Gondolkodni is, cselekedni is.

A polgármester jóvágású, fiatalos, sima homlokú férfi, kicsit őszülő körszakállal és bajusszal. Utánanézve kiderült, 1952-es születésű. Mályvaszínű ing, farmerszerű nadrág, és palesztin kendő, laza eleganciával a nyakába vetve. Azt mondja, soha nem hordott nyakkendőt.

A település határában hatalmas betűkkel a falra festve: AZ UTÓPIA FÖLDJE. Majdnem háromezer lakosa van a községnek, egy mezőgazdasági tartomány kellős közepén. Az utolsó kommunista falu, sokak szerint.

A polgármester irodájában mindenféle dolgok vannak. A király vagy a miniszterelnök fényképei helyett a falon egy Che Guevara-nyomat. A zászlótartókban a helyi, tartományi és a régi köztársasági zászlók mellett nincs helye a spanyolnak, mert mára az a jobboldali nacionalisták szimbólumává vált – mondja Sánchez Gordillo, a polgármester. Egy nyolcvanas évekre emlékeztető bemutató táblán, egymásra hajtogatható nagy papírlapokon kézzel írott számok sorakoznak. Ez a község költségvetése – a táblát kiviszik a hivatal elé, és az arra járókat megkérdezik, mire mennyit költsenek. Vannak szempontok, amelyekről a közgyűlés dönt – és a költségvetésről való végső szavazás is ott zajlik. Ezen minden lakos részt vesz, aki tud és akar.

A lakosság 80 százalékának nincs saját megművelhető földtulajdona, minden közös. (Nagy terület a király családé, és szeretné a község, ha lemondanának róla, kérvényezték már.) Olajfa-ligetek, zöldség-termelő parcellák. Együtt dolgozik rajta a falu népe, és teljesen egyenlő arányban osztoznak a termésen. Akinek ez esetleg nem elég, vehet pénzért vagy cserélhet – a közös tartalékból, ami mindig van.

Egy lakás havi bére 15 euró. A telket és az építőanyagot az önkormányzat adja ingyen, az építkezés a lakosság feladata. Kalákában segítik egymást a falak felhúzásában és az összes többi munkában. Amikor felépül a lakás – leginkább sorházak, belső udvarral, úgynevezett patióval – jön a számolás. Mennyit ér a telek és az építőanyag, mennyi munkát fektetett bele a leendő tulajdonos, esetleges egyéb költségei mennyire rúgtak – és havi 15 euróval törleszti a különbözetet addig, ameddig a lakás átmegy a tulajdonába. Általában nappali és három hálószoba a jellemző, de természetesen a garázsnak is jut hely.

Erre az önkormányzati támogatásra csak azok jogosultak, akik legalább már egy éve a településen élnek, és ott is akarnak maradni.

Sok egyéb kérdés mellett a közgyűlés azt is eldönti, kivel készüljön a következő interjú, a polgármestert követően, aki a fentieket elmondta és megmutatta, személyesen kísérve el a riportert mindenhova.

A közös választás – elképesztő többséggel – az úgynevezett vörös báróra esik. Julio Anguita kommunista politikus, Córdoba városának polgármestere és tíz éven át a Kommunista Párt főtitkára volt. Ma kizárólag a nyugdíjából él, néha fizetnek neki valamit az írásaiért. Córdobában él ma is, és a beszélgetés előtt megkérdezték a város fiatalságát, akar-e részt venni egy játékban. Akik igennel válaszoltak, kaptak néhány kérdést, mint például: mi van a kommunista zászlókon? Milyen szavakkal kezdődik az Internacionálé? Mi Mao könyvének a színe? Mi volt Dolores Ubárruri beceneve?

Négy lehetséges válasz közül kellett választani, mint a népszerű kvíz-játékban, felhasználható volt a felezés, a telefonos segítség, stb. Nem részletezem a rémisztő ismerethiányt, de azért amikor a Mao név sem mondott semmit, és a riporter kimondta a teljes nevet, hozzátéve, hogy kínai kommunista az illető és ugyanazzal az értetlen tekintettel találkozott… de a válasz az volt: „Ja, ha kínai? Akkor sárga könyv lehetett…” – kicsit keresgélnem kellett a gyógyszeremet. Mindegy, nem rólam szól a történet.

A riporter sok mindenről kérdezte a volt elnököt. Többek között arról, mit jelent ma kommunistának lenni. Anguita szerint azt, hogy minden ember egyenlő, gazdaságilag legfőképpen. Vagyis nem lehet senkit kihasználni, rabszolgává tenni, nem fizetni ki a túlmunkáját, például. De hát ez elavult gondolat – vetette ellen a kérdező. Nem, az a régi, ami most van. A dolgozókat kihasználják, minden módon. A kapitalizmus ilyen, mert megvannak a maga törvényei. Nem lehet megreformálni. Le kell cserélni.

– Mi aggasztja jobban? A gazdasági válság vagy a baloldal válsága?

Mindkettő – hangzott a válasz. Mert a gazdasági válság nem csak az, aminek látszik – hanem politikai, etikai, energetikai és sok minden fontos dolog krízise is. A médiának is nagy felelőssége van mindebben, hiszen az is kisebb-nagyobb cégek formájában működik. Egy cégnek pedig nyereségre van szüksége, ez ilyen egyszerű. Hogy várhatnád el a munkatársaitól, hogy ne a vállalat profitjára törekedjenek? A lényeg a minél több reklám, amiért fizetnek, tehát csupa olyasmit kell közvetíteni, ami „szenzáció”, hogy nagyobb legyen a nézettség, és ezáltal a reklámbevétel. Az unalmas tényfeltárás nem érdeke a média többségének.

A baloldal válsága érthető, szerinte. Az elmúlt századokban a kapitalizmus kitermelte a maga rabszolgáit, akik nem tudnak/akarnak gondolkodni. A mentalitás beleégett az agyakba – dolgozz, mint a ló, és ne törődj a jogaiddal, mert kirúgnak, és mehetsz segélyért. Nincs idő sem, lehetőség sem azon gondolkodni, miért mennek úgy a dolgok, ahogy. És a baloldalon is sokan vannak, akik nem kérnek a problémákból, nem keresnek alternatívákat, mert akármilyen módon beálltak a rendszerek kiszolgálói közé. Hogyan tudnának így nem válságban lenni?

A demokrácia ma csak egy rítus, véli a volt professzor. Mert elmegyünk szavazni azokra, akik a legkevésbé ellenszenvesek. De a szavazólapokon nem szerepelnek azoknak a nevei, akiknek a kezében a gazdasági hatalom van. Márpedig ők irányítják a világot, ha tetszik, ha nem.

Ha Ön lenne ma a miniszterelnök, és megválasztása után szembesülne e hatalmasok követeléseivel, mit tenne? – Én, ha már a választók hatalmat adtak a kezembe, elmondanám nekik, kik és mit követelnek tőlem. Ha elég erőt éreznék magam mögött, ellenállnék mindennek ami nem azt szolgálja, mint amiben hiszek.

Az interjú azzal zárul, hogy Anguita elmondja, a fia hadi tudósítóként halt meg Irakban. Az akkori polgári pártos kormányfő – akivel sokáig jó viszonyban volt – részvétnyilvánítására nem azért nem válaszolt, mert jobboldali, hanem azért, mert Aznar kormánya egy genocídiumot támogatott.

U.I.: Az utópia földje Marinaleda község (Andalúzía, Spanyolország).

https://kolozsvaros.com/2019/04/23/igy-is-lehetne/