Nincs cáfolat: tényleg elvenné a segélyeket a kormány
A kormányzat képviselője nem cáfolta azt az értesülést, hogy a jövő évtől a szociális segély megvonására készülnek.
"A kormány szociálpolitikájának kulcseleme, hogy minden munkaképes embernek legyen munkája, mert hosszútávon a munka tud megvédeni a szegénységtől" - válaszolta Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára egy kérdésre a Parlament honlapján.
Szeptember elején a Népszava írta meg, hogy a kormány tovább akarja szigorítani a szociális segély feltételeit jövő januártól. Ahol közmunkás van a családban, a nem dolgozó felnőtt aligha kapna valamit.
A közfoglalkoztatás Belügyminisztériumban kidolgozott jövő évi terve úgy módosítaná a szociális törvényt, hogy a szociális segély - foglalkoztatást helyettesítő támogatás (FHT) - odaítélésekor 2019 januárjától a közmunkásként szerzett bér összegét számolják bele a háztartás egy fogyasztási egységre eső jövedelmébe. Eddig az FHT 22 800 forintját vették figyelembe a járási hivatalok ügyintézői, amikor eldöntötték, hogy valaki jogosult-e a támogatásra vagy sem, biztosított-e a megélhetése vagy sem. Így viszont, ha az eddigi számítás helyett a 8 órás közmunkás bér jelenlegi nettó 54 217 forintját vagy pedig a szakképzett közmunkások nettó 77 968 forintját veszik figyelembe, akkor alig marad olyan család, ahol a nem dolgozó felnőtt jogosult lesz a segélyre.
Bangóné Borbély Ildikó MSZP-s politikus ezért azt kérdezte, hogy
Rétvári azt írta, hogy a foglalkoztatást helyettesítő támogatásra jogosult személyek száma az elmúlt években jelentős mértékben csökkent. E csökkenés javarészt a kedvező munkaerő-piaci folyamatoknak tudható be, amelyek eredményeként a korábban segélyben élő személyek ma már a munkaerő-piacról képesek biztosítani maguk és családjuk megélhetését.
"Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a kedvező munkaerő-piaci folyamatok hatására a korábban segélyben élők ma már a munkaerő-piacról képesek biztosítani maguk és családjuk megélhetését" - emelte ki.
Rétvári közölte, hogy "2010 óta a korábbi felzárkóztatáspolitika helyett felzárkózáspolitikát folytatunk: míg Önök (MSZP - a szerk.) csak abban tudtak gondolkodni, hogy segélyekkel tartsák lélegeztető gépen a nehezebb sorsú állampolgárokat, mi kiszámítható jövőt, munkalehetőséget lehetőségeket biztosítunk nekik."
A kormány a szegények vérét szívja
A Népszava információi szerint a kormány a szociális segély (NERül: foglalkoztatást helyettesítő támogatás, FHT) igénybevételének nehezítésére készül. Az eddigi rendszerben az FHT odaítélésekor a közmunkásként megszerzett bért nem számolták bele az adott háztartás egy főre eső jövedelmébe, míg a jövőben ez alapján fogják megítélni a jogosultságot.
Eddig felnőtt családtagonként az FHT 22.500 forintjával számoltak az ügyintézők, azonban a jövőben a közmunkás bér 54.217, vagy a szakképzett közmunkás bér 77.968 forintos összegét veszik alapul. A kormány terve egyelőre nem nyilvános, véletlenül került ki megvitatásra szánt jogszabálytervezetek közé, majd pár óra múlva el is távolították a publikus felületekről – azonban közmunkások lementették a dokumentumot.
Komjáthi Imre, az MSZP alelnöke és a Közmunkás Szakszervezet társelnöke aljasnak nevezte a kezdeményezést, illetve kitért a vidéken tapasztalható borzalmas állapotokra:
„Van olyan hely, ahol a düledező házak udvarán térdig járnak a műanyag palackok közt, mert egy-kétezer forintokért megengedik, hogy fizetős városi hulladékudvarok helyett náluk rakják le a szemetet. Télen aztán ezekkel fűtenek, egyre több az asztmás, tüdőrákos a környéken.”
A helyzeten vélhetően a mostani módosítás sem fog javítani, nem fog növekedni azok jövedelme akik jelenleg is ilyen megoldásokra kényszerülnek az éhezés és a fagyhalál elkerülése érdekében.
Egyébként a megélhetési küszöb a szabályozások szerint irreálisan alacsony: egy négyfős család egyhavi bevétele 89.775 forint alatt kell hogy legyen ahhoz, hogy a kérelmező megkaphassa a szociális segélyt. Ennyi pénzből nyilvánvalóan nem lehet megélni abban az esetben, ha a családnak fizetnie kell a rezsit, az gyerekeket iskolába járatják, és olyan luxusigényeik is vannak, mint például az élelmiszer – mindazonáltal a tervezet kiválóan illeszkedik a kormány eddigi szegényellenes politikájába.
via Népszava
https://merce.hu/2018/09/27/a-kormany-a-szegenyek-veret-szivja/
Szegénység Magyarországon
Újságokban, plakátokon, szórólapokon és a televízióban is láthatunk nap mint nap a szegénység társadalmi jelenségére felhívó hirdetéseket, kampányszövegeket, és ezek mellett az adományt kérő, nélkülöző embereket, akik számára minden nap egy újabb kihívás.
Mindenkiben más kép él a szegénységről és magáról a szegény emberről. Az emberek többnyire önmagukhoz viszonyítva ítélik meg, hogy ki milyen mértékben érintett ebben a témában, ezen megfigyelésekre pedig természetesen nem lehet tudományos kutatásokat alapozni. Felmerül tehát a kérdés, hogy mi alapján tudjuk azonosítani a társadalom peremére kényszerülteket, és ha sikerül meghatározni a veszélyeztetett társadalmi csoportokat, hogyan számszerűsíthetjük az ezekbe tartozó személyeket. Erre többféle módszert is kidolgoztak és alkalmaznak, azonban egyik sem ad pontos képet a szegénységről.
Ma – miután 2014-ben megszűnt a létminimum-mutató – kétféleképpen méri a szegénységet a KSH.
Az egyik módszer a jövedelmi szegénységi arány, amely esetében a szegénység relatív kategória, vagyis a szegénységet a többi ember jövedelméhez képest mérik. Ez csak egyfajta viszonyt fejez ki az alsó és a felsőbb rétegek között. Ezen adatok alapján Magyarországon elfogadhatónak mondható a szegénység aránya, mivel az alacsonyabb, mint Németországban. Ez azért lehetséges, mert Németországban jóval nagyobb a jövedelmi eltérés az egyes rétegek között, az azonban mégsem mondható el, hogy Németországban több ember kényszerül nélkülözésre, mint itthon. (Az Eurostat 2015-ös adatai alapján Magyarországon 14,9%, Németországban pedig 16,7% volt a szegénységi arány.)
A másik módszer, ami már egy sokkal átfogóbb képet ad, az az AROPE mutatónak (At Risk of Poverty or Social Exclusion) is nevezett szegénységi és kirekesztettségi arány. Az AROPE egy komplex mutatószám, mely – sok más tényező mellett – egy kilenc elemből álló listát vizsgál, amely az alapvető szükségleteket tartalmazza. A listán szerepel többek között: a váratlan kiadások fedezése; évi egy hét nyaralás; elmaradás a törlesztéssel vagy a számlákkal; minden második nap hús, vagy hússal egyenértékű zöldség; fűtött lakás; saját autó; elhasznált ruhák pótlása és hasonló alapszükségletek. Azok a személyek és családok, akik ebből a kilences listából hármat nem tudnak kielégíteni, szegénynek számítanak. Azok, akiknek négy tényező kielégítése gondot okoz, súlyosan depriváltnak számítanak.
Magyarországon ez a mutató az elmúlt években folyamatosan csökken, ami azt jelzi, hogy működik a szegények megsegítése és a szegénységből való kimentése.
A KSH adatai alapján 2013-ban a „szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek aránya” 31,8% volt, 2016-ra ez a szám 25,6%-ra csökkent. Ez jelentős visszaesést jelent, azonban még így is a társadalmunk egynegyedét érinti ez a probléma, és sokan közülük semmilyen reményt nem látnak a felemelkedésre.
Ez a javulás nagyban köszönhető a közmunkaprogramnak, melynek keretében rengeteg ember jutott munkához és ezáltal jövedelemhez. Azonban a Kormány az 1139/2017. (III. 20.) Kormányhatározat alapján a korábbi 223 ezer főről 185 ezerre csökkentette a közfoglalkoztatottak számát. Ez a szám sem olyan csekély, megfelel a 2014-ben foglalkoztatottak számának. A szegénység felszámolásában a közmunkaprogram helyeinek csökkentésénél sokkal nagyobb problémát jelent a szegregáció és az ország Budapestközpontúsága.
A szegénységben leginkább érintettek a vidéken élők és a betegségben szenvedők. Ahol nincs munkahely, ahonnan nem lehet kimozdulni egy nagyobb város elérése érdekében (a tömegközlekedés vagy az autó hiánya miatt) és nincs esély a költözésre, ott szinte reménytelen a szegénységből való kitörés. Minél inkább eltávolodunk Budapesttől – főleg keleti irányba –, annál több romos házat és kis falut láthatunk. Míg nyugatra ott van Ausztria, ahol kedvező fizetéssel várják a munkáskezeket, addig Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Hajdú-Bihar megyében vagy akár Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a lakosoknak jóval korlátozottabb lehetőségeik vannak a munkakeresés során.
Ezeken a területeken a legtöbb esetben már az iskolák színvonala is lényegesen alacsonyabb, mint egyes nagyvárosokban.
A diákoknak nincs lehetőségük a számukra megfelelő intézmény kiválasztására, egyetlen egy szempontot vesznek figyelembe, méghozzá azt, hogy mi van elérhető helyen. Ezek nagyon sok esetben már szegregált iskolák. Hasonló körülmények között élő gyerekeket gyűjtenek össze, akik ezáltal nem tudják megtapasztalni, hogy lehet másképpen is élni. Már születésüktől fogva azt látják, hogy a szüleik nem dolgoznak, emiatt nincsenek ösztönözve, nem áll előttük egyetlen pozitív példa sem. Így nem véletlen, hogy ezekről a területekről többnyire iskolázatlanul kerülnek ki a munkakereső fiatalok, ami szintén sokkal nehezebbé teszi az elhelyezkedésüket.
Ezt a helyzetet még inkább nehezíti az a körülmény, ha egy családba beteg gyermek születik, aki egész napos felügyeletet igényel. Sok esetben ez az esemény vezet a család teljes elszegényedéshez. Még egy jól kereső munkavállalónak is nehezére eshet a gyógyszerek és a kezelések folyamatos fedezése, az állandó felügyeletről nem is beszélve, egy alacsonyabb jövedelemmel rendelkező család esetében azonban egy ilyen esemény jelentheti az utolsó tartalékok felélését és a teljes elszegényedést.
Ebből is látszik, hogy a szegénység felszámolása egy rendkívül komplex folyamat. Rengeteg körülményre kell tekintettel lenni, és egy olyan átfogó megoldást kell kidolgozni, amely minden ember társadalomba való integrálását segíti, illetve minden embernek egyenlő lehetőségeket nyújt mind a tanuláshoz, mind a lakhatáshoz és a munkavállaláshoz. Még e megoldás kidolgozása után is évtizedekre lehet szükség ahhoz, hogy azt a gyakorlatba is átültetve látványos eredményeket érjen el Magyarország.
http://juratus.elte.hu/szegenyseg-magyarorszagon/
Nagyon sok magyart fenyeget a szegénység
Hiába a bérfejlesztés, uniós összehasonlításban még nem vesszük fel a versenyt a legtöbb ország minimum fizetésével. Mindeközben a munkát vállalók közel egytizedét fenyegeti a szegénység – derült ki az Eurostat adataiból. Az atv.hu által megkérdezett szakértők más-más dolgot emeltek ki ezzel kapcsolatban: egyikük szerint a jövedelemszintet tekintve van előrelépés a szegénységből, annak ellenére, hogy az adórendszer pont az alsóbb rétegeket sújtja inkább, míg a másik úgy véli, a közmunka „duzzasztotta fel” a dolgozói szegénységet. Utóbbi elmondta: az emberek tömege, még ha nem is szegény, alig-alig van a szegénységi küszöb felett.
Hiába a munka, nem törvényszerű, hogy az megvéd a szegénységtől. Magyarországon a dolgozók tizedét fenyegeti a szegénység – világít rá egyik friss felmérésben az Eurostat. A munkanélküliek helyzete cudarabb: csaknem felük, 48,2 százalék számít szegénynek. Az Eurostat azt nézte: mekkora az egy főre jutó összes jövedelem medián értéke. Magyarul: az az összeg, amelynél az ország egyik fele többet, míg a másik kevesebbet kap. Szegénynek pedig az számít, aki a medián 60 százalékánál kevesebből él.
Egy másik jelentés már a minimálbéreket vizsgálta, szintén az Eurostat jóvoltából. Ebben – amely az uniós minimálbéreket veti össze – Magyarország a lista végén, hátulról az 5. helyet foglalja el a 445 eurós értékével.
Jól látszik tehát, hogy a bérek terén hazánk leszakadni látszik, még annak ellenére is, hogy komoly bérfelzárkóztatás lépett életbe egyes ágazatokban, a minimálbér mellett pedig a garantált bérminimum is emelkedő pályán halad. Itt fontos kiemelni: vásárlóerő-paritáson mérve az értékeket más a helyzet. Például a szlovákok 480 eurós minimálbére annyit ér ott, mintha nálunk 424 euró lenne a minimum juttatás. Igaz, így is több marad a zsebükben, hiszen egy ottani minimálbéresnek kevesebb, mint feleannyit kell adóznia, mint magyar sorstársának.
Emelkedő életszínvonal, vesztes szegények
A szegénységi mutatók és jövedelemszintek relatívak, pont azért, mert egy magyar ember a magyar viszonyokhoz képest lesz szegény vagy gazdag, nem Németországhoz vagy Kambodzsához képest – nyilatkozta Madár István az atv.hu-nak, majd hozzátette: „hogy tud-e kávét venni belőle, a német az valószínűleg tud, a magyar meg kevésbé”. A két felmérése kapcsán felmerül a kérdés: visszaszorítható-e a dolgozói szegénység a minimálbér emelésével vagy sem. A Portfolio vezető elemzője szerint definíciószerűen igen, amennyiben elérhető, hogy a minimálbéren, vagy a kicsivel felette dolgozók bérei emelkedjenek.
A minimálbér emelésének lehetne egy olyan hatása, hogy többen érjék el a mediánjövedelem 60%-át, és ezáltal arra is képes, hogy a definíciószerű jövedelmi szegénységet enyhítse.
Kiemeli: a jelenlegi környezetben a minimum bérek emelésének kevesebb áldozata van a munkaerőhiány miatt.
Noha a 2008-as válságot követően nem alakult kedvezően a 2010-es évek eleje, de egy óvatos fordulat után a bérek elkezdtek emelkedni. Ezzel párhuzamosan ugyanakkor az árak is emelkedtek, illetve a bérből is jelentős részt vonnak el adó formájában. A közgazdász szerint a jövedelemszinteket tekintve van előrelépés a szegénység irányából, ugyanakkor erősen áfa-alapú az adózásunk, ami a szegényebbeknek nagyobb adóterhet jelent, mint a gazdagoknak. Kiemeli a lineárissá vált személyi jövedelemadót is, amelynek köszönhetően „az első megszerzett forintunkat ugyanúgy adóztatjuk, mint a milliárdosok utolsó megszerzett forintját”. Eközben a világ nagy részén máshogyan működik a személyi jövedelemadó rendszere. A szegények kevésbé adóztatja, illetve a gazdaságnövekedés „győzteseinek” bérnövekedését tompítja. Ez megakadályozza azt is, hogy túlságosan kinyíljanak a jövedelemből fakadó különbségek. Összességében azonban úgy véli Madár István, hogy az utóbbi években emelkedett az emberek életszínvonala.
Emberek tömege alig-alig „üti meg” a szegénységi küszöböt
Azóta növekszik a dolgozói szegénység, hogy „a közmunkát ilyen nagyon durván földuzzasztották” – ezt már Bass László mondta az atv.hu munkatársának, majd azzal folytatta: 2013 előtt 60-80 ezer közmunkás volt egy hónapban, ez tavaly felment 220 ezerre, most megint kicsit visszaesett, 180 ezernél tart. Annyit jelent ez szerinte, hogy a családfő dolgozik, és a család jövedelme messze leszakadt az átlagtól. Példát is hozott: van egy négytagú család, ahol a családfő közmunkába áll, és 80 ezer forintot visz haza havonta, az anya meg otthon van a gyerekekre vigyázva, akik után kapnak 30 ezer forintot. Ez a családra levetítve nettó 110 ezer forintot jelent egy hónapban – ami nem túl sok.
Ha megnézzük a szegénységi rátákat a szociológus szerint, azok stagnálnak, vagy kis mértékben javulnak. A közmunka arra jó, hogy nagyjából erre a szegénységi küszöbre hozza fel a családot. Hozzátette:
korábban, ha valakinek bejelentett állása volt, akkor sem keresett jól, de legalább a szegénységi küszöb felett volt.
A tömeges közmunkát megelőzően a munkanélküliek tábora erősítette a szegényeket, most viszont megjelentek azok, akik dolgoznak, és ennek ellenére sem keveredtek ki ebből az élethelyzetből.
Nagyok az egyenlőtlenségek Magyarországon, és úgy tűnik, hogy növekednek – emelte ki Bass László, mindezt azután, hogy elmondta: még mindig kevés információjuk van arról, hogyan is oszlanak el a jövedelmek, pedig ez kulcskérdés, magából a minimálbért taglaló adatokból nem lehet messzemenő következtetéseket levonni. Szerinte jellemző, hogy a felső jövedelmi tized „meglehetősen elszakad a társadalom egészétől”. A riasztó viszont az – emeli ki – hogy a középréteg alul csoportosul, vagyis sokan vannak, akik közel vannak a szegénység veszélyéhez. Itt olyan átlagemberről van szó, aki biztonságban éri magát, de kevés kell a „katasztrófához”. Kiemelte: az emberek tömege, még ha nem is szegény, alig-alig van a szegénységi küszöb felett. Olyannyira, hogy egy váratlan, negatív esemény könnyen bajba sodorhatja a családot.
http://www.atv.hu/belfold/20180228-nagyon-sok-magyart-fenyeget-a-szegenyseg
Titkolja az államkincstár, hogy mennyi az átlagnyugdíj
Az átlagbér nagyjából felét teheti ki az átlagnyugdíj, és hasonlóan alakulhat a helyzet jövőre is. Ám a pontos - és korábban nyilvános - számok elérhetetlenek, mióta a Magyar Államkincstár foglalkozik a nyugdíjak körüli adminisztrációval.
Amit viszont nem lehet tudni, hogy ezek az intézkedések hogyan hatottak az egyes ellátásokra, mennyi most az átlagos nyugdíj, és az mennyivel marad el az átlagos bértől.
https://nepszava.hu/3009723_titkolja-az-allamkincstar-hogy-mennyi-az-atlagnyugdij