Ha fenn hordozod a fejed, mikor már kívüled

mindenki csüggedő, s ezért Téged gyaláz.

Ha önbizalmad ép, mikor mindenki tép

s gyanakvó suttogás többé meg nem aláz.

Ha békésen várni tudsz, s még vársz türelmesen

Hazug szennyáradat lelkedhez nem tapad.

Gyűlölve nem gyűlölsz, s nem vagy se szent, se bölcs,

csak ember vagy csupán, s szíved gyermek marad.

Ha vannak álmaid, s ez meg nem tántorít,

és nem lesz kényurad soha egy gondolat.

Ha siker nem vakít, s a kudarc megtanít,

hogy hitvány semmiség minden az ég alatt.

De elbírod, mikor a gazság rád tipor,

lázítván ellened a törbecsalt butát.

Ha összetört a cél, amelyért véreztél, s

Te újra talpra állsz, s építesz tovább.

Ha minden kincsedet egy lapra felteszed,

s mikor a kocka dől,

Te nem remegsz bután,

bár minden elveszett,

szívedre nem veszed.

Ha tetted ura vagy és szolgád lesz az agy,

s belőled nyer erőt az elkopott ideg,

még e sorok felett a testbe öltözött

,,Akarat” Lesz az úr, szíved se lesz hideg.

Ha a népáradat magával nem ragad,

s nem hajlongsz szolgaként királyi trón előtt.

Ha ellen s jóbarát bármit mondjon reád,

nem tartod sokra, bár le sem kicsinyled őt.

Ha futásod alatt a hatvan pillanat

döntő percéig kitartottál fiam,

Tiéd lesz a világ, s amit rajt bárki lát,

s ami még sokkal több:

EMBER LETTÉL, FIAM!