A Széchenyi- és József Attila-díjas író, műfordító, irodalomtörténésznek, ötvennél is több önálló könyve jelent meg, regények, tanulmányok, esszék, továbbá több tucat színdarabot és regényt fordított magyarra. Kitüntetései között megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét és Budapest díszpolgára. Kitüntették a Radnóti Miklós antirasszista díjjal és a Hazám-díjjal is.
Emlékezzünk rá a 2012-ben készített HVG interjúval
”Állampénzen a majomházban kísérletezzenek" ─ interjú Ungvári Tamással
A kormány által nem régen elindított Nemzeti Könyvtár sorozat nem a nemzet könyvtára, hanem egy „politikai szempontok által balga ízléssel összedobott kampányvállalkozás” – mondja Ungvári Tamás.
Tormay Cécile, Dornyai Béla, Gundel Károly, Vigyázó János, Herman Ottó. Többek között ők a nemzet könyveinek kikiáltott művek szerzői. A Nemzeti Könyvtár- sorozat bemutatóján Kerényi Imre miniszterelnöki megbízott ezekkel a szavakkal nyugtatta a közönséget: „Nem kell megijedni, nem kell nagy intellektuális erőfeszítés ahhoz, hogy kapcsolatot tartsunk ezzel a sorozattal”. Irodalmi kánon és politika viszonyáról beszélgettünk Ungvári Tamás irodalomtörténésszel.
hvg.hu: Vonható-e bármilyen párhuzam a diktatúrák által kialakított irodalmi kánon, például a szocializmus irodalmi kánonja, és a kormány által most hazafias érzelmű polgároknak ajánlott kánon között?
Ungvári Tamás: A diktatúrák által ránk kényszerített irodalmi kánon az úgynevezett haladó irodalom kisajátításán alapult, jelszava Petőfi-Ady-József Attila volt, majd bevették Mikszáthot, Jókait, Móriczot. Ezenközben és ezek ürügyén sokakat kiszorított. A kánon-alakítás szakszerűen történt, támogatására monográfiák születtek. A hozzáértés kétségbevonhatatlan volt.
Manapság a többnyire hazafias polgárok megtévesztése folyik. A Nemzeti Könyvtár nem a nemzet könyvtára, hanem egy politikai szempontok által balog ízléssel összedobott kampányvállalkozás.
hvg.hu: Mennyire tartósak, illetve mennyire tarthatóak fenn a különböző vezetések által kialakítani próbált irodalmi kánonok? Egyáltalán mennyire veszélyes az irodalomra nézve, ha a hatalom a saját aktuálpolitikai szempontjai alapján akarja befolyásolni az olvasókat?
U.T.: A politika mindig is a művészeti közízlés kis
ajátítására törekedett. Köztéri megrendelések, akadémiáktól kiosztott stallumok, díjak, olykor érdemtelenül. A hatalom tanulásképtelen. Hány díjjal dekorálták mondjuk Simon Istvánt és Galambos Lajost? Emlékszik-e rájuk valaki? Vagy Dobozy Imrére? Az irodalmi folyamatokat kormányok, hivatalok, eseti bizottságok és miniszterelnöki megbízottak sohasem fenyegethetik.
Az irodalmi és művészeti közélet temérdek irányzat együttese. Ezek közül csak néhány megvesztegethető. Akik beállnak bármely szélsőséghez, utóéletében a gyehennára küldik. Nem irigyelhető a szégyennel emlegetett Darvas József utóélete. Az irodalomnak mégis van egy láthatatlan alkotmánya. Politikai portásokat és kifutókat a legutolsó bugyorba veti.
hvg.hu: Mit gondol a kormány Nemzeti Könyvtár elnevezésű kezdeményezéséről? Kerényi Imre nem is titkolta, hogy a Nemzeti Könyvtár sorozatban kiadott könyvekkel jobboldali szimpatizánsoknak, nemzeti érzelmű szavazóknak ajánlanak könyveket és a sorozattal egyfajta jobboldali kultuszkönyvtárat szeretnének létrehozni, anélkül, hogy más kánonokat támadnának.
U.T.: A Nemzeti Könyvár mozgatója állami hivatalnok, kinevezett népszónok, alkalmi szemfényvesztő. Mint egy ÉS-beli glossza megjegyezte, ő valójában nincs, hiszen egyetlen publikációja sem jelent meg a tárgyban, nevét nem jegyzi egyetlen könyvészeti jegyzék. Rendelt ő már a kormány nevében a magyar történelem fordulatait megjelenítő festményeket, erre se lehet büszke úgy, mint akit tanult ízlése megóvott volna a giccstől. A magyar kulturális irányítás Aczél György hagyományának maradékából gazdálkodik, mesterségét ott tanulta. Még minősíteni sem érdemes.
hvg.hu: A sorozatba olyan szerzők műveit választották be, mint Tormay Cécile, Dornyai Béla, Gundel Károly, Vigyázó János, Herman Ottó. Tudjuk, hogy a kiválasztás szempontja az első kiadott hét könyvnél az volt, hogy olyan szerzőket gyűjtsenek össze, akik Trianon után cselekedeteikkel vagy műveikkel segítettek abban, hogy a magyarok újra magukra találhassanak. Valóban ők a legfontosabbak, akiknek helyük lehet egy jobboldali irodalmi kánonban?
U.T.: A Nemzeti Könyvtár első hét kötete szegénységi bizonyítvány. Senki sem gondolhatja komolyan, hogy a magyar specialitás örvén regény, útleírás és szakácskönyv jelentetnek meg. Ezt még az egykori Tolnai Világlapja, vagy a Pesti Napló sorozata sem merte megtenni. Számos ilyen kísérlet volt már történelmünkben. Mikszáth és Jókai is szerkesztett ilyeneket. Persze: szilárd elveken. De nem a zsibvásárok tschikos-gulasch-paprika kínálatának alapján. Nem az egyes művek aggodalmasak, hanem az egész gondolkodás, a válogatásból sugárzó igénytelenség.
hvg.hu: Alkotható-e olyan módon kánon, amellyel most Kerényi Imréék kísérleteznek? Mennyire fogják a hazafias érzelmű olvasók elfogadni ezeket az önkényesen kiválasztott szerzőket és műveiket?
U.T.: Állampénzen a majomházban kísérletezzenek. A szerkesztő, ha már konzervatív irodalmat keresett, ismerhette Török Gyula művét és Justh Zsigmondot, mérlegelhette Herczeg Ferencet. A különben unalmas Tormay nem a regénye, hanem a személye miatt került egy Nemzeti Könyvtár jelképes nyitó-darabjának. Tormay ugyanis nem csupán konzervatív szerző volt, hanem a Horthy-Bethlen establishment része.
Az Atyai ház helyfoglaló: a Bujdosó-könyv gyilkos ellenforradalmiságát is rehabilitálja. Annak pedig kevés köze a nemzeti szellemhez: gonosz pamflet, irodalom alatti mű. Tormay minden kánonba belefér, kivéve egy Nemzeti Könyvtárba, mert személyében többször elfogadhatatlan eszméket képviselt. Ellenlistát nem érdemes összeállítani, mert maga az elv is téves. Kincstári pénzen, félig ingyen, majd nyomott áron a könypiaci versenyt rombolja.
hvg.hu: Ahhoz mit szól, hogy a Nemzeti Könyvtár sorozathoz szoboravatások is kapcsolódnak, mintegy abszolút kultuszt teremtve ezzel a kiválasztott szerzőknek, történelmi személyiségeknek?
U.T.: A hazafiasnak mondott új kánont minden pénzköltés ellenére koldustarisznyából húzták elő. Szegény a kincstár, szegény a szelleme. Az ilyen kultuszok nem teremtenek kultúrát. Az irodalom, mint köztársaság kiveti magából a kincstár által kinevezett nemzeti géniuszokat. Olyan elvarázsolt kastély, amibe bemegy Herczeg Ferenc és kijön Molnár Ferenc a világsikerrel, nem létezik. Egyébként tehetségnek még utólagosan sem lehet kinevezni senkit.
hvg.hu: Milyen szempontrendszerek mentén alakul ki egy-egy irodalmi kánon?
U.T.: A modern korban a kánonokat az olvasóközönség és a sajtó állapítja meg. Kosztolányi írta meg az inkvizíció nagyjának, a drámaíró Lope de Vega esetét a halásos ágyán. A nagyember utolsó leheletével jelentette ki: Unom Dantét! Mert az irodalmi szentté avatott Dantéra még egy bíboros sem mondhatott rosszat.
hvg.hu: Milyen tényezők döntik el, hogy egy bizonyos időszakban az irodalmi kánon részét képező műalkotás évszázadok múlva is az aktuális irodalmi kánon részét fogja-e képezni?
U.T.: A kánonok múlandók, a közízlés változik. Egy-egy új remekmű születése visszamenőleg írja át és rendezi újjá az irodalom történetét, mondta a huszadik század angol irodalmi fejedelme, T. S.Eliot. A múltat nem eltörölni kell, hanem felfedezni. A közízlés pedig folyamatosan tágul, amit tegnap elutasított, ma elfogadhatja. Az irodalomtörténet nem folyamatos, földrengések rázzák meg.
Ady Endre például ilyen földrengés volt, s vele, a konzervativizmussal szemben a Nyugat folyóirat modernizmusa, Babits, Kosztolányi, Juhász Gyula, Füst Milán, Szép Ernő, Szabó Lőrinc, Illyés Gyula. Ady ellen maga Tisza lépett fel, a politika akarta kiszorítani.
https://hvg.hu/kultura/20121025_A_Nemzeti_Konyvtar_elso_het_kotete_szegen
Az utolsó 100 komment: