Szexuális mindenevők vagyunk, a monogámia csak kulturális szokás
A monogám párkapcsolati forma kulturálisan kialakult jelenség, nem pedig az emberi természet alapsajátossága – véli Christopher Ryan pszichológus, aki szerint halászó-gyűjtögető őseink gyakran váltogatták szexuális partnereiket.
A klasszikus felfogás szerint – amelyet Darwin és követői vallanak – a monogám kapcsolatra való hajlam a törzsfejlődéskor kialakult, természetes ösztön, amely az idők kezdete óta meghatározza az emberi szexuális viselkedést. Ryan és munkatársa, Cacilda Jethá 2010-ben kiadott könyvükben, a Hajnali szexben szembementek ezzel a régi elmélettel, és azt igyekszenek bizonyítani, hogy a monogámia sokkal újabb keletű jelenség, mint hinnénk. A pszichológus TED-előadásában is felvázolta elméletét.
Darwin szerint belénk van kódolva a nemek harca
A darwinista felfogás szerint a nemek közti együttműködés (vagy inkább harc?) a génjeinkbe van kódolva. A fajfenntartás és a gének továbbörökítése céljából a férfiak és a nők kölcsönösen igénybe veszik egymás képességeit. A férfi védelmet és különböző javakat – ételt, otthont, anyagi jólétet – biztosít a nő számára ahhoz, hogy az utódok biztonságban születhessenek meg és nőhessenek fel. A nő cserébe hűséget ígér párjának, és igyekszik megtartani a férfit, hogy élvezhesse az általa nyújtott előnyöket.
Darwin óta természetesen alternatív stratégiákat is felvázoltak a tudósok. A nő például félreléphet, ha azt gondolja, egy másik férfi jobb génekkel rendelkezik és hasznosabb előnyöket biztosíthat számára, mint párja. A férfi ellenben inkább azért próbálkozik más partnerekkel, hogy szélesebb körben szórhassa szét génjeit.
Az ősközösségek tagjai a szexen is osztoztak
Christopher Ryan azonban tagadja, hogy ez a „munkamegosztás” természetes jelenség lenne. Szerinte az emberi közösségek változása, a vadászó-gyűjtögető életmódról a gazdálkodó társadalmakra való áttérés hozta magával, ami nagyjából 10 ezer évvel ezelőtt ment végbe. A mai ember legkorábbi őse pedig 200 ezer évvel ezelőtt jelent meg a bolygón, vagyis a monogámia mindössze az emberi faj történetének öt százalékában volt jellemző párkapcsolati forma.
Vadászó-gyűjtögető csoportokban élő őseink körében a legtermészetesebb dolognak számított a szexuális promiszkuitás. A csoport tagjai mindent megosztottak egymással, és ez ugyanúgy vonatkozott az ételre, a munkára, mint a saját testükre. A szex fontos szerepet játszott a csoporthoz való tartozás és az erőviszonyok megerősítésében. Ryan hangsúlyozza, hogy az ősemberek nem idegen partnerekkel feküdtek le, hiszen a törzsön belül mindenki jól ismerte egymást, a szexuális viszonyok pedig az egész csoportot összekötötték. Ez nem azt jelenti, hogy nem létezett szerelem és ragaszkodás ebben az időszakban. Ugyanúgy voltak szerelmespárok, a különbség annyi volt, hogy a partneri viszony nem korlátozta a benne lévők szexualitását.
Minden testi jellemzőnk adott
Darwin a viktoriánus kor gyermeke volt, és korának prűd erkölcsei tudományos munkájára is hatással voltak. Megdöbbentették őt legközelebbi rokonaink, az emberszabású majmok hiperaktív szexuális szokásai. A csimpánzok és bonobók nőstényei a menstruációs ciklus szexuálisan aktív időszakában óránként 1-4 alkalommal szexelnek, és naponta legalább egy tucat hímet „fogyasztanak el”. Az emberi faj sajátossága, hogy a nők a menstruációs ciklus bármely szakában, terhesség alatt, és a menopauzát követően is képesek szexuális életet élni – ezt a nagyon érdekes jellemzőt sokan figyelmen kívül hagyják, amikor a szexualitást kutatják.
Az emberek esetében minden ezer közösülésre jut egy születés, és ez az arány hasonló az említett fajok esetében, a másik három emberszabásúnál, a gorilláknál, az orángutánoknál és a gibbonoknál azonban jóval kisebb: itt átlagosan tizenkét közösülésre jut egy kölyök. A párválasztás és a nemzés egyaránt nagy verseny – mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy 300 millió hímivarsejt közül csak egyetlen ér célba a megtermékenyítéskor.
Érdemes még megemlíteni két dolgot: a hím csimpánzok és az emberek esetében a külső herék meglétét, amelyek hidegen tartják a spermát, hogy adandó alkalommal azonnal készen álljon az akcióra, és azt, hogy a bonobó és az ember az egyetlen emlősállat, amelynek az egyedei egymással szembenézve is képesek szexelni. Mindezek a biológiai jellemzők arra mutatnak, hogy nagyon is aktív szexuális életre születtünk, nem pedig a viktoriánus prüdériára.
Ahány nép, annyi szokás
A jelenség azonban túlmutat az anatómián, és az antropológia területére vezet. A tudósok számos olyan népet figyeltek meg a világ különböző pontjain, amelyek teljesen másképp gondolkodnak a szexualitásról, mint a monogámiát normának tekintő civilizáció. A Kína délnyugati részén élő, matriarchális berendezkedésű moszuó törzsben mind a férfiak, mind a nők teljesen szabadon rendelkezhetnek saját szexualitásukkal. A nők több száz partnerrel szeretkeznek életük során, és ez teljesen természetesnek számít. Az utódokról az anya és testvérei gondoskodnak, senkit sem érdekel, ki a gyerek biológiai apja.
Amazónia vidékén számos törzsnél dívik a szokás, hogy a nők több férfival is lefekszenek, ha gyereket akarnak, mivel úgy gondolják, a különböző partnerek spermája összeadódva termékenyíti meg őket. A gyerek születése után a férfiak – akiket az anya különböző előnyös tulajdonságaik, például eszük, testi erejük vagy jó megjelenésük alapján választ ki – közösen vállalják az apaságot.
Jó dolog a monogámia, de nem az egyedüli alternatíva
Ezek a példák is jól mutatják, hogy a monogám partnerkapcsolat nem az egyetlen opció. És arra is választ ad, sokan miért érzik tehernek, ha egyetlen társra kell leszűkíteniük minden szexuális tevékenységüket, és kiégnek egy hosszú kapcsolatban. Természetesen ennek az ellenkezőjére is gyakran találunk példát: sokaknak az életen át tartó szerelem a legnagyobb elképzelhető boldogság.
Ryan hangsúlyozza, hogy nem a monogámia ellen kíván beszélni, pusztán arra szeretne rámutatni, hogy mind a természetben, mind az emberi társadalmakban számos ettől eltérő szexuális és partnerkapcsolati forma létezik, amelyek jól megférnek egymás mellett. Napjainkban már nem kell viktoriánus mércével mérnünk a szerelmet és a házasságot, helyette fontos, hogy nyitottak legyünk, ne ítéljünk el másokat azért, mert kicsit máshogy csinálják, mint mi.
https://divany.hu/vilagom/2019/09/13/a-monogamia-nem-alap/?utm_source=index.hu&utm_medium=doboz&utm_campaign=link
Ő is hűséges, csak másképp? Utazás Monogámiába
Mindannyiunk számára ismerős lehet a nagy párkapcsolati banánhéj: a félreértések világa, amikor alapnak veszünk dolgokat és aztán kiderül, hogy a másik teljesen mást ért alatta. Így van ez magával a kapcsolat keretrendszerét jelentő monogámiával is, ami egy sokkal komplexebb jelenség, mint elsőre tűnhet. Kezdve azzal, hogy a monogámiának négy típusa van. Te hol helyezkedsz el ebben? És a párod?
Noha a monogámia több évszázaddal ezelőtt elterjedő kapcsolati forma, a megváltozott szociális-gazdasági-kulturális körülmények ellenére is minden hétvégén több ezer pár fogad örök hűséget egymásnak világszerte.
A legtöbb társadalomban jelenleg is a monogámia a norma, ábrázolása gyerekkorunk óta áthatóan van jelen az életünkben. Ezeket a történeteket mindannyian ismerjük: a főhős számos akadályt legyőzve végül megtalálja az igazit, akivel aztán boldogan élnek, míg meg nem halnak. Úgy növünk fel, hogy a monogámia természetes, az élet rendje, és nem szorul különösebben magyarázatra. Sőt, ha nem működnek a monogám párkapcsolataid, akkor vagy nem találtad meg a nagy őt, vagy veled van valami baj.
Azonban a monogámia korántsem egyszerű és magától értetődő fogalom. Egy komplex jelenség, és az, hogy mások ugyanazt értik rajta, mint te, puszta előfeltevés. Ahhoz, hogy jobban megértsd a párodat, érdemes beszélgetnetek a monogámiáról. Nemcsak a kapcsolat indulásakor, hanem később is, időről időre visszatérve a kérdésre.
Ezek nem biztos, hogy könnyű beszélgetések lesznek. Két fő okból viszont nagyon fontos sort keríteni rájuk. Egyrészt az ilyen alkalmakkor meg tudjátok tanulni azt, hogy ki mit vár a kapcsolattól. A felek csak akkor tudják megújuló módon a beleegyezésüket adni és fenntartani az elköteleződésüket, ha tisztában vannak azzal, hogy mire mondanak igent, mit vállalnak, mire “szerződnek”. Így senki sem érzi majd becsapva vagy hülyének magát, mert őszinte, kölcsönös és autentikus tud lenni az együtt töltött idő. Másrészt a monogámiáról való beszélgetés abban is segít, hogy fény derüljön olyan nem teljesült szükségletekre is, amik bizonytalanságot, féltékenységet, elégedetlenséget szülnek.
Zavart már, hogy a párod nélküled ment el bulizni? Buktál már ki azon, hogy az egyik haverjával nézett meg epizódokat a kedvenc sorozatotokból? Voltál már féltékeny a legjobb barátjára? A gondolatát sem bírod elviselni, hogy még mindig együtt dolgozik az exével?
Ebben az esetben előfordulhat, hogy másképp értelmezitek a monogámiát. Mark A. Michaels és Patricia Johnson amerikai szerzőpáros a monogámia négy típusát különbözteti meg Designer Relationships című könyvében. Te melyik típusokhoz tartozol? És a párod? Az alábbiakban kiderül.
1. Szexuális monogámia
A legtöbben erre a típusra gondolnak, amikor a monogámiáról beszélnek. Azt jelenti, hogy a pár tagjai kizárólag egymással folytatnak szexuális együttléteket. Bár arról, hogy mi számít szexuális együttlétnek, és mit oké megtenni egy harmadik személlyel, már erősen megoszlanak a vélemények. Lehet másokat megnézni az utcán? Szemezni a metrón, flörtölni egy buliban, vagy hosszan megölelni egy rég nem látott ismerőst, akihez sokáig szoros érzelmi szálak fűztek? Azt is fontos tekintetbe venni, hogy az élethosszig tartó szexuális hűséget csak kevesen tudják/akarják tartani, és ez nem is feltétlenül reális elvárás önmagunkkal vagy másokkal szemben.
Attól még, hogy valaki szexuálisan non-exkluzív, még a többi típus alapján lehet monogám. Ugyanakkor ha az érvényben lévő megállapodás köztetek az, hogy csak egymással szexeltek, viszont a párod ezt a tudtod és beleegyezésed nélkül megszegi, megcsal téged. Erről jogod van tudni, hogy döntést hozhass a kapcsolat folytatásáról. Az sem oké, ha ő szeretkezhet, flörtölhet másokkal, neked viszont szigorúan megtiltja ugyanezt. Ez hatalmi egyenlőtlenségeket jelent, és ha ilyet tapasztalsz, valószínűleg bántalmazó kapcsolatban élsz.
Ha meg akarod tudni, hogy az érzelmi erőszak jelen van-e a kapcsolatodban, töltsd ki a NANE Egyesület tesztjét. Ha segítségre van szükséged, fordulj azokhoz az emberekhez, akikben megbízol, illetve a szervezet segélyvonalát is felhívhatod. Ne feledd: a bántalmazásról a bántalmazó tehet, nem az a hibás, aki elszenvedi.
2. Érzelmi monogámia
Ez a komponens arra helyezi a hangsúlyt, hogy a pár két tagja kizárólag egymás iránt él meg romantikus, szerelmes érzéseket. De mi van akkor, ha a párod mély érzelmi kapcsolatot ápol a közeli barátaival vagy egy volt partnerével? Ha társasági eseményekkor másoknak szenteli a figyelmét és te úgy éled meg, hogy veled egyáltalán nem törődik? Az érzelmi monogámia kapcsán is lényeges tisztában lenni a saját és a másik igényeivel, és összehangolni ezeket a szükségleteket. Ugyanakkor a másik érzelmeit kontrollálni nem jó stratégia, és a kapcsolatnak is sokat árthat. Ha pedig a párod nem engedi, hogy bizonyos emberekkel találkozz, vagy például megtiltja, hogy a kapcsolatotokról másokkal is beszélgess úgy, hogy ő nincs jelen, konduljon meg a vészharang: ezek az érzelmi bántalmazás formái és nincsenek rendben.
3. Szociális monogámia
Ez az elem arról szól, hogy bizonyos tevékenységeket egy adott emberrel végzünk. Sokszor ez is inkább előfeltevés, mint a felek számára egyértelmű megállapodás. Például amikor elkezdesz nézni egy sorozatot a pároddal és nem tisztázzátok azt, hogy csak együtt fogjátok ezt csinálni. Aztán ő egyedül, vagy egy barátjával is megnéz pár epizódot. Te szörnyen érzed magad, ő pedig nem is érti, mi a baj: szívesen megnézi veled őket újra, vagy lefoglalja magát addig, amíg újra ugyanott nem tartotok. Az ilyen félreértések mellett a szociális monogámiának még két jellemző csapdája van. Az egyik az, amikor azért adsz fel általad kedvelt tevékenységeket, mert a másik azt nem csinálja. Például imádsz táncolni, de azt tanultad meg, hogy azt csak a pároddal lehet. Ő pedig utál táncolni, így akár hosszú évekre is lemondasz erről az élvezetről. A másik, amikor csak a párod miatt csinálsz olyan dolgokat, amiket igazából nem tudsz megszeretni. Például minden estédet otthon töltöd vele, mert ő fáradt és ez jól esik neki. Vagy extrém sportokat űztök, pedig te más tevékenységekre vágysz.
4. Strukturális monogámia
Ez az összetevő az erőforrások, a felelősségi körök és a családi ügyek megosztását foglalja magában. Tegyük fel, hogy a párod a volt partnerével közösen indított el egy vállalkozást, melyben a mai napig együtt dolgoznak. Zavar ez téged? Lehet, hogy már semmilyen romantikus érzelem nincsen közöttük, de nagyon szeretnek kollégák lenni, jó csapatot alkotnak. A strukturális monogámiához tartozhat, hogy a pár közösen vásárol ingatlant, ketten gondoskodnak a kutyájukról, ketten nevelik a gyermekeiket. Ugyanakkor a kiterjedt családi és baráti háló megléte, a munka- és a javak megosztása szélesebb körben rengeteget segíthet: például kisgyermekes családok nem szigetelődnek el, s maradnak magukra a baba körüli teendőkkel.
Az emberi kapcsolatok - legyenek monogámok vagy nem monogámok - rendkívül sokfélék, és időben is dinamikusan változnak. A lényeg, hogy a kapcsolat legyen etikus: a felek saját akaratukból, és a másik elvárásait ismerve adjanak konszenzust. Ez csak úgy lehetséges, ha megtanulnak egymással erőszakmentesen, átláthatóan és konstruktívan kommunikálni. Ehhez izgalmas inspirációt nyújt Tikva Wolf munkája: a monogámiáról szóló cikke és az általa készített Kimchi Cuddles című képregény.
https://divany.hu/eletem/2018/10/09/monogamia-tipusai/?utm_source=cikklink
