A nő, akire Putyin hallgat

Elvira Nabiullina, az orosz jegybank elnöke szokatlanul tág mozgásteret kapott Putyintól – a nagyhatalmi törekvésekhez szilárd otthoni pénzügyek kellenek.

Nabiullina gatyába rázta a bankrendszert, oligarchák mutyibankjainak százait csukta be. Lefékezte az inflációt, kőkeményen kamatot emelt a rubelválság idején.

Meglepetés lesz, de tetszeni fog önöknek – mondta 2013-ban Vlagyimir Putyin, amikor újságírók arról faggatták, hogy kit jelölt az orosz központi bank élére.

Elvira Nabiullina tényleg meglepett mindenkit, talán Putyint kivéve. Az orosz vezető pontosan tudta már akkor, hogy számíthat a tatár származású közgazdászra – gazdasági miniszter korában sokat tett azért, hogy Oroszország visszatérjen egy gyors növekedési pályára a rubel 1998-as leértékelődése és a belföldi adósságválság után.

Meglepődtek azok is, akik megszokták, hogy dróton rángatják az orosz pénzügyi vezetést. Az orosz bankrendszerhez képest Augiász istállója egy porosz kaszárnya volt. Szinte nem volt olyan oligarcha, akinek ne lett volna érdekeltsége egy piszkos ügyeit intéző bankban.

Kinevezése és tevékenység kőkemény érdekeket sértett – nem számított, hogy Putyin embere.

Például tavaly egy nagyobb pénzintézet bezárásáról döntött, mert bizonyítottnak látta, hogy az meghamisítja a könyvelést. Az orosz főügyész erre reagálva határozatot hozott arról, hogy hagyja békén a bankot. Nabiullina azonban mégis bezárta.

Csaknem hat éves jegybankelnöki tevékenysége során több száz ilyen gyanús pénzintézetet szüntetett meg.

Ezek tipikus csatornái voltak az oligarchák pénzkimenekítéseinek. Leszorította az inflációt és kordában tartja a rubel árfolyamát. Mindezt olyan években, amikor az alapvető exportbevételt hozó nyersanyagok és energiahordozók ára mélyponton van, s a nyugati hatalmak szankciók egész sorával igyekszik büntetni Moszkvát a Krím elfoglalása miatt.

Nabiullina messziről indult

A baskír fővárosban, Ufában született 1963-ban, apja teherautósofőr, anyja gyári munkás volt. Kislánykorában is kitűnő tanuló volt már, később a Moszkvai Állami Egyetemen diplomázott közgazdaságtanból. Innen egyenesen ívelt felfelé a pályája: 1989 után a szovjet kereskedelmi és ipari szövetségnél dolgozott, majd különböző más ágazati szervezeteknél.

Aztán tanácsadó lett a gazdaságfejlesztési tárcánál, később miniszterhelyettes, majd egy bank alelnöke. 2007 és 2012 között gazdaságfejlesztési miniszter volt, majd követte Putyint a Kremlbe – tanácsadóként. Innen tette Putyin a jegybank élére, a 11 évig regnáló Szergej Ignatyevet követte a poszton. 

Kinevezését meglehetősen az orosz elit vegyesen fogadta.

Egyesek örültek, mert azt gondolták, hogy egy gyenge nő, aki Putyin pincsije – ők később keservesen tapasztalták meg a tatár keménységet.

Mások attól tartottak, hogy túlságosan szolgaian fogja végrehajtani Putyin utasításait – oda a jegybanki függetlenség. Ők is csalódtak: számos esetben bebizonyosodott, hogy egyike azon keveseknek, akikre az orosz elnök hallgat gazdasági kérdésekben és akiknek ezért meglehetősen tág mozgásteret hagy. 

A gonoszkodók szerint életében egyszer mondott igent arra amit más kért tőle: Jaroszlav Kuzminyovnak, a moszkvai gazdasági főiskola rektorának, amikor az megkérte a kezét. Rajong a versekért, Verlaine-t fejből idéz franciául, a kedvenc orosz költője Anna Ahmatova.

A legdrágább nő az orosz történelemben

Ezt mondta róla a Duna, az orosz törvényhozás alelnöke, amikor több mint 70 milliárd dollárt égetett el a devizatartalékból a rubel védelme érdekében – a nyugati szankciók elleni küzdelem, és a folyamatosan csökkenő olajárak miatt. 

Sok elemző szerint teljes félreértés Nabiullinát pusztán a jegybank elnökének gondolni. Sokkal több ő ennél, Putyin mandátumot adott neki arra, hogy a gyengülő nyersanyagárak, a szíriai és az ukrán válság közepette biztosítsa a gazdasági hátországot ahhoz, hogy Oroszország ismét nagyhatalmi státuszt vívjon ki magának. Ehhez stabil pénzügyi- és monetáris politika kell, amit korántsem könnyű megvalósítani a korrupcióval átszőtt orosz pénzügyi rendszerben. 

Nagyon ritkán fordul elő, hogy Putyin valakit is nyilvánosan megdicsérjen, Nabiullina ezt is megkapta. Az elismerés külföldről is megvan:

Christine Lagarde, az IMF korábbi vezetője, az Európai Központi Bank leendő elnöke szerint Nabiullina neve egyenlő a makrogazdasági minőségbiztosítással.

A nemzetközi szankciók, a gyenge gazdasági növekedés, a gyengülő rubel ellenére a befektetők továbbra is vásárolják az orosz államkötvényeket – ez is az ő hitelességének tudható be. 

Nabiullinát még házon belül is testőrök kísérik

2013-ban egy álmos, poros, silány állományú jegybankot vett át. Először a saját háza táján kellett rendet raknia, utána jöhetett a pénzügyi közvetítőrendszer. Egy jegybankelnök munkája ritkán veszélyes: Oroszország azonban ez alól is kivétel. Intő példa lehetett volna számára, hogy 2006-ban a központi bank pénzügyi szabályozásért, a bankrendszer átalakításáért felelős alelnökét, Andrej Kozlovot agyonlőtték az autójában. Később Alekszej Frankelt vádolták meg a gyilkosságra való megbízással, Kozlov minden korábbi figyelmeztetés ellenére visszavonta Frankel bankjának engedélyét.

Az országban összesen csaknem 500 bank működik, ez háromszor annyi, mint a körülbelül ugyanakkora méretű Brazíliában a bankok száma. Az orosz bankrendszer mérlegfőösszegének 70 százalékát azonban a 20 legnagyobb bank adja. Az állami tulajdonú Szberbank, a legnagyobb orosz bank a bankrendszer kétharmadát ellenőrzi. 

Így menekül egy orosz oligarcha

A kisbankok tömegét az oligarchák többnyire menekülő útvonalnak használták. Amikor lefőtt nekik a kávé, kiestek a pikszisből ezeken keresztül menekítették ki vagyonukat többnyire Londonba, majd maguk is odaköltöztek. Még pár éve is hangos volt a világsajtó attól, hogy egy-egy orosz milliárdos milyen irdatlan drágán vásárol ingatlanokat. Nagy-Britannia jó célpont többek között azért is, mert a brit kormány az orosz jogrendszer részrehajlására hivatkozva általában ellenáll Moszkva kiadatási kérelmeinek. 

Az orosz pénzügyi rendszer hiányosságait a 2008-as pénzügyi válság mutatta meg igazán.

A felelőtlen hitelezés miatt adósságcunamiban úsztak a bankok, gyakran még maguk se igazodtak ki össze-vissza hamisított mérlegeikben.

Az adósságválság odáig fajult, hogy az államnak kellett jótállnia a nem biztosított betétek után is. A szétesett bankrendszer lehetetlenné tette, hogy az ország növekedési pályára álljon – Putyinnak lépnie kellett.

Ezért adott olyan mandátumot Nabiullinának, amelyet kevesen kapnak Oroszországban. Amikor átvette a központi bankot, a vállalatok és a bankok havi 5 milliárd dollárt vittek ki az országból. Az infláció 7 százalékra szökött fel, s fennállt annak a veszélye, hogy gyorsan kétszámjegyű lesz – kontrollálhatatlan szintre pörög fel. Nabiullina jegybankelnöki ciklusának első évében 70 bankot zárt be. 

Vége a külföldi nyaralásoknak, az európai autóknak

2014-ben, az oroszok ellen az ukrán katonai beavatkozás miatt szankciókat léptettek életbe, az olajár mélyrepülésben volt, a rubel árfolyama megduplázódott a dollárral szemben. Nabiullina így kénytelen volt szakítani azzal a hagyományos orosz gyakorlattal, hogy a devizatartalékból fedezett rubel vásárlásokkal tartsa a központi bank az árfolyamot.

2014. decemberében egy akkoriban nagyon bátornak számító húzással a duplájára, 17 százalékra emelte a rubel irányadó kamatát.

A kamatemelés lehűtötte a forrongó piacokat, viszont befagyasztotta a belső fogyasztás által vezérelt gazdasági növekedést is. Sokan ettől a ponttól számítják a feltörekvő orosz középosztály jövedelmi helyzetének romlását. 

Igazi nagy skalpok és az érinthetetlenek

Közben a jegybankelnök folytatta a pénzügyi rendszer rendbetételét. Regnálása alatt több mint 400 bankra tett lakatot, a tőkekivitelt a felére csökkentette – havi 2,5 milliárd dollárra.

A bezárt bankok között számos olyan volt, amelyet korábban érinthetetlennek gondoltak.

Ilyen volt például az elit bankjának számító Promsviazbank, amelyben parlamenti képviselők és nagy állami vállalatok vezérigazgatói is tulajdonosok voltak, s amely a nagy orosz olajcégek, de még az ortodox egyház számláit is vezette. Ilyen volt a Bank Szovjetszkij is, amely politikai célokat is szolgált, például a Krímben nyújtott pénzügyi szolgáltatásokat.

Nagyjából egy tucat bezárt bank tulajdonosa próbált meg a bíróságon jogorvoslatot szerezni – egyik sem járt sikerrel. 2017-ben becsukta a Jugra bankot, amely Alekszej Kotyin építőipari mágnás tulajdonában volt. A bank más bankoktól vett fel kölcsönöket, majd piacverő betéti kamatokat kínált, így 2017-ben a tizenkettedik legnagyobb orosz hitelezővé vált. A Jugra érinthetetlen banknak számított, politikai beágyazottságát jellemzi, hogy szponzorált egy olyan amatőr jégkorong bajnokságot is, ahová még Putyin is be-be szállt néha játszani.

Amikor a jegybank átvette Jugra felett az irányítást, a bank portfóliójában 600 millió dollárnyi rossz hitel volt. Kotyin tett még egy utolsó, kétségbeesett kísérletet: a csőd szélén tántorgó pénzintézet működési engedélyének lejárta előtt néhány órával a jegybank kapott egy rendeletet az állami főügyészségtől, amely szerint a pénzintézet „pénzügyileg stabil hitelintézet”. Nabiullinát azonban ez nem hatotta meg – bezárta a Jugrát.

Függetlensége ritkaságszámba megy a feltörekvő országok között – a török, vagy az argentin központi banknál el se lehetne ilyet képzelni.

Egyetlen dologba törött bele a bicskája – a nagy állami bankok valóban érinthetetlennek bizonyultak.

Putyinnak érdeke volt az oligarchák között rendet vágni és a tőkekivitelt megakadályozni. Az állami bankokat azonban békén hagyta.

Nabiullina ciklusának első négy év alatt durván 16 milliárd dollárnak megfelelő rubel áramlott három állami pénzintézethez: VTB, Gazprombank, Roszelhozbank, utóbbi az orosz agrárbank. Ennek nagy része ma illikvid eszközzé vagy rossz kinntlévőséggé vált.

https://novekedes.hu/elemzesek/a-no-akire-putyin-hallgat