Ennél pikánsabb per nemigen volt még magyar bíróságon

Igazán kényes ügyben lesznek kénytelenek ítélkezni a bíróságok, miután egy elismert büntetőbíró beperelte Handó Tündét, az OBH elnökét, mondván, visszaél hatalmával és önkényesen válogat a bírók között.

A Kúriának kell a közeli jövőben határoznia arról, melyik bíróság döntsön abban a perben, amelyben kiderülhet, valóban visszaél-e a hatalmával Handó Tünde, az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöke. Emiatt perelte be őt ugyanis – meglehetősen szokatlan módon – egy hivatalban lévő bíró, Vasvári Csaba, a Pesti Központi Kerületi Bíróság (PKKB) csoportvezetője. „Az Országos Bírósági Hivatal elnöke joggal való visszaélése egyértelműen tetten érhető” – áll a Vasvári által jegyzett és a HVG birtokába jutott keresetben, amelyben egyúttal a Fővárosi Ítélőtábla elnökét is beperelte, mondván asszisztál Handó önkényeskedéséhez. Emiatt azonban nyilván nem várható elfogulatlan döntés a táblabíróságtól, így a Kúriának kell eldöntenie, hol tárgyalják az igencsak pikáns pert.

A HVG információja szerint a bíróságokon is nagy vihart kavart konfliktus látszólag előzmény nélküli: a PKKB-n amúgy nagy ügyeket tárgyaló Vasvárit ugyanis a nyáron még címzetes törvényszéki bírói címmel tüntette ki Handó. Ez sem volt azonban elég ahhoz, hogy két olyan pályázat után, amelyben rendre Vasvári végzett a rangsorban az első helyen, övé legyen egy egyszerű fővárosi ítélőtáblai bírói poszt, miközben az ítélőtábla büntetőbíráinak szakmai támogatását is élvezte. Igazából még egy rendes elutasításra sem méltatták, az a pályázat, amelyen ő elindult, beszédes módon mindig eredménytelenül zárult, méghozzá azzal a sokatmondó indoklással, hogy a „munkaszervezést, munkaterhelést érintő változások igazgatási szempontból indokolatlanná tették az álláshely betöltését”. Jelentsen ez bármit is.

Csakhogy ezt az érvelést Handó saját maga cáfolta meg azzal, hogy Vasvári pályázataival egyidőben is kiírt álláspályázatokat. Ráadásul mindeközben nem változott az ítélőtáblán engedélyezett bírói létszám sem: 2016 óta 87 fő. S amúgy is kilóg a lóláb: időközben vidékről két bírót is felrendeltek az ítélőtáblára: még júniusban - vagyis, amikor még élt az utóbb eredménytelenné nyilvánított pályázat. Feledi Tamás Miskolcról, Katona Tibor pedig Szegedről érkezett, s mivel Feledi emellett még Miskolcon is tárgyalt – hetente kétszer szolgálati autó hozza-viszi őt a borsodi megyeszékhely és a főváros között.

Vagyis nehezen indokolható meg, hogy miért ne lett volna szükség azokra az állásokra, amelyeket a PKKB-s bíró megpályázott, s legalábbis papíron „meg is nyert”. Vasvári – aki 2004 óta bíró, és például ő mentette fel Szilvásy György egykori titokminisztert – ráadásul tudta, mire vállalkozik: Handó kirendelése alapján 2016-ban két hónapig ítélkezett már az ítélőtáblán is. Hacsak nem az a baj vele, hogy túlságosan autonóm – ahogy azt a kollégái tartják róla.

Vagyis minden jel arra mutat, hogy „a meghirdetett státusz még létezik és betöltetlen, csak azt Handó „tilos és személyválogató módon csupán nem velem, vagy pályázó és a rangsorban hátrébb álló kartársaimmal kívánja be-tölteni” – áll a keresetben. Hozzátéve „az OBH elnöke a jogait a társadalmi rendeltetésével össze nem férő módon, visszaélésszerűen gyakorolja, pontosan úgy, melynek megakadályozására az Alkotmánybíróság is törekedett.” Vasvári – aki az ügyről nem kívánt a HVG-nek nyilatkozni – mindezek alapján azt kéri a bíróságtól, hogy kötelezze Handót az eredménytelenné nyilvánított pályázatok érdemi elbírálására. Úgy tudni, van B-terve is, és kész elvinni az ügyet a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságáig. Vélhetően nem hiába, ott borítékolhatóan érdemben foglalkoznak majd azzal.

A bírósági rendszer radikális átalakítása, amely az egykori Bibó-kollégista, s a vezető kormánypárti politikusokkal a mai napig jó barátságban lévő Handó Tündét is a bírósági szervezet élére repítette, majd a kényszernyugdíjazás, amellyel gyakorlatilag le akarták fejezni a bírói kart, az Európai Unióban is komoly megütközést keltett. Nemzetközi nyomásra elvileg megnyirbálták Handó hatáskörét, ám a lényeg nem változott: változatlanul tőle függ, kiből lehet bíró, kinek milyen karrierje lehet a bíróságon. Handó már törvényi erejű rendelkezéseket hoz és előírja azt is, hogy ki és mit gondolhat – ezt kifogásolják például azok a bírák, akik Strasbourgban és az Alkotmánybíróságon (Ab) támadták meg a bírósági korrupció kivédésére hivatott, de visszaélésekre széles lehetőséget nyújtó integritási szabályzatot. Sokat elárul az új módiról, hogy az integritás egyebek mellett az OBH elnöke, azaz Handó által képviselt értékeknek és elveknek való megfelelést is jelenti.

Az OBH elnökének döntései felett vétójoga lett ugyan az OBT-nek, ám a gyakorlat lényegét tekintve nem sokat változott, Handó továbbra is eléri, hogy kinevezze azt, akit ő akar. Ehhez csupán az kell, hogy a saját elvárásai szerint alakuljanak az egyébként nyilvánosan zajló vezetői és újabban már a bírói pályázatok is. „Két éve érződött a bírósági vezetői posztok megszállása, de már eljutottak az egyes bírói posztokig” – érzékeltette a jelenlegi helyzetet egy bírósági forrásunk.

Ahogy az Vasvári esetében is látszik, az irányítás egyik eszköze a pályázatok eredménytelenné nyilvánítása. Ez már önmagában is aggályos. Az Alkotmánybíróság még 2013-ban mondta ki, hogy az alaptörvénnyel ellentétes helyzetet eredményez, ha a jogalkotó nem szabályozza törvényben, hogy az OBH és a Kúria elnöke milyen indokok alapján nyilváníthat eredménytelenné egy olyan pályázatot, amelyre többen is jelentkeztek. Enélkül ugyanis az Ab szerint a pályázati elbírálás „szubjektívvé és diszkrecionálissá válhat, ezzel relativizálva az eljárás során meglévő garanciákat”.

Ahhoz, hogy ma egy bíró feljebb léphessen a ranglétrán, pályáznia kell, akárcsak a vezetői posztokra. Ha egy állásra többen is jelentkeznek, akkor a jelölteket a szakmai előéletükre kapott pontok, valamint az érintett bírói tanács véleménye alapján rangsorolják. Az OBH elnöke így elvben csak formális szerephez jut az elbíráláskor. Valójában és a gyakorlat szerint azonban minden rajta múlik: a sorrendtől ugyanis eltérhet, csak ehhez meg kell szereznie az Országos Bírói Tanács egyetértését. Ezzel pedig eddig nem volt gondja, így lett ez a beavatkozás másik módszere.

Ám a közelmúltban, ugyancsak a Fővárosi Ítélőtábla egy másik bírói pályázata is hatalmas vihart kavart, s emiatt az OBT egyetértésének megszerzése is nehezebb volt a szokásosnál. Az országos hatáskörű, nagy súlyú, legutóbb például a tábornokpert tárgyaló katonai tanácshoz kiírt pályázatra három pályázat érkezett. A befutó pedig Belovai Henriette lett, aki a három jelölt közül a legkevesebb szavazatot kapta. Ráadásul soha nem foglalkozott katonai ügyekkel, de kinevezését ez sem gátolta meg.

Arra, hogy manapság hogyan lehet bírósági karriert befutni, jó példa Ribai Csillának, a Fővárosi Ítélőtábla elnökének pályája. Ribai bíróként a Pesti Központi Kerületi Bíróságon kezdett, amelynek 2012-től lett az elnöke. 2015 júniusában Handó helyettese lett az OBH-ban, s ez a jelek szerint megnyitotta az utat számára az ítélőtáblára. Első körben hárman is elindultak a tábla elnöki posztjáért – Ribai nem volt közöttük –, csakhogy azt a fordulót Handó érvénytelenítette. Kéznél volt viszont helyettese, aki akkor már megbízottként vezette a Fővárosi Ítélőtáblát, azóta pedig már a 2022-ig szóló kinevezését is elnyerte. Pályázatával, egyedüli jelöltként, simán célba ért. Mindeközben mindig ott volt Handó Tünde körül: dolgozott kodifikációs munkacsoportban, tanít a Magyar Bíróképző Akadémián, s nem mellesleg – úgy tudjuk – oroszlánrészt vállalt a nagy vihart kavart intergritási szabályzat elkészítésében is. Ez a hozzáállás pedig mindennél fontosabb. „Személyes elvem, hogy szívesebben bízom azokra a közösséget hat évre, akik már pozíció nélkül is tettek és bizonyítottak” – mondta a kiválasztás szempontjairól az OBT ülésén.

Az ítélőtábla „megszállása” amúgy nem véletlen: itt ugyanis nagy ügyek érnek véget, méghozzá jogerősen. Például az ítélőtábla – igaz nem a budapesti, hanem a szegedi - enyhítette Hagyó Miklós korábbi szocialista főpolgármester büntetését is.

A magyarázatra szoruló döntések közül az első még 2013-ban Andor Szabolcs kinevezése volt a Szombathelyi Törvényszék elnökének. A Szombathelyi Járásbíróságot addig irányító, polgári ügyszakos bíró – aki állítása szerint maga is meglepődött a kiválasztásán – úgy lépett feljebb a ranglétrán, hogy nem is pályázott a posztra. Pedig jelentkezőkből nem volt hiány, a legutolsó fordulóban már három is akadt. Andor Szabolcs aztán megbízottból hat évre kinevezett elnök lett, a módszer pedig bejáratódott. Szegeden, Zalaegerszegen, Pécsett is hasonló módon lett új törvényszéki elnök, s ez bevált a Fővárosi Ítélőtáblán is. A tapasztalat nem akadály, ez már kiderült a Békés Megyei Törvényszék elnökének kinevezésekor is. Így lehetett az ország legfiatalabb bírósági elnöke a 34 éves Bagdi Árpád Gyula, akinek elnökké választásakor alig több mint hároméves ítélkezői gyakorlata volt. Ráadásul ott lett vezető, ahol addig csak kirendeléssel dolgozott.

Mindezen nagy vihart kavart kinevezések legalább papíron megállnak. De Handó már a látszatra sem nagyon ad. Korábbi kabinetvezetője, Tóth Áron László és az igazgatási osztály egykori vezetője, Fülöp Natasa például úgy dolgoznak a mai napig is az OBH-ban – igaz, hivatalosan már nem beosztottként –, hogy közben Tóth a II. és III. Kerületi Bíróságon, Fülöp pedig a PKKB-n is ítélkezik. Márpedig ez a törvény megkerülésének látszik, az ugyanis úgy szól: „az OBH-ba beosztott bíró megtartja bírói tisztségét, de nem ítélkezhet.” Kérdés, mi indokolja, hogy a két, egyébként kezdő bíróval – Tóthot 2016. január elseje óta, Fülöpöt pedig 2016. október elseje óta nevezték ki bírónak –, ilyen kivételezetten bánik az OBH elnöke.

Az írás rövidebb változata a csütörtöki HVG-ben jelent meg.

http://hvg.hu/itthon/20171007_hando_tunde_vasvari_csaba_per_birosag_obh_orszagos_birosagi_hivatal?s=hk