Szabó Lőrinc, teljes nevén Szabó Lőrinc József Kossuth-díjas költő, műfordító, a modern magyar líra egyik nagy alakja. Wikipédia
120 éve született Szabó Lőrinc, aki kegyetlen volt a nőkkel, mégis imádták
"A feleség, hacsak nem különlegesen zseniális, önálló, teremtő egyéniség, legyen alkatrésze a férje életének. Találja ebben az örömét, a becsvágyát, a boldogságát. Másképp nincs házi béke." - Szabó Lőrinc március 31-én lenne 120 éves.
Önző, örökké kielégületlen hím, vagy bizonytalan, érzékeny férfi? Hitler rajongója, vagy független, apolitikus szellem? A magyar irodalom egyik ellentmondásos egyénisége március 31-én lenne 120 éves, ennek alkalmából szedtünk össze Szabó Lőrinc felfokozott életéből néhány érdekességet.
Három testvére volt, de csak a két fiú maradt életben: egyik húga tíz hónaposan, a másik 26 évesen halt meg. Egyetemi tanulmányait már Budapesten végezte (először gépészmérnöknek tanult, aztán átiratkozott a bölcsészkarra, de nem fejezte be), katonának is besorozták, közben albérletekben lakott, házitanítóskodott, moziba járt, és persze rendületlenül írt. „Rendkívül kishitű gyerek voltam, csak az ösztöneim voltak elég jók, biztosak. Talán, esetleg, majd én is írhatok egyszer-másszor valami szerény kritikafélét a Nyugat-ba.” – írta akkori önmagáról.
Legismertebb versét, a Semmiért egészen-t a magyar irodalom egyik legkegyetlenebb szerelmes költeményeként tartják számon. Egoista szemlélete miatt sokan felháborítónak tartják, mások szerint egyszerűen csak őszinte. „Kérem, én önző vagyok. A többi férfi, úgy tudom, nem az. A nők sem azok. Így aztán én egészen különleges valamit szeretnék. Örömöt és feltétlen megbízhatóságot. Vigaszt, támaszt, segítőtársat. Különösen hosszú lejáratú, vagy éppen életfogytiglani szerződéseknél, amilyen pl. a házasság. A feleség, hacsak nem különlegesen zseniális, önálló, teremtő egyéniség, legyen alkatrésze a férje életének. Találja ebben az örömét, a becsvágyát, a boldogságát. Másképp nincs házi béke. Az egyenlő jog és egyenlő rang javarészt elmélet, babona.” – mondta egy interjúban.
https://www.evamagazin.hu/szabo-lorinc-evfordulo-126390?utm_medium=hirkereso
Mert sehol se vagy, mindenütt kereslek,
nap, rét, tó, felhő, száz táj a ruhád,
mindig mutat valahol a világ
s mindig elkap, bár kereső szememnek
tévedései is hozzád vezetnek.
Mindenütt megvagy: mint virágözön
borítod életemet, friss öröm,
frissitő ifjúságom, gyönyöröm:
minden mindenütt veled ostromol,
de mindig feljajdul a halk sikoly:
e sok Mindenütt mindenütt Sehol!
A magam katonája lettem,
vállalom a harcot, ha kell;
fütyülök minden kínra és csak
lelkem nyugalma érdekel.
Az élet - mit tudom én, mi az élet?!
Zűrzavar, bölcs és esztelen:
mindenki rokon mindenkivel,
életet és halált kever
a rettenetes szerelem.
Bitang napok, kegyetlen kölykei
az időnek,
rablói kedvnek, hajnalnak, erőnek, -
hoztok vígaszt valaha? Alkonyatkor?
Akkor se, ha már nem kell?... Vagy csak akkor?!
Gyűlöllek, hogy ennyire tetszel,
hogy szép vagy, jó és gyenge, fáradt;
lázongva tiszteli bizalmad
a meggyávult, lomha, nagy állat.