Térképünkön és táblázatunkban a főváros és a megyei jogú városok eredménye. (via)

https://hvg.hu/itthon/20191014_megyei_jogu_varosok_valasztas_terkep

Önkormányzat 2019 - Megyei közgyűlések - EREDMÉNY

Hajdú-Bihar megye (91,49 százalék) - 24 mandátum
1. FIDESZ-KDNP - 16 mandátum
2. JOBBIK - 3 mandátum
3. DK - 2 mandátum
MOMENTUM - 2 mandátum
5. MSZP - 1 mandátum

Heves megye (91,88 százalék) - 15 mandátum
1. FIDESZ-KDNP - 9 mandátum
2. DK-JOBBIK-MINDENKI MAGYARORSZÁGA-MOMENTUM-MSZP - 6 mandátum

Jász-Nagykun-Szolnok megye (92,72 százalék) - 18 mandátum
1. FIDESZ-KDNP - 11 mandátum
2. JOBBIK - 3 mandátum
3. DK - 1 mandátum
MOMENTUM - 1 mandátum
MSZP - 1 mandátum
Mi Hazánk - 1 mandátum

Komárom-Esztergom megye (98,32 százalék) - 15 mandátum
1. FIDESZ-KDNP - 9 mandátum
2. DK-JOBBIK-MSZP-PÁRBESZÉD-MOMENTUM - 6 mandátum

Nógrád megye (91,55 százalék) - 15 mandátum
1. FIDESZ-KDNP - 10 mandátum
2. DK - 1 mandátum
JOBBIK - 1 mandátum
MOMENTUM - 1 mandátum
MSZP - 1 mandátum
Mi Hazánk - 1 mandátum

Pest megye (94,8 százalék) - 44 mandátum
1. FIDESZ-KDNP - 24 mandátum
2. MOMENTUM - 9 mandátum
3. DK - 7 mandátum
4. JOBBIK - 4 mandátum

Somogy megye (96,27 százalék) - 15 mandátum
1. FIDESZ-KDNP - 9 mandátum
2. SOMOGYÉRT - 2 mandátum
JOBBIK - 2 mandátum
4. DK - 1 mandátum
MOMENTUM - 1 mandátum

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye (86,84 százalék) - 25 mandátum
1. FIDESZ-KDNP - 18 mandátum
2. JOBBIK-MOMENTUM - 3 mandátum
3. MSZP - 2 mandátum
4. DK - 1 mandátum

ÖSSSZEFOGÁS MEGYÉNKÉRT - 1 mandátum

Tolna megye (95,55 százalék) - 15 mandátum
1. FIDESZ-KDNP - 10 mandátum
2. DK - 2 mandátum
3. JOBBIK - 1 mandátum
MOMENTUM - 1 mandátum
MSZP - 1 mandátum

Vas megye (97,98 százalék) - 15 mandátum
1. FIDESZ-KDNP - 11 mandátum
2. JOBBIK - 1 mandátum
MOMENTUM - 1 mandátum
DK - 1 mandátum
MSZP - 1 mandátum

Veszprém megye (94,71 százalék) - 17 mandátum
1. FIDESZ-KDNP - 10 mandátum
2. JOBBIK - 2 mandátum
DK - 2 mandátum
4. MSZP - 1 mandátum
MOMENTUM - 1 mandátum
Mi Hazánk - 1 mandátum

Zala megye (99,11 százalék) - 15 mandátum
1. FIDESZ-KDNP - 11 mandátum
2. JOBBIK - 2 mandátum
3. DK - 1 mandátum
MOMENTUM - 1 mandátu

Baranya megye (95,28 százalék) - 18 mandátum
1. FIDESZ-KDNP - 12 mandátum
2. DK - 2 mandátum
JOBBIK - 2 mandátum
4. MOMENTUM - 1 mandátum
MSZP - 1 mandátum

Bács-Kiskun megye (96,61 százalék) - 23 mandátum
1. FIDESZ-KDNP - 16 mandátum
2. MOMENTUM - 2 mandátum
DK - 2 mandátum
JOBBIK - 2 mandátum
5. Mi Hazánk - 1 mandátum

Békés megye (94,51 százalék) - 17 mandátum
1. FIDESZ-KDNP - 10 mandátum
2. JOBBIK - 2 mandátum
DK - 2 mandátum
4. MOMENTUM - 1 mandátum
MSZP - 1 mandátum
Mi Hazánk - 1 mandátum

Borsod-Abaúj-Zemplén megye (89,76 százalék) - 29 mandátum
1. FIDESZ-KDNP - 17 mandátum
2. JOBBIK-MSZP-MOMENTUM-MINDENKI MAGYARORSZÁGA - 9 mandátum
3. DK - 3 mandátum

Csongrád megye (96,05 százalék) - 20 mandátum
1. FIDESZ-KDNP - 12 mandátum
2. MSZP - 2 mandátum
JOBBIK - 2 mandátum
Mi Hazánk - 2 mandátum
5. DK - 1 mandátum
MOMENTUM - 1 mandátum

Fejér megye (90,1 százalék) - 20 mandátum
1. FIDESZ-KDNP - 14 mandátum
2. MOMENTUM - 2 mandátum
DK - 2 mandátum
4. VÁLASZ FÜGGETLEN CIVILEK - 1 mandátum
Mi Hazánk - 1 mandátum

Győr-Moson-Sopron megye (99,03 százalék) - 21 mandátum
1. FIDESZ-KDNP - 15 mandátum
2. MOMENTUM - 2 mandátum
JOBBIK - 2 mandátum
DK - 2 mandátum

Hajdú-Bihar megye (91,49 százalék) - 24 mandátum
1. FIDESZ-KDNP - 16 mandátum
2. JOBBIK - 3 mandátum
3. DK - 2 mandátum
MOMENTUM - 2 mandátum
5. MSZP - 1 mandátum

Heves megye (91,88 százalék) - 15 mandátum
1. FIDESZ-KDNP - 9 mandátum
2. DK-JOBBIK-MINDENKI MAGYARORSZÁGA-MOMENTUM-MSZP - 6 mandátum

Jász-Nagykun-Szolnok megye (92,72 százalék) - 18 mandátum
1. FIDESZ-KDNP - 11 mandátum
2. JOBBIK - 3 mandátum
3. DK - 1 mandátum
MOMENTUM - 1 mandátum
MSZP - 1 mandátum
Mi Hazánk - 1 mandátum

Komárom-Esztergom megye (98,32 százalék) - 15 mandátum
1. FIDESZ-KDNP - 9 mandátum
2. DK-JOBBIK-MSZP-PÁRBESZÉD-MOMENTUM - 6 mandátum

Nógrád megye (91,55 százalék) - 15 mandátum
1. FIDESZ-KDNP - 10 mandátum
2. DK - 1 mandátum
JOBBIK - 1 mandátum
MOMENTUM - 1 mandátum
MSZP - 1 mandátum
Mi Hazánk - 1 mandátum

Pest megye (94,8 százalék) - 44 mandátum
1. FIDESZ-KDNP - 24 mandátum
2. MOMENTUM - 9 mandátum
3. DK - 7 mandátum
4. JOBBIK - 4 mandátum

Somogy megye (96,27 százalék) - 15 mandátum
1. FIDESZ-KDNP - 9 mandátum
2. SOMOGYÉRT - 2 mandátum
JOBBIK - 2 mandátum
4. DK - 1 mandátum
MOMENTUM - 1 mandátum

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye (86,84 százalék) - 25 mandátum
1. FIDESZ-KDNP - 18 mandátum
2. JOBBIK-MOMENTUM - 3 mandátum
3. MSZP - 2 mandátum
4. DK - 1 mandátum

ÖSSSZEFOGÁS MEGYÉNKÉRT - 1 mandátum

Tolna megye (95,55 százalék) - 15 mandátum
1. FIDESZ-KDNP - 10 mandátum
2. DK - 2 mandátum
3. JOBBIK - 1 mandátum
MOMENTUM - 1 mandátum
MSZP - 1 mandátum

Vas megye (97,98 százalék) - 15 mandátum
1. FIDESZ-KDNP - 11 mandátum
2. JOBBIK - 1 mandátum
MOMENTUM - 1 mandátum
DK - 1 mandátum
MSZP - 1 mandátum

Veszprém megye (94,71 százalék) - 17 mandátum
1. FIDESZ-KDNP - 10 mandátum
2. JOBBIK - 2 mandátum
DK - 2 mandátum
4. MSZP - 1 mandátum
MOMENTUM - 1 mandátum
Mi Hazánk - 1 mandátum

Zala megye (99,11 százalék) - 15 mandátum
1. FIDESZ-KDNP - 11 mandátum
2. JOBBIK - 2 mandátum
3. DK - 1 mandátum
MOMENTUM - 1 mandátum

Önkormányzati választás 2019

Főpolgármester-választás

Karácsony Gergely Győztes

50,86%

MOMENTUM-DK-MSZP-PÁRBESZÉD-LMP

Tarlós István

44,10%

FIDESZ-KDNP

Puzsér Róbert

4,46%

ÁLLAMPOLGÁROK A CENTRUMBANEGYE

Berki Krisztián

0,58%

Független

Feldolgozottság 2019.10.14.13:58-kor: 100%

A Fővárosi Közgyűlés összetétele

MOMENTUM-DK-MSZP-PÁRBESZÉD-LMP

18

FIDESZ-KDNP

13

Független

Szerintetek ki hiányzik a Fidesz fotókról?

Tóta W.: Nem tart ez örökké

Az összefogás igenis működik. Az elnyomás nem.

Látjátok, feleim, mégsem ti vagytok a nemzet. Szerencsére. Akkor ugyanis nagyon kevés magyar maradna. Budapest és a városok jelentős része a kormány ellen szavazott. Azért nélkülük eléggé paraszt egy ország lenne ez, nem?

Tarlós István veszített. Nem rajta múlt; nem volt sok mozgástere, hogy eltávolítsa magától az országos politika szólamait és jelenségeit, amelyekről tudta, hogy Budapesten már többet ártanak, mint használnak.

Története katartikusan igazságtalan, mint Jób könyve. Ő, aki talán még jachtot se látott életében, nemhogy kokaint meg kurvákat, elvesztette a várost, amelyet szeretett, és amelyért tehetsége és korlátai szerint tenni akart. A kurvapecér, aki végképp lefaragta a Fideszről a megmaradt polgárságot – ő nyert. Már amennyiben nyerhet egyáltalán az, aki a boltba nem mer lemenni, mert annyira szégyellnie kell a pofáját.

A többpártrendszer mindig megosztja az országot, ez ilyen. Jobb esetben meggyőződés, világnézet, filozófia szerint hasít. Az a politika, amelyet már kizárólag átlátszó hazugságok, még átlátszóbb manipulációk meg kannásbor-szintű propaganda tart fenn – az bizony szürkeállomány szerint osztja ketté. Ennek baljós jele az eredmény.

A botrányt még sokáig fogjuk elemezni. A pornográfia adta el, az tette mögé a terjedési mechanizmust. „Mészáros Lőrinc” és az Orbán-család milliárdos beszerzéseit, a kastélyokat, lovardákat és céghálókat nem küldték tovább egymásnak gimnazisták, melósok, apolitikus, régóta legyintgető, fásult emberek. Akiket internetezőként könyvelünk el, de szinte soha nem olvasnak híreket. Most megkapták az arcukba, és nyilván sokan kapták fel a fejüket, és néztek utána a háttérnek. A korrupciót rég megszokták, hiába számolták át újságírók, ellenzéki politikusok lélegeztetőgépre és óvodára. A Borkai-botrány három másodpercben átváltotta kokainra és kurvákra, és így arcot, de leginkább segget adott a témának. Összeállt a kép: nemcsak hiányoznak röntgengépek és iskolák, hanem ez lesz belőlük.

Ám a választást ez a botrány nem döntötte volna el. Kellett hozzá, hogy végre igazolást nyerjen a matek, amit egészen idáig nem fejtett meg az ellenzék.

Az összefogás receptje igenis működőképes.

Amint létrejön a gravitációs pólus, szinte automatikusan szívja fel azok szavazatát, akik se nem szocik, se nem gyurcsányisták, csak meg akarják nyomni a LEVÁLTOM gombot – bármilyen okból. Erre vártunk, ezt sürgettük sokan, és istentelen sokáig tartott, míg leesett a tantusz.

Fals matematikával dolgoztak az összefogás ellenzői: odáig jutottak, hogy aki jobbikos, az sosem fogja elviselni a gyurcsányistát, és ezért a szavazatokat nem lehet összeadni. Csakhogy a választók változnak. Kiábrándulnak például, vagy latolgatni kezdenek, és arra jutnak, hogy ekkora stricik még azok se voltak. Vagy éppen belátják, hogy még egy szocialista kormány is hagyná őket lóról íjászkodni, legfeljebb kiröhögnék őket a libsik. A Fidesz viszont elveszi a legelőt meg a lovat, és kurvákat vesz belőle magának. A választók alkalmazták a kisebbik rossz elvét, mint egy autóvásárlásnál. És ehhez jönnek azok, akik egyszerűen csak azért nem szavaztak eddig, mert esélytelennek tűnt a kapálózás. Most reális esélyek voltak, és a győzelem után ezek megmaradnak és nőttön-nőnek. Ugyanígy lehet kormányt is váltani, ha eljön az idő.

És benne volt a fontoskodásban a kényszeres elkülönbözés, a megmondók éretlen, emós kórsága: helikopternek kell maradni akkor is, ha már a saját repterünket ostromolja a zombihorda. Valami igazán eredetit kell mondani, ami egyik sem: mondjuk azt, hogy minden szar, egyformán! Na milyen? Ilyet még senki se merészelt, ugye? Sőt! Ellenzékváltást! Punk vagyok, ugye, apu?

Mindezt a történelemtudomány ma megbízhatóan megcáfolta. Nem ez a járható út. Izgalmas mellékszál, kik maradnak meg laposföld-hívőnek, és ki képes az önkritikára.

Világosítsd fel nemzeted

A főműsoridő azonban most már Karácsony Gergelyé és Márki-Zay Péteré és Botka Lászlóé és mind a többi győztesé. Az ellenzék most megszerzett pozícióiban óriási lehetőség van – az elkúrásra is.

A mozgástér jelentős. Ennyi várossal, ennyi emberrel nem lehet baszakodni, ahogy tették Esztergommal. A büntetés visszaütne – sőt, túlkompenzálás várható, mert az ellenzéki városok most nagyon könnyen verhetik rá minden bajukat a kormány bosszújára. És ezt el is tudják mondani az embereknek.

Kínos feladvány már a jelenlétük is az egyszínű országra szabott propagandagépezetnek. Eddig ellenzékiek többnyire meg sem szólalhattak ott – Budapest főpolgármesterét elhallgattatni már nehezebb ügy. Valószínűleg megpróbálják, de minden nappal a saját maradék hitelüket élik fel. Ami már most sem bizonyult elégnek. Mondtam már, hogy egyszerűen senkik vagytok? Azt hiszitek, ti vagytok a rendszer kerubjai, ugye? Nem: ti a sírásói vagytok, és minden betűben ott a hullaszag.

Különösen akkor, ha az ellenzéki városok saját csatornákon is képesek a kommunikációra. Az ellenzék győzelmei rég elvesztett lehetőséget jelentenek arra, hogy a Fidesztől független nyilvánosságot teremtsenek. Olyat, ami eljut a kormánypropaganda buborékjában élőkhöz, például mert papíron van, és a remittendát ingyenesen terjesztik. (Frekvenciákkal kár számolni, az egyelőre hitbizomány.) És láttuk a városokban, mi történik ott, ahol a buborék kipukkad.

Első próbája lesz ez az összefogás tartósságának: nekiáll-e minden helyi erő nyomtatni a maga ugyanolyan színvonaltalan, mászókaavatásokkal teleszemetelt Lakossági Hírmondóját, vagy összerakják a forrásaikat, és mondjuk feltámasztják a Népszabadságot, helyi mellékletekkel, autonóm szerkesztőséggel, az egész nemzetnek szóló tartalommal. Ami nem a másik pártvonal ellentéte, hanem példa arra, hogyan működhetnének a dolgok normálisan. Az például egy jele lenne annak, hogy első a közjó.

És a negyven rabló

De benne van a pakliban hogy inkább elkokainozzák az egész költségvetést, mert egy önkormányzati képviselőnek muszáj megkeresnie a százmilliót évente. Meg mert üres a pártkassza.

Karácsony Gergely és a győztesek mögött kiéhezett bűnözők hada áll, fényesre fent ásókkal. Velük leszámolni, lemondásra kényszeríteni, akár annak árán is, hogy fideszes jelölt fut be a helyén – ez az összefogás második, még nehezebb próbatétele. Az írás ott van a falon: irtózatos kockázatot hordoznak ezek az alakok. Polgármesterek, sőt kormányok bukhatnak meg miattuk.

A meghódított városok mind kincseket rejtenek. Az irattárban. Hűtlen kezelések, parkolási mutyik, túlárazott lámpák bizonyítékai lapulnak ott – csak az a baj, hogy valószínűleg lesz rajtuk MSZP-s aláírás, és ha nekilátunk göngyölíteni, akkor egyes elvtársaktól búcsút kell venni. Szerencsére a baloldalnak megvannak a hagyományai, és tudják ők, mi történik ott, ahol vágják a fát.

Hamarosan látni fogjuk, mi Orbán Viktor megfejtése. A Fidesz most is megtett mindent, hogy a választás ne legyen fair: médiapolitika, a rendőrség bevetése, szemérmetlen hazudozások és félelemkeltés, migránsozás, fenyegetőzés, lehallgatás, kamujelöltek, lopott pénzből kampányolás, és az ellenzék korlátozása minden más módon. Az ő számukra egyetlen eldöntendő kérdés van: túl kevés volt az elnyomás, vagy túl sok? Fokozni – legalábbis az Európai Unión belül – már nehéz volna. Enyhíteni lehet, csak az visszafordulást jelent az illiberális varázsvilágból oda, ahol meg lehet bukni.

Úgy tűnik, minden út ugyanoda vezet. Nem tart ez örökké.

https://hvg.hu/itthon/20191014_Nem_tart_ez_orokke

Fotó:Bielik István /24.hzu

Felült a halott: lett ellenzék. Megszűnt a NER: a helyén egy brutálisan erős Fidesz van

Másik országban ébredtünk, mint vasárnap, Orbán Viktornak egészen új körülmények között kell megtartani a rendszerét. Elemzés a Borkai-ügytől az ellenzék demokratikus tanulásán és Karácsony Gergely szimbolikus győzelmén át a Google-keresések igazságáig.

Megszűnt a NER. Arra, hogy az önkormányzati választás eredményének értelmezésekor ez a mondat leírható, kevesebb esély volt, mint Borkai Zsoltnak A hét embere-díjra a Vasárnapig fideszes polgármester voltam nevű klubban.

Ám az ellenzék minden várakozást felülmúlóan szerepelt az önkormányzati választáson. Karácsony Gergely megnyerte Budapestet, az álomverziójukat messze túlteljesítve elhoztak huszonháromból tizennégy budapesti kerületet, a megyei jogú városokban realizálták az összes esélyüket, hiszen tíznél több ellenzéki győzelemről élő ember nem beszélt előzetesen.

Miért beszélünk a NER végéről?

Fontos leszögezni, hogy a NER vége nem a Fidesz uralmának vége. Sőt a vasárnapi választás megmutatta, a kormánypárt továbbra is brutálisan erős, simán behúzná az országgyűlési választásokat, a megyei közgyűlésekben pedig dermesztő marad a dominanciájuk.

Csakhogy a monolit – Török Gábor kifejezésével – hatalomgyár feltételezi a végtelenül asszimetrikus helyzetet, az erőforrások teljességének birtoklását, a végtelen lojalitási láncok működtetését, azt a helyzetet, hogy iszonyúan költséges nem fideszesnek lenni az orbánizmusban. Ez a fundamentum veszett el, amikor Budapestet megszerezte az ellenzék, és mellé tette az ország legnagyobb városai közül Miskolcot, Pécset, Szombathelyt, megtartotta Szegedet, és győzött Tatabányától Bajáig számos városban.

Ezek ugyanis nem egyszerűen vezetőváltások. A városházák mini, helyi NER-eket működtettek: a lojális emberek vezették a cégeket, a helyi média éppúgy üzemelt, mint az országos propagandagépezet, a Fideszhez lojális vállalkozók nyerték a közbeszerzéseket, a teljesítményt és a tehetséget bármikor legyőzte a hűség.

Hogy shakespeare-i vagy House of Cards-ra hajazó fordulat-e, az vita tárgya lehet, de a jelek szerint az történt, hogy egy orgiás mulatozás feszítette ki a magyarok elé ezeknek a helyi NER-eliteknek, polipoknak a képét. A Borkai-videón ugyanis azt láttuk, hogy

a közhatalmat gyakorló polgármester együtt szexel azokkal a vállalkozókkal, akiknek üzleti hasznot hajt közhatalmi pozícióban hozott döntéseivel, hogy aztán a vagyont együtt éljék fel.  

Ettől a korrupt és végtelenül erkölcstelen gyakorlattól akartak szabadulni sokfelé. Ennek azonban szükséges és mindenekelőtti feltétele volt Budapest megszerzése. Karácsony Gergely pedig – az új ellenzéki stratégiának is köszönhetően –végrehajtotta a küldetést.

A demokratikus tanulás dicsérete

Ez a siker olyan emblematikus, ami nélkül sokkal kisebb jelentősége lenne a miskolci vagy a szombathelyi diadalnak. A nemzet fővárosában a tét óriási volt: a létező ellenzék valójában all-int játszott, utolsó utáni esélyét kapta meg.

Megszűnt a NER. Arra, hogy az önkormányzati választás eredményének értelmezésekor ez a mondat leírható, kevesebb esély volt, mint Borkai Zsoltnak A hét embere-díjra a Vasárnapig fideszes polgármester voltam nevű klubban.

Ám az ellenzék minden várakozást felülmúlóan szerepelt az önkormányzati választáson. Karácsony Gergely megnyerte Budapestet, az álomverziójukat messze túlteljesítve elhoztak huszonháromból tizennégy budapesti kerületet, a megyei jogú városokban realizálták az összes esélyüket, hiszen tíznél több ellenzéki győzelemről élő ember nem beszélt előzetesen.

Az EP-választások után nyilvánvaló volt, hogy a fővárosban több ellenzéki szavazó van, mint Fidesz-támogató. Ha az élesben először tesztelt ellenzéki összefogással, a legnépszerűbb ellenzéki politikussal, a létező legkedvezőbb terepen alulmaradtak volna, az a halál utáni halál paranormális állapotát idézte volna elő.

Hogy ez nem történt meg, annak minimális sikerkritériuma volt az együttműködés. Történelmi távlatban rövid, az ellenzéki szavazó számára felfoghatatlanul hosszú idő alatt tanulták meg az antiorbánista erők a választási rendszerhez való alkalmazkodást, s tették fontossági sorrendbe politikai céljaikat. Mostanra idomultak a többségi elvhez, előállították a választóknak a képletet, minek nyomán a legtöbb helyen egy az egyben mérkőzhettek a kihívók a fideszesekkel. Az utolsó, ám eddig nem használt fegyverüket is bevetették – és ez működött.

Ráadásul a tanulás nemcsak a stratégia választásában és alkalmazásában mutatkozott meg, hanem sok más területen is. Elsősorban fegyelemben, azaz nem egymásnak ártottak a kampányban, hanem az ellenfélnek, nem a szivárogtatási, hanem a választási versenyt akarták megnyerni.

Telitalálat, tökéletes demokratikus innováció volt az előválasztás, amely úgy szűkítette a jelöltek számát, hogy közben hozzájárult a győztes demokratikus legitimációjának megteremtéséhez, tematizált, előkészítette a kampányt, miközben politikusokat is termelt (Kerpel-Fronius Gábor kerületi képviselő lett, de alighanem viszi feljebb is).

Újdonság volt, hogy sokan megértették, nem a médiában zajlik a politika: több helyi kampány is iszonyatos munkát végzett, nyerhetetlennek tudott körzeteket húztak be az ellenzékiek Újbudától Józsefvárosig. A lelkes aktivisták, a közösségépítés, a pultozás elhozta a sikert, amivel hozzájárulhatnak a kontraszelekció megállításához.

Hogy politikai munkával lehetett győzni, az egyúttal megmutatta azt, amit minden politikával foglalkozó embernek amúgy is mindig tudnia kell:

a választók bölcsek. 

És kell látniuk alternatívát, munkát, erőt, hitet ahhoz, hogy rábízzák valakire a kormányzást. Még akkor is kell, ha közben az ellenfél besegít, mint tette azt a Fidesz Borkai Zsolt mutatványával.

Borkai és a valóság legyőzte a propagandát

Pedig ha a választók csak propagandát fogyasztanak, nem is tudtak volna az ügyről. A Fidesz megint az igazság és a valóság szemérmetlen tagadását választotta taktikának. Ez egészen komikus helyzeteket teremtett. A választás előtti napon megjelent Magyar Nemzetben Ballai Attila főszerkesztő A valóság pártján című vezércikkében nincs leírva Borkai neve, Bayer Zsolt publicisztikájában sem, miközben a címlapos interjú alcíme szerint Tarlós szerint Borkainak mennie kell. Azaz egy az újság szerint nem létező ügy miatt kell mennie a saját jelöltjük mondása alapján egy másik fideszesnek. Micsoda világot építettek, hogy ezek a helyzetek nem feszítik szét a tudatokat.

Mindenesetre a Fidesz úgy gondolta, ha a propaganda negligálja a botrányt, akkor az nem létezik. Ehhez képest nyilvánvaló volt, hogy a Borkai-ügy mindent kitakar. Ám a Fidesz ezt nem vette tudomásul: noha hosszú ideje azzal turnézik, hogy a valóság pártján van, ezért sikeres, most azért veszített, mert valóságtagadása tökéletes vakságba fordult. Az olvasottsági adatok egészen világosan mutatták, szélsőségesen intenzív az érdeklődés az ügy iránt.

Ami pedig ennél is beszédesebb volt: a Google adatsora.

Idehaza is kiadták Seth Stephens-Davidowitz sikerkönyvét, a Mindenki hazudik című kötetet, amelyben a szerző következetesen érvel amellett, hogy valójában a Google-keresések és más hasonló adatbázisok vihetnek közelebb az emberi szándékok, tudások, vélemények megismeréséhez, mert egyébként mindenki hazudik. Mást mond, mást mutat, mint amit gondol valójában, mint aki valójában. Ugyanakkor a keresővel mindenki őszinte. Azaz a közvélemény-kutatások helyett az adatok segíthetnek megismerni a valóságot. Ezúttal például úgy ugrott ki Borkai Zsolt a keresettek mezőnyéből, hogy szinte követni sem lehetett.

Azaz világos volt, hiába hallgat a propaganda, a választó megtalálja majd az ismeretet, amire szüksége van a döntéshez. Pedig a Fidesz biztos volt most is abban, legyőzheti az igazságot, és ebben olyan hajthatatlanul hitt, hogy a korrekció lehetőségét is elmulasztotta.

Nem a győztesnek, hanem a tisztességesnek van igaza

Ezért pedig nagy árat fizetett. Nyilván megbecsülhetetlen, mekkora kárt okozott a Borkai-ügy a pártnak, de az biztos, hogy nagyon nagyot. Mert Rogán Antal, Tiborcz István, Habony Árpád is megjelent abban a videóban: az ellenzék által majd évtizede mesélt történet a Fidesz erkölcstelenségéről és korruptságáról hirtelen tökéletes, bizonyító erejű filmes megjelenítést kapott. A Fidesz-maffiáról szóló narratíva képregénye eljutott a választók többségéhez.

A nyilvánosság megértése szempontjából is érdekes tanulság, hogy évekkel ezelőtt feltárt ügyek kaptak újra jelentőséget és az újságírók által soha nem remélt súlyt azzal, hogy a videó szereplőit azonosították, és immár megfoghatóvá vált a hálózat fölépítése, valamint a NER-elit erkölcstelensége. Az egyelőre számomra például érthetetlen, miért követte sokkal kisebb olvasói érdeklődés a kispesti szocialisták mocskos és védhetetlen ügyét. Az viszont egy Magyarország-pszichológia óra tárgya lehetne, hogy Borkai és a kispesti fehérporos, Lackner Csaba egyaránt győzött, miközben tisztességesebb emberek veszíthettek miattuk.

De az erkölcstelenségükkel tüntető politikusok közül sokat elhajtottak a választók: mennie kellett a ferencvárosi parkolási botrány főszereplőjének, Bácskai Jánosnak (IX. kerület), Láng Zsoltnak (II.), akinek az édesanyja segített növelni a telkét, a várnegyedből pedig elbúcsúztatták a kedvezményes lakásosztásokról elhíresült önkormányzatot huszonegy éve vezető Nagy Gábor Tamást (I.). De nagy ütést kapott a hazaárulózással melegítő szombathelyi és az érdi Fidesz is.

És akkor most Orbán megbünteti a lázadókat?

Ez a sok fideszes vereség viszont nyilvánvalóvá tette, amit Orbán a Tarlós-vereség utáni beszédében már említett, vagyis azt, hogy készek az együttműködésre, ezt hozta a választói akarat.

A miniszterelnök nem büntetheti a lázadókat, mert egyszerűen túl sokan vannak olyanok, akik ellenzéki településen élnek.

Képtelenség ütni őket, mert a nem fejlődő települések egyúttal a kormánykritikát is elhozzák, ami már Orbán 2022-es esélyeit veszélyeztetné.

Ezt biztosan nem engedik meg, és most lehetőségük is van a korrekcióra, ami aligha késlekedhet tovább, hiszen nyilvánvaló, hogy az egykor a polgári Magyarország ígéretével érkező politikai erő mögött mind kevesebb van a városi polgárságból. Urbánus területeken egyre nagyobbak a Fidesz gondjai, miközben összességében még mindig brutálisan erős a párt. A kistelepülések adatai, megyei közgyűlések összetétele jelzi, pánikra nincs okuk.

Persze Orbán amúgy sem pánikolós típus. Talán még élvezi is, hogy újabb nagy politikai kihívást kapott, éppen akkor, amikor a rendszer már megcsontosodott, talán unalomból is működött. Most, meglehet, újra valódi versenyben kell nyernie. Hogy autokrata, ne tévesszen meg senkit, nyert ő már választást demokratikus versenyben is Magyarországon. Ennek nyomán ne lepődjön meg senki, ha a politikai kaméleonok egyik legjobbja hamarosan fickándozik majd, bemutatja, hogyan lakja be úgy az új világot, hogy erős offenzívában legyen.

Az például létérdeke, hogy bizonyítsa: nem kormányzóképes az ellenzék. Azaz tudassa, hogy jelöltjei: alkalmatlanok. 

Hogy Orbán egyáltalán ilyen helyzetbe került, az jelzi, milyen hamis az ellenzék diktatúra-diskurzusa: kemény diktatúrákban ugyanis nem szoktak választásokat nyerni ellenzékiek, inkább börtönbe mennek.

Tehát nem dőlt el még 2022?

Magyarországon ilyen veszély nincs, izgalmas politikai térkép viszont van. Méghozzá azért, mert az ellenzék megragadta utolsó esélyét, így megtörte az Orbán-rendszer stabilitását.

Az óriáserőművel (azaz óriási mennyiségű közpénzzel) működtetett hatalomgyárnak kevesebb erőforrásból kell tovább üzemelnie, ami sokak fejében teremtheti meg a gondolatot: nem tart örökké a Fidesz és Orbán uralma.

Ez pedig rengeteg szelepet jelent, miközben a túloldalon az ellenzék visszaszerzett valamit, amiről sokan lemondtak már, pedig nélküle lehetetlen politikai harcot vívni: a reményt.

Ez új helyzet és feltételrendszer, hiszen 2006 óta először fordult elő, hogy egy választást nem a Fidesz nyert meg, Orbánnak ebben az új helyzetben kell megtartani a rendszerét. Úgy, hogy közben látványosan nem akarja érteni a tanulságot, ami az: láthatóan fogynak azok, akik azt akarják, hogy hazájuk Rogán Antalra és Rogán Cecíliára hasonlítson a legjobban. Ezért nem lehet tartósan a valóságon túl, minden erkölcsi norma nélkül, a maffia működési szabályai szerint kormányozni, mert az igazság iránti vágy úgyis mindennél erősebb.

Ezt a fideszesek nem hitték el, és ezért a NER megszűnésével fizettek.

https://24.hu/belfold/2019/10/14/onkormanyzati-valasztas-ellenzek-gyozelem-fidesz/