taga! :)
bár én inkább 1 vagy 2 pohár bort előnybe részesítem a sör helyett, azért elhiszem ezt a szöveget:

A férfi olyan, mint a hűtőtáska. Töltsd meg sörrel és bárhová magaddal viheted.

taga! :)))

ide is beteszem, hogy miért CSAK két sört igyál:

Egy filozófia professzor kiállt az osztály elé. Amikor elkezdődött az óra, minden kommentár nélkül elővett egy üres befőttes üveget és megtöltötte 4-5 cm-es KÖVEKKEL. Majd megkérdezte a diákokat, hogy megtelt e az üveg.
A diákok egyetértettek, hogy igen.
A professzor ekkor elővett egy doboz KAVICSOT és beleöntötte az üvegbe.
Enyhén megrázta az üveget, és a kavicsok kitöltötték a nagyobb kövek közötti réseket. Újra megkérdezte a diákokat, hogy megtelt-e az üveg.
Egyetértettek, hogy igen.
A professzor ekkor elővett egy doboz HOMOKOT és beletöltötte az üvegbe. A homok természetesen kitöltötte a maradék helyet is. Megint megkérdezte a diákokat, hogy megtelt- e az üveg. A diákok egyhangúan ;igennel válaszoltak.
A professzor ekkor elővett két doboz sört az asztal alól és beleöntötte az üvegbe, kitöltve a homokszemek közötti réseket is. A diákok nevettek;
Most mondta a professzor, lássák be a következőt. Ez az üveg az Önök élete. A nagyobb KÖVEK a fontos dolgok; a család, a társ, az egészségünk, a gyerekeink- olyan dolgok, melyek, ha minden más el is veszik, még kitöltik az életünket. A KAVICSOK a többi dolog, ami számít-, mint pl. a munkájuk, a házuk, a kocsijuk. A HOMOK minden más.
Az apróságok.
Ha először a homokot töltik az üvegbe, folytatta, nem marad hely a kavicsoknak és a köveknek. Ugyanez igaz az életre is. Ha minden energiájukat az apróságokba fektetik, soha nem marad hely az igazán fontos dolgoknak.
Figyeljünk oda a boldogságunkhoz fontos dolgokra. Játsszanak gyermekeikkel. Figyeljenek oda az egészségükre. Vigyék el táncolni párjukat. Mindig lesz majd idő dolgozni, lakást takarítani, vendégeket hívni. A köveket rendezzék először- amik a legfontosabbak. Állítsák fel a sorrendet. A többi csak homok.

Az egyik diák felemelte a kezét és megkérdezte, hogy mit reprezentál a sör. A professzor elmosolyodott. Örülök, hogy megkérdezte. Ezzel csak azt akartam volna jelezni, hogy mindegy mennyire tűnik telinek az életünk, két sörnek mindig marad hely.

@guma: látom kezdesz gyógyulni.
keményebben tolod a zokosságokat, mint coelho vagy wudielen:)))

@taga20: :)

a látszat csal! kínlódásom süt át a sorokon... :D

@guma:

"a látszat csal! kínlódásom süt át a sorokon."

??

....

kínlódásoddal is bearanyoztad a napot) kösz

@guma:

DEMÉNY PÉTER: ÜNNEP

Lemosta az égről a ködöt
a nappal,
ezzel a sárga és kerek
szivaccsal,
s most elégedetten
hátra dőlt,
hogy lélegezhessen
a föld.

Lélegzik hát a fű,
az ég,
ásványvízben a
buborék,
a kalácsban a
falka mák,
és a fűben a
kiscicák.

Lélegzik vígan
ez a vers,
ez a szó- és virág-
kevercs,
ez a támasztó
hangulat,
ez a mosolygó
indulat.

Amíg még tiszta
a világ,
míg nem zavarnak
a hibák,
amíg a törlőrongy
pihen,
míg nem csalódunk
senkiben.

@gazoló:

@taga20:

komolyan van ami elfeledteti, hogy bajom van... :)))
(kösz fiúk!)

Mrena Julianna

Ha megöregszem

Ha megöregszem, diófa alá vagy templomlépcsőre ülve prézsmitálok,
Sokat tudok akkorra, s többet annál, és hozzám sorra eljönnek a lányok,
Én kártyát vetek, zaccot olvasok, rábólintok, bizony, komisz az élet,
A szöszke súgja, kiben fulladna meg, s a barna bökdös, hogy ő már övé lett,
Reszelősen köhintek, konstatálom, a szerelem rossz, de még rosszabb
a köszvény,
Meg sem lepődöm már azon sem régen, hitvány a kan és nem tanul a nőstény,
Rémlik mind az összes majd, akiknek homlokáért is megvesztem én egykor,
Hogyan hítták és miért akartam őket, már nem tudom, de ízletes a meggybor,
Jó a kenyér, bár nem bírja az ínyem, és süt reám istenke huncut napja,
Ha megöregszem, lesz tán, de addig a sok hülye kín az öklömet harapja,
És pont úgy vagyok én, mint akit a rossz tör, tavaszonta vagy mindig
voltaképpen,
Utánad-e vagy más után vonyítok, kedves butám, az egyre megy egészen,
De mindegy, hagyj el, hadd legyek akkor inkább alig használtan szíve-zúzta
aggszűz,
Vagy maradj, tégy anyává, majd nyanyává, zsémbbé, aszottá, akit éppencsak
megtűrsz,
Az lesz a vége, kitanulok én is, nem lesz május már, ami megvadítna, csak
Bírjam valahogy addig, s eszembe tartsam,
Nincs seb, se ránc, mire ne volna balzsam.

RAKOVSZKY ZSUZSA: EGY MÁS VILÁGBAN

Tudom, minden mulandó, de azért ezt az egyet
mégse hittem volna: azt, hogy egy másik
világban vénülök meg, mint ahol megszülettem.

Gyerekkoromban még ott voltak mindenütt:
a tűzhely lángjában, a fákban, a csillagokban,
s a vizekben, igen, kiváltképp a vizekben,
és az örömben és a haragban is, a lényünk
gyökeréig leható rémületben:
olyankor ők léptek be a lelkünkbe, sisakban,
villámmal a kezükben, kagylóhéj-csónakon,
e magasabb erők. Szúette szobruk
ott állt minden kertben és utcasarkon,
ha jártunkban-keltünkben kedvünk támadt
áldozatot bemutatni nekik.

Azt épp nem mondanám, hogy túl sokat
gondoltunk volna rájuk, de azért
ők voltak a világ rejtett alapzata,
és minden más az ő
létükből következett: hogy mikor kell
elvetni a magot, lerakni
a ház alapkövét, eltemetni a holtat,
először lenyírni az újszülött
haját és körmét – ezer évig így volt,
azt hittük, így lesz újabb ezer évig.
Vagyishogy nem hittünk semmit: biztosra vettük.
Eleinte alig is vettük észre
a változást: végtére is kinek kell
tíz Szerapisz-szobor, négy Aphrodité-szentély?
Maradt így is elég. Az emberek a lerombolt
templomok kövét hazahordták,
hogy megtoldják a házat egy szobával.
A szobrokat otthon, a kertben
állították fel, vagy pedig
fölhasogatták őket tűzifának.
Voltak persze holmi rendeletek,
de azokat nem tartotta be senki,
és nem is ellenőrizték a betartásukat,
legfeljebb hébe-hóba, hogyha egy hivatalnok
bal lábbal kelt, vagy ártani akart
valakinek pusztán személyes okból,
vagy ha éppen nagyon törte magát
az előléptetésért. Melyik volt az a pont,
hogy álltak épp a csillagok fölöttünk,
melyik reggel riadtunk arra, hogy
mostantól egy másik világban élünk?
Hogy míg mi aludtunk, az églakók
démonná változtak, az áldozatból
babona lett, hogy mindaz, amit eddig
tiszteltünk, amiről azt hittük, így helyes,
mostantól visszatetsző és megvetésre méltó?

Nem volt ilyen reggel, nem volt ilyen pont.
A múlt még megmarad,
mint hófoltok tavasszal,
néhány árnyékos helyen, bokrok alján,
pár napnál nem tovább. Az életünk
véget ért, mielőtt véget ért volna.
Azt mindig is tudtuk, hogy vége lesz,
de azt hittük, majd az utódok
s az ő utódaik viszik tovább
nevünket és szokásainkat. Azt az egyet,
azt nem is álmodtuk, hogy egy másik világban
halunk majd meg, mint ahol megszülettünk.

@eszti.....:

előkerültél? :D

jókat hoztál. :)))
ez különösen jó most a hangulatomhoz: Ha megöregszem

@guma:

Olyan nekem ez a blog, mint a lelki virágoskert. Mélyebben érzek, ha idejövök, mélyebbre-messzebbre látok.
De nem vagyok képes mindig átlényegülni, mert hétközben nem veszthetem el súlypontom.
Ma viszont fura dolgok történnek velem.... :D

@eszti.....:

"Ma viszont fura dolgok történnek velem.... :D "

csak nem? :)))
gratulálhatok... :DDD

Jevtusenko: Bűvölő

Tavaszi éjszakán gondolj reám
és nyári éjszakán gondolj reám.
És őszi éjszakán gondolj reám
és téli éjszakán gondolj reám.
Ha lennék tőled oly távol talán,
mintha más ország volna a hazám,
ágyad hűs lepedőjén, vánkosán,
hanyattfeküdve, mintha óceán
habja himbálna, lágyan és puhán,
add át magad ott is nekem csupán.

Nappal ne is gondolj rám, úgy becsülj.
Nappal minden fonákjára kerül;
imádjanak, lengjen tömjén körül,
gondolj nappal – búdul vagy élvedül –
elméd mire gondolni kényszerül;
de éjszaka rám gondolj egyedül.

Halld meg a mozdonyfüttyökön is át,
a szélben, mely felhőkkel vív csatát,
hogy vasfogóban vagyok, s csak az ád
megenyhülést, ha miattam reád
oly öröm árad, oly szomorúság,
fájásig nyomod homlokod falát.

A csönd csendjével susogja a szám,
az esővel esengem szaporán,
a hóval, mely szűk szobád ablakán
bedereng s – álmomban, s álmom után,
tavaszi éjszakán gondolj reám
és nyári éjszakán gondolj reám
és őszi éjszakán gondolj reám
és téli éjszakán gondolj reám.

@guma:

Igen. Attól függ, mihez? :D

@eszti.....:

na hallod! :)))
a bűvölő után csak arra (vagy rá?) tudok gondolni... :D

@guma:

most már én is. :D :D
ma találkoztam azzal a férfival /munkaügyben/, akihez évekig vonzódtam / és most finom voltam/. kiderült,az érzés kölcsönös és semmi sem változott az évek során.
természetesen, erről nem ejtettünk szót. :D
nincs hepiend, nem lesz fejlemény.

@guma:

ez mondjuk azért érdekes számomra, mert talán nem vagyok kényszerképzetekkel küzdő, mentálisan labilis egyén.
max. érdekes emberekkel hoz össze a sors és nehezen dekódolom a beérkező jelzéseket.
vagy! csak a számomra lényeges történéseket észlelem.

istenem! mennyire hiányzik orica!

@guma:

"különösen jó most a hangulatomhoz: Ha megöregszem"

ezt most felejtsd el)) kizárt. különben is az öregség az mi?))

@eszti.....:

wazz te súlypontvesztett szerelmes vagy...

gratulálok))

...

hogy miket hoztál,azt még ízlelgetem,még nem tudtam befogadni)) hatalmas

@gazoló:

kérem, ne a szavakon lovagoljon! csak a hangulaton! :)))

@eszti.....:

most bevittél egy gyomrost! :)))
ezt napokig emésztem...

@guma:

azon meg hogy lehet lovagolni?))

....
m.youtube.com/watch?v=KLmqgI4QfHc

@gazoló:
@guma:

miért? négy évnyi kínzás után /istenem de élveztem!/ hagytam ott azt munkahelyet. ezzel megszegtem a szerződést és majd háromszázezer forintot kellett visszafizetnem nekik egy tanév alatt
ez van! azokra a pasikra bukom, akiknek hatalma van felettem.
mindeddig azt hittem, csak a képzeletem szüleménye ez a végzetes vonzás. valamiféle elfuserált lény vagyok, aki beképzel magának dolgokat.
de ma egy volt diákunk ügyét oldottuk. az én sulim követte el a hibát. ez a becstelen briganti csak velem volt hajlandó tárgyalni.
kincsem!- búgta bugyinedvesítő hangján már testközelből is, nemcsak a telefonba. persze semleges terepen manipulált. én meg tettem amit kell, ügyintéztem.
ő pedig az összes arzenált bevetette ellenem, pl. magyarul beszélt hozzám, amire még nem volt példa.
most már bánom, hogy nem lapítottam a falhoz. :D

@gazoló:

kb tízévenként megismétlődik ez a történet. na, nem ugyanazzal a személlyel.:D

@eszti.....:

:-))

nem kell a púder "kincsem))
a falmellett után az íróasztalon intéztétek a munkaügyeket))

@gazoló:

Azt már nem!
Ilyen olcsón nem ússza meg. :D
De jó volt látni, hogy pedálozik. :)))))

Csak tudnám, miért teszi?
Egy kávé mellett megbeszélhetnénk, egy délután lezavarhatnánk és mindenki menne a dolgára.

@eszti.....: :-)

tudtam,hogy belevaló vagy))
...

taga beteg,hogy ekkora magaslabdákra sem ugrik?)

biztos a guminőjét esztergálja a sarokban és a gépasztalon alkalmazza az "előtolást(ez egy esztergályos szakszó)

@gazoló:

Alapjáratban rettentően romantikus és konzervatív vagyok. Csak nincs módom ezeket a tulajdonságaimat kibontakoztatni.
.....
Nem látom sehol.

@eszti.....:

megkérdezhetem,az a konzervatív az élet melyik szegmensére értendő?

@gazoló: színházban voltam, ti kúltúrálatlanok:)))

@gazoló:

Mindegyikre. Ne felejtsd el, hogy bár van rajtam egy vékony európai máz, végeredményben egy nagyon vidéki lány vagyok.

@taga20:

és nem volt wifi?

@eszti.....: nem volt. kellett volna?:)

@eszti.....: tudod mi a te bajod?:)

www.youtube.com/watch?v=1gaRoBWdKKk

@taga20:

már vártam.:D
na, mesélj! milyen volt a színház?

@eszti.....: :)

a biztos pontok fontosak az ember életében:))

a színház jó vot:)))

@taga20:

haver ez erős és ráadásul csak részben igaz)
ne sértegesd a barátnőmet)
na jó,egy egészségügyi kéménykotrás biztos ráférne:-)

@gazoló: nem vagyok én sobertnorbi, mit nem mondasz!:)))

@eszti.....:

egészséges az a vidéki gondolkodás..

a Lajtától nyugatra,nem mindig szimpi az az európai"máz.
sztem egészséges öszvérek vagyunk mi itt a vadkeleten,csak ne akarna már végre a lófaszt ránkerőltetni a kipcsák sertés.

......
m.youtube.com/watch?v=Wwq6nJ-hF4A

@taga20:

azé meglovagolnád a kancáját)))

na nem cekcuálisan értettem,szigorúan az ügetőn))

@gazoló:

és még azt mondják, meghalt a romantika! :D

@gazoló: bottal se piszkálnám, még a végén norbivé válnék:)))

@eszti.....: pókhálótalanítás nagyon romantikus dolog.

ráadásul jó élettani hatása is van:)))

@taga20:

nem lehetne kevésbé illúzióromboló kifejezést találni?
vagy az már túl nyálas?

@eszti.....: mit javasolnál?

héja nász az avaron. rendbe lenne?:))

@taga20:

hülye vagy? hol találok télen avart?

@eszti.....: nézz be az ikejába, ott minden van:)))

@eszti.....: ja és zene! nem tudom vot má-e?
de kurvajó!:)))

www.youtube.com/watch?v=zzYC7cXUk1g

@eszti.....: :)

"ez van! azokra a pasikra bukom, akiknek hatalma van felettem. "

jaja! az a fal meg messze volt/van? :D
hiszen, mégsem hagynak érvényesülni, csak "nosztalgiáznak" gyűjteményük példányaim.

micsoda férfi...

most valóban kellene Orica (nekem is!), mert hülyülök...

@guma:

muszáj volt a legégőbb mondatot kiemelned? :D
mondjuk, nem igazán volt miben válogatnod.
az még mindig kérdéses, én gyűjtöm őket, vagy ők engem.

végül is mindegy.:D

Raffai Sarolta

A bolond meg a költő

Elmúlnának az izgalmak, a lázak?
Jelentőségük oda: így van ez.
A csorba tőr, vagy kés merő alázat,
hisz mindünknek egyazon útja lesz.

De a bölcsesség árfolyama régi,
s a fizetségben egyenlők vagyunk.
A képlet: volt, van — és mire megérti
az ember, egy a jövendő s a múlt.

Mert egyre megy. Hát elmúlnak a lázak,
a megrázkódtatás, a döbbenet,
lehetőség ... a kedv, hogy igazában
még egyszer, újra önmagam legyek.

De így van? — Elhull madártoll, madárka,
s a vén, kaján föld szívet nem repeszt.
Csak a bolondnak s költőnek nagy átka,
hogy vénhedten is mindig újra kezd.

A bolond meg a költő. Gödre szélén
sincs kora: elgyötörtén is kamasz.
Ha szólni tudna még, hát szólna: Élmény!
— születni, múlni csaknem ugyanaz.

@eszti.....: :D

van néha, hogy megfog egy szó vagy mondat, vagy csak a szavak hangulat. :)

most is ez történt.
(nem részletezem, miért volt óriási...)

@eszti.....: DDD

..

Kányádi Sándor: Előhang

vannak vidékek gyönyörű
tájak ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül
szavak sarjadnak rétjein
gyopárként sziklás bércein
szavak kapaszkodnak szavak
véremmel rokon a patak
szívemben csörgedez csobog
télen hogy védjem befagyok
páncélom alatt cincogat
jeget-pengető hangokat
tavaszok nyarak őszeim
maradékaim s őseim
vannak vidékek viselem
akár a bőrt a testemen
meggyötörten is gyönyörű
tájak ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül

@eszti.....:

@gazoló:

hangulatotokhoz egy vers töredék:

Dzsogán Anikó: Hiányzol

Most karodba bùjnék, mint annyàhoz a gyermek,
nem hiànyzik semmi csak szorosan ölelj meg.
Az egèsz vilàg ott van... a Te karjaidban,
nincs amire vàgynék most.... ennèl jobban.

@guma:

kár, taglalhatnád. időnként elkelne a visszajelzés. ha másért nem is legalább azért, hogy tudjam, keressek egy jó szakorvost, aki ellát megfelelő bogyókkal?
vagy minden rendben van velem, csak épp elkezdődött egy folyamat, ami, mint minden lényeges dolog, évekkel később nyer értelmet.
tudod miért imádom a verseket? mert érzelmekről szólnak, hangulatokról.
nincs új a nap alatt, minden érzést végigküszködött már valaki. harcolt ellene, eltemette, előásta... újra meg újra.

mindenről képesek vagyunk beszélni. időjárásról, politikáról, betegségeinkről..... de az érzelmeinkről alig. mintha valamiféle gusztustalan nyavalya lenne.
pedig ezek határozzák meg életünket, okozzák betegségeinket.