Mi sem bizonyítja jobban, hogy mennyire megrázott(?!), megfogott valaha a regény, hogy írója nevét nem tudtam elfelejteni, pedig a nevekkel hadilábon állok...
Lakatos Menyhért cigány származású József Attila-díjas magyar író. Wikipédia
A Füstös képek a magyar irodalom gyöngyszeme, amely hozzávetõlegesen 30 országban jelent meg.
A Füstös képek ma is aktuális, mert olyan történelmi hiteleséggel bír, amely szinte dokumentum hiteleséggel tárja elénk a cigányok életét. Elementáris erõvel, drámai feszültséggel jeleníti meg a romák mindennapi küzdelmét: az éhséggel, a szegénységgel, a hideggel, az emberi gyûlölettel, még egymás között is, mert az életben maradásért való mindennapi harc a gyûlölet pestiséig terjesztette.
Eredeti megjelenés éve: 1975
Az első cigány író, akit ismerek, olvasok. Ő azt mondja magáról: író cigány. Nem szükséges briliáns nyelvi érzék ahhoz, hogy értsük, a szórend, a hátára fektetett blikkfang mennyit változtat az eredetin Lakatos értelmezésében.
A következő évtizedekben gyakran megszólal. Nem kétséges, van mit mondania még úgy is, hogy a Kádár-éra alatt csak az a cigányember marad ki az osztásból, aki ki akar maradni, aki elugrott. De Lakatos Menyhértnek ez is kevés (oktatás, oktatás, oktatáspolitika – ismétli imamalomként, igaza volt, most láthatjuk). A távolság nem csökken, a szegregáció nem csökken. Hogy mennyire nem csökken, inkább nő, a rendszerváltozásnak nevezett izét követően értik meg az érintettek. Mármint a személyesen érintettek. A hatalomban érintettek fütyülnek rá, amit a hatalomtól távoli magyar szögletekben élők évtizedek óta érzékelnek: robbanás készül, bűn az országgal szemben, ami történik.
Interjúk, riportok, különleges fazon. Tudja, mit miért tesz, mit miért nem. Legnagyobb dobása, amikor saját költségen téglagyárat épít egy vályogvetéshez értő cigányközösségnek. Őszintén megvallva fogalmam nincs, mi lett a közösségteremtő (és formabontó), vállalkozás sorsa. Sehol nem találok kapcsolódó adatot.
Soha nem olvastam hasonló, szociografikus, mégis tárgyszerűségében is meseszerű elbeszéléseket, mint Lakatos Menyhért tollából. A Füstös képek – bár később elkanyarodik a mese felé, nem folytatja a Füstös képek dokumentarista technikáját – leverő szöveg a két világháború közti cigányéletről. A regényt 30 nyelvre fordítják le. Lakatos a cigány emancipációs mozgalom egyik motorja.
1926-ban születik Vésztőn. A nagykőrösi népi kollégiumban tanul (érettségije, a vésztői cigánygyerek bejutása az egyetemre, még ha népi kollégium is, a legenda tárgykörébe tartozik). 1969 és 1973 között az MTA szociológiai kutatócsoportjának – Konrád György, Pünkösti Árpád, Haraszti Miklós és Eörsi segítségével – ciganológiai munkatársaként dolgozik. Elnöke a TIT Országos Cigánybizottságának, a Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetségének, a Magyarországi Cigányok Demokratikus Szövetségének ügyvezető elnöke. Szépen gyűjti az elnöki posztokat.
1994-ben Torgyán jobbján, a Független Kisgazdapárt országgyűlési képviselőjelöltjeként indul a választásokon. Ezt kihagyhatta volna. Nem hagyta ki, ami azt bizonyítja, okos, érzékeny embert is megvezetet a kenetes, hazug, a realitást és a lehetőt százszorosan fölülígérő magyar politika. "Szövetséget kötnék az ördöggel, ha azzal népemen segíthetnék" – mondta egyik interjújában. Hát nemigen sikerült, hiába a szövetség az ördöggel.
1970-től publikál, főbb művei közé tartozik a Füstös képek mellett az Angárka és Busladarfi (mesék, 1978); A hét szakállas farkas (mese, 1979); A hosszú éjszakák meséi; A paramisák ivadékai (kisregény, 1979); Az öreg fazék titka (mesék, 1981); Akik élni akartak (regény, 1982); A titok (elbeszélések, mesék, 1998). 1976-ban és 1993-ban kap József Attila-díjat, 1991-ben a Magyar Köztársaság aranykoszorúval díszített Csillagrendjét. 1976-ban Füst Milán-jutalom, 1995-ben az Év Könyve elismerés, 1999-ben Babérkoszorú, 2000-ben az Országos Cigány Önkormányzat életműdíja.
Díjakban tehát nincs hiány. Csak a követhető út hiányzik, amit – esetleg – Lakatos Menyhért kijelölt volna. Messiás kellene a cigányoknak, akit követhetnek tűzön-vízen át. Vagy inkább gazdag ország, ahol mindenki maga dönti el, dolgozik, tanul és eszik, vagy leül mogyoróvesszőből vágott horgászbotjával az Ipoly-partra, ahol nap mindig süt, a szellő mindig leng, a halacska maga ugrik a parázsra, és szép az élet. De ez az ország nem Magyarország. Magyarországon cigánynak születni, cigányként élni, minimum nem szerencsés alapállapot.
https://irodalmijelen.hu/2011-apr-11-0632/lakatos-menyhert
olvasói véleményekből szemezgetve a fenti linkről:
Csabi :Ez egy magyar cigány regény. Hogy ez mit jelent, nem is tudom pontosan magam sem. Egyrészt a regényben teljesen elkülönülnek a cigányok és a magyarok, mint népek. Sőt, a magyar cigány is elkülönül, az ő nevük a romungoro. Persze a könyv magyarul íródott. És a cigányok is magyar-cigány keveréknyelvet beszélnek benne. Persze a szerzője cigány. Na jó, negyedrészben magyar, mert az apja egy magyar úr zabigyereke volt.
Inkább közelítsük meg onnan, hogy ez egy jó könyv. Meg fontos könyv. Őszinte betekintést nyújt a kőkemény és autentikus (mert ha autentikus, akkor kőkemény) cigányéletbe a Horthy korban. Azért említem meg a méltóságos kormányzó urat, mert közvetetten majdnem főhősünk vesztét okozza, még úgy is, hogy csak kép formájában jelenik meg. Hát ekkora hatalma volt. Semmi szépítés nincs ebben a regényben, a cigányok lopnak, verekszenek, egymást is kifosztják, büdösek és koszosak, hazudnak (talán azt sem tudják, mi az, igazat mondani, sosem volt rá szükségük az életben), de emellett azt is megmutatja, ami csak belülről látszik, a közösség összetartását, azt a fajta együttélést, ami talán leginkább az ősközösség felé mutat vissza.
A regény önéletrajzi ihletésű, a szerző meséli el gyerek- és kamaszkorát, a „szerencsés” véletlent, aminek köszönhette, hogy iskolába járhatott, egészen a világháború utolsó tavaszáig, ahol elég kurtán-furcsán véget ér a történet spoiler.
Lakatos Menyhért meglepően jól írt ahhoz képest, hogy mérnöknek tanult, különböző munkahelyeken dolgozott, és elég későn kezdett írni, de ez egyáltalán nem érződik a szövegen. Mesterien szövi egybe a cigányok jellegzetes szavajárását a szépirodalmi igényű leíró szövegekkel, és mindezt olyan humorral, hogy néha azt hittem, mindjárt indul a bakterház. Azért az irodalmi képzetlenség meglátszik a szövegen, vagy azt is mondhatnám, hogy az őserő nyilvánul meg ebben a hömpölygő regényben. Mert hogy mindenféle fejezetezés vagy tagolás nélkül ömlik elénk ez a 440 oldal (pedig ~5 évet ölel fel a történet). Az elején hagyományos életrajzi jelleggel kezdődik, aztán úgy a 160. oldal környékén átcsap egy pikareszk regénybe, és 170 oldalon keresztül mesél egy pár napos történetet, amiben benne foglaltatik az első házassága is. Meg a második. Meg a harmadik. Könnyen ment ott.
A könyv legnagyobb érdeme, hogy bepillantást nyújt a cigányok gondolkodásába, érthetőbbé teszi ezt a világot, amit a legtöbbünk csak néhány sztereotípia bástyája mögé bújva figyel.
******************************
ddani :Nagyon fontos könyv ez, és mint sokszor eddig, most is csak meg tudok lepődni, hogy erről miért nem tanultam az iskolában… Állítom, hogy nem csak pár (talán) szokatlan cigány szó ragad az emberre, de magyarul is egészen szépen meg lehet ebből tanulni,vagyis ez igazán egy magyar közönségre szabott, autentikus interkulturális írás, ha olvasnánk.
Különös könyv ezen belül is, sok zsáner és hatás érződik rajta mind párhuzamosan. Egyfelől az említett kulturális szempont: nekem leginkább úgy jött le, hogy ez egy Eastern indiánregény, jó adag kultúrantropológiával körítve. Emellett egy rendes kisebbségi asszimilációs iskolaregény, ami nem is annyira a főszereplő egyéni fejlődéstörténetén át lesz érdekes, hanem mert árnyaltan és kritikusan vezet végig az asszimiláció és marginalizáció és többségi elnyomás néhol ismerős, ám sok helyütt sokkolóan brutális labirintusán. És mindebben elszórva van valami sajátos szépirodalmi lüktetés, és a narrátort időnként elkapja valami eksztatikus, kozmikus szemlélete ennek az egész nyomorúságos történetnek. Mintha a traumatikus események szublimálása is lenne ebben, és hál'istennek nagy általános tanulságokkal nem traktál, pedig lenne rá terepe bőven.
A regény legvégére lesz csak igazán nyilvánvaló, a maga nagyon szőrmenti módján, hogy itt bizony egy mély alulnézetű magyar történelmi katasztrófa, a roma holokauszt volt mindvégig a regényes események mögötti nagyobb, és emiatt szinte láthatatlan vonulat. Nagyon megrázó ezt így, a maga közvetlen hangvételével szinte ki nem mondottan látni, olvasni. El nem hangzik egy szó sem a deportálásokról, és mellékszálak lényegében az iskolából kiebrudált zsidók, a nagyon távoli háború és a cselekménytől elképzelhetetlen távolságra történő politikai események. Ezt a távolságot, ezt az indiánregényes kívülállást, amit elkap a második világháború egyik legrandább csápja, tényleg érthetetlen, hogy mitől nem üti meg a közismertség ingerküszöbét.
Annál is furább ez, mert rengeteg erőszak, szex és erőszak és poénkodás és izgalom és erőszak van ebben a könyvben, amit úgy-ahogy összetart valahogy egy cselekmény. Azt hiszem, a Don Quixote óta nem olvastam egy könyvben ennyi börleszkbe illő nyers erőszakot, amit az én kényelmes középosztálybeli olvasószékemből különösen macerás egy realista beütésű (elnézést) szövegben végigkottázni. Mivel mélyszegénységben élő emberek a történet szereplői, a túlélés, az ennivaló, a közösségi ügyek mellett a párkapcsolatok töltik ki a figyelmük nagy részét, és egy ifjúsági fejlődésregényből nem maradhat ki a sok és változatos partner és nemiség és (ebben a kultúrában úgy tűnik, teljesen normálisnak számító) párkapcsolati erőszak. Maga a fő cselekmány eléggé esetleges, nehézkesen, akadályoztatva haladna, de nem halad, inkább kóvályog körbe-körbe, mintha mindjárt áttörné ezt a nyomor és szigor és borzasztó szegénység alkotta falat, aztán sajnos nem eléggé vadregényes kovbojtörténet ez mégsem, hogy másképp működjön, mint ahogy a valóság halálos kegyetlenséggel megköveteli.
Sokat tanultam a háború előtti letelepedett (lovári) cigányok és magyarok együttéléséről és konfliktusairól, végigdöcögtem egy viszonylag vázlatos cselekmény mentén egy egész történelmi és kulturális tablón, és összességében nagyon őszintének és hitelesnek hatott ez a rendkívüli könyv.
************************************
Lali Jó könyv. Színes, forgatagos, őszinte, ízes.
Nem cigányként, de jó értelemben vett elfogultsággal a cigány kultúra iránt még a következőket mondanám:
Fontosnak tartom – cigánynak és nem cigánynak egyaránt – , hogy lássuk a régi cigány világot. Érezzük annak ízeit, fájdalmait, keserveit, szépségeit, gyönyöreit. Ezek nélkül a mai cigányság sem érthető meg.
Lássuk, hogy amit olykor irigylünk tőlük, a cigányok szabad, nomád élete olyan, amit mi nem biztos, hogy ki tudnánk fizetni szenvedésben és megalázottságban.
***********************************
jethro A magyar embereknek van egy bizonyos képük a cigányságról. Ez a kép nagyrészt elítélő, negatív. Minden józan gondolkodású ember elítéli a társadalom oly elemeit, kik csak élősködnek, kik befektetett munka nélkül kívánnak részt a közös javakból. Ez józan, természetes gondolkodásra vall, de ne feledjük, ilyen ingyenélő alakokat bőven találunk a magyarok között is. Ha a törvényt vesszük súlyba, vagy a becsületünkre hallgatunk, rájövünk hogy a közpénzek herdálása talán nagyobb bűn, mint egy csirkelopás a falu végén.
Lakatos Menyhért könyve azokról a cigányokról szól, akik a XX. sz. első felében még csirkét loptak, piszkosak, mocskosak, tetvesek voltak, akiknek a sorrend ez volt: ló, aztán az asszony. Ezek a szerencsétlen cigányok csak éltek bele a világba, duhajkodtak, üzekedtek, ha volt miből – dáridóztak, ha nem volt miből – kerítettek. Ennek ellenére az író szimpatikussá teszi ezt a közösséget, ezeket az embereket. Valójában a könyvnek ez a legnagyobb erőssége. Az olvasónak egy olyan csodában van része, melyben ezeket a perifériára szakadt embereket egyre jobban megérti, megkedveli, majd megszereti. Valószínűleg kevés példa van erre a magyar irodalomban.
************************************
Jaumijau Miért nem ezt teszik kötelezővé? Nehogy megérthessék a diákok a történelmet? Az emberiség szánalmas tetteinek súlyát? A társadalomból kirekesztettek sorsát?
Lakatos Menyhért nem csak eszméletlenül jó író volt, hanem hiteles személy, egy fantasztikus ember, akinek a szavait TANÍTANI KÉNE! Nem ködösít, mindent elmond. A jókat, a rosszakat egyaránt. Nem akarta ő dicsőíteni, egekbe emelni a cigányságot, csak végre elmesélni a történetüket. És sikerült. De még hogy. Csak senkit sem érdekel.
Mindenki a saját bajával foglalkozik. De hogy másoknak is vannak bajai, és lehetetlenné teszik az életüket? Az már mellékes. Miért nem dolgoznak, igaz?
Hát ezt egyre több embertől lehetne kérdezni. Na, vajon miért? Mert a hatalom egy picit szűkmarkú, és még azt is sajnálja mástól, ami nincs. A gyengék szegénységén tudnak ők maguk meggazdagodni.
Miért fáj ez annyira a cigányoknak? Mert tényleg nincs mit elvenni sem. A jó világ mindig elkerülte őket. Erről persze sosem beszélnek. A cigányok munkája, ha százszor különb, sem ér semmit, mert nem magyar. Aztán így éljék túl a mindennapjaikat. A könyvben nem mézesmázas tündérsztorik mesélik el ezeket a mindennapokat. Nem kell félni attól, hogy szépít, inkább félelmetesen őszinte.
És hogy ez ma már hol tart, arról végtelenségig lehetne beszélni, de nem tudom, milyen bizonyíték kell még, ami kiszúrja a szemünket. Nem csak a könyvre gondolok, hanem arra, ami az egész világon történik. Egy kicsit kéne szétnézni, micsoda erkölcstelen pusztítást tudnak végezni, nem a megélhetési bűnözők, hanem a világ nagyhatalmai.
Mert én ilyen viszonylatban egyetlen különbséget látok cigányok sorsa és bárki más sorsa között:
Voltak a kapzsi, erkölcstelen „okosok”, akik eszméket faragtak az embertelenségük álcázására. A jellemtelen, ostoba emberek pedig azóta is követik őket. Ennek az áldozatai a cigányok.
Ha egy picit is érdekel a téma, ez a könyv tényleg KÖTELEZŐ!!!!
Ma már hazug eszme sem kell ahhoz, hogy áttapossanak rajtunk, mert amilyen hülyék vagyunk, észre sem vesszük. Csak így tovább. Nem is lehet elvárni mást olyan fiataloktól, akiket ennek a „szép” világnak a „gazdagítására” nevelnek.
*********************************
mokka1 Abszolút hiánypótló írás Lakatos Menyhért Füstös képek c. regénye. Nemcsak azért, mert egy kiváló társadalomrajz, hanem azért is, mert maga az író is cigány származású, ezért a mű hitelessége sem kérdőjelezhető meg.
Lakatos hihetetlenül korrekt könyvében nem akarja eltussolni vagy szépíteni a cigánysággal kapcsolatos problémákat, de rávilágít arra is, hogy nem bánhatunk velük „alsóbbrendű lényekként”.
A kötet kétségtelenül kérdéseket vet fel az olvasóban: vajon mi értelme az integrálási kísérleteknek? Van-e fejlődés a cigányság helyzetében? Minek kéne történnie ahhoz, hogy drámai javulás történjék e népcsoport életvitelében?
A regény lezárása igen csak megindító – ezért külön köszönet az írónak –, bár a szerző nem mondja ki, mégis tudja az olvasó, mi fog történni. Az ilyen gondolkodásmód ellen pedig küzdeni kell a végsőkig, de még nagyon hosszú út áll előttünk…
************************************-
Füstösképekpdfletöltése-LakatosMenyhért
https://diatopsi.firebaseapp.com/24/F%C3%BCst%C3%B6s-k%C3%A9pek.pdf
Lakatos Menyhért - A titok hangoskönyv
