Van ebben valami elképesztő. Mondhatsz libsinek, mert nekem ez az irány nem tetszik!

Fábián András: Megcsúfoltatás

Azt írja az egyik igen baloldali orgánum, hogy a hatalom megcsúfolta Bródy János életművét. Ha úriember akarok maradni és finoman próbálok fogalmazni, akkor is meg kell mondjam, hogy én erről a hatalomról a legundorítóbb, leggusztustalanabb húzást is meglepetés nélkül, rezzenéstelen tekintettel tudom elképzelni, beleértve az emberi élet szándékos elpusztítását is. Ezen se tessék csodálkozni, ez a hatalom ugyanis hidegvérrel öl és szán halálra öreget, beteget, fiatalt. Még gondolkodnia sem kell. Pontosabban úgy gondolhatja, hogy ha az öreg nem fut 10 másodpercen belül 100 métert, akkor nem sportolt eleget, megérett a halálra. Nem kórházra és gyógyszerre herdál, hanem deklarált szándéka szerint az egészség kis kockáit rakja le, sporttelepeket épít. Ezeket aztán be is zárja, hogy ne kelljen rá költeni, mert nincs fenntartó se pénz. És különben se használják, mert kopik és karbantartó sincsen (már rég külföldön dolgoznak euróért). Így találták fel a víz nélküli tanuszodát, és a hideg vizes felújított sportuszodát is, amelyben az elfogyó vízmennyiséget felülről, a beázó tető felől pótolják. Okosan.

De térjünk vissza ehhez a mi cikkünkhöz egy rövid pillanatra, melynek címét olvasva bizony felhorgad a mély érzelem a magát demokratikusnak valló emberben. Az történt ugyanis, hogy valaki ki akarta kölcsönözni a Bródy 70. DVD-t egy közkönyvtárból, ám megtudta, hogy azt bizony nem lehet. A hatalom területileg illetékes hatalmasa úgy rendelkezett, hogy Bródy nem kölcsönözhető, mert lázító és nem híve a Nemzeti Együttműködés Rendszerének. A cikk szerzőjének konklúziója szerint: „Nem tudjuk természetesen, hogy ez pontosan konkrét utasítás, vagy a hatalom árnyékában dolgozó, túlbuzgó vezetők, esetlegesen elvakult narancs-szimpatizánsok műve, mindenesetre az, hogy Bródyt kisöprik a könyvtárakból, kisöprik az egyetemes kultúrából egyenesen tűrhetetlen!” Az igazi értékelés azonban a címben rejlik: „megcsúfolták Bródy életművét”.

Senki ne gondolja, hogy nem vagyok tisztában a bulvár műfajával, mely zamatos és túlcifrázott címekkel vonzza magához az olvasót, ezúttal azonban azt kell, hogy mondjam, ez a cikk címében és tartalmában is minden szempontból félrement.

Az, ami ebben a közkönyvtárban történt, Bródy művészetének, életművének, töretlen ívű politikai és emberi kiállásának elismerését jelzi. Azt mutatja, hogy a „hatalom” helyén kezeli Bródy János művészetét. Úgy vélem, hogy ha én lennék az ő helyében, bizony magam sem örülnék, ha a művészi igénnyel készült DVD-m az Egészséges fejbőr, a Hungarica vagy a Kárpátia opuszai mellett kapna helyet. Mint ahogy annak sem, ha az ízlésére kényes olvasó a dalszövegeim kötetbe gyűjtött változata, vagy épp Sziva Balázs, a Romantikus Erőszak frontembere önmagáról írott és nyilván rongyosra olvasott könyve felett hezitálna, hogy vajon melyiket is kellene éppen most kikölcsönöznie. Őszintén szólva én annak sem örülnék Bródy helyében, ha az én olvasóim ugyanoda járnának, ahol ezek a szerzők a könyvtárból kölcsönözhetőek. Persze, érvelhetne bárki, honnan veszem én azt, hogy mikor Bródy ment, ezek maradtak. Nyilván van más alternatíva is. Még igen. Még bizonyára van. 1933-ban, a könyvégetések után azonban már nem volt, és ha így megy tovább, nálunk sincsenek már messze azok a könyvégetések.

A képzeletbeli máglyák ugyanis már megjelentek a szellemi és nagyon is valóságos útszéleken. Az egyiken Sorost, a másikon Brüsszelt kívánják a mindent pusztító tűzre vetni, a harmadikon pedig szorgos kezek le is ragasztották az abszolút kézenfekvő kérdést: Orbán vagy Brüsszel? Elevenbe vágott, úgy tűnik, ez az alternatíva.

De ácsolják a kereszteket is. Újra előveszik Gyurcsányt és Dobrev Klárát mondva csinált ürügyekkel. Rángatják, vegzálják őket, mélyen megsértve hatályos törvényeket, emberi, állampolgári jogokat, beletiporva bizalmas baráti és üzleti kapcsolatokba.

Nem kell nagy politológusnak lenni ahhoz, hogy meglássuk és megértsük: a lappangó rettegés pillanatai ezek. Orbán retteg így legfélelmetesebb kihívójától, akivel szemben csak sunyi, alattomos módon meri megkísérelni a leszámolást: a hatalom szolgai gépezete mögött gyáván meglapulva. Megjósolhatom: a kudarc totális lesz, mint ahogy azt Keresztes Imre főügyész is megtapasztalhatta annak idején, aki előbb meggyanúsította a volt miniszterelnököt a Sukoró-ügyben, majd a gyanúsítást csendben megszüntette. Orbánnak véleményem szerint erre semmi esélye nem lesz, ha eljön az ő ideje.

A hatalom nem cáfolja meg önmagát. A mai magyar kormány és az általa irányított államigazgatás soha nem tapasztalt mélységekbe és mocsokba merül. Ez az általa preferált kultúra alulról mérhetetlen színvonalában is hűen tükröződik. Bródy János kiemelése ebből a közegből nem a művész megcsúfolása, hanem átmentés a boldogabb időkre. Ugyan miképp tudna egy ilyen mocskos hatalom megcsúfolni egy olyan művészt, akit a koncertjein ezrek ünnepelnek állva? Mi több, olyan közönség teszi ezt, amely fizet azért, hogy láthassa, hallhassa őt. Nem olyan emberekről beszélünk tehát, akiknek a szónok fizet zsíros óradíjat állami pénzeken azért, hogy meghallgassák, miközben tapsgép vezényli hozzá a tetszésnyilvánítást. Állami pénzből, mondom, s még csak nem is a jól kistafírozott oligarchák zsebéből. Mindeközben Bródynak még szponzor sem meri vállalni a támogatását, mert retteg, hogy nem kap majd állami megrendeléseket.

Hogyan lehetne – kérdem én – megcsúfolni azt a Bródy Jánost, akit megsüvegelnek a polgárok az utcán, amerre jár?! Gyalog, és nem páncélautóban erős testőri védelem alatt.

Aki ezek után még olvasni akarja, a hivatkozott írást itt megtalálhatja: (http://balramagyar.hu/2017/11/18/egyetlen-gyomorforgato-huzassal-csufolta-meg-a-hatalom-brody-janos-eletmuvet/).

http://huppa.hu/fabian-andras-megcsufoltatas/

Az újfeudalizmus erkölcse rágja a jobboldal lelkét

Lázár Jánostól a mindenszo.hu turbóportálig ugyanaz a jobbágyi mentalitás határozza meg a létező jobboldalt. Kár.

Észre sem vettem volna, hogy újabb kőkormánypárti, turbójobber portál indult, ha Apáti Bencének címezve nem írnak nyílt levelet múlt héten, nevezett balettművész-publicista pedig el nem követi azt a hibát, hogy válaszol nekik. S hogy miért volt hiba? Nos, mert ha egy nyílt levél alján nincs név, csak annyi, hogy „a mindenszo.hu szerkesztő Csapata” (sic!), arra alapból nem kell válaszolni.

Nem is érdemelne szót ez a minden szó, egyetlenegyet sem, ha nem mutatná esszenciálisan a magyar jobboldalt sújtó betegségeknek tünetegyüttesét. Jó lenne legyinteni, hogy hát ez csak egy fideszes rajongói portál, ne vonjunk le belőle messzemenő következtetéseket, régen is mindig megvolt ez a marginális hang a jobboldalon – csakhogy ezzel úgy tennénk, mint a békés muszlimok, akik három éve azt bizonygatták, hogy „az Iszlám Államnak nincs köze az iszlámhoz”. Dehogynem volt köze. Az is az iszlám volt, egy másik válfaja, akkor éppen durva felszálló ágban. Az a fajta, amely tagadja, hogy a békések is muszlimok, ki is nyírná őket mind. Nos, ha szellemileg is csupán, de mára ez lett a fősodor a magyar jobboldalon. Nem, nem a radikális iszlám – hanem amit Lázár Jánostól a mindenszo.hu-ig tartó hosszú íven mindenki képvisel. Röviden: az újfeudalizmus erkölcse. Az egykor polgárinak, majd plebejusnak mondott táborban ez nyert majdnem kizárólagos polgárjogot.

S hogy miben is ragadható meg ez az újfeudális erkölcs? A lényege: van a hűbérúr, a „kenyéradó gazda”, a jobbágy dolga meg annyi, hogy hűséges legyen hozzá. Nem az, hogy végezze el a munkáját jól – hanem hogy szolgáljon. Teljes lelkével és szívével. Ez a legfőbb jó. Hogy néz ki ez a mindenszo.hu esetében?

Így.

Sebestyén Balázs műsorvezetőnek mennek neki azért, mert kukába hajította a kormányzati konzultációs propagandaanyagot. Pedig Balázs Andy Vajna rádiójában dolgozik! Hát akkor ne legyen a kormányéval ellentétes véleménye! Ha van is, tartsa magában! Félreértés ne essék: Sebestyén Balázs is nyilván tisztában van azzal, hogy a kormányhirdetéseknek csinál hatalmas hallgatottságot. No de ha ő egyébként azok tartalmával nem ért egyet, már miért ne mondja el? Miért kussoljon? A lesajnált polgári világban nem a hűségedet veszik meg, hanem a munkaidődet. Az újfeudalista etikában viszont téged, a teljes lényedet vásárolja meg a kenyéradó gazda – hogy a szerződésedben nem ez van, mit sem számít.

Ugyanez a logika a hatalom csúcsain is, lásd Lázár János tegnapi kirohanását Baka András bíró ellen, aki tao-ügyekben nem átallott helyt adni a másodfokú bírósági döntésnek, amely nem tett mást, mint kimondta a nyilvánvalót, amit egyébként évekkel ezelőtt már olyan fideszes is kimondott, mint Lázár akkor még beosztottja, L. Simon László. Hogy ugyanis a költségvetésbe be nem fizetett, helyette Orbán fociakadémiájának utalt társasági adó bizony közpénz. Lázári értelmezésben viszont a döntés azért született, mert Baka „haragszik Magyarországra”.

Ízlelgessük!

Azt mondja a Kúria és Baka András bíró, hogy Mészáros Lőrincnek meg kell mutatnia, mire költötte el a tízmilliárdos nagyságrendű közpénzt, amelyet fociakadémiája kapott. Uhh. Nagyon durva. Ilyen brutálisan tényleg csak a bosszú édes ízével eltelt féregrágta lélek támadhat önnön nemzetére! Viccesen hangzik? Pedig ebben a régi-új erkölcsben tényleg így áll a dolog! A fő hűbérúr, az uralkodó ugyanis megmondta, hogy a tao nem közpénz. Márpedig a törvény nem az a sok buta betű, amelyet összevissza irkáltak papírosokra. A törvény: az uralkodó szava. Amit mond, az úgy van. Aki nem ért vele egyet, az nem egyszerűen téved. Egyenesen rosszat cselekszik, hiszen a legfőbb jót, a totális hűség elvárását nem teljesíti. Főleg, ha a köztől kapja a fizetését az illető, attól a köztől, amelyet a fő hűbérúr képvisel. Hát az lenne a dolga, hogy érvényt szerezzen a köz (azaz a hűbérúr) akaratának, véleményének, nem?! Teljesen logikus.

Mielőtt azonban jóízűt diktatúráznánk, álljunk meg egy kicsit. Mindez egyelőre csupán az erkölcsi alapvetéseket érinti, a jogot reményeink szerint nem. Azaz: Lázár nekimehet Baka Andrásnak, de a Mészáros-féle szerződéseket a legfőbb jogi fórum döntése után ettől még nyilvánosságra kell hozni. Ha ez megtörténik, márpedig meg kell neki történnie, a jogállam temetése továbbra is indokolatlan sirám marad. A történet ettől még fontos. A magyar jobboldal lelkéről szól ugyanis.

Amelynek betegsége nem csak az újjobbágyi mentalitás elharapózásában érhető tetten, hanem másik kedvencemben is, a „minket elnyomnak!”-attitűdben. Ez is végighúzódik a Washington Post-ot cenzúrával vádló Kovács Zoltán kormányszóvivőtől a mindenszo.hu-ig. A nemzetközi liberális összeesküvés, élén Sorossal, az nyomja el őket! 2017-ben, Magyarországon, hét év Fidesz-kormányzás után. Nyilván ezért nem vállalhatják a nevüket a hős nemzetmentő, minden szószos szerzők. Megenné őket a Soros az ő csattogó műfogsorával. Miközben ők maguk nem vállalják névvel kilétüket, ez persze nem gátolta meg őket abban, hogy Apátit felszólítsák: ugyan, outoljon már jobber művészeket, indítson kihívást a művészvilágban, mondassa ki másokkal is, hogy támogatják a nemzeti konzultációt, a kormányt, stb.

Apáti ebben az agyrémben szerencsére nem volt partner, abban viszont sajnos igen, hogy elősegítse az újjobbágyi mentalitás terjedését. A balettművésznek őszinte jobbosként bizonyára voltak tapasztalatai az elmúlt évtizedekben a kisebbségi létről, a liberális túlsúlyról, szerződések elvesztéséről a vélemény vállalásának okán, de éppen ezért nem kellene a dzsungelben a hetvenes években, egymagában is második világháborúzó japán katona egyenruhájába bújnia. Nem kellene álnoksággal vádolni olyanokat, akikkel csupán nem ért egyet. Mint amilyen például Lovasi András. Aki elmondta, hogy utálja a Fideszt. De miért ne mondta volna el? Nem épp az a normális, ha közös ügyeinkről mindenki elmondja, mit gondol? Apáti Bence is, anélkül, hogy mások megkérdőjeleznék véleménye őszinteségét, s Lovasi András is, anélkül, hogy Apáti Bence haszonleséssel vádolná ezért?

Nos, nem. Az újfeudális erlkölcs szerint nem normális, hiszen ha sikeres tudsz lenni Magyarországon, mondjuk megtöltöd az Arénát, mint Lovasi múlt szombaton, akkor neked jó dolgod van, jó dolgodat pedig köszönd annak, akitől minden jó nyilvánvalóan származik. Tehát ne mondd, hogy rühelled, hiszen mit rühellsz, jó dolgod van, liberális szemforgató!

Hogy esetleg azért van jó dolgod, mert sok ember a saját pénzéből jegyet vett a produkciódra? Mert érdekesnek talál, fontos neki a zenéd?

Ez a kép sajnos nem fér bele az újjobbágyi keretbe. Ami azért baj, mert visszafele is baj lesz. Amikor, mondjuk 2047-ben nem fideszes kormánya lesz az országnak, és az akkori újgyurcsány szolgahada elvárja majd, hogy aki nem balos vagy libi, az legalábbis maradjon csöndben, de leginkább legyen hűséges a fő kenyéradó gazdához. Hogy volt ilyen tizenöt éve a művészeti elitben? Volt. Épp azokat a falakat szerettük volna lebontani.

De nem azért, hogy utána építsünk egy még nagyobbat narancsszínben.

http://valasz.hu/publi/az-ujfeudalizmus-erkolcse-ragja-a-jobboldal-lelket-126343