részlet tőlük: Csángó utca

"/:Várj, madárka, várj, várj, várj,
Este hozzád megyek már!:/
/:Meg vizsgálom szívedet,
S véle szeretetedet.:/"

Nekem az élet egy kosár mesét jelent...

Egyeseknek ajtóik, fiókjaik vannak. Nekem kosaram. Találsz benne mindent, csak a hangulatunk szerint váltogatja a tartalmát. Szomorúság, fájdalom, könnyek, vidámság hatalmas kacagások, vagy csodák, és szívet lelket dobogtató "éteri" találkozás is van itt.

Ízét, zamatát, aromáját, fűszerezését naponta kóstolgatjuk, alakítjuk mert álmokat, vágyakat és illúziókat kapunk, adunk. Mindent ami igazán nem is kell a boldogsághoz valójában - mégis boldogok leszünk ringató, felejthetetlenül keserédes töménységétől, álomba ringató egyszerűségétől. Szégyellem is magam néha a primitív, naivságom miatt vagy a rengetem hibámért. De állítólag a hibákból tanul az ember és talán ezért "okos" lehetek még...

Bár másnak ez csak egy káosz. Nekem azonban, ha a minden jól működik és a mese hatalmába, varázsába kerít, akkor cserébe önzetlen, néha kitárulkozó lelkeket kapok. Még a földről is elrepít szerethető gyöngeségük. Sőt a gyönyör minden cseppjeit is megkapom ezen az úton, mert érzékszerveim jól működnek vagy csak az univerzum szórakozik velem. Azt mondtam gyönyör? Igen. Ami mérhetetlenül sok formája létezik, és nem csak a testnek, de a léleknek is hozhat csodálatos kielégülést...

Tehát ez a játék, a mese varázsa bárkit bekebelezhet, el nem enged. Más is tapasztalta már ezt. Sírig tartó barátság, figyelem, szeretet bukkan fel a semmiből. Fon felejthetetlen kötelékeket. Átalakítja mindennapjaid. Tervezel, tiszta szívvel játszol. Semmi más nem lesz már fontos, mert az élet valóban egy csoda, még ha nem is mindig tűnik annak. Sosem hittem volna, hogy nem csak ismerőst, figyelmet, szeretetet, hanem töménytelen ismeretet, érdekességet, adnak ajándékba és úgy szólnak a lelkemhez, hogy rabjuk leszek hatalmuknak. Vitathatatlan, hogy szeretünk úgy szeretni, élni, ami több mint a szürke hétköznap egyhangúsága ezért különösen értékeljük ha fantáziánkat képes még a földről is elrepítve fogva tartani valaki, valami.

Így alakítanak, formáznak, vonzanak hol a témával, hol az emberi hanggal, vággyal, szép vagy egyszerű - szinte, csak neked szóló - szavakkal amivel hatalmukba kerítenek... Megigéznek sorsukkal, játékosan okos egyéniségükkel, tudásukkal. Az élet egy folytonos harc, küzdelem, de mellettük/velük valahogy még ezt is el lehet felejteni. Szeretem ahogy kikapcsolnak, átbillentenek, részeg leszek és velük néha kuncogok vagy nagyokat kacagok, mert én hülye, olvasom, hallgatom őket - miközben körülöttem a felismerés csodálatos csendje dübörög... Ezért úgy érzem magam köztetek, mint Danny DeVito a Reneszánsz emberben, aki a toronyból próbál földet érni.

Elképeszt az a racionalitás ami fel/felbukkan. Szórakoztat, vidámmá teszi napjaim még a mindent elöntő, cél nélküli erotika is. Van itt mit tanulni, még érzelembe is. A macsó világ gyöngédségét, csupaszságát is megismerheted ha kicsit figyelsz. Életek részese leszel, váratlanul és teljes szíveddel, mert az értékek beszippantanak. Orica hihetetlen érzékkel tudta meglátni emberi gyengeségünket, erősségünket. Miközben humorára jellemző, hogy még az intergalaktikus utazások résztvevőjét is volt mersze néha, fantáziátlanak, esetleg görénynek nevezni vagy a kortyolgatásba elmerültet figyelmeztetni, szeretettel terelgetni.Talán koromnál fogva értettem meg tőle és érzékelem én is ezt a magával ragadó szellemi és lelki töltetet amit képesek vagytok szétszórni meggondolatlanul vagy kimért tudatossággal... Erősek, függetlenek vagytok, de szívetek óriási. Tehát, továbbra is magatokban kell hinni, hogy megvalósuljon elképzelésetek, még akkor is, ha ehhez egyedül kell az utatokat bejárni, hiszen döntéseitek irányítják az életeiteket (via).

Nem is oly rég még azt gondoltam, hogy többet nem adhat egy ilyen hálón talált barát, mint a kellemes dumálás, csavargás a hegyekben, vagy a rég látott városban esetleg a Palotaszállóban egy jó vacsorát. Engem is meglepet, hogy lehet ezt fokozni - "fizikai" - találkozás nélkül is. Jöhet egy hang és a féltés a szeretet kibontakozik egyszerűen, végérvényesen gyökeret verve. Ez az év ezért volt nagyon tömény. Többet kaptam mint amire számítani lehet ebben a világban. Számomra ismeretlen dolgokkal, érzésekkel találkoztam, amit se feledni, se elveszíteni nem akarok, nem tudok. Mindent csak megköszöni lehet nektek/neked - a nagy találkozás nélkül is...

Olyan emberektől búcsúztunk/búcsúztam, akik felforgatták életem, gondolat világom. Minden együtt van/volt itt. Élet, halál. Becsület, szabadság. Vagabund nyerseségbe burkolt  szemtelen féltés, figyelem és szív. Álom és élet fonódott össze, kapott új értelmet a világ. Akik életre keltek és még gondolataikkal, szenvedélyükkel, hétköznapjaikkal, családjukkal is megismertettek különös világot tártak elém. Nálam ez bejött, és csak megerősíteni tudom: "Kémlelve rostáld meg barátidat,Aztán szorítsd lelkedhez érckapoccsal". Ezért egyszerűen szeretem őket - nem tudok velük betelni. Velem vannak, ha akarom, ha nem - de inkább akarom őket, és a szívem szakad meg amikor eltűnnek, magukba roskadnak, csaponganak össze-vissza...

Tudni akarom, hogy nincs semmi baj és minden nehézségből kilábalnak. Élnek. Mert ez nekem örömet ad. Szeretném, ha sikeresek, boldogok lenének...  Szeretném visszaadni, szétszórni ezt az örömet és a csendes nyugalmat amit megszereztem, mert szép életem volt és még szebb lett miattuk. Éveim száma megnőtt, de tele van/volt élettel. Szerelmes vagyok, voltam az életbe amit még gazdagabbá tetettek, megfűszereztettek szavakkal, szárnyalóan bűvölő, vagy dübörgő zenékkel. Ahogy figyelek rátok, megértettem, hogy valóban a szeretteim, gyerekeim, társaim vagytok/lehetnétek, fogalmatok sincs mennyire, miért...  "Ismerjük" egymást, mégis csupa megmagyarázhatatlan valódi titok mindenki élete, és van benne sok csavar, szívszorító élményben gazdag pillanat, óra, év. Fokozható/érthető ez?

Talán most kellene elaludni és fel sem ébredni... Csak ezt kívánd nekem, hogy az emberi méltóságom magját megőrizzem.

Amikor a blogra kerültem, rövid idő után, pár szóval jellemeztem az itt található társaim. Ma már ezt nem tenném meg, csak egy éjszaka gondolatait találjátok most töményen, mert még mindig van "ami" néha felébreszt álmomból. Kedvesség nélkül, nyersen meggondolatlanul szabadít rám különös érzelmeket, érzéseket, gondolatokat. Azt kívánom legyen részetek ebben a csodában, ami félelmetesen emberi. Mégis egy rejtély marad, hogy miért és kinek van ekkora hatalma és hogyan áraszt el indokolatlan szeretettel, boldogsággal, figyelemmel, fogalmam sincs - csak erejét érzem, így válaszom nem is lehet... Ezért bukkanhat most fel a Reneszánsz ember és nem a Holt költök társasága, vagy más komolyabb film, mert kézzelfogható lesz számodra is, ahogy még az enyhén "retardált", tudatlan egyének is hogyan inspirálnak, hatnak egymás életére...

Ezért is kapja, adja mindenki tovább az arany és kék szavakat most. Vigyázatok magatokra és (egy)másra! Szerezzen, adjon a mindennapokban egy kis csodát a lelkeknek a kimondott vagy ki nem mondott szó, gondolat. Fessetek, ápoljatok "Virágot", hogy a keserédes békét, nyugalmat, örömöt ti is megtaláljátok:

Arany és kék szavakkal

Miképen boltíves,
pókhálós vén terem
zugában álmodó
középkori barát,
ki lemosdotta rég
a földi vágy sarát
s már félig fent lebeg
a tiszta étheren,
-ül roppant asztalánál,
mely könyvekkel teli
s a nagybetük közébe
kis képecskéket ékel,
Madonnát fest örökké
arannyal s égi kékkel,
mígnem szelid mosollyal
lelkét kileheli:

úgy szeretnélek én is
lámpásom esteli,
halavány fénye mellett
megörökítni, drága
arany és kék szavakkal
csak Téged festeni,
míg ujjam el nem szárad,
mint romló fának ága
s le nem lankad fejem
a béke isteni
ölébe, én Szerelmem,
világ legszebb Virága.

+ a film, mert eszembe juttattátok, hogy a figyelem a felismerés mennyi pluszt hozhat egy életbe, akkor is ha ez neked nem kell...:

Reneszánsz ember