Recep Tayyip Erdogan török elnök
Recep Tayyip Erdogan török elnök csütörtökön azzal fenyegette meg az Európai Uniót, hogy 3,6 millió szíriai menekültet küld országából Európába, amennyiben az unió megszállásnak próbálja minősíteni a szerdán megkezdett török hadműveletet Északkelet-Szíriában.
Erdogan úgy fogalmazott: Ankarának könnyű a dolga, csak megnyitja a kapukat. A török államfő egyúttal kijelentette: Brüsszel térjen magához.
http://www.atv.hu/kulfold/20191010-erdogan-megfenyegette-az-eu-t-3-6-millio-menekultet-kuld-europaba-ha-megszallasnak-minositik-a-sziriai-hadmuveletet/hirkereso
Az EU-országok totál kibuktak a magyar diplomácia újabb húzásán
Az Európai Unió figyelmeztetni akarta Törökországot az észak-szíriai hadműveletek veszélyeire, de Magyarország bármiféle indoklás nélkül, egyedül a 28 tagú EU-tagországok közül, megvétózta azt. A tagállamok egy közös nyilatkozatot akartak kiadni még szerda reggel, mert az újabb véres harcok újabb menekültáradattal veszélyeztethetik az európai biztonságot. A szövegtervezet kedd estére összeállt, szerdán reggel tervezeték aláírni, csak éppen egyedül a magyar kormány megbízottja nem írta alá, ezzel meggátolta a közös dokumentum megszületését.
Szerdán kora délután Törökország megtámadta Szíriát, az első légicsapásokban két civil is meghalt.
„Szerda este aztán, órákkal a török hadművelet megkezdése után az Európai Külügyi Szolgálat szóvivője arról tájékoztatta az EUrológus blogot, hogy este fél nyolckor megszületett a közös deklaráció, miután a helyzet Szíriában súlyosabbá vált, és a szöveget elfogadták a tagállamok nagykövetei” – írja a 444.hu.
Mindenesetre az EU-s tisztségviselők és az országok vezetői kiakadtak a magyar fél húzásán. A luxemburgi külügyminiszter azt nyilatkozta, hogy elfogadhatatlan, hogy Magyarország rendszeresen akadályozza az EU-t, így aztán „ha egyszer sem sikerül egyetlen ilyen közös nyilatkozatot kiadnunk, akkor nem egyszerűen külpolitikai törpék leszünk, hanem megszűnünk létezni.”
A Spiegel cikke megjegyzi azt is, hogy a magyarok újabb vétója miatt uniós diplomáciai körökben visszatérő vélemény, hogy az egyhangú uniós döntéshozatal külpolitikai kérdésekben nem fenntartható, és át kell térni a többségi döntési mechanizmusra. Ez amúgy egy olyan cél, amit a leendő elnök, Ursula von der Leyen is magáénak vall.
Kiemelt kép: Fotó: Fülöp Dániel Mátyás / 24.hu
https://24.hu/kozelet/2019/10/10/diplomacia-magyar-nagykovet-torokorszag-sziria-tamadas/
Magyarország reggel még megvétózta, de estére sikerült elfogadni a törököknek címzett EU-s felszólítást
Recep Tayyip Erdogant Budapesten köszönti Orbán Viktor 2018. október 8-án.Fotó: Kisbenedek Attila/AFP
A Spiegel információi szerint az Európai Unió közös állásfoglalásban akarta figyelmeztetni Törökországot a Szíria északi részén, a kurdok ellen indított hadművelet veszélyeire, de a közös kiállásból nem lett semmi a hadművelet megkezdése előtt, mert Magyarország megvétózta a szövegtervet. A lapnak ezt több ország diplomatája is megerősítette. A szövegtervezet már kedden készen volt, és szerda reggel írták volna alá a politikai és biztonsági tanács ülésén a tagállamok nagykövetei, de a magyarok indoklás nélkül megtagadták.
Szerda este aztán, órákkal a török hadművelet megkezdése után az Európai Külügyi Szolgálat szóvivője arról tájékoztatta az EUrológus blogot, hogy este fél nyolckor megszületett a közös deklaráció, miután a helyzet Szíriában súlyosabbá vált, és a szöveget elfogadták a tagállamok nagykövetei.
A szerda este kiadott nyilatkozatban az Európai Unió arra szólítja fel Törökországot, hogy azonnal állítsa le az egyoldalú katonai hadműveletet, mivel az további civil áldozatokat követelhet és újabb menekülthullámot indíthat meg. Az EU arra is emlékezteti Törökországot, hogy az akcióval veszélybe sodorja az Iszlám Állam ellen létrehívott globális koalíció munkáját. E koalíciónak egyébként Törökország is tagja.
A Spiegel szerda délután megjelent beszámolója szerint napközben nagy nyomás volt a magyar félen, hogy megmagyarázza a döntését, de közben befutott a hír, hogy Törökország elkezdte a hadműveletet, és innentől úgy tűnt, a figyelmeztetés értelme odalett. A magyar kormány ekkor nem kívánta kommentálni álláspontját a lapnak.
A luxemburgi külügyminiszter, Jean Asselborn a Spiegelnek korábban arról beszélt, hogy elfogadhatatlan, hogy egy ország, mint Magyarország rendszeresen akadályozza az EU-t, és ha még egy hasonló nyilatkozatot sem tudnak közösen összerakni, akkor még törpéknek sem lehet őket tekinteni külügyi kérdésekben.
A Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker így végül elsőnek egy közös állásfoglalás helyett csupán saját posztjáról szólította fel visszafogottságra Törökországot. A Spiegel cikke megjegyzi azt is, hogy a magyarok újabb vétója miatt uniós diplomáciai körökben visszatérő vélemény, hogy az egyhangú uniós döntéshozatal külpolitikai kérdésekben nem fenntartható, és át kell térni a többségi döntési mechanizmusra. Ez amúgy egy olyan cél, amit a leendő elnök, Ursula von der Leyen is magáénak vall.
Nem ez az első alkalom, hogy Magyarország a többi EU-s tagállam akaratával szembemegy külpolitikai kérdésekben, tavaly például az EU-Afrika-csúcs megállapodást vétózták meg, óriási felháborodást okozva.
https://444.hu/2019/10/09/magyarorszag-vetozta-meg-hogy-az-eu-figyelmeztethesse-torokorszagot-a-sziriai-hadmuvelet-miatt
Jászberényi Sándor: Gyalázatunk vissza fog hullni ránk
A fotót idén tavasszal lőttem Kameshliben. A kurd férfi- és női alakulatok sorakoznak fel a stadionban, annak alkalmából, hogy az Iszlám Állam utolsó hadállását is sikerült eltörölni, gyakorlatilag leradírozni a halálszektát a térképről. Ezek az emberek most éppen kétségbeesetten harcolnak az otthonaikért, egy túlerőben lévő ellenséggel szemben, amely nem ismeri el, hogy ők egy nép.
Napok óta erre gondolok, ahogyan nézem a híreket Észak-Szíriából. Nézem kurd ismerőseim fotóit a közösségi médiában, a képeket a halottakról. Nem sokáig vannak fent ezek a képek, mert az algoritmus kiszűri a vért és az erőszakot – letiltja őket. Nem szeretik látni az emberek.
Kétségetek azonban ne legyen: vér és ölés zajlik most Észak-Szíriában, európai ésszel szinte felfoghatatlan szinten. Égnek a kurd nagyvárosok, civilek ezrei menekülnek az ágyúzás, légicsapások és az utcáról-utcára zajló lövöldözések elől.
A kurd önvédelmi erők pedig reménytelen védekező háborút folytatnak – ellenünk.
Azok a kurdok, akiket 2014-ben még az európai civilizációnak a megmentőjeként ünnepeltünk. Azok, akik az egyetlen népcsoportként a térségben meg tudták állítani és visszaverni az Iszlám Állam nevű halálszektát.
Helyettünk ontották a vérüket, mi pedig modern kütyüket adtunk nekik érte cserébe. Na, nem olyan modern kütyüket, amivel meg tudnák védeni magukat, de ahhoz elegendőket, hogy harcoljanak a különböző szélsőséges csoportokkal.
Önként harcoltak értünk és az érdekeinkért. Azért, hogy a világ egyáltalán tudjon arról, hogy vannak olyanok, hogy kurdok.
Míg tőlük alig száz kilométerre a nőket élő állatként adták a pénteki nagy piacon, addig az észak-szíriai kormányzat forradalmi emancipációt hirdetett. Törvényben írták elő, hogy minden társadalmi pozícióban 50%-os helyet kell fenntartani a nőknek, és a közel-keleti társadalmakban szinte egyedülálló módon létrehozták a női hadosztályokat, akik bátrabban és büszkébben harcoltak, mint a férfiak.
Többet tettek a női emancipációért a világban, mint bármelyik európai femnáci. Nem látszatproblémákon szájkaratéztak, egyszerűen átkapcsolták a patriarchális társadalmukat. Ezt pedig bárki láthatta, aki elment Rozsavába.
A legfontosabb szövetségeseink voltak a térségben. Egy nép, ami szét van szórva Irakban, Szíriában, Törökországban és Iránban, aminek sosem volt saját országa. Élni akartak, önrendelkezést. Azokat a dolgokat, amiket mi alapvetőnek tartunk.
Észak Szíria lett a kurdok minta-országa. Sikeresen integrálták az arab törzseket is.
Öt éven keresztül hitegettük őket, hogy a kiontott vérük nem lesz hiába, hogy emlékezni fog rá a világ.
Nos, hazudtunk.
A NATO vezetője, az Egyesült Államok elnöke megegyezett a törökökkel, hogy kivonulnak Észak-Szíriából, hogy Erdogan azt csináljon velük, amit akar.
Kisebb áldozatnak tűnik ez, mint a szövetségen belül konfrontálódni a második legnagyobb katonai erővel.
Pontosan tudtuk, mit akar Erdogan. Senki ne merje abba ringatni magát, hogy döntéshozóink nem voltak tisztában azzal, miről határoztak.
Erdogan etnikai tisztogatást végez Szíriában, hogy a Törökországban élő hárommillió menekültet oda tudja telepíteni, és ezzel megszüntesse a kurd konföderációt. Megölik a kurdokat, otthonaikba pedig arabokat költöztetnek be, nyelvüket betiltják, tanáraikat, melyek mindezt túlélik, koncentrációs táborokba hurcolják.
Ezt pedig mi, vérforraló cinizmussal nézzük végig. Csodát ne várjunk: a kurdok el fognak esni. Az Eufrátész vörösleni fog a vértől.
Nem lennék meglepve, ha tíz éven belül kurd önkéntes merénylők robbantgatnának szerte Európában. Valószínűleg én is ezt tenném, ha tudnám, hogy kik határoztak úgy, hogy hagyják, hogy miután értük harcoltam a szemem előtt végezzék ki a családomat, irtsák ki a falumat. Valószínűleg semmi mást nem akarnék, csak minél nagyobb pusztítást okozni azoknak, akik ezt tették velünk.
Ez pedig a NATO. Kényelmes azt mondani, hogy nem mi voltunk, hanem Törökország. De, mi voltunk, mi is tagjai vagyunk a szövetségnek. Engedtük az egyik tagállamnak, hogy pogromot és népirtást csináljon, ugyanúgy hagytuk, hogy ez megtörténjen, mint a holokausztot is hagytuk.
A teljes felelősség a miénk. Sosem fogjuk lemosni a szégyent. Sosem fogjuk tudni jóvátenni. Történelmi igazságtalanságban veszünk részt, és a vér a kezünkön Istenhez kiállt.
A gyalázat vissza fog hullni ránk.
Jászberényi Sándor író, újságíró, haditudósító, további írásait itt olvashatják:
http://www.jaszberenyi.tumblr.com
Szerző: Jászberényi Sándor
Forrás: Facebook
Szele Tamás: Kurdok Normandiában
Ne tessék legyintgetni. Ne mondogassák, hogy a háború messze van, a kocsmai beszólás szerint „Afganisztán, Pakisztán, naésaztán, hátaztán”, ne rakják oda harmadiknak Kurdisztánt is. A most zajló harci cselekmények, a cinikusan „Béke Forrásának” nevezett török hadművelet komoly hatással lesz Európára is. A kurd népet pedig valószínűleg eltörli a Föld színéről.
És mi hagyjuk.
De legyünk módszeresek, vizsgáljuk meg, mi lehet Erdogan célja? Erdogan szándéka bevallottan az, hogy megszállja Rojavát, ahol most kétmillió ember él, méghozzá nem is annyira rosszul, mint a környező államokban, köszönhetően a különös, egalitárius-libertárius, kissé szocialista, ám bázisdemokratikus kurd rendszernek, amit létrehoztak, és egyfelől „biztonsági övezetet” alakítson ki ott (most, hogy már nincs Iszlám Állam, érdekelne, ki ellen), másfelől odatelepítsen legalább egymillió, de inkább több arab és turkomán etnikumú szíriai menekültet. Hát kérem: ott azért már laknak kétmillióan, még ha hajuk szála sem görbülne, akkor is durván átrendezné ezzel a térség etnikai térképét – de a török hadsereg intézi a betelepítést, szóval görbülni fog, és nem csak a hajuk szála. Pontosabban, mivel Erdogan a kurdokat egytől egyig terroristának tartja, a fegyvertelen, civil lakosság ellen is folyik és folyni fog a harc, míg írmagjuk sem marad.
Igen, Rojavában népirtás készül. Mindenki tudja, a kurdok is, a törökök is, sőt, a közömbös vagy tökéletesen elaljasult nagyvilág is – és a kurdok védekeznek reménytelen helyzetükben, a törökök támadnak, a világ pedig ül a fűben, mint a kisnyuszi, reszelgeti a körmét és hülyeségeket beszél, szokása szerint.
Akkor most azt nézzük, mi történt eddig.
Már néhány nappal ezelőtt megkezdődtek a légitámadások, akkor a török hadsereg légicsapást mért a Szíriai Demokratikus Erők (SDF) szakkelet-szíriai Haszake tartomány el-Malikíja városában található főhadiszállására. A török légierő harci gépei a nap nagy részében intenzív repüléseket hajtottak végre a határ menti térségben, de csak este támadták meg az SDF főhadiszállását. A bombázás a Tell Tavil kerületet érte.
A török védelmi minisztérium szerda este bejelentette, hogy a hadsereg megindította a szárazföldi műveleteket is Északkelet-Szíriában a Béke Forrása nevű hadművelet keretében.
Az NTV török hírtelevízió katonai forrásokra hivatkozva arról számolt be, hogy a török csapatok négy oszlopban a szíriai Rász-el-Ain és Tell-Abjad településeknél lépték át a határt. Az offenzíva tehát azon a két ponton folytatódik, amelyre délután óta már a tüzérség és a légierő is csapásokat mért. Rász-el-Ain és Tell-Abjad mintegy 120 kilométerre van egymástól.
Az Anadolu török állami hírügynökség korábban azt jelentette, hogy a délkelet-törökországi Ceylanpinar határtelepülésen két, Nusaybinban pedig hat aknagránát csapódott be Szíria felől, de a jelenlegi információk szerint egyik incidensnek sem volt sebesültje. Egy későbbi Anadolu-jelentésből az derült ki, hogy török F-16-os vadászbombázók a határtól 30 kilométerre is csapást mértek egyes szíriai célpontokra. Bombázták Áin Ísza körzetben a Rami légitámaszpontot, annak lőszerraktárát, továbbá az Aluk, Musztel, Eszadije, Fender és Husán falvaknál található ellenséges hadállásokat, de támadást hajtottak végre a Rász-el-Ain, Derik és Kámislíje körzetekben is.
Ezzel szemben az SDF azt közölte, hogy összecsaptak a török hadsereg alakulataival a szíriai határon. „Összecsapások folynak szinte a határ teljes hosszában” – mondták. Állítják, hogy a török tüzérség csapást mért Kobani településre is. A kurd erők szerint a török légicsapásokban eddig három fegyveresük és öt civil vesztette életét, valamint tucatnyian megsebesültek.
A szíriai polgárháború eseményeiről 2011 óta kiterjedt aktivistahálózata révén rendszeresen beszámoló Emberi Jogok Szíriai Megfigyelőközpontja (OSDH) nevű szervezet ugyanakkor úgy tudja, hogy legalább tizenöt ember vesztette életét, nyolc civil, köztük két gyerek és hét milicista. Az OSDH emellett több mint negyven sebesültről is tud, akik közül tizenhárman civilek.
Az al-Majadín szíriai állami televízió szerint a török tüzérség Kamislit is lövi, amely az egyik legsűrűbben lakott város a térségben.
Forrásaim leginkább hírügynökségiek, az MTI-től az Anadoluig, így csak annyit mondhatok: a háború első napjának történéseiről ennyit tudunk, de ez mindenképpen elhúzódó és irgalmatlan vérfürdőt vetít előre.
Akkor most térjünk rá a kedves kis nagyvilág reakcióira.
Három szóval tudnám ezeket leírni röviden: közömbösség, szégyen és gyalázat.
Az Európai Unió némi vívódás árán kiadott egy nyilatkozatot, melyben felszólítja Erdogant, hogy azonnal állítsa le az egyoldalú katonai hadműveletet, mivel az további civil áldozatokat követelhet és újabb menekülthullámot indíthat meg. Az EU arra is emlékeztette az iratban Törökországot, hogy az akcióval veszélybe sodorja az Iszlám Állam ellen létrehívott globális koalíció munkáját. E koalíciónak egyébként Törökország is tagja.
Némi vívódást említettem, mely nekünk, vagyis Magyarországnak volt köszönhető: ugyanis ezt az állásfoglalást eredetileg tegnap reggel akarták kibocsátani, ám a Spiegel információi és mértékadó brüsszeli források szerint ezt Magyarország megvétózta. Aztán este fél nyolckor, mikor már a török hadügy is bejelentette a különben napok óta zajló hadművelet kezdetét, vonakodva bár, durcásan bár, de vissza méltóztattuk vonni a vétónkat, kimehetett a nyilatkozat végre. Jean Asselborn luxemburgi külügyminiszter már korábban mondott rólunk olyant a Spiegelnek, miszerint külügyekben még törpének sem vagyunk nevezhetők, most sikerült bebizonyítanunk, hogy igaza van.
Mi lehetett a vétózgatás oka? Nos, novemberben Budapestre várják Erdogan elnököt, majd türbéköl egyet Gül Babánál és remélhetőleg bejut a Várba is, mint korábban más magas rangú török vezetők. Valószínűleg a tárgyalások szívélyes légkörét lett volna hivatott biztosítani a magyar vétó, és amikor már biztos volt, hogy a támadás hivatalosan is megindult, vissza lehetett vonni, ugyanis akkor már mondhatott az Európai Unió, amit csak akart: a véres gőzhenger már megindult, nem lehet megállítani, nyilatkozatokkal főleg nem.
Ha most valaki azt hinné, miénk az ügyben az eddigi legszégyenletesebb szerep, mi kapjuk a kurdok esetében a Júdás-díjat a vele járó ezüstpénzekkel, az téved.
A legszégyenletesebben Trump elnök viselkedett. Trump, aki először is – egy Erdogannal folytatott telefonbeszélgetés nyomán – kivonta az amerikai csapatokat a térségből (nem voltak jelen nagy létszámban, de egy népirtáshoz ennyi tanú is sok lett volna Ankarának), ezzel mintegy engedélyezve a hadműveletet, aztán azóta is tökéletes ostobaságokat beszél. Először azt mondta:
„Amennyiben Törökország olyan lépést tesz, amelyet kimagasló és páratlan bölcsességem alapján megengedhetetlennek ítélek, abban az esetben tönkreteszem és eltörlöm a török gazdaságot!”
Ezen a kimagasló és páratlan bölcsességen röhögtünk egy-két napig, aztán ad acta kellett tenni, mert mondott vadabbat. Éspedig a Fehér Házban, élőben, egy sajtótájékoztatón, nem magányosan tweetelgetve az éji homályban. Azt volt képes szólni a saját szájával:
„Ha a szíriai török hadműveletek nem lesznek emberségesek, akkor Washington tönkreteszi a török gazdaságot. A szankcióknál sokkal többet teszek majd.”
Hogy milyen az emberséges török hadművelet, azt a sajtó munkatársainak kérdéseire sem volt képes elmondani, talán, mert egészen pontosan olyan, mint a fából vaskarika és rokona a görbe egyenesnek. De folytatta, bár ne tette volna…
„A kurdok a saját földjükért és a saját jól megfontolt érdekeik miatt harcoltak együtt az amerikai katonákkal a dzsihadisták ellen. A kurdok nem segítették az Egyesült Államokat a második világháborúban. Nem segítettek bennünket Normandiában.”
Hát ott speciel nem. Az Overlord hadműveletben olyan elenyészően kevés kurd alakulat vett részt, hogy az már nem is mérhető. De hogy a jó fenébe kerültek volna akkor és oda pont kurdok, akik az idő szerint semleges Törökország, illetve a brit-szovjet megszállás alatt álló Irán polgárai voltak? Sőt, elnök úr, a koreai és vietnámi háborúból is kimaradtak, mint még annyi más nép ezen a kerek világon.
Hogy lehet ilyen tökéletesen aljas szamárságokat beszélni? Hiszen még azok az államok sem az Amerika iránt érzett szerelem miatt vettek részt a partraszállásban, amelynek fiai véreztek az Omaha, Juno, Sword és Gold partszakaszokon – ők is jól felfogott érdekükben és végső soron életük védelmében, a saját földjükért harcoltak. Arról már a kurdok nem tehetnek, hogy nem a Közel-Keleten tetszettek partra szállni, főleg azért, mert annak sok értelme nem is lett volna.
Egyszóval, Trump sajtótájékoztatója újabb bizonyítéka volt az amerikai elnök tökéletes diplomáciai-politikai alkalmatlanságának – néha eltűnődöm, van-e olyan dolog az életben, amire egyáltalán alkalmas, de még nem találtam meg a hozzá méltó feladatot, illetve ballaghatna egy cirkuszban lapáttal és vödörrel az elefánt mögött, azonban a cirkuszok jól szervezett intézmények és valószínűleg nem alkalmaznának egy ilyen kétes, megbízhatatlan egzisztenciát.
De egyelőre ő játszotta a legszégyenteljesebb szerepet.
Egyelőre – ne feledjük, ez hivatalosan még csak a háború első napja.
Sokaknak lesz még rengeteg alkalma a szégyellnivaló cselekedetekre, árulásokra.
Szerző: Szele Tamás
Forrás: Huppa
Civil áldozatok és fogolytáborból kitörő ISIS-tagok a szíriai török offenzíva első napján
Miután szerdán a magyar kormány megvétózta az EU-s kiállást a szíriai török offenzíva ellen, helyi idő szerint délután 4 órakor a török hadsereg tüzérségi- és légicsapásokat indított az észak-szíriai kurd városok felé.
A törökök régóta tervezett támadásának célja, hogy a határ szíriai oldalán létrehozzanak egy úgynevezett „biztonsági zónát”, ami elzárja egymástól az Észak-Szíriában működő autonóm kurd államot, és a törökországi kurd közösségeket, ráadásul ide telepítenék a Törökországban lévő szír menekülteket, ezzel kiélezve a kurdok és a szírek közti etnikai ellentéteket. Ezt a zónát teljes egészében kurd területen szeretnék létrehozni, ahonnan a lakosságot és az ottani védelmi erőket előbb ki kell tessékelni. Ez az a 700 ezer főnyi lakosság és azok a Népvédelmi Egységek, akik a legnagyobb részt vállalták az Iszlám Állam legyőzésében.
A török támadás előtt a térségből kivonuló amerikai erők nyitották meg a kaput. Donald Trump amellett érvelt, hogy mivel az Iszlám Államot már legyőzték, nincs többé szükség a jelenlétükre a térségben. Továbbá, hogy a kurdok sem segítettek a második világháborúban, sem a normandiai partraszállásnál. Ők most a földjükért harcolnak, az Egyesült Államok pedig nem akar távoli országok konfliktusaiba belebonyolódni.
A bombázások után a török gyalogos erők is megindultak szinte a teljes határvonalon, de mindenhol a kurd népvédelmiek ellenállásába ütköztek, akiken egyelőre sehol nem sikerült áttörniük. Az ütközetek elesettjein felül civil áldozatok is vannak, akik a kurd városokat ért bombázásoknak estek áldozatául. A Kurd Vöröskereszt és a Szíriai Emberjogi Megfigyelőközpont beszámolói szerint csütörtök reggelig 7 civil halt meg, köztük 2 gyerek, továbbá 11 súlyos sérült is van, közülük négyen gyerekek.
https://merce.hu/2019/10/10/civil-aldozatok-es-fogolytaborbol-kitoro-isis-tagok-a-sziriai-torok-offenziva-elso-napjan/
A török katonák behatoltak Szíriába
A kurd célpontok bombázása után pár órával megkezdődtek a szárazföldi hadműveletek is.