Tarjányi nem érez felelősséget Botka lemondása miatt
A Magyar Progresszív Mozgalom vezetője, Tarjányi Péter a Hvg.hu-nak azt mondta: nem érez felelősséget amiatt, hogy Botka László lemondott. Tarjányi Péter író, biztonságpolitikai szakértő és a Zoom nevű portál tulajdonosa, de az utóbbi időben azért szerepelt a sajtóban, mert azt állította: ő hajtotta fel az MSZP-nek Lattmann Tamás nemzetközi jogászt mint a párt miniszterelnök-jelöltjét, aki pár napja szintén aktivizálta magát, és nekiment Botkának. Tarjányiék azt állítják: előbb volt az MSZP jelöltje Lattmann, mint Botka, ezt viszont az MSZP vezetése tagadja.
Tarjányi fontos szerepet játszott ebben a játszmában, hiszen Lattmann Tamással és Bodnár Zoltánnal közösen mozgalmat alapítottak, és nyíltan háttérbe akarták szorítani Botkát. Sem Lattmann, sem Bodnár, sem Tarjányi nem tagja az MSZP-nek, ugyanakkor a biztonságpolitikai szakértő tanácsokat ad annak a Molnár Zsoltnak, akit korábban Botka leárulózott, azt állítva, hogy a Fidesz ügynöke.
Bár Botka László lemondásakor nem nevezte meg, kikre gondol, amikor az ellenzék soraiban lévő fideszes ügynökökről beszél, de egyértelmű, hogy Tarjányi Péterre és a szocialista Molnár Zsoltra célzott. Molnár korábban visszautasította ezeket a vádakat, ahogyan egyébként Tarjányi is.
„Egy tükröt mutattunk nemcsak neki, hanem a többi ellenzéki pártnak is” – mondta. Szerinte nem volt céljuk Botka távozása, sokkal inkább egy új, közös ellenzéki jelölt. Állítja, most új helyzet van, ezért újra egyeztetésre hívják a baloldal jelöltjeit. Szerinte van még idő arra, hogy 2018 áprilisáig megtalálják és felépítsék az új jelöltet, akivel nyerni lehet.
Botka lemondása után Ujhelyi István is lemondott alelnöki posztjáról.
Botka azt állítja, a politikai maffia behálózta az ellenzéket és az MSZP-t is. Molnár Gyula pártelnök ezzel kapcsolatban azt mondta: ezt nem akarja kommentálni, a tartalmáról pedig Botkát kell megkérdezni. Egyébként nem ért vele egyet, és sajnálja, hogy Botka ezt mondta.
Céljuk, hogy félreállítsák Botka Lászlót
http://index.hu/belfold/2017/10/02/tarjanyi_nem_erez_felelosseget_botka_lemondasa_miatt/#
"Hajdu János a barátom" - Tarjányi Péter, a TEK-főnök és további kapcsolatok
Nem titkoltan Botka László háttérbe szorítása a célja a csütörtökön a nyilvánosság elé lépett Magyar Progresszív Mozgalomnak. A szerveződés ismertebb figurái Tarjányi Péter "biztonságpolitikai szakértő" és Lattmann Tamás nemzetközi jogász, aki a héten több helyen maga mesélte el, hogy tavaly több ellenzéki szervezet is az ő személyében állapodott meg miniszterelnök-jelöltként. A párosból mégis Tarjányi tűnik a fontosabbnak, aki politikai mozgolódása mellett médiabirodalmat épít. Vajon, milyen pénzből és milyen kapcsolatokra támaszkodva? Ennek járt utána a HVG.
A múlt héten Magyar Nemzetnek adott interjúban igyekezett megmagyarázni Tarjányi Péter „biztonságpolitikai szakértő”, hogy az általa tulajdonolt és ellenzékiként beharangozott Zoom.hu portálról miért tűnt el pillanatok alatt az Orbán család pénzügyeivel foglalkozó egyik szemle. A kormánykritikus orgánumok kedvelt megmondóembere a több szempontból is aggályos tulajdonosi beavatkozást azzal indokolta, hogy a hír éppen a Nemzettől származott, amelynek tulajdonosával, Simicska Lajossal szemben komoly kifogásai vannak. Tarjányi egyben bejelentette, hogy az általa gründolt és az azóta már be is mutatkozott Magyar Progresszív Mozgalom lesz az ellenzéki összefogás katalizátora, és afféle királycsinálóként határozott elképzelése van az egyéni körzetekben induló közös jelöltekről, valamint a közös miniszterelnök-jelöltről.
A szimpla nagyotmondásnak ható bejelentés nem alap nélküli. Az utóbbi egy évben valóban sor került tárgyalásokra ellenzéki prominensek és Tarjányi, illetve a vele szoros kapcsolatban lévő emberek között. Itt két további – az alábbi történet szempontjából lényeges – nevet kell megemlíteni: a szocialisták korábbi erős emberéét, a parlament nemzetbiztonsági bizottságát elnöklő Molnár Zsoltét és a különféle tüntetéseken és akciókban 2015-ben föltűnt Lattmann Tamásét, aki a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense. Az előbbihez Tarjányit hivatalos kapcsolat is fűzi: nyilvánosan vállalt tanácsadói posztot tölt be mellette; míg az utóbbi a legkülönfélébb tisztségek titkos favoritja. Lattmann erről ezen a héten maga is többször beszélt, állítása szerint az MSZP fölkérésére ő lett volna a baloldal közös miniszterelnök-jelöltje.
Bár az MSZP tagadja, hogy elhangzott ilyen fölkérés, úgy tudjuk, Lattmann-nal és Lattmann személyéről a párt tavaly megválasztott vezetői többször is egyeztettek, míg a Demokratikus Koalíció irányítói sűrűn célozgatnak arra: decemberre már körvonalazódott egy megállapodás az MSZP, a DK, az Együtt és a Párbeszéd nevű kispártok, valamint a Bokros-féle MoMa között, ám Botka László föllépése mindezt keresztülhúzta. Lattman coming outja után a DK azután azt is megerősítette, hogy tárgyaltak vele, miután az MSZP-től azt a jelzést kapták, hogy a szocialisták gondolkodnak a jogász miniszterelnök-jelöltségéről. A megállapodásféleség tényét azonban mind az Együtt, mind a Párbeszéd részéről határozottan cáfolták, és az elkötelezett baloldali közvélemény összefogásigényének kielégítésén túl értelme sem nagyon látszik. Nem látható ugyanis, hogy pusztán a pártok közötti paktum és egy közepesen sem ismert miniszterelnök-jelölt miként hozza be azt a kis kerekítéssel egymillió szavazatot, amely a legutóbbi választáson a Fideszt a balos ellenzék listájától elválasztotta.
Ennek fényében érdekes Tarjányi mostani mozgása. Nehéz elhessegetni a gyanút, hogy a legújabb összefogásosdi egyes politikusok tisztán megúszásra játszó törekvéseit szolgálja, míg a kiépülőfélben lévő médiavállalkozás a hatalmon lévőkre vélhetően tényleg veszélyt jelentő és egyelőre elpusztíthatatlannak bizonyult Simicska Lajos kormányellenes köröktől való elszigetelésére tett kísérlet. Tarjányi a Simicskával szembeni averzióiról nemcsak a fenti interjúban, de az ATV egyik tavaszi műsorában is beszélt. Kérdés viszont az, hogy ezek egyszerűen belső meggyőződés által vezérelt szándékok és cselekvések-e, avagy a háttérben egyéb erők is formálják az eseményeket, és ha igen, milyen kapcsolatrendszereken keresztül.
A felvetést relevánssá teszi, hogy, mint a cégpapírokból kitűnik, Tarjányinak – noha jómódú ember hírében áll – aligha van akár több száz millió forintot is fölemésztő vállalkozás finanszírozására saját forrása. Főleg, hogy a nyár folyamán az Átlátszó oknyomozó portálnál és egy ismert elemzőcégnél is próbálkozott vevőként, ám a folyamat mindkét esetben egy megbeszélést követően elakadt. Ráadásul a tőkeerőt kétségessé teszi az is, hogy a Zoomból származó információk szerint a legutóbbi fizetések csúsztak, amiről Tarjányi a HVG munkatársának annyit mondott, hogy ennek pusztán adminisztrációs okai voltak. Az egész médiabefektetés anyagi háttereként pedig közelebbről meg nem nevezett szponzorokat említett, és saját megtakarításait jelölte meg, hozzátéve, hogy korábbi cégei milliárdközeli árbevételeket produkáltak, példaként a Proware Kft.-t hozta föl.
A Proware története 15 évvel ezelőtt nagy vihart váltott ki, és a mostani fejlemények szempontjából is tanulságos lehet. A céget a kilencvenes évek végén hozta létre a korábban az Országos Rendőr-főkapitányság készenléti szolgálatánál századosként szolgáló Tarjányi és Martinák Tamás, a Nemzetbiztonsági Hivatal volt tisztje. A vállalkozás akkor kezdett fölfutni, amikor 2002-ben, az első Fidesz-kormány bukását követően, Medgyessy Péter szocialista miniszterelnök regnálása alatt több állami cég átvilágítását is rábízták – gyakorlatilag a kormányzati ellenőrzés párhuzamos struktúráját létrehozva, mivel Keller László MSZP-s politikus vezetésével már működött egy közpénzügyi államtitkárság a Miniszterelnökségen. Keller hamar konfliktusba is keveredett a Proware-rel, mivel szerinte a cég vizsgálati jelentései legföljebb mutatós PR-anyagoknak lettek volna jók, további intézkedések megtételére alkalmatlannak bizonyultak.
Kellerhez hasonlóan összeütközésbe került Tarjányiékkal Baja Ferenc informatikai államtitkár, aki az In-Forrás Kht.-nál tartott ellenőrzést minősítette elégtelennek. Ezekből az esetekből az derül ki, hogy a Proware működése inkább a politikai kiegyezést szolgálta, viszont a vizsgált cégek munkatársai merőben más tapasztalatokról számoltak be. Az ő benyomásuk az volt, hogy a Proware „lefelé” a piacszerzés útját egyengette, példa a már említett In-Forrás, amely olyan informatikai rendszert rendelt 320 millió forintért a Delta Elektronik Kft.-től, amelyet a Proware adott el a Deltának. Azaz Tarjányiék a megrendelői és a beszállítói oldalon egyszerre lettek volna jelen, ha Baja az üzletet le nem állítja. A botrányok oda vezettek, hogy a Proware 2003-ban csődközelbe került, majd felszámolták.
Az említett viszályok rámutatnak azonban másra is: Tarjányinak nem volt élő kapcsolata az MSZP meghatározó személyiségeivel, az állami megbízások más csatornán keresztül találták meg. A kulcsfigura ebben Juszt László újságíró, aki baráti kapcsolatot ápolt Medgyessy Péterrel, és a Magyar Fejlesztési Bank élére akkor kinevezett Erős Jánossal (akitől a Proware szintén megbízást kapott). Juszt és Tarjányi cégét ugyanazok az ügyvédek képviselték a cégbíróságnál, s az ügyiratokat olykor ugyanazok a tanúk hitelesítették, míg Juszt cégének felügyelőbizottságában Tarjányi és cégtársa, a már említett volt titkosszolga Martinák is megfordult. Tarjányi most is elismerte, hogy fölemelkedésében Jusztnak komoly szerepe volt, bár már évek óta nem tartják a kapcsolatot.
Más kapcsolatai Tarjányinak azonban megmaradtak. A legfontosabb ezek közül egykori kollégája, a TEK-et vezető Hajdu János, akit Tarjányi a barátjaként említett a HVG-nek. Ezzel csak visszaigazolja azt, amit egyes orgánumok irányítói mondtak, hogy a magát ellenzéki érzelműnek valló Tarjányi szakmai legitimációját a szemükben Hajduhoz fűződő viszonya garantálja.
Akad azonban más furcsaság is. Tarjányi szocialista kapcsolata, ahogy erről már volt szó, Molnár Zsolt, aki most tavasszal egy találkozón az MSZP immár miniszterelnök-jelöltjének, Botka Lászlónak kvázi árnyékkormánytagként Lattmannt, Tarjányit és a liberálisok volt főpolgármester-jelöltjét, Bodnár Zoltánt ajánlotta figyelmébe. Némi hezitálás után Botkáék nem éltek a lehetőséggel, ezt követően viszont Molnár kardot rántott Botkával szemben, mégpedig azon az alapon, hogy az eddigi merev elzárkózás helyett Gyurcsány Ferenccel is együtt kéne működni. A kétezres évek szoci belharcait végigélők ezt a fordulatot megrökönyödéssel szemlélték, mivel Molnár régebben a legélesebben antigyurcsányisták egyike volt. Igaz, a finoman szólva is változatos előéletű Molnár pályájában nem ez lenne az egyetlen kacskaringó. 2002-ben még a Fidesz delegáltja volt a III. kerületi választási bizottságban, és még korábban még inkább jobbra volt megtalálható: 1991-ben részt vett Göncz Árpád Kossuth téri kifütyülésében. Ezek az adalékok nem egy erős eszmeiségtől vezérelt, autonóm profilt rajzolnak föl, magyarán a kormánykörök befolyásolási kísérletét ez az élettörténet nem oszlatja el, ahogy az sem, hogy a Botkával való konfliktus során a Magyar Idők szinte áldozati szerepben tüntette föl Molnárt.
Ezzel egy időben a kormány- és ellenzéki sajtó között más összecsengésre is fölfigyelhetett a figyelmes szemlélő. A Zoomnál kikötő, egykori népszabadságos bűnügyi tudósító szakmányban írja Botkáról azokat a cikkeket, amelyeket az Origo és a Ripost is megír ugyanarra a forrásra támaszkodva: a vasi szocialista botrányok egyik színes, obskúrus személyiségének, Szabó Bálintnak a közléseire hagyatkozva. Szabó egy időben a DK háza táján tűnt föl, újabban pedig Szegeden folytat magánháborút Botka ellen. Tarjányi nem akarta kommentálni a Botka-ellenes cikkeiket, mondván: nincs is tudomása róluk, Molnár Zsolt harcával és saját mozgalma, illetve Lattmann miniszterelnök-jelöltségével pedig végképp nem akarta összefüggésbe hozni azokat.
Akár így, akár úgy, a mostani kurzus irányítóinak a legkevésbé sincs ellenére a dolgok ilyetén alakulása. Emögött nem feltétlenül kell összeesküvést sejteni: személyes túlélési stratégiák, hiúság, gyarapodási szándék egyaránt jelenthet motivációt, melyekhez csak némi szelíd rásegítés szükségeltetik – nyilván kapcsolatokon keresztül. Információnk szerint a Zoomnál nem az orbáni cégügyeket érintő cikk volt az egyetlen, amelyből kalamajka keveredett. A Mészáros Lőrinc jachtjáról szóló írással szintén baja volt a tulajdonosnak, mondván, a hajóról videós forgatást ígért neki Csík Zoltán. Csík – a szintén Medgyessy által a szocialisták frakciójába juttatott – Doszpot Péter rendőrtiszt helyettese volt, jelenleg pedig Mészáros Lőrinc egyik főembere. Tarjányi ezt az értesülést sem akarta kommentálni, csak annyit jegyzett meg, hogy hosszú-hosszú éveket követően egy hónapja beszélt telefonon Csíkkal.
http://hvg.hu/itthon/201739__tarjanyi_peter__alternativ_osszefogas__kilencvenes_evek__szuterenbaloldal
