„Nyald ki a seggem, Karinthy!” – Az irodalomtörténet legszórakoztatóbb barátsága

Nem csak verseiken keresztül, személyesen is ugratta egymást a két irodalmi nagyság és annál is nagyobb mókamester: Karinthy Frigyes és Kosztolányi Dezső. Talán éppen a humorba vetett hitük tette őket elválaszthatatlan barátokká.

Kosztolányi kihasználta a költészet adta lehetőségeket, és barátjának írt Nyár, nyár, nyár című versének ajánlásában megkérte, hogy fentről lefelé haladva a sorok első betűit is olvassa össze.

Nyár,

A régi vágyam egyre jobban

Lobban,

De vár még, egyre vár.

Kár

Így késlekedned, mert az éj setétül.

Az élet

Siralmas és sivár

Enélkül.

Gigászi vágyam éhes, mint a hörcsög,

Görcsök

Emésztik s forró titkom mélye szörcsög.

Mostan hajolj feléje.

Közel a lázak kéjes éje.

Akarod?

Remegve nyújtsd a szájad és karod.

Itt ez ital illatja tégedet vár.

Nektár.

Te

Hűtelen, boldog leszel majd újra, hidd meg.

Idd meg.

Karinthy Frigyesnek, úri-magának, az embernyi embernek, de kicsit talán a Kálomistának is küldöm, azzal az Instanciával, hogy ne átallaná elolvasni ezt a nekem-kedves Poémát, minden irányban.

Ez a részlet: innen