A sedleci osszárium római katolikus kápolna és csontház Kutná Hora külvárosában. Az osszárium mintegy 40 000 csontvázat tartalmaz, amelyek művészi elrendezésben díszítik – szinte bebútorozzák – a kápolna belső terét.

Prágától 70 km-re keletre található Kutná Hora híres városa, amelynek keleti városrésze Sedlec. Ennek a óvárosi hangulatú helynek a legnagyobb nevezetessége a temető és az annak közepén álló kétszintes templomkápolna, az úgynevezett csontkápolna (Ossuary), amelynek belsejét emberi csontok tízezrei díszítik. A templom története 1218-ig nyúlik vissza, amikor egy Henry nevű apát elzarándokolt a Szentföldre, majd az útról hazatérve magával hozott egy csupor földet, amit látványos külsőségek között szétszórtak a helyi temetőben.

A szent földel felhintett temető híre hamarosan bejárta a környéket, és az ezt követő évtizedekben, aki csak tehette, a sedleci temetőbe temetette hozzátartozóját és meghagyta, hogy az ő testét is itt helyezzék majd örök nyugalomra.
100 évvel később azonban a temető valóságos tömegsírrá vált, amikor az 1318-as nagy pestisjárvány és a Huszita háborúk 30 000 áldozatát helyezték itt közös sírokba

ba.

Hamarosan egy talpalatnyi föld sem maradt, ahová az újabb testeket temethették volna, pedig az 1400-as évek elejére felépült a temető közepén ma is látható templomkápolna.
1511-ben rendelték el, hogy a régi sírokat és az azokban található csontokat exhumálni kell, hogy ezzel helyet szabadítsanak fel az újabb halottak részére.

A kápolna papja, egy félvak szerzetes a kiásott csontokból több csontpiramist építetett, hogy a különös alakzatok segítségével, hívja fel a hívők figyelmét a halál egyszerűségére és az emberi lét mulandóságára.

A csontpiramisokat 1661-ben átrendezték, majd a templom és a temető XVIII. századi felújítása során átcsoportosították, és számos egészében megmaradt csontvázat elszállítottak és újratemettek. A félvak szerzetes csontpiramisaiból így ma már csak négy található Sedlecben.

A megmaradt csontokat eleinte külön tárolták, ám újabb száz év telt el, mire a csontokból létrejöttek a templom hátborzongató díszítései. 1870-ben Shwartzenberg hercege bérelte fel azt a helyi faszobrászt, aki hosszú hónapok munkájával fertőtlenítette a csontokat, és a több mint 40 000 (!) emberi csontváz felhasználásával kidíszítette a templom belsejét. A korabeli szobrász nem csak bútorokat, oltártartókat, oltárokat, girlandokat és csillárokat készített az emberi csontokból, hanem gondosan megformázta a Schwarzenbergek címerét is, amely mára művészi értékű alkotássá vált. Ám mindez nem volt elég a csontok eltüntetésére. Bőven jutott az emberi koponyákból, lábszár- és lapockacsontokból magára az épület falaira is. Gondosan kiemelték velük az olyan, már meglévő építészeti jellegzetességeket, mint a boltívek, az átjárók, de még a sarkokra, sőt a sík falfelületekre is jutott belőlük, ami pedig megmaradt, azokat a kápolna egyik oldalhajójában halmozták fel, természetesen gondos rendszer alapján.