemben vett írógép feltalálása az olasz Ravizza érdeme. "Írózongoráján", elsőként ő oldotta meg a betűkarok központi vezetését, így masinájával egyenletes, rendezett írást lehetett készíteni. Ugyancsak Ravizza nevéhez fűződik a festékszalag feltalálása és a váltószerkezet (shift) alkalmazása is, melynek segítségével a nagy- és a kisbetűket is írni lehetett.
Az írógép másik ősét 1843-ban készítette Charles Thurber, a papírhenger első alkalmazója. A nyomdagépek uralmát elsőként megingató masina, mely valóban megérdemelte az írógép nevet, az osztrák Peter Mitterhofer alkotása volt. A dél-tiroli tervező műve az első 1808-as próbálkozás után 1864-ben készült el - fából, drótból, bélhúrból és bőrdarabkákból. Egyenletes sorközökkel működött, nem szakította a papirost, és csengővel jelezte a sor végét. Mai utódjától abban tért el, hogy gépén a betűk - voltak kis- és nagybetűi - nem fél-, hanem egész körben helyezkedtek el. A ma is használatos betűkar és a betűkosár egy francia nyomdász, Xavier Progin szabadalmában jelent meg először. "Bizonyos gyakorlat után e géppel ugyanolyan gyorsan lehet írni, mint kézzel!" - dicsekedett a francia Progin 1883-ban.
Mitterhofer értékesíteni próbálta használható, de sorozatgyártásra még nem alkalmas masináját, ám a császári udvarnál visszautasításban részesült. Bécsben az illetékesek nem jósoltak nagy jövőt gépezetének. Közben 1867-ben - Amerikában - szabadalmaztatták azt az írógépet, amely megteremtette a leüthető betűk a Christopher Latham Sholes tervezte sorrendjéről elnevezett a QWERTY billentyűzetet , valamint a gépírást mint foglalkozást.
1873-ban állították elő gyárilag az első Remington írógépet, amelyet folyamatosan tökéletesítgettek. Az első, sorozatban gyártott írógépek egyike a Courier. Gyártási ideje az 1800-as évek végére tehető. A Halda-céget 1887-ben alapította Henning Hammarlund, aki sok időt töltött azzal, hogy megtanulja a legkülönbözőbb technikákat. Az írógép címmel könyvet is írt 1890-ben. Az Amerikába kivándorolt F. X. Wagner 1890-ben bejelentett szabadalma alapján a később világhírűvé vált Underwood cég ontani kezdte a gyárilag, nagy sorozatban készült írógépek százezreit. A Wagner tervezte írógépet 1895-ben John T. Underwood fejlesztette tovább úgy, hogy a leírt betűk rögtön láthatóak voltak. Valójában ettől az időponttól számíthatjuk az írógép széles körű elterjedését. A Remington gyár 1905-ben már percenként egy gépet gyártott!
A táskaírógépre még több mint fél évszázadot kell várni, de az asztali masinák közt egymást követik az olyan, híressé vált márkák, mint a megbízható írógép fogalmát kiérdemelt Continentalok (ennek a hagyományos, 4 soros, tabulátorral és 2 színű szalaggal ellátott, kiváló minőségű masinának a népszerűsége jellemző, hogy 1914-re már évente 60 ezret gyártottak belőle), Adlerek, az első világháborúig gyártott Sphinxek, később pedig az Olimpiák vagy az Erikák.
1914-ben kezdtek el hordozható írógépet gyártani (Torpedo, Halda, Royal). A Torpedo volt a legjobb írógép, meghaladta a saját korát. Egy jobb gép a finommechanika remekműve, hiszen vagy kétezer gondosan megtervezett és precízen legyártott alkatrészből áll. Ma, amikor az informatika robbanásszerű fejlődésével szinte mindenütt megjelentek a számítógépek, bizonyos feladatok (például nyomtatványok kitöltése, borítékok megcímzése) miatt még a hagyományos írógépnek is megvan a helye az irodákban. Egy mai, átlagos minőséget képviselő írógép körülbelül 180 millió leütés után szorul nagyjavításra. Ez a betűmennyiség napi nyolcórai használatot számítva is tízéves élettartamnak felel meg. Vagyis sok helyütt még ma is csilingelnek a sorvégek.
Az írógépet természetesen az írók is használták, az irodalom sok ma élő kiválósága a komputer-korszakában sem hajlandó másként írt kézirat készítésére. A meg-megbicsakló irodalmi emlékezet az első írógéphasználók között tartja számon Mark Twain amerikai írót, a Tom Sawyer kalandjait sorolva a gépelt kéziratok első helyére. A Mississippi mellett felnőtt Samuel Langhorne Clemens a folyami hajózás szaknyelvéből kölcsönzött Mark Twain kifejezést választotta írói nevéül. Valójában tényleg ennek az írónak egy műve volt az első olyan szöveg, amely legépelve került a kiadóhoz, de nem a Tom Sawyer, hanem a későbbi keletkezésű Élet a Missisippin (1883), és ezt sem az író pötyögte le, hanem valaki más "tette át" gépbe a szerző kéziratát.
A mechanikus írógépekkel való írás igen nagy fizikai megterhelést rótt a gépíróra. Az elektromos , még inkább az elektronikus írógépek (IBM, Olivetti, Panasonic stb.) működtetéséhez 95 százalékkal kevesebb erőt kell kifejteni írás közben, mint a mechanikusokon.
