Pompás, fehér Karácsony-éjenKidobta a szikrázó hóba,Kidobta a havas semmibeMagzatját a papék Katója.
Aztán Kató, a kis cseléd-lyány,Szédülve, tántorogva, félve,Ahogy illik, elment maga isÉjféli, szent, vidám misére.
Kató gazdája, az izmos papS falusi nyája…