He?

Bolondok hajóján : zene mellett, minden "behozott" és magánvélemény, esemény, történet, téma ütközhet az Életről. Szabadon. (Még!) :-DDD

sörcsap nagybaszónak

Miva'?

 

 

És a főd forog tovább!

 

Beszótak:

Esik-e wazze?


Számojjá csapos!

Horn Gábor: Lábhoz + Swan Edgar: A dakota rossz lóra szállt, és más vélemények gyűjteménye

2019.08.19. 05:18 guma

Mint rossz gazda a kutyájával, mind inkább úgy bánik Orbán az országgal: “lábhoz”, vakkant rá minduntalan mindenkire.

Az eredmény nem marad el: a nyolcvanas évek alkujait kötjük meg újra. A közép- és felsőosztály viszonylagos jólétéért, szűkre szabott szabadságért, autokraták nagylelkű engedményeiért tűrjük egyre csendesebben az élet minden részletét irányító államot. Ők tudják jobban, mikor fogy el a kréta a somogyi iskolában, melyik gyereknek van szüksége egyéni tantervre Békésben, mit kutassanak az akadémikusok Budapesten.

Persze se a tudósok, se az alternatív iskolák nincsenek kifejezetten Orbán Viktor ínyére. Az önálló véleményre olykor igényt tartó értelmiség vagy az elesetteket és a kiemelkedőket egyaránt szeretetteljes nyitottsággal elfogadó pedagógiai elvek nem férnek el az illiberális vízióban.

Mégsem a miniszterelnök partikuláris ellenérzéseiről van itt szó, sokkal általánosabb megfontolás mozgatta a kutatóintézetek elfoglalását és a köznevelési törvény átírását. Egyről szólnak ezek. A hatalmat önmagáért akarják, hogy mindenről ők döntsenek, hogy mindenki féljen, mindenki, minden szegmens számítson a kormány beleszólására. Ezt a felfogást tesszük mind magunkévá, ki egyetértéssel, ki tehetetlenül. Egyre feltűnésmentesebben mondunk le autonómiánkról, a magánélet tágasságáról, egyre magától értetődőbb, hogy nem mi tudjuk a legjobban, mire van szükség közvetlen környezetünkben. A nyugat reprezentatív hívószavai, a szabadság, a vidámság, a szellősség mellett az állam észszerű felépítésének fundamentuma a főellenségek közé tartozik. Irracionális, indokolhatatlan kompromisszumokat kényszerítenek ránk, puszta erődemonstráció céljával. Ahogy Várady Szabolcs írja a Kádár-korszakról „egy kívülálló, ha volna ilyen, / nemigen értené meg, /miért a saját érdekében,/ a saját no meg a világ érdekében,/ a világtörténelem sőt a világegyetem érdekében/ kívánatos a/ ajánlatos a/ és nem kevésbé javallott a/ (…).” Ahogy utolsó évtizedében az a rendszer sem élt már vissza teljes törvényi arzenáljával, a Fidesz sem tesz meg mindent, amit megtehet. Így volt ez a médiatörvénnyel, így lesz az aktuális ügyekben is. Pofozni felesleges, elég, ha a hatalom fenyegető keze mindenre árnyékot vet. Az uralmi jóindulat világa ez, ahol minden csak kormányzati kedv kérdése, amint azt Orbán gyakran emlegette a nyolcvanas évek végén, nem követnek el erőszakot, mert nem akarnak. Nacionalizmus és államkapitalizmus van a népköztársaság ideológiái helyett, de ezek csak felületi különbségek. Ahogy Timothy Garton Ash júniusban rávilágított a The Guardianben: Magyarországon ismét egypártrendszer van.

Elkerülhették volna a morajlást, a nemzetközi felháborodást, megvárhatták volna Lovász László elnökségének végét, és a simulékony közgyűléssel megszavaztathatták volna Maróth Miklóst. Nem az akadémiával volt céljuk, nem maffiaállamot építenek, sőt még csak nem is a törzsszavazóiknak bizonyítják, hogy bármikor megleckéztethetik a liberálisokat. Az egész országnak és saját maguknak mutatják meg erejüket, aminek szenvedélyes függőjévé váltak, újra és újra szükséglik korlátan befolyásuk gyakorlását. A közhiedelemmel ellentétben tehát nem csak a saját táborukat szólítják meg, és nem is csak arra hatnak. Nő az ingerküszöb, tompul az ellenállás, elfogy a remény. Azért sem látszik, mitől változna bármi, mert nem látszik senki, aki hinne a változás realitásában.

A köznevelési törvény időzítése kormányzati szempontból ideális volt, de nem a nyári szünet miatt nem tüntet a pár éve még utcára tóduló több ezer tanár. Orbán lélektani manipulációi és tényleges fenyegetései lassan elérik céljukat: hangoskodó polgárok helyett alattvalók, tiltakozás helyett demobilizálódás, megrökönyödés helyett konszolidáló érdektelenség. Lesz még kevés független sajtó, önálló kutató, alaptantervet megkerülő iskola, amíg a miniszterelnöknek fontos az intézményrendszeri látszat. De már vég nélküli a zsarnokság abban, amit nem lehet a demokrácia objektív fokmérőjévé tenni és szisztematikusan megítélni: kikényszerítették a kedvetlenséget, a szótlanságot, hatásköreink fokozatos elengedését, megvetendő lett minden, ami liberális vagy egalitárius, a szabadság, az együttérzés és az egyéni érvényesülés.

Eközben a Kádár-rendszerre emlékeztető szorongással és gyanúval tekintünk a sikerre és a gyarapodásra, ki-ki a maga mumusát, kormányzati protekciót vagy épp Sorost véli a háttérben.

A látványos rendőri erőszakot és az ellenzék fizikai vegzálását tekintve kétségtelenül pontatlanok a Putyin- és Erdoğan-párhuzamok. Ahogy a Kádár-korszak végén, úgy most sem szorulnak rá a magyar önkényurak különösebb durvulásra. Semmi primitív néplélektan; Orbán okosabban, joviálisabban, többet engedve tesz szert egyre szélesedő hatalomra, mint keleti példaképei. A kötöttségek is erősebben hatnak rá, amennyire a bénult Unió még elvárja a pávatáncot. Hasonlatos viszont, amit elér. Sematizálja a fiatalok oktatását, a tankötelezettség korhatárának módosításával és a szakközépiskolák lebutításával egy részüktől már érettségi előtt elveszi a továbbtanulás lehetőségét, a felnőtteknek csokot, családi adókedvezményt meg békés, terroristáktól mentes életet kínál, cserébe kuss és fegyelem. Ugyanúgy nem bízik a szülőkben és a kutatókban: be kell tenni a gyereket az óvodába, meg kell szerezni a kutatóintézeteket. Mindenre ráteszi a kezét, semmi nem maradhat ellenőrzés nélkül, semmi nem lehet a centrális erőtéren kívül.

Amíg hagyjuk.

https://hvg.hu/itthon/20190816_Horn_Gabor_Labhoz

A dakota rossz lóra szállt

Ó de szép, amikor minden morzsáért lehajolnak a szorgos kicsi trollok és egyéb cselédek. Remek szórakozás figyelni azt az elemi pánikot, amikor minden apró település, minden rekettyebokor, minden tyúkól, minden gazdátlan kátyú annyira fontos lesz, hogy bármit megtesznek a győzelem érdekében. Minden kell, semmit nem veszíthetnek el, semmit nem engedhetnek ki a ragacsos markukból.

Donáth Anna felálló férfiasságával üldözött keresztül a főtéren egy szüzet, aki takarítónőként hamupipőkézett és egyáltalán nem volt felkészülve arra, hogy ez a romlott fiatal nő fogja zaklatni a szerelmével. Szerencsére most, néhány évvel később megnyílt és elmesélte a borzalmat. Név és arc nélkül, mert úgy hihetőbb. (Ugyanitt használt bojler eladó, valamint igaz tüzes magyar lány egy kis seggrepacsiból nem csinál ügyet, hanem kegyetlenül pofon veri a zaklatót, mondá G. Fodor kedves felesége, amikor a magyar úszó botrányba keveredett egy bárban.)

Az Orbán-kormány volt helyettes államtitkára polgármesteri posztért indul!

Ellenzéki polgármesterjelölt lett az Orbán-kormány egykori helyettes államtitkára.

A teljes ellenzék támogatja Hajdúszoboszlón az Orbán-kormány volt helyettes államtitkárát.

Ez itt a nem kormánypárti, független média. Nem Holoda Attila, a MOL volt termelési igazgatója, az kit érdekel? Az már igen, hogy 2-3 hónapig próbált valami értelmeset csinálni az Orbán-kormányban (többen voltak így, Ángyán Józseftől kezdve elég hosszú a sor), mire rájött, hogy reménytelen.

És a propagandamédia még be sem indult. Majd fog. Hamarosan megtudjuk, hogy Holoda Soros György lekötelezett barátja, kedvenc hobbija gyereklányok molesztálása és igazából nem is férfi, hanem nő, csak átoperáltatta magát. Már a független portálok kommentjeiből is megtudhatta, aki akarta, hogy egy rohadt kommunista, egyszersmind szélsőjobbos mocskos fideszes is. Kell a változatosság, kire mi hat. A lényeg, valamit elhíresztelni, valahogy eltaposni mindenkit. Juhász Pétert, Donáth Annát, Holoda Attilát, Hadházy Ákost, Dobrev Klárát, Márki-Zay Pétert, Botka Lászlót, Karácsony Gergelyt. Mindenkit, bárkit.

A Fidesz nem az embereket akarja szolgálni. Sem a településeken, sem az Európai Unió különféle szerveiben nem ez a cél. Soha a büdös életben nem is ez volt a cél. A hatalom megkaparintása és megtartása, erről szól minden. Ezért akarják tönkretenni mindazokat, akik az útjában állnak ennek a törekvésnek. Egyáltalán nincsenek gátak. Morális gátak sem. Ezért dolgoznak a legalja szennyportálok – a Ripost, a nyolcaska, a PestiSrácok -, az eggyel magasabb szinten ücsörgők (mármint a saját hierarchiájukon belül magasabba szinten ücsörgők), mint a Magyaridők Nemzet és a zorigó átveszi és terjeszti az aktuális hazugságot, rágalmat, soha nem bizonyított mocskot. Tipikus fideszes szar, évek óta ezzel operálnak. Aztán hiába nyer meg Juhász Péter akárhány pert, rajta marad a feleségét véresre verő vadállat bélyege. Hadházy sokak fejében a luxusrepkedő mágnás marad, akinek a szülei strómanok.

Ahogy nő a tét, ahogy szorul a hurok, úgy durvulnak az eszközök. Amit Donáthékkal csinálnak, az minden képzeletet felülmúl. És ez nem lesz jobb. Az önkormányzati választások most fontosabbak, mint bármikor voltak. A maffia egyszerűen nem engedheti meg, hogy megtörjék a hatalmát. Márpedig ha az ellenzéki pártok összefogása működik, akkor sok települést vissza lehet foglalni. Az LMP kellemetlenkedni tud, segíteni már nem. A Fidesz magára maradt.

Ráadásul úgy tűnik, új éhesekkel akarja lecserélni a régi elvtársakat. Gondolom, etetni kell a klientúrát, de ha nincs másik torta, az eddigit kell újraosztani. Ezzel csak az a baj, hogy a régiek is enni akarnak. Nem fogadják el szó nélkül, hogy kivegyék a szájukból a sütit. Sorra borulnak a bilik, egész önkormányzatok lépnek ki a Fideszből, sértett párttagok pakolnak ki arról, hogy is működik a bűnszervezet.

Elkezdődött a kapkodás. Az EP-választás nem Orbán tervei szerint sikerült. Igazából mostanában semmi nem úgy működik, ahogy a nagy látnok előre elgondolta. Most rossz lóra szállt fel a botcsinálta dakota, és nem tud leszállni. Ha már Európát nem kaphatta meg, a saját gyűlölt, lenézett, megvetett kis szemétdombját meg akarja őrizni. Bármi áron. És a cselédek dolgoznak, hogy a gazda megnyugodjon.

Nem tudom, mi fog kiderülni Holodáról, de izgatottan várom, milyen sötét titkot rejteget. Hamarosan megtudjuk és ő is megtudja, ha eddig nem tudta volna. Szerencsére – és erre a rettentően dörzsölt szolgahad még nem jött rá – tök mindegy, mit hazudnak róla, családtagjairól, bárkiről. A fanatikus szektatagok elhiszik persze, de nem ők szavaznak az önkormányzati választásokon, hanem a helyiek. Azok, akik ismerik a jelöltet és el tudják dönteni, hogy bíznak benne, vagy sem. Ezen semennyi troll és semennyi szennyportál nem tud változtatni.

Miközben fölül a hatalmát rettegve féltő főmaffiózó éppen felzabálja a Magyar Tudományos Akadémiát, és már nem is titok, ami eddig sem volt az: a félművelt kocafocista fogja megmondani a kutatóknak, mit kutathatnak és milyen eredményt kell produkálniuk, alul pereg ki a kezükből a hatalom. Falvanként, városonként. A fontos dolgok nem az MTA-ban dőlnek el, hanem a falvakban és városokban. Ha a szavazók találnak olyan jelöltet, akiben megbíznak, mert ismerik és mert tudják, hogy becsületes és hozzáértő, akkor le lehet bontani a maffiát. Nem kell megroppantani, mert már megroppant. Akkor is, ha sokan dolgoznak azon, hogy ennek az ellenkezőjét hitessék el.

Szóval mindenki kösse fel a gatyát, mert ez a választás sorsdöntő lesz. Ez nem tartozik ide, csak úgy eszembe jutott: a propaganda azt terjesztette, hogy Hitler a helyén van és harcol. Akkor is ezt mondták be a rádióban, amikor a Németországot romba döntő önjelölt messiás már nem élt. Még akkor is győzelemről beszéltek, amikor már elbuktak.

Nem kell sok. Csak arra van szükség, hogy a települések lakói a saját eszükre hallgassanak és arra szavazzanak, akit alkalmasnak tartanak az önkormányzat élére. Függetlenül attól, hogy mit akarnak elhitetni a propagandisták. Nekik kell együtt élniük a döntésük következményeivel, nem a trolloknak és nem a hazugságokat terjesztő firkászoknak. Bár remélem, ez utóbbiaknak is szembe kell nézniük a következményekkel a bíróságon. Éppen ideje lesz vállalni a felelősséget mindenkinek. Szavazópolgárnak is, politikusnak is, firkásznak is. Hamarosan.

https://kolozsvaros.com/2019/08/15/a-dakota-rossz-lora-szallt/ 

Sokba kerül a propaganda, egy év alatt 65 milliárd ment el állami kommunikációra

Egyetlen év alatt több mint 65 milliárd forintot költöttek kommunikációs tevékenységre különböző állami szervezetek és vállalatok. Ez nagyjából a két és félszerese annak, amit korábban a kormány célként jelölt meg. Bár az eredeti összeget lényegében a kezdetektől nem sikerül tartani, ilyen nagy mértékben azonban még sosem lépték át.

Ráadásul a legnagyobb pénzköltő éppen maga a kormány: a különböző minisztériumok közel 44 milliárd forintot kommunikáltak el, a propagandáért felelős Miniszterelnöki Kabinetiroda pedig egyedül több mint 35 milliárdot költött 12 hónap alatt. A trendekben nem látható változás, sőt, épp a közelmúltban kötöttek egy 30 milliárdos keretszerződést, hogy a rendezvényszervezést már ne a kommunikációs keretből kelljen fizetni.

Azért néztük át a kommunikációs megrendeléseket, mert június közepén volt egy éve, hogy aláírták az új keretmegállapodást, amiben elvileg három évre 90 milliárdot különítettek el ilyen célra. Ám ebben a 12 hónapban látványosan felpörgött az amúgy sem visszafogott kormányzati propaganda-gépezett, így biztosnak tűnt, hogy nem sikerült tartani a korábban 25 milliárdban korlátozott, később csendben 30 milliárdosra emelt éves keretet.

Kettő helyett ötmilliárd havonta

Korábban többször bemutattuk már, hogyan központosította az állami reklámköltéseket a kormányzat az elmúlt években. A rendszer lényege, hogy a direkt erre a célra életre hívott Nemzeti Kommunikációs Hivatal (NKOH) bizonyos időközönként kiír egy gigatendert egy több tízmilliárdos keretszerződésre, ezen kiválasztanak néhány ügynökséget, és amíg a keret el nem fogy, már csak ezek a kiválasztott cégek versenyezhetnek a konkrét megbízásokért. Ha a keret kimerül, akkor újabb gigatendert hirdetnek, és ez így megy tovább.

Az NKOH-t eredetileg spórolási szándékkal hozták létre: a cél az lett volna, hogy a kormány becslése szerint korábban évi 40 milliárdos állami kommunikációs költést 25 milliárdra faragják le. Az első gigatendert így is írták ki, és ekkor nagyjából még sikerült is tartani a keretet. A második keretmegállapodásnál azonban már teljesen elszálltak a kiadások. Ez egy darabig két okból nem volt szembetűnő: egyrészt mert az NKOH nem kommunikálta az adatokat túl látványosan, másrészt mert a szerződésbe elrejtettek egy kikötést, ami szerint a 25 milliárdos keretet két alkalommal fel lehetett tölteni.

Így amikor elfogyott a pénz, nem kellett új közbeszerzést kiírni, egyszerűen csak hozzácsaptak még 25 milliárdot.

Ennek eredményeként a három évre szánt 75 milliárdos keretet sikerült alig több mint másfél esztendő alatt elégetni, ami miatt tavaly – a vártnál több mint egy évvel korábban – újabb tendert kellett kiírni. Itt ismét toltak egyet a kereten, a 25 milliárdos keretösszeget ugyanis 30-ra növelték, és immár ezt lehet kétszer feltölteni. A teljes összeg így elérte a 90 milliárd forintot.

A feltöltés lehetőségével élt is az NKOH, méghozzá alig több mint tíz hónap alatt kétszer is. Az első 30 milliárdot ugyanis még a tavalyi második félévben elkommunikálták az állami cégek és szervezetek, majd az idei első öt hónapban másodszor is lemerítették a keretet.

Azóta pedig a harmadik 30 milliárdnak is elfogyott már több mint a fele: a szerződés aláírása óta eltelt kevesebb, mint 14 hónap alatt összesen 75,1 milliárd forint ment el állami kommunikációra (ebből 65 milliárd egy év alatt, a maradék 10 milliárd azóta).

Kormánypropaganda és monopóliumok reklámozása

Méghozzá többnyire kormánypropagandára, a legnagyobb megrendelő ugyanis a Rogán Antal vezette Miniszterelnöki Kabinetiroda. A legtöbb pénz pedig a korábban kék hátterű, később Soros György arcképével díszített, mostanában pedig mémmé vált stockfotókat használó plakátokról ismert kampányokra ment el. Ilyenekre az új szerződés első évében 35,2 milliárd forintot szántak, azóta (idén júliusban) pedig leadott még egy 2 milliárdos megrendelést szaktárca.

Rogánékhoz képest a többi minisztérium akár visszafogottnak is tűnhet, de 4,3 milliárdot csak elköltött az innovációs tárca is, többek között az „Egy a természettel” Nemzetközi Vadászati és Természeti Kiállítás promótálására, amire kicsit több, mint egy milliárdot fordítottak. A harmadik legnagyobb pénzszóró az Emberi Erőforrások Minisztériuma volt, de ők a Családbarát Magyarország idei kommunikációs kampányára szánt 1,2 milliárddal együtt is csak bő másfélmilliárdot költöttek.

A nem közvetlenül kormányzati szervezetek közül a legtöbbet a turisztikával foglalkozó ügynökségek költik az NKOH-n keresztül, ami valamennyire még indokoltnak is tűnhet egy stratégiai ágazat esetében. Az olyan állami monopóliumoknál, mint az MVM, vagy a Nemzeti Közművek azonban teljesen érthetetlen, hogy miért mennek el milliárdok kommunikációra, és az Államadósság Kezelő Központ esetében sem biztos, hogy indokolt az állampapír-eladások szigorúan belföldi kampányára kiszórt 4 milliárd forint.

Kellett még 30 milliárd rendezvényekre

Mindenesetre a trendeket látva nem lenne meglepő, ha még az idén újabb kommunikációs gigatendert kellene kiírni. Még akkor is, ha időközben az eddig szintén hatalmas összegeteket felemésztő rendezvényszervezési feladatokat szépen leválasztották a kommunikációról. Korábban nagyjából minden negyedik konkrét megbízás ilyen munkát is tartalmazott, néhány hete azonban erre már külön 30 milliárdos keretszerződés van, amit szintén az NKOH felügyel.

Magyarul jelenleg úgy állunk, hogy van egy 90 milliárdos kommunikációs keret, amiből 75 milliárdot elköltöttek, és egy 30 milliárdos keret, amit egy hónapja indítottak kizárólag rendezvényszervezési munkákra.

A rendezvényszervezésre kiírt tendert egyébként meglepő módon az állami tulajdonban lévő televízió- és rádióműsor-szórás, illetve –szétosztással foglalkozó Antenna Hungária nyerte el. Az állami cégnek azonban szerencsére a segítségére sietett az a csoport, amely jelenleg a kommunikációs költések egyetlen haszonélvezője is. Az AH-nak ugyanis a referenciát elsősorban Balásy Gyula cégei biztosították: a Moonlight Event Kft., a Lounge Design Kft. és a New Land Media Kft.

Utóbbi két ügynökség az, amelynél jelenleg az NKOH minden kommunikációs költést megrendel, azaz az elmúlt 14 hónapban elköltött 75 milliárd teljes egészében hozzájuk került. Bár a tavalyi 90 milliárdos gigatenderen Balásy vállalatain kívül még két győztest kihoztak, ezeket – az egyébként korábban szintén kormányközelinek tartott csoportokat – azonban utólag kizárták.

Most úgy tűnik tehát, hogy a maradék 15 milliárd forint mellett – ami még a kommunikációs keretből rendelkezésre áll – további tízmilliárdokat kereshet a rendezvényszervezésen is a Balásy-féle cégcsoport. Igaz, itt még egy állami szereplőt is beiktattak az ügynökségek és a rendezvényeket megrendelő állami szervezetek közé.

https://g7.hu/kozelet/20190815/sokba-kerul-a-propaganda-egy-ev-alatt-65-milliard-ment-el-allami-kommunikaciora/

Rezeda: Ügyészet

Az Országos Roma Önkormányzat elnöke, bizonyos Balogh János a tavaszi választások előtt okosba’ akart egy rendezvényt elintézni. Nem megtartani azt, inkább számlát kapni róla, ezért fizetni valamit, a maradékot pedig eltenni zsebre, sk.

Mindennapos eset, mondhatni. Erről azonban hangfelvétel készült, ami nem szerencsés, így Balogh János ellen most vádat emelt az ügyészség, pedig épp a Fideszt támogatva nem tartotta meg azt a rendezvényt, és tán épp ez a baj. Farkas Flóriánt senki sem abajgatja, pedig sokkal nagyobb tételekben játszott és játszik.

Igaz, ő a tavaszi választások előtt nem győzött migránsozni, ilyképp megtartotta a kampányrendezvényét. Balogh János meg hiába fideszes a szívében, ha nem bizonyítja ezt szóval tettel és hallgatással is, máris jönnek érte a porkolábok. Meg kell szolgálni az ellopott pénzt, akkor nem lesz baj. Így működik ez a mi országunk, hogy az egész külvilág, OLAF, Microsoft és a többi csak ámul rajta, mert ők nem ismerik az igazság relativitását, a törvények rugalmasságát, visszahatóságát, személyre szabását. Ezek mind olyan készségek, amelyektől az illiberális demokrácia és a keresztény szabadság olajozottan működik.

Hadházy Ákos tudna ezekről mesélni sokat, aki azt vette a fejébe, hogy feljelentésekkel, törvényes utakat bejárva jut valamire. Voltaképp irigylendő az optimizmusa, mert minden esetben úgy pattan vissza Polt Péterről, mint valami gumilabda, de mindig nekiveselkedik, hátha és újra. De sohasem. Einstein mondta, hogy az az őrült, aki mindig ugyanazt teszi, de más eredményt vár tőle. A mi Hadházynk tán azért nem egészen az, mégis javíthatatlan idealista, akinek a kitartása tiszteletet érdemel, de egyedül elég kevesen van a monolit hatalom ellen.

Most is például a Microsoft-botrány kapcsán megkérdezte a legfőbb ügyészt, nem lenne-e ideje nyomozást indítani a skandalumban, mire Polt azt válaszolta, jé, eddig ez neki eszébe sem jutott. Hadházy kérdését pedig feljelentésként értelmezve továbbította azt a Központi Nyomozó Főügyészségnek, hogy ők tegyenek vele, amit csak akarnak, belátásuk szerint. Polt tehát felülemelkedett az ügyön mintegy, rábízva másokra, döntsék el, ilyen Balogh Jánosok vagy Farkas Flóriánok érdekeltek-e benne, s annak megfelelően kezeljék. Emeljenek vádat vagy söpörjék a szőnyeg alá.

Léteznek olyan fogalmak, hogy igazság és törvény. Az igazság abszolút, a törvény relatív, de vannak olyanok, amelyek bár konszenzuson alapulnak, mégis isteninek nevezik őket, mert alapértékeket képviselnek. A Tízparancsolat ilyen, és az ősök azért adták Isten szájába és kezébe őket, hogy a vele való fenyegetés biztosítsa azok betartását, mert különben atomjaira hullott volna a társadalom. Isten haragja mindig borzalmasabb, mint az emberé, ezért is lett kitalálva mind az összes. Az isteni törvények tehát kívül esnek téren és időn.

És most látjuk, kies hazánk is ismeretlen vizeken lebeg, valami ősi, törvény előtti állapotba készül süllyedni, a kőbalták korába, bár valamelyes jó érzés akkor is működött, míg itt meg már az sem. Széll Bernadett is feljelentett, mert éheztetik a menekülteket a tranzitzónában, a rendőrség pedig az emberi törvényekre hivatkozva – az nincs leírva sehol, hogy az embereket etetni is kell –, lesöpörte az asztalról a könyörületesség isteni előírását, az éheztetést jogszerűnek tartja felelősök nélkül. Parancsra ölni lehet, parancs nélkül etetni nem.

A törvényre, igazságra a rendőrség, ügyészség, bíróság triumvirátus ügyel. Ha minden relatív, a bűn is, akkor nem töltik be a hivatásukat, alkalmatlanok a feladatukra, s túllépve a magyar nyelv csudálatos főnévképzési trükkjein, ez itt Polt vezénylete alatt nem ügyészség, hanem ennek komorságát elvetve ügyészet csupán (a ló, lovász, lovászat mintájára). Viszont az ország nem homokozó. Illetve egy dagadt kantárosé mégis, aki Polton keresztül élet és halál ura, bár ez olyan középkoriasan hangzik, és mégsem tévedünk sokat vele. Ez a keresztény szabadság.

És most fog eldőlni ennek igazi tartalma, ugyanis Bangóné Borbély Ildikó megkérdezte a kórházi állapotokra utalva, bűncselekmény-e huszonnégyezer ember halálát okozni. Mert Kásler miniszter eléggé meggondolatlanul kijelentette, hogy ha beletették volna a megfelelő pénzt az egészségügybe, akkor ez elkerülhető lett volna. Na most, ilyen vallomások után vagy Káslert rúgja valagba a dagadt kantáros, vagy Bangónét csinálja ki a csürhéjével, mást folyomány nem várható. De inkább az utóbbi mégis a’la Donáth família.

Ugyanis megint csak Polt Péter azt válaszolta erre az egészre, hogy mivel Bangóné beadványa gondatlanságból elkövetett emberölés vétsége miatti feljelentésként értelmezhető, a Legfőbb Ügyészség a feljelentést elbírálásra a Budapesti Rendőr-főkapitányságnak továbbította. Ők pedig, mint az éheztetésnél láttuk, rugalmasan kezelik az igazság és törvény fogalmait, és ennek mintájára kijelenthetik, nincs arra jogszabály, mennyi pénzt kell beletenni az egészségügybe, ha ennyiből, ami jut, elpusztulnak az emberek, akkor így jártak.

Minden relatív, az élet és a halál is. Mind megdöglünk tehát.

Szerző: Rezeda
Forrás: Rezeda világa 

Ha majd Orbán meghal...

...akkor végre eljön a mi időnk -- gondolják kb. az ellenzéki pártvezetők (vagy azok legalábbis, akik nincsenek Orbán zsebében). Ez a legbiztosabb ellenzéki stratégia egy ideje. A második -- már bizonytalanabb -- remény az, amit egy komoly nemzetközi erő-átrendeződéshez kötnek, pl. a liberális demokráciák hirtelen érkező reneszánszához. No nem azért, mintha az ellenzék bármit is tudna a liberális demokráciák működtetéséről, hanem mert azt azért tudják, hogy ez a fordulat Orbán vereségét jelentené a világtrendben, amivel egy kis ország kormánya kevés eséllyel tudna szembeszállni, elveszítené támaszait politikai és gazdasági téren is. De ilyen fordulatnak egyelőre az előszele sem látszik; legföljebb a két "rendszer" egymás mellett éléséről lehet beszélni. A harmadik -- vézna -- remény pedig a rezsimünk gazdasági bukása és/vagy nyomában az éhesek lázadása. No comment here.

folytatás: https://hafr.blog.hu/2019/08/15/ha_majd_orban_meghal

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://offforever.blog.hu/api/trackback/id/tr4915013278

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása