Ember embernek embere - a társas kapcsolatok neurobiológiája

Az utóbbi évtizedekben csendes paradigmaváltás zajlik a pszichológiában. Az evolúció elmélete, a XX. század kegyetlenségeit leíró szociálpszichológia, a kapitalizmus logikájának félreértései nyomán az embert agresszív, háborozú, versengő, gátlástalanul szaporodni vágyó lényként ismerhettük meg. A tudomány fejlődésével árnyaltabb kép bontakozik ki: a kutatók az ezredforduló környékén biológiai nyomait írták le annak, hogy együttműködésre vagyunk teremtve - számol be a cikk írója, Schell Gergely tanácsadó szakpszichológus, pár- és családterapeuta

Miért ásítunk, ha valaki mást is ásítani látunk? Miért viszonzunk azonnal egy kedves mosolyt az utcán? Miért gyógyulnak a pszichológus kliensei attól, hogy valaki meghallgatja őket? Bizonyára az olvasó is látott már kisgyereket etető felnőttet. Túljátszott arcmimikával igyekszik rávenni a kicsit arra, hogy a világ dolgaiban még tapasztalatlan gyermek a látott arckifejezést utánozva fogadja az ételt a szájába. Utánozva is tanulunk.

Pszichológusként az egyik legfontosabb eszközöm az empátiám. Amikor leülök a kliensemmel, tudatosan átkapcsolom az agyam együttérző módba. Tudom, hogy valaki más életének a — számomra magánszemélyként sokszor nem jelentős — történeteit fogom hallani, valaki más érzelmeivel kell foglalkoznom, az ő mokasszinjából kell látnom ezt a különös, kusza világot. A pszichológusok által alkalmazott “eszköz”, az aktív hallgatás során létrejön az ember-ember közötti rezonancia, azaz ráhangolódom a kliens érzelemvilágára. Bár nem fogom ugyanúgy látni a mindenséget, mint ő, valamennyire mégis átélem mindazt, amivel kliensem szembesül és küszködik a saját életében. Ha nevet, szinte akaratlanul is vele nevetek, és könnyek gyűlnek a szemembe, ha sírva fakad előttem.

Bizonyára mindenki tapasztalta már, milyen érzés másokkal — akár vadidegenekkel — együtt énekelni a Himnuszt, vagy milyen érzés százakkal, ezrekkel felugrani a válogatott szerzett góljánál. Bár engem teljesen hidegen hagy a foci, életem egyik legfontosabb élményeként tartom számon, amikor egy barátommal önfeledten öleltük meg egymást egy szabadtéri kivetítő előtt a tömegben. Ha jól emlékszem, egy török focista rúgott góljának örültünk akkor, pedig a focinál csak a török foci érdekel kevésbé. Néhány évtizeddel korábban a tudomány azt mondta volna, “lelki fertőzést” kaptam a tömegben. Ma inkább azt mondanánk, hogy az agyam rezonancia-körei aktiválódtak, ezért örültem én is Gergőként Marci barátom örömének. 

Hasonló jelenséget figyelhetünk meg akkor, amikor egy számunkra fontos személlyel beszélgetünk hosszabb időtartamig. Ülve és állva is működik a rendkívül szórakoztató jelenség: előbb-utóbb utánozni kezdjük egymás testtartását. Ha legközelebb randizni mennek, vagy épp pszichológushoz, megfigyelhetik, hogy — legalábbis testtartásukat tekintve — egymás tükörképeivé válnak. Éppen úgy döntik meg a fejük, vagy úgy keresztezik lábaikat, mint a másik ember.

A jelenség kulcsa valóban kapcsolódik a tükörhöz. A kutatók tükörneuronoknak nevezték el a rezonancia-jelenségekért felelős agyi struktúrákat. Amikor a tükörneuron-rendszer aktiválódik, tudatos gondolkodás nélkül beinduló spontán reakciókat figyelhetünk meg. Ez a jelenség segít minket abban is, hogy másokkal közös figyelmet alakítsunk ki, ezen keresztül pedig képesek legyünk akár az együttműködésre is.

A neurobiológiai együttrezgés azt jelenti, hogy a valaki más által elvégzett cselekvés a megfigyelőben is aktiválja azt a neurobiológiai folyamatot, amely akkor futna le, ha ő maga végezné el az adott tevékenységet. Készül egy belső idegrendszeri másolat. A dolog oda-vissza működik: nem csak a pszichológus kölcsönzi ki a kliens agyát, hanem a kliens is rezonál a pszichológus belső állapotaira. Kölcsönösen rezonálunk egymásra. A pszichoterápia egyik haszna az, hogy egy viszonylag nyugodt ember kölcsönadja a belső nyugalmát egy kevésbé nyugodtnak.

A fentiekben leírt rezonanciából számos remek dolog következik.

• Képesek vagyunk összehangolódni, ezen keresztül pedig megsokszorozhatjuk a fizikai, érzelmi, kognitív kapacitásunkat.
• Ha átéljük, mi zajlik le a másikban, közös vállalkozásokra szerződhetünk. Legyen az egy szoftvergyártó startup megalapítása, vagy az óceán átszelése egy tutaj fedélzetén.
• Vagy csak egy olyan (valójában közel sem) egyszerű szövetség fenntartása, mint a házasság.

Folyamatosan tükrözzük egymás arckifejezését is: állítólag ezért hasonlítanak egymásra az idős párok. Végtelenszer rezonáltak egymásra életük során, végtelenszer utánozták le egymás mimikáját. Az agyunk folyamatosan létrehozza mások elméjének belső reprezentációját: fejben másoljuk a cselekvésüket és az érzelmeiket is. Emiatt is rendkívül fontos, hogy a gyerekek kedves, együttérző, szeretetteli közegben nőjenek fel, ahol megfelelő viselkedést és belső állapotokat “kölcsönözhetnek” szüleiktől.

Akár egyéni tanácsadásokon ülök együtt klienseimmel, akár párterápiákon veszek részt terapeuta társam és egy másik (szerelmes vagy épp kevésbé szerelmes) pár jelenlétében, folyamatosan kölcsönadjuk egymásnak a belső állapotainkat. Sokszor dolgozunk azon, hogy a kliensek képesek legyenek megnyugtatni magukat, ezen keresztül pedig kölcsönösen megnyugtatni egymást is.

Számomra a tükörneuronok léte és a rezonancia jelenségének ismerete azt üzeni, hogy hasznosabb erőforrásként tekintenem a másik emberre, nem pedig vetélytársként. Még egy inkább introvertált emberként is profitálhatunk abból, ha más emberekkel töltjük együtt az időnket. Sírjunk vagy nevessünk együtt, játsszunk, táncoljunk és ünnepeljük az életet, a közösséget és az összetartozást.

szerző: Schell Gergely tanácsadó szakpszichológus, pár- és családterapeuta

Ajánlott olvasmányok:

Daniel J. Siegel (2018) Mindsight — Elmetudatosság (Ursus Libris, Budapest)

Joachim Bauer (2012) Az együttműködő ember. (Ursus Libris, Budapest)

Joachim Bauer (2010) Miért érzem azt, amit te? (Ursus Libris, Budapest)

Találkozzon Schell Gergellyel május 21-én az Egészségtudatos Munkahely Konferencián, ahol a társas kapcsolatok megtartó erelyéről beszél majd a szerző.

https://hvg.hu/brandchannel/HVG_konferencia_20190502_Ember_embernek_embere__a_tarsas_kapcsolatok_neurobiologiaja