He?

Bolondok hajóján : zene mellett, minden "behozott" és magánvélemény, esemény, történet, téma ütközhet az Életről. Szabadon. (Még!) :-DDD

sörcsap nagybaszónak

Miva'?

 

 

És a főd forog tovább!

 

Beszótak:

Esik-e wazze?


Számojjá csapos!

Naptár

november 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30

18. 04. 08.-án gondolj az elmúlt 8 évre

2018.04.03. 05:24 guma

Elmúlt nyolc év: elment mellettünk a régió

Elmúlt nyolc év: elment mellettünk a régió

Előzmények:

Tíz ábrában Orbánék négy éve

A magyar gazdaság nagyon rossz helyzetben indult 2010-ben, és azóta sem ment semerre. Közben a többiek a régióban még gyorsabban maguk mögött hagytak, a kevésbé tehetős magyarok pedig még szegényebbek lettek. Beszéljenek helyettünk a számok! Bemutatjuk az Orbán-kormány teljesítményét, első rész.

Amikor az Orbán-kormány átvette a kétharmaddal járó hatalmat 2010 tavaszán, nem csak a kormánypárti politikusok bíztak abban, hogy valami fordulat következik a gazdaságban. Rá is fért volna némi növekedés az országra, amit akkor már évek óta megszorítások sorozata és a világgazdasági válság gyötört. Voltak, akik abban bíztak, hogy a válság után törvényszerű, hogy erőre kapjon a gazdaság, mások pedig abban reménykedtek, hogy nagy felhatalmazást kapott kormány meg tud csinálni fontos változtatásokat.

Ez nem jött be.

 Legalább négy okból:

  • Nagyon lassú volt az európai növekedés. Nem bővültek azok a piacok sem, ahová az árut exportáltuk volna.
  • Kényszerből brutális eszközökkel ki kellett igazítani a költségvetést. Nem mehetett tovább a kétezres évekre jellemző pénzköltés.
  • A cégek és a háztartások is nagy lendülettel fizették vissza a hiteleket, ahelyett, hogy újakat vettek volna fel.
  • A kormány nem elhanyagolható méretű baklövéseket követett el.

De hogy ne csak hittételeken vitatkozzunk, lássuk a számokat. Először a gazdaság alapvető építőkockáit nézzük végig.

Amit mindenki megérezhetett a saját bőrén, az az, hogy nem keresünk sokkal többet. Ráadásul minél szegényebb háztartásban éltünk, általában annál rosszabbul jártunk Orbán Viktor kormányzásával.

Szegényebbek lettünk

Ha felosztjuk a társadalmat a háztartások egyenlő számú, fokozatosan egyre gazdagabb szeleteire, és megnézzük, hogyan változott ezek átlagos nettó jövedelme az inflációt kiigazítva, ezt az ábrát kapjuk. Sajnos csak 2012-ig vannak meg az adatok (az ilyen háztartási felmérések adatainak összefésülése hosszú ideig eltart), de igazán nagy változás a bérekben nem volt azóta sem.

Ebből világosan látszik: csak a leggazdagabb tíz százalék jövedelme tartotta meg a reálértékét, mindenki másé csökkent. A legszegényebb tíz százaléké átlagosan éppen tíz százalékkal

Az, hogy nem igazán költöttük a pénzt az utóbbi négy évben, meglátszik a fogyasztással kapcsolatos adatokon is. Az Orbán-kormány idején összességében egy helyben álldogált a lakossági fogyasztás. Volt egy kis keresetnövekedés – talán részben a szándékolatlan, az infláció alultervezéséből eredő nyugdíjemelések miatt –, de abból sem lett igazán fogyasztásbővülés. Aztán 2012-ben zuhantak a bérek, 2013-ban pedig picit megint emelkedtek, leginkább a kormány lépései miatt. Így még mindig nagyjából tizedével vásárlunk kevesebbet a boltokban, mint 2006-ban.

Amivel növekedtek a bérek és a keresetek – egyébként a gazdaság különböző szektorai és a régiók között nagyon egyenlőtlenül –, azt el is vitte a hitelek törlesztése. Az sem segített a fogyasztásnak, hogy a gazdagabbaknál volt a nagyobb jövedelemtöbblet, márpedig ők a jövedelmük kisebb részét költik el mindennapi kiadásokra. Mindenesetre a fogyasztói bizalom a teljes négyéves időszakot negatív tartományban töltötte.

folytatás itt: https://index.hu/chart/2014/03/26/orban_chart_1/

A 2010 utáni négy évben még eléggé gyengélkedett a magyar gazdaság, de 2014 után beindultak a dolgok: több pénz maradt fogyasztani, beruházni, megtakarítani. A kedvező világgazdasági környezetnek azonban lassan vége, és egyre inkább úgy tűnik, hogy az aranyéveket nem használtuk ki eléggé. Bár a bérek nőni kezdtek, a kilátások itt nem túl jók, és a nagy gazdaságátalakítási tervekből sem látszik sok minden.

A kormány elmúlt nyolc évét értékelő cikksorozatunk első részében bemutattuk, hogy miközben a társadalom felső 20-30 százaléka korábban szinte soha nem látott tempóban gazdagodott, a társadalom legalján lévő egymillió ember helyzete szinte semmit nem változott. Ehhez jelentős mértékben hozzájárult a kormány gazdaság- és társadalompolitikája is.

Mostani cikkünkben pedig megnézzük, hogyan teljesített a magyar gazdaság a régió többi országához és korábbi saját magához képest. Az összkép: saját korábbi teljesítményünkhöz képest javult a helyzet, de ha a versenytárs országokat nézzük úgy tűnik, mások valamivel többet hoztak ki magukból az utóbbi években.

Ez kevés lesz

Miközben 2010 és 2014 között a cégek és a lakosság főleg a 2008 előtt felhalmozott adósság visszafizetésére fordította a jövedelmét, 2014 után már beruházásra és fogyasztásra is maradt pénz. A fogyasztást 2014 után a kormányzati intézkedések – mint például a minimálbér emelése, egyes állami szektorok béremelései – mellett olyan folyamatok is pörgették, amik nemcsak a magyar gazdaságra, hanem az egész régióra jellemzőek voltak.

Bár az ábrán csak ennek a folyamatnak az eleje látszik – ugyanis az EU statisztikai hivatalának csak 2015-ig vannak összehasonlítható adatai –, 2014 óta az egész régióban munkaerőhiány van, ami a munkaadókat folyamatosan béremelésre kényszeríti. Emiatt a jövedelmek is nőni kezdtek az egész régióban, viszont ha megnézzük, hogy ebben hogyan állunk a többi országhoz képest, azt látjuk, hogy

CSAK CSEHORSZÁGNÁL TELJESÍTETTÜNK JOBBAN, MIKÖZBEN AZ UNIÓS ÁTLAG ALATT MARADTUNK.

A következő ábra alapján pedig az is látszik, hogy

EZ A TEMPÓ KEVÉS LESZ AHHOZ, HOGY BEÉRJÜK BÉREKBEN A RÉGIÓ ORSZÁGAIT.

Sőt, ha a trend folytatódik, akkor lassan már Románia is lehagyhat minket bérszínvonalban, bár ehhez azért még sok időre lesz szükség. 

Amikor négy évvel ezelőtt az Orbán-kormány 2010 és 2014 közötti gazdaságpolitikáját értékeltük az Indexen, az értékelést azzal fejeztük be, hogy abban az időszakban annyira nem volt szufla a magyar gazdaságban, hogy már csak javulásra lehet számítani. 

Abban a négy évben nagyjából az ország külkereskedelmi teljesítményét lehetett igazán pozitív trendként értékelni, ugyanis a rendszerváltás óta először jutottunk el oda, hogy több árut és szolgáltatást adtunk el külföldön, mint amennyit behoztak ide. Ez a trend a második négy évben is folytatódott, viszont – ahogy az ábrán is látszik –

már kezdett beindulni a fogyasztás is, és a cégeknek is maradt pénzÜK beruházni.

A beruházások alacsony szintjét akkoriban a kormány tevékenységének egyik legesleggyengébb pontjaként értékeltük. Sajnos a növekedés ellenére egyrészt még mindig nagyon messze vagyunk a kétezres évektől, amikor nem volt ritka a 25 százalékos GDP-arány sem. Másrészt a probléma ugyanaz, mint a legtöbb más mutatóval, mégpedig hogy

a régió szépen elHÚZ mellettünk ebben is.

A legfrissebb adatok az Eurostat adatbázisában 2016-ig állnak rendelkezésre, ugyanakkor ez abból a szempontból pont érdekes, hogy a tavalyelőtti volt az az év, amikor se a magyar, se a régiós országokba nem jött ideiglenesen uniós forrás. Így az is látható, hogy milyen mértékben függ a teljes régió ezektől a pénzektől.

A sok beruházás azért is lenne fontos, hogy a cégek javítsák a hatékonyságukat, termelékenyebbé váljanak. A termelékenység egy több tényezőből összeálló érték, ami azt mutatja meg, mekkora gazdasági értéket termel egy dolgozó adott idő alatt. Alapvetően az határozza meg a nagyságát, mennyire képzett a munkaerő, mennyi tőke van a gazdaságban, és mennyire fejlett a technológiai színvonal egy ágazatban vagy nemzetgazdaságban. Ha tehát a cégek egységnyi munkával nagyobb értéket tudnak előállítani, akkor a bérek emelésére is több forrásuk marad.

Az EU 28 tagállamának átlagához képest Magyarország termelékenysége éppen a régiós átlag szintjén van, Csehország és Szlovákia jobb, Lengyelország és Románia viszont rosszabb nálunk.

Régiós összehasonlításban itt az látszik, hogy míg a nálunk termelékenyebb két ország nagyjából stagnál a maga szintjén, Románia és Lengyelország pedig viszonylag jó tempóban zárkózik fel,

mi az uniós átlaghoz képest inkább lemaradtunk.

A versenyképesség nem nagyon javul

A versenyképesség összességében nagyjából azt mutatja meg, hogy egy adott országban a cégek tevékenységét milyen tényezők határozzák meg, attól kezdve, hogy mondjuk mekkora probléma az infláció vagy a korrupció egy adott gazdaságban, odáig, hogy mennyire egyszerű jól képzett munkaerőt találni, vagy hogy mennyi papírmunkát jelent az adózás.

Attól függetlenül, hogy a Világbank Doing Business felmérését vagy a Világgazdasági Fórum listáját nézzük, inkább az látszik, hogy

nagyjából ugyanannyira vagyunk versenyképesek a nemzetközi mezőnyben, mint nyolc éve.

Nem baj, ha jóval versenyképesebbek nem lettünk, legalább az iparunk hasít – lehetne erre mondani, csakhogy

a kormány nagy dérrel-dúrral beharangozott újraiparosítási terveiből sem lett semmi,

legalábbis ha megnézzük az ipar teljes GDP-n belüli arányát, az látszik, hogy ebben az esetben inkább beszélhetünk a választópolgárok fülének jól csengő szlogenről, mint komolyabb gazdaságpolitikai elképzelésről.

Volt viszont olyan terület, ahol a nagy gazdaságpolitikai elképzelések legalább részben sikeresek voltak: az adósság elleni háborúban. Azonban az utolsó pillanatba belekavart egy csatavesztés, ugyanis a kormány elbukta az Eurostattal szembeni elszámolási vitáját, ami miatt az állami Eximbank kötelezettségeit is bele kell majd számítani az államháztartási hiányba és az államadósságba is. 

Az ábrán látszik, hogy ha az Eximbankot nem vesszük bele az államadósságba, akkor nyolc év alatt egész szépen, nyolc százalék körül csökkent a bruttó államadósságunk.

Az Eximbankkal együtt viszont már soványabb, konkrétan 6 százalék körüli a csökkenés.

Ezzel együtt az államadósság körüli trendek inkább tekinthetőek sikeresnek. Az államadósság szerkezete is kedvezőbb lett, az államadósság-kezelő intézkedéseinek hatására ugyanis a magyar államadósság egyre nagyobb része vált lakossági tulajdonúvá. A devizaarány és a külföldi tulajdon kisebb aránya pedig kevésbé teszi függővé az állam finanszírozását a nemetközi gazdasági trendektől.

(Címlap és borítókép illusztráció: szarvas / Index)

https://index.hu/gazdasag/2018/03/21/gdp_beruhazasok_versenykepesseg_allamadossag_gazdasagszerkezet_export_iparositas_berek_regio/

 

Ami nekem kapásból eszembe jut:

– adójóváírás megszüntetése
– béren kívüli juttatás drasztikus csökkentése (az adható 18.000 Ft-ról 11.250, ill. 5000 Ft-ra)
– cafeteria megadóztatása
– munkavállalói járulékok emelése
– 32 ezer fő elbocsátása a közszférából

– a foglalkoztatottak számának növelése utáni adókedvezmények megszüntetése
– reprezentációs és üzleti ajándékok utáni adókötelezettség
– cégautóadó emelése
– egyszerűsített vállalkozói adó 30%-ról 37%-ra emelése
– kötelező kamarai tagság (regisztráció fedőnévvel) 5000 Ft éves tagdíjjal

– ÁFA-emelés 25%-ról 27%-ra
– illetékemelések
– a termőföldből átminősített ingatlanok értékesítéséből származó 20% feletti többlet 48%-kal adózik
– az ingatlanadó de facto bevezetése (kommunális adó)
– az ebek és lovak kötelező chipezése

– a „chipsadó” bevezetése
– a „chipsadó” emelése, majd kiterjesztése (pl. a gyümölcsízekre 500 Ft/kg)
– szeszesital jövedékiadó-emelése
– dohányáruk jövedékiadó-emelése
– környezetvédelmi termékdíj bevezetése, majd emelése

– üzemanyagok jövedéki adójának emelése („ha kormányra kerülünk, csökkenteni fogjuk az üzemanyagok jövedéki adóját”)
– bioetanol jövedéki adójának 75%-os emelése
– autógáz jövedéki adójának 100%-os emelése
– az autópálya-használat minimumának négy napról tíz napra történő emelése – áremeléssel
– baleseti adó bevezetése (természetesen ez az állami autókra nem vonatkozik!)

– a táppénz lecsökkentése (kórház 60-ról 50%, táppénz 70-ről 60%)
– 30 napi táppénz után időarányos szabadság csökkentése
– a rokkantak ellátásának csökkentése, ill. megvonása
– a szociális öntemetés bevezetése
– szociális hozzájárulási adó bevezetése

– elektronikus útdíj bevezetése (sok fuvarozó számára az eddig fizetett útdíj a többszörösére emelkedett)
– közművezeték-adó
– a magánszemélyek kommunális adója adótárgyanként 12.000 Ft-ról 17.000 Ft-ra emelhető
– kaszinóbezárás, majd újranyitás bennfentes feltételekkel
– bírósági eljárásokkal kapcsolatos illetékek drasztikus emelése

– banki tranzakciós díj emelése, „csekkadó” – tranzakciós adó megduplázása 3 ezrelékről 6 ezrelékre
– betéti kamatok után 6%-os „egészségügyi” hozzájárulás bevezetése
– telekommunikációs adó
– „cégadatok kötelező frissítése”-adó. Cégenként 20–50 ezer forint között + ált. forgalmi adó
– pénztárgépek cseréje 100+150.000 Ft/pénztárgép, plusz havi 2-3 ezer Ft NAV-val való állandó kapcsolat
- kötelező kamarai tagság, évi 5000 Ft

– nyugdíjaskedvezmény részleges megvonása a távolsági buszokon és gyorsvonatokon
– közmunkások nettó 61.000 forintos fizetésének 49.000-re csökkentése
– munkanélküli-segély időtartamának 270-ről 90 napra csökkentése, szociális segély összegének 28.000-ről 22.000-re csökkentése
– egyetemi és főiskolai támogatások drasztikus csökkentése
– a Munka Törvénykönyvének átírása a munkavállalók számára hátrányos feltételekkel

– pedagógusok munkaidejének de facto meghosszabbítása
– tandíj de facto bevezetése
– asztmás gyerekek emelt összegű családi pótlékának megvonása
– mozgássérültek közlekedési támogatásának visszavágása
– egészségügyi járulék emelése

Kihagytam valamit?




Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://offforever.blog.hu/api/trackback/id/tr7713754748

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása