Majdnem 90 ezer forinttal keresett kevesebbet egy átlagos magyar, mint amennyit a KSH jelentett

A KSH átlagkereseti adatok nem találkoznak a szakszervezeti tagok valóságérzetével, ezért úgy döntött a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASzSz), hogy utánanéz az adatoknak. Hogy a valóságérzet és a KSH statisztika közti szakadéknak az lehet az oka, hogy utóbbiban nincsenek benne az 5 fő alatti vállalkozások adatai. Ezt kérték ki a szakszervezeti szakértők s NAV-tól, és feltételezésük beigazolódott – valóban jóval alacsonyabb az átlagkereset, mint amiről havonta tájékoztatást kapunk.

Az adatokból az látszik, hogy

• jelentős lehet a szürke foglalkoztatás,
• minden ötödik dolgozó mögött valószínűleg nem áll munkajogi védelem,
• a legjobban kereső felső tíz százalék annyit keres, mint a dolgozók fele, a szerényebb keresetűek,
• a bérek középértéke több mint 70 ezer forinttal kevesebb, mint az átlagbér.

Közel sem 345 900 forint a bruttó átlagkereset

Bár a szociális partnerek a bértárgyalások előkészítéséhez térítésmentesen meg kellene kapják  a részletes kereseti adatokat, ez egy ideje nehezen megy, és tavaly már egyáltalán nem is kaptak ilyet, csak következtetéseiről számolt be a Pénzügyminisztérium. Ezért is döntött úgy a MASzSz, hogy megvásárolja a NAV-tól a 2019 februári munkáltatói bevallások alapján képződött kereseti adatokat, mondta el Kordás László elnök. Az adatokból a Policy Agenda készített statisztikát.

A KSH 2019 februárra bruttó 345 900 forintos átlagkeresetet közölt a teljes munkaidőben alkalmazásban állókra, nemzetgazdasági szinten. Ez az adat már szintén a NAV-os bevallások alapján képződött, mert 2019 óta ebből dolgozik a KSH. A hivatal egyébként korábban már beígérte az 5 fő alatti foglalkoztatók adatainak számba vételét is, de az eredmény közléséig még nem jutott el. A MASzSz által kikért 2019 februári NAV szja-bevallási adatokban viszont benne vannak az 5 fő alatti foglalkoztatók is. Ez alapján az derült ki, hogy

februárban bruttó 331 197 forint volt a teljes munkaidős munkaviszonyosok bruttó átlagbére,

vagyis több mint 14 ezer forinttal kevesebb, mint amennyit a KSH közölt.

Ha belevették a részmunkaidősöket is, akkor viszont már csak bruttó 298 229 forintra jött ki a munkaviszonyosoknál.

Elvégeztek egy arányosítási számítást is, amelyben a részmunkaidősök keresetét átkonvertálták teljes munkaidőssé, így pedig 315 569 forint volt a bruttó átlag.

A munkaviszonyosok negyede nem teljes munkaidős

A foglalkoztatottak létszáma az átlagbérhez hasonlóan eltér. Míg a KSH 4,5 millió foglalkoztatottról közöl adatokat, a NAV bevallási adatai alapján csak 3 790 ezer munkaviszonyos jövedelem után adtak be bevallást, és ebből 2 890 ezer volt a teljes munkaidős munkaviszony. Azért nem írunk főt, mert akinek több jogviszonya is van, az is benne van ebben a számban. Vagyis a bevallások alapján még valamennyivel kevesebb lehetett a munkaviszonyos foglalkoztatottak száma.

Ezek a számok azért is érdekesek, mert a KSH adatai szerint mindössze 4,8 százalék vallotta magát részmunkaidősnek, a NAV adatai alapján viszont februárban a munkaviszonyosok mindössze 76 százaléka volt teljes munkaidős, 9 százalék részmunkaidős, és 15 százalék ugyan teljes munkaidős, de nem dolgozott egész hónapban idén februárban. A részmunkaidősök csaknem fele heti 20 órára volt bejelentve, mintegy negyedük pedig 30 órára.

A Policy Agenda elemzője, az adatokat ismertető Kiss Ambrus ezzel kapcsolatban azt mondta, feltételezhető, hogy a részmunkaidősök között jelentős számban vannak, akik valójában teljes munkaidőben dolgoznak, de csak részmunkaidőre jelentik be őket, a többi pénzt pedig zsebbe kaphatják.

A felső 10 százalék keres annyit, mint a dolgozók fele

A NAV bevallási adatai alapján számoltak mediánjövedelmet is, ami a keresetek középértékét mutatja meg (ez az az érték, aminél ugyanannyian keresnek többet, mint ahányan kevesebbet).

A teljes munkaidős munkaviszonyosoknál a mediánbér bruttó 258 400 forint lett, ami a NAV adatai alapján számolt átlagkereset mindössze 78 százaléka.

A mediánbér 87 500 forinttal kevesebb, mint a KSH februári átlagkereset-adata volt.

A 78 százalék amúgy kis javulást jelent a legutoljára közölt 2014-es adathoz képest, amikor 76 százalék volt a medián és az átlagbér aránya. Viszont a V4-ek közül sehol nincs 80 százalék alatt az arány, ami azt jelenti, hogy a régióban nálunk a legnagyobb a béregyenlőtlenség.

Megnézték az összes munkaviszonyból származó bérjövedelmek megoszlását is, amiből a februári NAV-bevallások alapján az derült ki, hogy az összes munkajövedelmet nézve a legjobban kereső 10 százalék kap annyit, mint az alsó 56 százalék együttvéve. Ha viszont csak a teljes munkaidősöket nézték, akkor a felső tized annyi jövedelemhez jutott, mint az alsó 50 százalék összesen.

635 ezer munkaviszonyos kapja a legkisebb bért

A NAV-os adatok alapján a bejelentett teljes munkaidős munkaviszonyosok közül csaknem 635 ezren kapták a legkisebb bért, ebből 260,6 ezren voltak minimálbérre bejelentve, 374 ezren pedig bérminimumra. A minimálbér idén bruttó 149 ezer forint, nettóban 99 085 forintot jelent, a bérminimum bruttó 195 ezer forint, ami nettóban 129 675 forint a dolgozónak.

Azt is megnézték, hol jellemző leginkább a legkisebb bér – FEOR besorolás alapján 19 olyan munkakör van, ahol 30 százalék feletti azok aránya, akiket minimálbérre vagy bérminimumra jelentettek be. Leginkább a sport- és szabadidős foglalkozásoknál jellemző ez (72 százalékban), a személyi szolgáltatásoknál (65) és az alkotó- és előadóművészi foglalkozásoknál (57), amelynek adózási oka is lehet, mivel a TEHO nagyon kedvező.

Az építőiparban (46) és vendéglátásban (43) továbbra is magas a legkisebb béren lévők aránya (43), de a humánegészségügyben (33), a takarítóknál (33) és a kereskedelemben is (31).

Sokat mondó, hogy a legkisebb bérre bejelentett munkaviszonyosok 57 százaléka volt csak teljes munkaidőre bejelentve, a többiek részmunkaidősök voltak. Kérdés, hogy ők valóban csak részmunkaidőben dolgoztak-e, vagy csak a bejelentésük szólt részmunkaidőre, valójába szürkén foglalkoztatták-e őket. Kiss Ambrus szerint jó részüknél ez lehet a helyzet.

700 ezer dolgozóról nincs szja-bevallási adat

A KSH 4,5 millió foglalkoztatottról számolt be, ehhez képest meglepő, hogy a NAV-nál csak 3790 ezer munkaviszonyos bérjövedelem volt a bevallások alapján februárban. Amiben ugye benne lehetnek azok is, duplán, akiknek két munkaviszonyuk van (mondjuk két négyórás, például az egészségügyben az orvosasszisztenseknél). A NAV adatvédelmi okokból nem közölte, hogy a 3,8 millió munkaviszonyos pontosan hány embert jelent, de a tényleges munkavállaló valamennyivel kevesebb lehetett.

Tehát bő 700 ezer emberről, aki elvileg hetente legalább egy óra kereső tevékenységet végzett (a KSH lekérdezés szerint) nincsenek a NAV-nál kereseti bevallási adatok. Azt nem mondhatjuk, hogy ők mind fekete foglalkoztatottak lennének, de egészen biztosan vannak köztük ilyenek is. Az szja-bevallásban nem jelennek meg a katások (legutóbb 211 főállású és 100 ezer mellékállásúról volt adat), a megbízásos jogviszonyosok és a szezonális munkások sem. Hogy az ő jövedelmük mennyi lehet, és merre mozdítaná el az átlagot, arra nincs becslés.

A 2 890 ezer teljes munkaidős dolgozó munkajogilag védett státusban van. Az 570 ezer részmunkaidős közül már csak azok mondhatják el ezt magukról, akik valóban részmunkaidősök, nem szürke foglalkoztatottak. A maradék bő 700 ezer ember mögött, akikről nincsenek bevallási adatok, nem jellemző a munkajogi védelem. Becslés szerint nagyjából összesen minden ötödik dolgozóra lehet igaz, hogy nincs mögötte munkajogi védelem.

Kiemelt kép: Stiller Ákos/Bloomberg/ Getty Images

https://24.hu/fn/gazdasag/2019/06/26/atlagkereset-kevesebb-mint-amennyit-a-ksh-jelentett/