2013 nyarán a moszkvai Vörös téren hétezer-ötszáz ember előtt énekelt áriákat és duetteket az operavilág két csillaga, Anna Netrebko és Dmitrij Hvorosztovszkij. A sportos alkatú, 1962-ben született sztárbariton kedvelt ruházata a farmernadrág és a póló, de a színpadon is a természetesség híve. A nemcsak bársonyos hangjáról, hanem jellegzetes ősz hajáról is felismerhető művészt a People magazin a világ ötven legszebb férfija közé választotta.

Hvorosztovszkij 1989-ben lett nemzetközileg ismert, amikor megnyerte a cardiffi BBC Singer of the World elnevezésű versenyét, maga mögé utasítva Bryn Terfelt. Ma már az orosz opera-főszerepek világszerte keresett előadója, a New York Times szerint egyenesen Csajkovszkij Anyeginjének megformálására született, de Verdi Traviatájában is bámulatos sikersorozatot könyvelhetett el az idősebb Germont megformálójaként.
A New York-i Metropolitan, a londoni Covent Garden, a Berlini és a Bécsi Állami Opera, a milánói Scala visszatérő vendégművésze abból a repertoárból énekel a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben, amelyben aligha akad nála jobb előadó. Az a zenekar kíséri, amelyet 1936-ban alapítottak, ám politikai okokból csak 1991-ben szerezhetett nemzetközi hírnevet. A Jekatyerinburgban működő Uráli Filharmonikusok a legnagyobb orosz művészekkel adtak és adnak koncerteket - évente százat -, olyan kiválóságokkal, mint Emil Gilelsz, Borisz Berezovszkij, Gyenyisz Macujev, Gidon Kremer, Msztyiszlav Rosztropovics, Natalia Gutman és Valerij Gergijev. A koncert dirigense, Dmitrij Lissz több mint két évtizede irányítja az együttest, a nagy múltú orosz karmesteri hagyományok letéteményeseként.

Agydaganata van, minden nyári fellépését lemondta az orosz operaénekes

Az 52 éves bariton honlapján olvasható közlemény szerint egy ideje súlyos egészségi problémákkal küszködik, és nemrég agydaganatot állapítottak meg nála. Az énekes még ezen a héten megkezdi a terápiát, és nagyon derűlátó a jövőt illetően.

Dmitrij Hvorosztovszkij – kiváló bariton, aki dicsőséget hoz Oroszországnak az egész világon. Férfi-szépség, a nők kedvence, Placido Domingo barátja, a megboldogult Luciano Pavarottié, Anna Nyetrebkóé, Igor Krutojé. Mindent megkapott ebben az életben, amit egy operaénekes megkaphat: hírnevet, gazdagságot, négy gyereket, meghívásokat a földkerekség legnevesebb operaházaiból, fiatal gyönyörű feleséget. De van mégegy álma: Verdi operájában az Othellót elénekelni. Miért éppen az Othellót? Mivel a forró szerelmet és a tomboló féltékenységet Dmitrij nemcsak hallomásból ismeri.

Dmitrij Hvorosztovszkij egy krasznojarszki családban született, ahol korai gyermekkorától opera szólt a lemezekről. Az édesapja Alekszandr Sztyepanovics foglalkozását tekintve vegyészmérnök, aki munka után minden szabad idejében zongorán muzsikált. Ez a zene iránti szenvedély és szerelem Dmitrijre is átöröklődött. Iskolái elvégzése után beiratkozott a Gorkij pedagógiai főiskola kórus tagozatára. Ezután pedig úgy tervezte, hogy a Művészeti Intézet kurzusára megy, ahol egy neves vokálpedagógus, Jekatyerina Jofel tanít. A krasznojarszki régióban mindenki tudja: ha helyesen és jól akarod megtanulni az éneklést, a „Jofel mamához” kell menned. Florance Illi beleszeretett a nős Hvorosztovszkijba, a felesége lett és szült neki egy fiút, Makszimot és egy lányt, Nyinát.

Hangképzés

– Mikor Dima eljött hozzám a kórus kar után, – emlékezik szeretettel a hangjában a 90 éves Jekatyerina Konsztantyinovna, – és megkért, hogy vegyem fel az osztályomba, akkor én elutasítottam, mert túl voltam terhelve – ott volt a végzős osztályom. Aztán mindenki elkezdett kérlelni miatta! A Dimin szülei is próbáltak rábeszélni, a tanárai a képzőből, még a régi zongorahangoló barátom is. Úgyhogy a végén feladtam és elkezdtük a foglalkozásokat. Elkezdtem nyesegetni, javítgatni. Ő meg erre nagyon bedühödött: „Hogyan, én talán semmit se tudok?!” Én meg azt válaszoltam neki: „Hát az a hang honnan jön?” A harmadik kurzus elejére viszont már tekintélyes haladást ért el. Képzeljék csak el: állt a zongoránál, én az osztályterem másik végében ültem – és elég volt egyetlen pillantásom, hogy vegye a lapot és úgy csinálja a dolgokat, ahogy kell! Aztán meghívták, hogy lépjen fel egy szimfonikus zenekarral.

– És most már jól énekel az Ön véleménye szerint?

– Mostmár teljes mértékben megnyilvánul a tehetsége és az, ahogy szombatonként látom a televízióban, szerintem igen figyelemre méltó: a jártasságát nem vesztette el! Egy feltétlenül tehetséges, az éneklés és a zene iránt megszállott ember.

– És ki tanította a művészetre? Láttam a mesterkurzusát, ott nem arra tanította a vokalistákat, hogy hogyan formálják a hangot, hanem a színészi átélésre...

– Én az első naptól azt tanítottam neki, hogy tilos olyan hangot kiadni magából, amik semmit nem mondanak. Az énekes, aki csak hangokat énekel – senkinek sem kell! Énekelni érzéssel kell, zenét kell a hangunkon megszólaltatni. Egyébként érzéssel énekelni többek között a háborús évek dalain is tanultunk. Melyekből aztán csinált egy teljes műsort.

– Megköszönte Önnek mindezt valamilyen bőkezű ajándékkal?

– Ezt Ön honnan gondolja? Mindig mondom a tanítványaimnak az ünnepek előtt: az egész osztálytól egyetlen szál virág – semmi több!

– És most is tartják egymással a kapcsolatot? Korábban rendszeresen felhívta Önt!

– Nekem úgy tűnik, valamiért megsértődött. Valahogy úgy esett, hogy nem köszöntöttem a születésnapján – nagyon nem jól éreztem magam. És válaszul ő se köszöntött fel engem. Így maradtak abba a telefonhívások...

Hvorosztovszkij harmadéves volt, mikor az opera- és balettszínházból meghívást kapott Ványa Zemnuhova darabjába, az „Ifjú gárdába”. Dmitrij mindössze három kis darabban szerepelt és utána rögtön komolyabb dolgokra kérték fel – a „Jevgenyij Onyegin”, a „Rigoletto”, a „Traviata”, és a „Bajazzók” című operákba. Ekkor lett énekespartnere majd közeli barátja  Oroszország nemzeti művésze Larisza Marzojeva. Dmitrij 17 évesen kezdett őszülni

– Dima fiatal fiúként jött hozzánk, – emlékezik nagyon meghatódva Larisza Vlagyimirovna – és a próbák kezdetén igen félénk volt. Na most képzeljék el, én 13 évvel idősebb voltam és nekünk a „Rigolettóban” szerelmi jeleneteket kellett eljátszani. És én egyszerűen annyit mondtam neki: „Gyima, képzeld azt, hogy én – nem én vagyok, és te – nem te vagy – mi csak a saját karakterünk bőrébe bújunk”. Ő meg gyorsan átvedlett, átalakult. Ez csak egy kis segítség volt tőlem és a szintén bariton énekes férjemtől, Georgij Motinovtól. Mi már akkor tisztában voltunk vele, hogy annyira tudja a mesterségét, hogy nagyon messzire fog jutni és a mi vidéki színházunk nem tudja őt megtartani.

– Milyen volt a viselkedése, hisz mégiscsak egy kezdő volt a mesterek között?

– Kellő komolysággal és függetlenséggel viselkedett, tudta magáról, hogy mennyit ér és nem engedett mindenkit közel magához. És ez így is van rendjén, mert a színházban szkeptikusok vannak bőven. Volt köztünk valaki, nem akarom megnevezni, hívjuk mondjuk Petrovnak... Egyre morgott és morgott Gyiminre. És erre aztán az bosszút állt. Úgy esett, hogy tőlünk ment el a férjemmel késő este egy premier megünneplése után és jó hangosan elkezdett kiabálni ennek az énekesnek az ablaka felé, akivel épp egy házban laktunk: „Petrov, alszol? Petrov!” Világos, hogy az erre felébredt...

Sokan azt mondták: beképzelt. De mikor idelátogatott ismét Krasznojarszkba és mi a férjemmel találkoztunk vele a „Nyivában”, békésen üldögélt ott. És nagyon szórakoztató volt azt látni, hogy ahogy földet ért a repülőgépe Krasznojarszkban, jött és elkezdett nagy mélyeket lélegezni. „Dima, mit csinálsz, hisz ez szennyezett levegő!” – mondtuk neki. „Nem érdekes, annyira szeretem ezt a hazai levegőt!” – válaszolta ő. A hozzá közelálló emberekkel képes igazi barátságra. Mikor elutazott Moszkvába, a gazdag lemezgyűjteményét teljes egészében egy tenor barátjának ajándékozta.

– Azt mondják, volt egy koncertmesternője, Reha Dravina, aki nagyon szerette...

– Igen, ő nagyon jó zongorista volt, „perpetuum mobilének” neveztük. Abban aztán volt energia. Nekem úgy tűnik, kicsit megfojtotta ezzel az energiával, ezért hát szét is váltak...

A zene iránti szenvedélyét a szüleinek köszönheti a híres bariton – Alekszander Sztyepanovicsnak és Ljudmilla Petrovnának

A könnyűvérű nő

Nevezetesen a színfalak mögött találkozott Hvorotovszkij a balettkar táncosnőjével – a gyönyörű Szvetlana Ivanovával – és szenvedélyesen beleszeretett. Még az a tény sem ingatta meg, hogy gyerekes elvált nő volt. Tetejébe egy lakásban élt az elvált zenész férjével, de külön-külön szobában! Csak két év telt el a megismerkedésük után és Dmitrij odavitte a szerelmét a kis társbérleti szobájába és nem egészen egy év múlva el is vette. De a környezetében nem helyeselte senki ezt a házasságot.

– Mikor tájékoztatott a házassági szándékairól, – sóhajt Jekatyerina Jofel, – én azt mondtam neki: „Ha tényleg feleségül veszed, akkor felejtsd el, hogy nyílik az osztálytermem ajtaja!” Miért így reagáltam az egészre? Mert a karmesterek odajöttek hozzám és mesélték, hogy „Ez a nő az a jóféle-fajta, hogy együtt alszik mindenkivel. Ráadásul mindegy neki hogy nővel vagy férfival”! Mind tanú volt rá. Dehát Gyimocska mégis nagyon kötődött hozzá. Pedig amit hallottam a nőről, azt neki is elmondtam. Kirohant az osztályból, ki volt teljesen borulva, aztán visszatért, térdre ereszkedett: „Bocsásson meg nekem! De akkor már megházasodhatom, ha itt befejeztem a tanulmányaimat?” „Majd meglátjuk, hogy lesz!”, – válaszoltam én. Szerelmes volt abba a nőbe, mert még tapasztalatlan volt! De ez nem volt igazi szerelem. Csak ismerkedett a szerelem művészetével, de nem igazi nőkkel, hanem ez a szajha vette kezelésbe!

Hála az égnek, Gyima végre talált magának egy hozzáillő párt. Eljöttek ide együtt és azt mondta: „Megismertetem Önt Flóval.” Én meg mondtam neki: „Kakoje jiso fuflo?” = „Milyen baromság jön még?” Azt akarta, hogy tanítsam Flót énekelni. Florance olyan szép, okos és kulturált. Felajánlottam neki: Gyere ide hozzám, élj velem és én majd mindenre megtanítalak. De ő nemet mondott.

– Badarság az egész amit mondanak róla, – veszi védelmébe Hvorotovszkij első feleségét a krasznojarszki opera- és balettszínház balettkarának vezetője, Ljudmila Sapina. – Szvetocska nagyon érdekes lány volt, olyan porcelánfigura-szerű jelenség mandulavágású szemekkel – nagyon érzéki külsejű! Jó kézügyességgel rendelkezett, mindent meg tudott csinálni! Ha Gyima egyszer őt választotta, biztos volt is benne valami. Hisz utána egy sor lány vágyakozott – ahogy átment a színház előcsarnokán – szép férfi, sportos, gáláns – hogyan is lehet egy ilyennek ellenállni! És hát a barnák tetszettek neki, aztán mégis egy szőkét vett feleségül. Ez azt jelenti, hogy nagy szerelem volt. Én csak azt tudom mondani, hogy számára nem létezett más nő csak Szveta – a tenyerén hordozta, virágcsokrokkal halmozta el. Ahogy Reha Dravina a koncertmesternője szerelmes volt Gyimába – egy forró barna lány, héber – bálványozta Gyimát! De Gyima Szvetát választotta, még ha a másikkal mindene meg is lett volna, az egész világ a lábai előtt heverhetett volna: a lány eltervezte, hogy kivándorol Amerikába, neki ott igen jó kapcsolatai voltak a zenei világban. De Gyima – igazi férfi, nem karrierista. Emlékszem a balett-társulattal voltunk Csitában ahol Szvetocska odaszaladt hozzám és elújságolta: Gyimka azon a versenyen aranyérmet nyert! Most hívott és azt mondta: „Tudod mit, mama? Összeházasodunk!” És örömében táncolt és ragyogott a boldogságtól!

Egyébként Gyima – egy igazi gentleman. Nemrég odajött hozzám a színfalak mögé a kezébe vette az én kezeimet: „Ljudocska, hogy a kezek elhízzanak, azt nem, nem szabad!” Ezzel arra célzott, hogy meg kell tartani a vonalaimat...

A volt feleséggel Dmitrij valódi shakespeare-i szenvedélyeket élt meg – máig arról álmodozik, hogy elénekelje Othello szerepét 

A keserű árulás

Gyima nem törődött a szerelmével kapcsolatos pletykákkal: számára az a nő volt a legédesebb és legkívánatosabb. De egy nap olyat látott, amely ékesebben beszélt volt minden szónál!

– Dima elhatározta hogy meglepi a feleségét és a koncertkörútjáról minden előzetes bejelentés nélkül ért haza, – meséli az „Express újságnak” a krasznojarszki opera- és balettszínház balett-táncosa, Andrej Szatuev. Ott aztán olyan intim jelenetnek lett tanúja, melyben a főszerepet a szerelmetes felesége és egy másik férfi alakított. Hvorosztovszkij dühében ütötte-verte mindkettőt de embertelenül. A férfinak eltört két bordája, Szvetának pedig teljesen szétverte a petefészkeit. Ezért az utána sokáig nem tudott szülni, kezeltetnie kellett magát. De Londonban Gyima „vett” neki gyerekeket: beültetést csináltak neki – így szülte az ikreiket. És tudják, kivel kapta rajta Szvetát? A legjobb barátjával – aki szintén a balett-társulat táncosa... A következmény az lett, hogy bűnvádi eljárást akartak indítani, de Hvorosztovszkijt ugye természetesen kimosták a sz*rból. Irina Arhipova operaénekesnő közbelépett az érdekében. Rá is volt szorulva az ország első arcának közbenjárására. Miután akkor már a skót városban, Cardiffban megnyerte a nemzetközi énekversenyt – még fogadtak is rá. És egy ilyen botrány után keresztet lehetett volna vetni a karrierjére. Történt ami történt, a házastársak megbocsátottak egymásnak és együtt utaztak Londonba. De annak ellenére, hogy 1996-ban megszületett az ikerpár Alekszandra és Danyila, ez már nem ragasztotta össze ennek a kapcsolatnak az összetört vázát. Az élet külföldön egy orosznak – mégha tehetséges bariton is – mégsem volt könnyű.

– Itt mindenki azt gondolja, hogy Gyima – nagyon gazdag. Nekem viszont ő maga mesélte, – emlékszik vissza Larisza Marzojeva – hogy voltak olyan időszakok külföldön, mikor a pénz még kenyérre sem volt elég!

– Larisza Vlagyimirovna, mégis miért váltak el?

– Nos, honnan tudhatnánk? Én csak annyit mondok, hogy Gyimocska időnként panaszkodott nekem, hogy Szvetlana nem tanul angolul. Mert hát Gyima őt akarta a saját direktorjának, de az csak értett angolul, de beszélni nem tudott. És annyit még hozzátennék, hogy most az ő Floransza – egyszerűen szuper! Nem számít az sem, hogy a hóna alatt ott vannak a gyerekek – mégis mindenhova elkíséri a férjét. És ez így is van rendjén! Mert ha egy ilyen nagy énekeshez mentél férjhez, kötelességed az életed teljesen neki szentelni. Hát Flosa is ezt teszi... Emlékszem, ültek nálunk vendégségben, csak egy év telt el a házasságkötésük óta, társalogtunk, emlékeztünk a régi időkre, nevetgéltünk, Flosa meg csak a szemével követte. És úgy egy év múlva mikor újra jöttek, Flosa már teljes gőzzel beszélt oroszul. Van esze, mit mondhatnék mást ..?

– Honnan tudhatnánk, mi történt köztük, – mondja szintén szomorúan Ljudmila Sapova, – elváltak, mert Szveta láthatóan nem fejlődött úgy mint Gyima. Gyima folyamatosan megy előre, fejlődik, de Szvetocska egy bizonyos ponton megállt … Képesnek kell lenni egy ilyen férfi szintjén maradni.

Hódított és nősült

Dmitrij Hvorosztovszkij maga ismerte el néhány interjúban nem egy alkalommal, hogy egy bizonyos ponton elkezdett az alkohol segítségével megnyugvást keresni, de pontosan Florance az, aki az életébe a józanságot, a fényt, a romantikát és a gyengédséget visszahozta. Vele három évvel az ikrei születése után találkozott – 1999-ben. Gyimának Don Juan szerepét kellett eljátszania a genfi színházban. És Florance – zongorista és énekesnő – alakította egyikét a szeretőinek, amely szerepben a darab szerint szájon kellett csókolni. A tüzes barna lány hirtelen elkezdett aktívan ráhajtani az orosz baritonra, holott Gyima mindjárt megmondta neki hogy házas és két gyereke van. „Na és?!” – és Flónak a szemöldöke sem rezzent. Dmitrij sokáig ellenállt, úgy tett, mintha a lány egyáltalán nem érdekelné. De ki tud ellenállni egy kitartó és szerelmes szépségnek? Dmitrij is beleszeretett. Több mint tíz éve vannak együtt és nevelik a két bájos gyerkőcöt, Nyinát és Makszimot. Florance nemcsak megtanulta az orosz társalgási nyelvet, de még az összes Dosztojevszkij és Csehov művet is elolvasta eredetiben.

A válás az első nagy szerelemével és két gyermekének anyjával, Szvetlánával nagyon nehéz volt. Ő biztosan nem arra számított, hogy a hozzá örökké hűséges és odaadó Gyimocskát elszereti valaki. Ezért a vagyonelosztáskor megszerzett magának mindent: házat, lakást, kocsikat és 170 ezer fontsterling tartásdíjat évente. Mi több, a megbántottság és a féltékenység miatt megszakított Gyimával mindenféle kapcsolatot. Az átélt stressz miatt Hvorosztovszkijnál fekélyt találtak. Tíz év elteltével Szvetlana ismét beperelte a volt férjét, benyújtva igényét a magasabb éves járadékra, mivel a volt férj jövedelme is az idők folyamán jóval nagyobb lett. Most Hvorosztovszkij kétszer annyit fizet a volt családjának, mint korábban, azaz 340 ezer fontsterlinget – ez kicsivel több mint 17 millió rubel évente tartásdíjként. A szerződés értelmében Hvorosztovszkijnak nem kellene tovább a tartásdíjat fizetnie, ha Szvetlana újból férjhez menne.

Az orosz Express újság cikke innen

Dmitri Hvorostovsky - You and I