Hángérjen Pszicho
Úgy kezdődött, hogy volt egy életünk. Nem mindig jó, de összességében élhető. (Ez egy életnél meglehetősen alapvető szempont.) Ám egyszer, ahogyan az pszicho filmekben történni szokott, közénk keveredett egy furcsa szerzet.
Még csak nem is erőszakkal törte ránk az ajtót – addig hízelgett és ígérgetett, míg be nem fogadtuk az otthonunkba.
Kezdetben nem éreztük, hogy mekkora a baj. Történtek furcsa dolgok, de ezeket sokáig nem vettük komolyan: ahol sok minden furcsa, ott már majdnem minden megszokott.
Ám egyik nap leesett egy kép a falról. Másnap élettelenül feküdt a köszöbön a macska. Egy héttel később nyitva találtunk egy kulcsra zárt ajtót.
Idővel a jövevény egyre zavartabban viselkedett. Lassanként megváltozott minden. Mások lettek a zajok, a zörejek, újak a szagok, az illatok. Fakultak a színek, repedtek a falak, összementek a terek.
Már kérdezni is csak halkan mertük egymást: őrült ez, vagy csupán gazember?
Megváltozott a nyelv, a szavak már nem azt jelentik, mint valamikor. Ha valakitől elvett valamit, azt mondta: idáig nem volt lehetőséged, hogy részt vállalj a közös terhek viseléséből, de most megteremtettem a számodra.
Ha azt mondta, megvéd valamit, az azt jelentette, hogy elveszi.
Azóta ez van. Ha kérdezzük, nem válaszol. A tájékoztatás a számára azt jelenti, hogy csak azt mondja el nekünk, amit ő fontosnak tart közölni velünk.
Korábban nem voltak ellenségeink, most szerzett nekünk sokat. Valami írásra hivatkozik, az apró betűs részben állítólag mindenre felhatalmaztuk. Forradalomról beszél, fülkéről és magas csúcsokról, oxigénpalack nélküli hegymászásról. Nemzeti együttműködésről, miközben már csak írásban érintkezik bárkivel. Nemzeti konzultációnak nevezi, hogy kérdőíveket küldözget közpénzen, mindenkinek.
Bármit mond, bármit tesz, a zemberekre hivatkozik. Akik, állítólag, mi magunk lennénk. Rákosi és Kádár is az emberekre hivatkozott, csak ők dolgozó népnek és uralkodó osztálynak nevezték az általuk elnyomottakat.
Félelmetesnek próbál mutatkozni, közben látszik rajta: ő az, aki retteg.
Egyszer, amikor épp lankadt a figyelme, érintkezésbe léptünk a külvilággal. Nem hitték el, amit mondtunk. Azt mondták, hogy kitaláltuk az egészet. Ilyen nincs, mondták, ez nem lehet igaz.
Talán tényleg nincs. Talán tényleg nem igaz. Csak egy film. A közepesnél gyatrábban megírt forgatókönyvvel, és hatásos, de nem igazán eredeti zenei effektekkel.
Ha ez tényleg egy film, akkor én már láttam a végét.
Elárulom: happy end lesz. Csak még azt nem tudom, hogy mikor.
Föld S. Péter
http://gepnarancs.hu/2017/09/hangerjen-pszicho-2/
„Ki fogja mindezt megírni belülről? A Rogán fia?” - Bödőcs Tibor humorista irodalomról és politikáról
Paródiakötetében feltűnik mások mellett Márai, Kertész Imre és Hrabal, a NER ún. hőseit pedig Móricz szellemében ábrázolja. Addig se iszik című első könyvéről a Dumaszínház öltözőjében beszélgettem vele, ahol – mivel ő hozta fel a műsorában – nem kerülhettük ki Habony Árpád péniszét sem.
Magyar Narancs: Az irodalmi paródiáról egyből a Karinthy Így írtok tije ugrik be mindenkinek, ahol az a felállás, hogy van egy első osztályú író, aki más első- vagy épp másodosztályú szerzőket parodizál. A pályatársak kedves, nemritkán méltatással felérő kifigurázása később is működő minta lett a magyar irodalomban…
Bödőcs Tibor: De ha csak egy ilyen kis stand-upos klapec nyöszörög, mint én…
MN: …mondjunk inkább outsidert! Nem volt benned amiatt görcs, hogy íróóriásokat parodizálsz úgy, hogy nincs saját irodalmi munkásságod?
BT: Dehogynem. Az elején. Mondjuk, a kívülállás egy ilyen kritikai műfajnál nem feltétlenül hátrány. Nem tudom, hogy ez irodalom-e, illetve, hogy milyen színvonalú, de mindent beleadtam, élet-halál kérdést csináltam belőle, ahogy a stand-upból is szoktam. Kérdés az is, hogy az engem övező talmi népszerűség dacára olyanok is elolvassák-e, akik kifejezetten szépirodalommal foglalkoznak, vagy hogy lesz-e róla komoly kritika. Remélem, lesz. A borítóválasztásnál volt kérdés, hogy melyik arcomat „használja” a kiadó. Menjünk-e el abba az irányba, hogy a celeb írt egy könyvet, bár mondjuk nem tudom, hogy az vagyok-e…
MN: Az vagy, szerintem.
BT: Merem remélni, hogy nem. Ahhoz Jenő Hurkázója néven hentesbolthálózatot kellene indítanom a Körúton, meg kutyatápot reklámoznom. Celebnek lenni annyit tesz, mint a puszta ismertséget áruba bocsátani, celebkeltető műsorokban szerepelni, zsákban futni a feleségemmel, főműsoridőben altatni a kislányomat a tévében. Végül nem arról szól a borító, hogy a híres ember írt egy könyvet, bár a pofám rajt van.
MN: Hogy írtad meg az első paródiát, a Hamvas Béláról szólót?
BT: A Hévíz folyóirat évekkel ezelőtt megkeresett, hogy írjak valamit, de egy ideig azt válaszoltam nekik is, amit mindenkinek, hogy a Gutenberg-galaxis úgyis tele van űrszeméttel, nem akarom ezt gyarapítani. Hárman nem írunk: Jézus, Szókratész és én, ezt mondtam sokáig. Alázatos olvasó vagyok és voltam, nem gondoltam, hogy be tudok kapcsolódni az általam nagyra becsült szerzők mellé. Emellett úgy voltam vele, hogy a stand-up mellett nem fér el az írás, nem tudtam elképzelni, hogyan lehet ezt párhuzamosan csinálni. Aztán rájöttem, hogy a paródia hamarabb volt meg nálam, mint a stand-up, hiszen 17 éve paródiákkal kezdtem. Később jött a saját hang, de eszközként most is használom néha a paródiát. Hamvas Béla nálam az egyik legnagyobb szellem a magyar kultúra bölcsészvonalán Szentkuthy Miklós, Szerb Antal, Márai mellett, de ott van nála ez a kinyilatkoztatásféleség, amikor megmondja a tutit. Ez volt nekem Hamvas Béla legrosszabb értelemben vett motivációs tréneri arca, ami fel is dühített, de röhögtem is rajta, éreztem, hogy ez parodizálható. Egyik délután a feleségem elment a gyerekekkel kirándulni, volt egy üveg borom, és elkezdtem írni a paródiát. Krúdyval folytattam, és az a hat-hét ember, akinek elküldtem, nagyon pozitívan reagált. Sándor György (a Kossuth-díjas humorista – a szerk.) külön lelkesített, évek óta mondta, hogy „Tibike, ez a stand-up olyan gatyaletolás”. Sándor Gyuri ismerte a sznob filosz énemet, sokat beszélgettem vele irodalomról, kérdezte, miért nem ilyen irányba megyek. A stand-up más, többet tud gesztussal, hanggal, sokkal egyszerűbb, animálisabb műfaj, a szavak fűszere, a mondatok szerpentinjei írásban jönnek ki igazán. De nem játszanám ki a két tevékenységet egymás ellen. Egyébként a színpadnak is van egy sajátos, irodalmi jellege, mivel ott is mondatokat hozok létre, és fellépek velük több százszor, ezalatt csiszolódik minden, aztán beáll – így egy idő után, kis túlzással, olyan lesz, mint egy vers. Ha például kimarad egy jelző, vagy más lesz a ritmus, akkor már nem poén a poén.
MN: Többször parodizálod az írói macsóságot, miközben…
BT: …nincs nő a könyvben!
MN: Hát nincs.
BT: Ez időhiány miatt volt, a leadási határidő környékén vettük észre, hogy így alakult.
MN: De hát kéttucatnyi férfira csak volt időd.
BT: Szabó Magda, Kaffka Margit, Virginia Wolf, ők nagy hiányzók. Nézd, mindig random módon választottam ki, hogy ki lesz a következő, lehetett volna, igen, kellett volna több nő is. Ez novellacímnek sem rossz: Kellett volna több nő is!
MN: Tormay Cécile is remek alapanyag lett volna.
BT: A Cécile néni, igen! De nem akartunk trashbe lemenni. Na jó, ő minőségi író, hogy mit ír, hagyjuk, de azért ebbe a ligába nem fér be. A főtanácsadóm Cserna Szabó András volt, ezeket mindig átbeszéltük vele.
MN: Tehát a színvonal a választásnál alap volt.
BT: Igen, Rejtőnél volt ez a kérdés, hogy tényleg olyan jó író-e, hogy beférjen ebbe a sorba. Az újraolvasás elején meginogtam, de bőven befért. Vagy Mándy Ivánnál. Ő hatalmas novellista, minden kismesterezés nélkül. Amikor elolvastam a Fagylaltosok című novellát, egyből felraktam a legnagyobbak közé a fejemben. Orwellnél merült még ez fel: van egy YouTube-videó, amikor a halálos ágyán mondja, hogy jók voltak az ötletei, de a kivitelezéssel gondok voltak. Amikor őt olvastam, ez nekem is eszembe jutott. Ő nem olyan „író animal”, mint Márquez vagy Hrabal, inkább filozófiailag erős, a gondolatok gazdagságában, az esszé határvidékéről szökik át az irodalomba.
MN: Volt olyan, akit kifejezetten azért választottál, mert idegesít, vagy irritál?
BT: Inkább olyan, aki bosszant is, de szeretem, így egyszerre. Nincs a kötetben Szabolcska Költőcske Mihály típusú paródia, ha erre gondolsz. Volt fogás mindenkin, például Nádas Péternél a túlszálazása a dolgoknak, az igen alkalmas célpont, miközben nagyon jelentős íróról van szó. De nem csináltam paródiát senkiről azért, hogy megsemmisítsem.
MN: Mondják a magyar irodalomra, hogy alaphangon van egy komoly vagy éppen komolykodó jellege.
BT: Erre mondta Schöpflin Aladár, hogy „milyen jó lenne egy léha író, aki jó”. Mert aki jó, az nem léha, aki meg léha, az nem jó. És tényleg, van a magyar irodalomban Hrabal vagy Hašek? Örkény és Rejtő bekerült, és Esterházy is, akinek még a humorát is megbocsátották. Alapvetően nálunk a súlyos, bélkihúzó, köldöknéző, érfelvágó vonal az erősebb, a jobb. Amiben talán a történelmi klíma is benne van.
MN: És aki alapvetően jó és vicces, annál nem volt kérdés, hogy egyáltalán lehet-e, érdemes-e parodizálni?
BT: Nem. A gonzós résznél gondolkoztam rajta, hogy mikortól irodalom valami. Hunter S. Thompson szerintem nem irodalom, de gyakran súrolja, viszont Kerouac már az. A gonzóhoz őket olvastam, és sok magyart is, a Narancs hőskorából például. Hántes S. Tamás ezekből lett összegyúrva.
MN: Hol a határ? Hol lendül át irodalomba a zsurnalizmus?
BT: Erre tökéletes példa Örkény, mert bebizonyította, hogy a nyelvi talált tárgyból is lehet irodalmat csinálni. Ő ugye az újsághírből is dolgozott az egypercesekhez, én Zalai Hírlapot is olvastam hozzá. Ezért lett zalai hírlapos idézet a fejezet mottója. Örkény újságnyelvből csinált irodalmat úgy, hogy máshogy strukturálta és filozófiai töltetet adott neki, amitől egész más lett. Valahogy megemelkedett tőle.
MN: Azt tudod, hogy kié a Zalai Hírlap?
BT: Most már a Lőrincé, de amikor írtam, még nem az övé volt. Olvasom a lapot, ha hazamegyek Búcsúszentlászlóra, az egész oldalas Soros-hirdetéseket mindig megnézem. Jó kis harmincas évekbeli Németország-hangulatot árasztanak. Aztán elolvasom a végén a Garfieldet, persze.
MN: Tulajdonképpen még Mészáros Lőrincet is bevontad az irodalmi paródiába, amikor a költészet napi videódon, a te hangodon József Attila versével köszönti a miniszterelnököt. Azt a pár percet több mint félmillióan nézték meg eddig.
BT: Bevallom, az érdemek itt nem az enyémek. Kabai Dániel vetette fel, hogy mondjam el a verset Lőrinc hangján. A stand-up műsoromban van egy Lőrinc-blokk, ő látta azt, erről jutott eszébe. Mondjuk Lőrincet parodizálni az a szamárinduló vagy inkább egy hajókürt imitálása Kosztolányihoz képest, aki meg egy Beethoven-szimfónia a Lőrinc viszonylatában. Az pedig Szálinger Balázs poénja volt, hogy ha Lőrinc megnézett engem, mert szóltak neki, legalább találkozott a verssel, vagyis ez kultúrmisszió is volt valahol. Kabaival csináljuk ezeket a rövidebb YouTube-videókat február óta, hamarosan jön a bajszos ember, a „Gyere haza, fiatal!” folytatása is. Én különben nem vagyok fenn a Facebookon, a hivatalos oldalamat sem én szerkesztem, egy öreg Nokia telefonom van, szóval nem vagyok technikailag felvértezve. A Kabai gondolta ki, hogy a műsoromban vannak olyan egységek, amelyek rövidebben is működnének. Ennyi az egész. Magamtól biztos nem kezdtem volna el kivagdosni ezeket, azt sem tudom, hogyan kell ezt csinálni.
MN: Amikor kimegy egy ilyen videó, akkor a politikai hírportálok is megemlékeznek róla. Azt gondolnám, hogy tudatosan mész abba az irányba, hogy a NER-t összetartó Orbán-mítoszt támadod egyre erősebben.
BT: Annyira nem tudatos ez. Egyébként ők támadják az igazságérzetemet. Amikor kivágjuk ezeket a részeket, csak annyi történik, hogy a Facebook- és YouTube-világban sokkal nagyobbat szól valami, ami már eleve megvolt. Nem gondoltam arra, hogy én leszek a NER kalapácsa, de persze mint alkotót és magánembert is felzaklatnak a közéleti események, amelyekre a saját műfajommal tudok reagálni. Ha el tudnám mondani a véleményemet komplex formában egy interjúban, akkor nem lenne szükség a stand-upra. De az több. Amikor megmutatok egy rasszista embert, akkor nem azt mondom, hogy a rasszizmus rossz, hanem bemutatom az egész természetrajzát. Ami teljesebb, mintha pusztán „csak” elítélném, és felemelném a mutatóujjamat. Ha a valóság körülöttem durvul, akkor én is durvábban ábrázolom, de a hatást nem tudom előre látni. A gyereknevelés vagy a saját, búcsúszentlászlói gyerekkorom is a műsorom része, sőt hangsúlyosabb része, csak a Narancs ingerküszöbét ez a Viktor-dolog ütötte át.
MN: Ne mondd már, hogy csak a miénket! Az Orbán–Putyin-videót egymilliónál is többször kattintották, ez a téma a mai előadásodban is előjött.
BT: Viktor és Lajos is ezen veszett össze állítólag, a keleti nyitáson, amiből nem lett semmi, csak orosz közeledés. A hét elején volt itt Putyin megint (az interjú Putyin augusztus 28-i villámlátogatása után két nappal készült – a szerk.), nekem alapvető, hogy reagáljak erre valamit. Ez a Putyin-dolog az egyik központi kérdése a NER-nek.
MN: Ott tartasz, hogy a műsorodba beépítetted témaként Habony Árpád péniszét is. Hogy is jutottál el ehhez a testrészhez?
Fotók: Németh Dániel
BT: Az ilyen ötletek csak úgy záporoznak, mindig az a kérdés, hová tudom beilleszteni őket. El kell képzelnem, hogyan működhet ez az egész rendszer. Ha tetszik, írói feladat kitalálni, hogy élnek ők, minek kell ennyit lopniuk, mit csinálnak a pénzzel, hogy élik meg ezt az irgalmatlan meggazdagodást. Így jutok el ahhoz az ibizai életképhez, amelyben az említett úr szerepel. Ahol is, hogy ne szpojlerezzem szét a műsoromat, a kokain Golgotáján, az impotencia keresztjén láthatjuk a főhőst, erről szól az általad említett rész. Üvölt az ellentmondás ezekben az életekben. Ott volt az a fénykép, amelyen Rogán Tóni úgy száll fel a helikopterre, mintha lucernáért menne a nyulaknak. Jobb ma egy Rogán, mint holnap megint! Nem tudom, hogy Tiborcz Pistáék mit énekelnek, amikor be vannak baszva, nem járok VIP-szektorba a Szigeten, azt viszont látom, hogy ez a gazdagság, amit ilyen gyorsan összeszedtek, nem a francia forradalom előtti önfeledt, kultúraőrző arisztokrata dolog, és nem is az, amikor az amerikai rapper ül a limójában lelkiismeret-furdalás nélkül, hiszen neki megveszik a lemezét, elmennek a koncertjére, megérdemli, hogy annyit keresett. Érdekel, hogyan magyarázzák meg maguknak, hogy ezt nem loptuk, hanem a haza érdekében, meg ha nem mi csinálnánk, megcsinálná más… Ez nekem kérdés, hogy milyen belső monológok mennek náluk. Bonyolult pszichológiai képlet lehet, amikor megmagyarázzák maguknak, miért kell lopni.
MN: Nem feltétlen ilyen bonyolult ez. „Most mi jövünk, eddig a komcsik voltak helyzetben, most mi, ki kell egyenlíteni, ez a világ rendje, megérdemeljük, lenyomtuk őket” – és hasonló cinizmusok.
BT: Ez érdekes szempont, igen. Még az is lehet, hogy nincs idejük, se kedvük gondolkodni ezen. De engem az is érdekel, hogy aki nem vesz részt benne, hátrább húzódott, mondjuk, egy Pokorni: ő mit gondol? Leéli az életét, és nem szól hozzá, pedig látja a dolgokat. Egyszer talán ebből is lehetne műsor. De nagyon érdekelne, hogy ki fogja mindezt megírni belülről.
A Rogán fia? Talán. Valakinek egyszer meg kell.
MN: Van a mostani műsorodban egy poén, amiben megpendíted, hogy Orbán talán börtönben végzi…
BT: Most is ott van. A központosuló hatalom egyre szűkebb cella, nem irigylem a csávót! Na, ez olyan, mint egy Narancs-interjú címe: „Nem irigylem a csávót”. Ezeknek a rendszereknek, ha nem is tudni, mikor lesz végük, de van úgy, hogy helikopterrel kell menekülni olyan jó, dél-amerikai hangulatban.
MN: Az ilyen poénok miatt kapsz negatív visszajelzéseket? Elég megosztó az ilyen vicc.
BT: Kapok, de kicsi az arány. A honlapomon megadott e-mailre írnak, meg kommenteket, de azoknak sokszor nincs profiljuk, úgyhogy ebből nem lehet felmérni, hogy mennyi a fizetett troll, és mennyi az őszintén felháborodott ember. Másfelől meg ne is tetsszen nekik, nekem sem tetszik, amiről beszélek.
MN: Rokonaid nem szólnak be?
BT: Van ilyen, igen, hogy más a politikai álláspont. Vagy elhallgatjuk ezeket, vagy azt mondják, hogy „Tibike, máskor inkább Szentlászlóról mesélj többet!” De szerencsére nem kell családi rendezvényen politizálnom, nincs is rá késztetésem, mert a színpadon kiadom magamból. Ezért sem vagyok már annyira szórakoztató a színpadon kívül.
MN: Van, hogy a faluban, a kocsmában migránsoznak?
BT: Nem jellemző, de előfordul. Addig sem zsidóznak.
MN: Mit csinálsz ilyenkor?
BT: Elmondom azt a pár mondatot, amit ilyenkor el lehet. Úgysem tudom meggyőzni őket, meg amúgy sem vesznek komolyan, mert néha parodizálni kezdem az illetőt.
MN: Nem kóstolt még be a pártmédia ezekért a poénokért?
BT: Még nem, de tervezzük, amolyan preventív jelleggel a Kabai Danival, hogy csinálunk egy lejárató videót rólam. Jellemző reakció, hogy akiknek tetszik, amit csinálok, azon poénkodnak, hogy „Tibike, vigyázz, elvisznek, jön a fekete autó, mi lesz a gyerekekkel?” Ezek a reflexek benne vannak az emberekben, ezért is lehetett felépíteni, amit most látunk. És sajnos ez a minta erősebb, mint a demokráciáé, ahol sok az aprómunka, az egyeztetés, ahol természetes a vita, de itthon sértésnek veszik néha még azt is, ha valakivel nem értesz egyet. Demokraták nélkül nehéz dolog a demokrácia, és itthon sajnos még nincs kritikus tömeg a demokratákból. Az viszont tök jó, hogy ki lehet mondani dolgokat, és ki is kell, bár lehet, hogy a civiltörvény után jön a felségsértés vagy a nemzetgyalázás törvénye, és először nem mondhatok ilyeneket a médiában, aztán már élőben sem. Ezt abszolút el lehet képzelni, de talán nem jutunk el idáig. És az nem jó, hogy mindez csak azon múlik, meddig megy el a felcsúti Ramszesz.
MN: Már több mint tíz éve ugrálsz a magyar közéleten. Mennyit változtál ebben a témádban?
BT: Már 2010 előtt is nyilaztam a korrupt politikusokra. De persze én is változom, ráadásul a Rádiókabaré és a tévé itt-ott kiszedtek egy-két keményebb kiszólást. Nem tagadom, valóban sokkal szabadabban beszélek, mint korábban, de ebben szerepe van, hogy a YouTube-ról ezeket nem vágják ki, ahogy annak is, hogy időközben rám szakadt az amerikai stand-up hatása is, ahol nagyon radikálisak tudnak lenni. Azt elfogadom, hogy durvább vagyok ma már nyelvileg és a témákat illetően is.
MN: Mit kellene Botka Lászlónak tennie, hogy kiérdemeljen tőled egy paródiát? A mai ellenzék „az éppen nem náci Vona Gábort” leszámítva nemigen tűnik fel a műsorodban.
BT: Tűnjön fel a radaromon, álljon elő egy témával, ami átüti az ingerküszöböt. Az a probléma, hogy az egyszerű narratívákban – hogy okoskodjak végre egy kicsit – a Viktorék jók. Egyszerűen, primitíven felépítenek egy történetet, és azt sulykolják. De miért nem lehet ez ellen egy pozitív történetet bevetni? Miért nem lehet a Nyugatról egy pozitív mesét csinálni? Hogy például, ha beülsz bárhova, nem lesz vizes a söröd, nem szól a gagyipop, nem lesz oly heveny a húgyszag. Szóljon ez a történet a minőségről! Súlytalan embert pedig miért támadjak? Ha nem fejt ki hatást a társadalomra, akkor nekem nem érdekes. De nem akarom egy kalap alá venni a teljes ellenzéket. Szél Bernadett egyik szenvedélyes parlamenti beszéde számomra pislákoló demokráciánk villanása volt. Bár nem tudom, hogy csak ezért rájuk szavaznék-e. Nem tudom, kire szavazok jövőre.
MN: Ha megcsörrenne a telefonod, és beleszólna Andy Vajna, hogy lenne egy lyuk a TV2 műsorán, nincs-e kedved valamivel betölteni, Tibor, engedd el a fantáziádat – elengednéd?
BT: Nem akarok televíziós lenni, nem akarok a tévében sokat szerepelni. Szeretem ezt a kis műhelyt, szeretem szép lassan kidolgozni az adott műsoromat, és felvenni, ha végre kész van. Külön tévéműsor nem érdekel, és Andy sem.
MN: És ha nem külön műsor lenne, hanem valami rugalmasabb dolog?
BT: No!
MN: „Tacskó Horthy, tescós Napóleon, Barbie Hitler…”
BT: Ezek azért elég megosztó poénok voltak. „Tibike, inkább a kocsmát kéne...”
MN: Amikor londoni fellépéseden ezekkel tömted a közönséget majdnem két percen át, abból mennyi volt impró?
BT: Először kettő volt, aztán a színpadon mindig eszembe jutott még valami. Végül körülbelül tíz lett. A túltolás mindig kérdés, az írásban is, itt is. Nem lenne elég csak öt? Most már úgy látom, hogy viktoros jelzőkben kicsit eljuhászferencesedtem, de a túlzásnak is megvan az esztétikája.
http://magyarnarancs.hu/belpol/ki-fogja-mindezt-megirni-belulrol-a-rogan-fia-106288
Az Orbán-terv titkai
Fotó: Balogh Dávid / Magyar Nemzet
Mióta megjelent az újságokban, hogy a miniszterelnök a Fidesz parlamenti frakciójának szezonnyitó ülésén nemcsak az álnok Soros-terv végrehajtásának megakadályozásáról – azaz a jövő évi választások megnyerésének módozatairól – beszélt, hanem évtizedes távlatokról is merengett, azóta magam is törögetem a fejemet hasonlókon. Nem az izgat, hogy pompásan fejlődő gazdaságunk utoléri-e Ausztriát 2030-ig – hamarabb hagyja le tőkefelhalmozásilag Mark Zuckerberget a nemzet gázszerelője, fittyet hányva az előtte tornyosuló objektív akadályokra –, arról okoskodom inkább, hogy milyen országgá szerényedhet a mi hazánk az elkövetkezendőkben.
Ugyanakkor nem árt tudni, hogy az örökös politikai ámokfutások hatásai mellett rajtunk is múlik ez, nem helyes összes hibáinkat, veszteségeinket, kihagyott ziccereinket választott vezetőinkre tolni, ahogy az elért eredményekben és az esetleges pozitív változásokban is sokszor játsszák a vezető szerepet mások, a lehető legszélesebb értelemben vett civilek. Ezenfelül honnan tudhatnánk százszázalékos bizonyossággal, hogy ki nyeri meg 2018 tavaszát – 2022-t és 2026-ot nem is említve?
Mégis érdemes eljátszani azzal a ki semmiképp sem zárható lehetőséggel, hogy amikor Orbán Viktor 2030-ig terjedő elképzeléseket emleget, akkor esélye is van arra, hogy ezt a történelmi mércével rövidke időszakot mindenekelőtt ő, a csapata és a pártja töltse meg tartalommal. Igen ám, de milyen lenne ez a tartalom? Nézünk jobbra, pislogunk balra – és ezen a ponton egykettőre elakadunk.
Azt jól tudjuk, hogy mi az a Soros-terv: egy roppant fontos-hasznos kampányelem. Úgy működik, mint a hollywoodi filmek, amelyeket azzal hirdetnek, hogy based on a true story, igaz történet alapján. Valami történt valakikkel valahol – izgalmas volt, tanulságos is –, de mire az események alapján forgatott művet készre vágják, egy szereplő sem ismerne rá benne sem magára, sem a sztorijára. Nem is számít ez, a nézők nem a valósággal akarnak randevúzni, amikor mozijegyet és popcornt vásárolnak. Nos: Soros György is megírta egyébként vitatható-vitatandó betelepítős cikkeit, de hogy ezek betűi mennyiben irányítják a nyugat-európai politikusok és a brüsszeli bürokraták cselekedeteit, az is világos. Majdnem egyértelműt írtam. Nekem az: szerintem semennyire. Ám a Fidesz hívei – az eszement kampányok népes célcsoportja – éppígy hisz az apokaliptikus olvasat érvényességében.
Sokszor átrágtuk már mindezt, és elkerülhetetlen, hogy az előttünk álló hónapokban is megtegyük még néhányszor. Ez lesz a vezértéma, nem válthatja le semmi. Az ellenzék nem elég erős és veszélyes ehhez, az egyre migránssimogatóbb Ferenc pápa mégsem lehet fő célpont, és Martin Schulz sem tette meg a szívességet, hogy a német választásokat megnyerve első számú közellenségünkké hízzon az agg Soros helyett. Pedig mekkora főnyeremény lett volna a pasas az orbáni kampányban!
Na de Soros-terv ide, nemzeti konzultáció oda, 2018 amoda – végül is az Orbán-terv viszont micsoda? Tudunk-e bármit is róla? Mármint túl azon, hogy a választásokat muszáj megnyerni megint, és ha egy mód van rá, akkor a soron következőket is?
Az az állításom, hogy nem tudunk erről semmit. Tervről még soha nem tudtunk kevesebbet. Különféle értelmiségiek hajlamosak feltételezni, hogy az embereknek szokásuk programpontok, országjobbító elképzelések, filozófiai megfontolások alapján ikszelni a szavazófülkében. Nem vitatom, kialakultabb kultúrájú vidékeken meghatározó jelentőségük lehet ezeknek is. A liberálisok liberálisokra, a konzervatívok konzervatívokra, a szocialisták szocialistákra szavaznak. Az is előfordul, hogy öröklődik az ilyen. Egy labour família leszármazottja akkor sem lesz tory, ha a fene fenét eszik, és fordítva.
Magyarországra azonban ez egyre kevésbé érvényes. Meghökkentő módon nem is a kommunizmus pusztította el a tradíciókat és az eszméket – a kilencvenes években még tűnhetett úgy, hogy a klasszikus képletek restaurálhatók –: a gyurcsányizmus és az orbánizmus tettek pontot a mondat végére. Az egyik óhatatlan bukása és a másik hihetetlen felemelkedése.
Így mára nincs semmi – csak Orbán Viktor van. Személyesen. Mellette vagy ellene – ennyi a kérdés. És ha a kérdés ennyi – akkor nincs szükség tartalomra a tervben. A legfontosabb kérdésekre sem fontos válaszolni. Például, hogy bent akarjuk-e tartani az országot az Európai Unióban, vagy hogy bevezetnénk-e az eurót. Nem számít, bagatell.
Az egyre monstruózusabb Fidesz-univerzumon kívüli politika feladata tehát rém nehéz és összetett. Építenie kellene a semmi helyére – Orbán Viktor mellé, vele átellenben – valami önerejéből valóságos valamit. Olyasmit, ami nem hozzá képest létezik. Ami egyedül is megáll a lábán – és igazi. Nem vitás: 2030-ig simán sikerülni fog.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.09.25.
https://mno.hu/gkozep/az-orban-terv-titkai-2418500?utm_source=feed&utm_medium=rss&utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201709
Orbán: Nem a Nyugat fújja a passzátszelet a következő időszakban
A világgazdaság fókusza Nyugatról keleti irányba tolódik, így a Nyugatnak együtt kell élnie az új világhelyzettel, mi szerint a jövőben „nem ő fújja a passzátszelet” – mondta egy hétfői vietnami fórumon Orbán Viktor.
Orbán Viktor miniszterelnök szerint a Nyugatnak együtt kell élnie azzal az új világhelyzettel, hogy „a következő évtizedekben nem ő fújja a passzátszelet”. A hivatalos látogatáson Vietnamban tartózkodó kormányfő hétfőn a Hanoiban rendezett vietnami-magyar üzleti fórumon azt mondta, a következő évtizedekben erősödni fog az a tendencia, hogy a világgazdaság fókusza Nyugatról keleti irányba tolódik, és ehhez az új világhelyzethez a Nyugatnak is igazodnia kell, ami azonban nem könnyű folyamat.
Közép-Európa ugyanakkor jól halad előre az alkalmazkodásban: a közép-európai országok szélesebb kapcsolatokat építettek ki a világ keleti felével, mint jó néhány nagy, meghatározó európai ország - fejtette ki. Orbán Viktor ezért azt javasolta a vietnami gazdasági szereplőknek, hogy ha európai hídfőállást szeretnének kiépíteni egy dinamikusan fejlődő gazdasági térségben, akkor érdemes a közép-európai államok közül választaniuk, például a „feltörekvő és erősödő” Magyarországot. A miniszterelnök felhívta ugyanakkor a figyelmet arra, hogy a magyar-vietnami kereskedelmi-beruházási kapcsolatok volumene szerény. Ám most mégis jelentős létszámú magyar politikai-üzleti delegáció látogatott Hanoiba, aminek az az oka, hogy Magyarország Vietnamot jelölte ki mint lehetséges stratégiai partnere a délkelet-ázsiai térségben – mondta.
A gazdasági együttműködésre javasolt területek között említette az egészségipart, az informatikát, a közlekedésszervezést, a népesség-nyilvántartás szervezését, a vízipart, valamint a mezőgazdaságot és az élelmiszer-biztonságot. Utóbbival kapcsolatban jelezte: Magyarországon nem lehet előállítani genetikailag módosított élelmiszert, de a kormány terve, hogy Magyarország legyen a világ első olyan országa, ahol forgalomba sem lehet hozni ilyeneket. „De ehhez még sokat kell dolgoznunk” – jegyezte meg a miniszterelnök.
A fórumon – amelyet magyar részről a Magyar Nemzeti Kereskedőház (MNKH) Zrt. szervezett – Vu Duc Dam vietnami miniszterelnök-helyettes arra hívta fel a figyelmet, hogy országa nemcsak egy 90 milliós piac, hanem híd is a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének (ASEAN) országai felé. Kormánya nevében azt ígérte: mindent megtesznek, hogy a legjobb feltételeket biztosítsák a magyar vállalatoknak a vietnami kereskedelmi-beruházási tevékenységükhöz. A fórumon továbbá – a politikusok jelenlétében – az MNKH, az Agrárinformatikai Klaszter és a Ho Si Minh-városi technológiai szövetség együttműködési megállapodást írt alá egyebek mellett agrárinformatikai megoldások exportjáról, közös projektek megvalósításáról Vietnamban.
(MTI)
http://mandiner.hu/cikk/20170925_orban_nem_a_nyugat_fujja_a_passzatszelet_a_kovetkezo_idoszakban
Mi lett belőled, kisember? – avagy Orbán színeváltozásai
Tíz év nagy idő. Mindenki életében előfordul, hogy erről-arról másként gondolkodik, mint annak előtte.
Ám az elvek maradandóak, feltéve, hogy voltak-vannak.
Orbánnak nem voltak-nincsenek?
A Herbál Reality bizonyítékot talált,
hogy Orbán Viktor teljesen összefüggéstelenné vált az utóbbi tíz évben. Ez egy személyiségzavar, vagy becsicskult?
http://gepnarancs.hu/2017/09/mi-lett-beloled-kisember-avagy-orban-szinevaltozasai/
Tovább fogy a magyar
Nem Zeti Konzultáció
MTI Fotó
Nem bírom ki addig, ameddig az illetékesek kimenőt kapnak a pszichiátriáról és összeállítják a kérdéssort. Ezért – jobbról és balról egyszerre megelőzve a Fideszt – megcsináltam a magam Nem Zeti Konzultációját.
- Akarja-e Ön, hogy egymillió vérszomjas ISIS harcos költözzön a szomszédjába, a Kovácsék helyett? Az egymillió csak a kezdet lenne persze, mert minden évben újabb egymillió költözik majd oda. Tehát a pontos kérdés: akarja-e Ön, hogy évente egymillió erőszakos terrorista költözzön a szomszédjába?
- Akarja-e Ön, hogy az az évente oda költöző egymillió terrorista (akik a Kovácsék lakásába költöznek a szomszédba) fejenként 9 millió forintot kapjon. Az Ön pénzéből. Vagy, ha Önnek nincs egymilliószor kilenc millió forintja minden évben, akkor az idős, minimum nyugdíjból élő édesanyja pénzéből.
- Akarja-e Ön, hogy az évente a szomszédjába költöző, burkában járó, kilenc millióval megtámogatott robbantgatós-mészárolós terroristákon kívül még Soros György is az ön szomszédjába költözzön, a Kovácsék lakásába?
- Akar-e Ön az évi egymillió élősködő, senki kultúráját nem tisztelő, nőket erőszakoló migránsoknak a kilenc millió forinton túlmenően további havi 770 ezer forintot is fizetni? Fejenként.
- Szeretné-e Ön, hogy egy kigyúrt biztonsági őr (vagy Németh Szilárd) négy órán keresztül ugráljon az Ön felesége, férje, édesanyja, édesapja, gyermeke (nem kívánt törlendő) hátán, miközben Soros Györgyöt élteti?
- Akarja-e Ön, hogy naponta nyolcszor fejbe baszkodják egy rozsdás csákánnyal, miközben a szomszédjában (a Kovácsék lakásában) élő százmillió migráns ISIS harcos arabul imádkozik és még oltási könyvük sincs?
- Szeretné-e Ön, hogy az ellenzéki pártok – és Soros György – lebontsák a Galaxist védő határkerítést és a több ezer tonna pengedrótot az Ön nappalijában halmozzák fel, miközben a szomszédjában (a Kovácsék lakásában) élő háromszáz millió ISIS terrorista megerőszakolja az Ön Morzsi kutyáját?
Ha fenti kérdésekre Ön negatív válaszokat adott, akkor azzal egyidejűleg Ön felhatalmazta a magyar kormányt, hogy az megvédje Önt. A megvédés szerves részét képezi, hogy a kormány szabadon lophat tovább és teljes jogkörrel szarhat az Ön és kedves családja, valamint a szomszéd lakásban élő Kovács család fejére. Örökkön örökké.
Ha a fenti kérdésekre Ön pozitív válaszokat adott, akkor Ön egy hazaáruló, migránssimogató sorosbérenc, aki ellensége az igazmagyar embereknek és minden bizonnyal törvényellenes akciókra készül az ősz folyamán. Ja, és Ön egy idióta barom is a fentieken túlmenően.
Várjuk mielőbbi szíves válaszát.
Üdvözlettel: Orbán-kormány
https://kolozsvaros.com/2017/09/26/nem-zeti-konzultacio/
Nagy N. Péter: Orbán átkai
Európa meghallgatja százszor is, amint Orbán Viktor a magyarok nevében közli, hogy a földrész összetett, nagy válságot szenved, elvesztette még hitét, keresztény voltát is, és nem kérdez vissza: honnan tudjuk, honnan vesszük mi ezt? És nem bonyolódnak a részletekbe sem, pedig ott aztán az innen érkező állításokban végképp nem stimmel semmi.
Az egészet viszont értik, igyekeznek helyén kezelni. Csakhogy ez a hely egyre nagyobb.
Látják a játékot, hogy Orbán egymás közt, például az Európai Néppárt kongresszusán jövő időben és emelkedetten beszél vészről: „Hálásak vagyunk a Jóistennek, hogy visszacsatlakozhattunk Európához, és tagjai lehetünk az Európai Uniónak. Mi úgy látjuk, hogy az emberi élet számára Európa a világ legnagyszerűbb helye – most még. Szabadságban és jólétben, saját kulturális közegünkben élhetünk – most még.” Ugyanakkor itthon, a Lámfalussy-konferencián már jelen idejű és kemény a bírálat: „Alig ismerünk Európára. Európa négy nagy válsággal, a növekedési, demográfiai, közbiztonsági és terror-, valamint külpolitikai krízissel küzd, és egyiket sem volt képes megnyugtatóan megválaszolni.” Ahogy a tavalyi, itthoni március 15-i beszédben is azt közölte, hogy 168 évvel ezelőtt az európai népek nagy szabadságharcai után a mi közös otthonunk, Európa nem szabad, mert a szabadság az igazság kimondásával kezdődik, márpedig ma Európában tilos kimondani az igazságot, miszerint népvándorlás fenyegeti Európát, hogy a bevándorlás bűnözést, terrort hoz a kontinensre, és azt is tilos kimondani, hogy ez nem véletlen, hanem egy kitervelt, irányított akció.
Ahhoz képest, hogy tilos, mást sem hallunk két és fél éve.
Itthon vagy az európai szélsőjobbtól, de mástól is. Bár ez a konkrét összeesküvés-elmélet hungarikum.
Európa fegyelmezett, mert tudja, miről van szó, ismeri a tétet. Számára a tét nagyobb is, mint amilyen könnyű kézzel országunk vezetői játszanak vele. Ezért nem kérdeznek vissza, mire alapozza Orbán az állításait, amelyek sokkal inkább Magyarországra igazak, mint Európára.
Orbán Viktor idén júliusban Tusnádfürdőn. Megüzente
Fotó: MTI / Veres Nándor
Hogy demográfiai válság volna? Az ellenkezőjét merészség lenne állítani, de: az Eurostat számításai szerint az unió lakossága a 2008-as 495 millióról a 2036-os 520 millión át 2060-ra 505 millió lesz. Magyarország esetében ez a három szám: 10 millió, majd 9 és fél, végül 8 millió 717 ezer.
Ki van itt válságban? Európáról hogyan lehet sommás kijelentéseket tenni, amikor az Eurostat szerint Németország ez idő alatt tízmillió embert veszít, Franciaország viszont ennél is többet nyer?
Európa versenyképessége szakemberek között komoly vitatéma. Van terület, ahol nő, máshol csökken. Ezzel szemben Magyarország? Az unió versenyképességi felmérései szerint 2013 óta mind a hét magyar régió rontott a helyezésén. Ezen belül Észak-Magyarország versenyképessége érdemben gyengült, a többi magyar régió önmagához képest stagnált, helyezését tekintve jellemzően rontott, de semmiképpen sem javított. Van tehát versenyképességi válság is – amely minket mindenképpen érint.
http://168ora.hu/nagy-n-peter-orban-atkai/
Több szingapúri befektetést szeretne Orbán Viktor
Vietnami látogatása után Szingapúrban, a távol-keleti városállamban járt kedden Orbán Viktor miniszterelnök, ahol a helyi kormányfővel a magyar-szingapúri gazdasági együttműködés erősítéséről tárgyalt.
Szingapúr sikertörténete biztatás Magyarországnak – mondta Orbán Viktor kormányfő kedden Szingapúrban, a Li Hszien Lung szingapúri miniszterelnökkel folytatott tárgyalása után tartott közös sajtótájékoztatón.
Van még mit tenni Szingapúrral
Orbán Viktor úgy fogalmazott: Magyarországnak nincs komoly nyersanyagkészlete és természetes erőforrása sem, ami azt jelenti, hogy „az lesz belőlünk, amire a munkánk és a szellemi képességeink alapján jutni tudunk”. Hozzátette: Szingapúr is ebből csinált csodát, „az emberi erőforrásból, az emberi szellemből és az innovációból”.
„Mi úgy tartjuk számon Szingapúrt, mint amely nem másolt más formulát, hanem sajátot gondolt ki” – mondta a miniszterelnök, imponálónak nevezve és úgy értékelve ezt, hogy a modern világban lehet sikeresnek lenni „saját formulával” is.
Jelezte, Szingapúrnak nagyobb a beruházási kapacitása, mint amit eddig megmutatott belőle Magyarországon, noha már most is van néhány „tiszteletreméltó” befektetése Magyarországon. Bátorította azonban a szingapúri cégeket, hogy jöjjenek nagyobb számban.
Ezzel párhuzamosan Magyarország is szeretne nagyobb arányban részt venni a szingapúri gazdasági sikerekben – mondta a kormányfő, a partnerség lehetséges területei között említve a vízipart, a mezőgazdaságot, az IT-szektort és a gyógyszeripart. Arról is beszélt, hogy kormánya nagyra értékeli Szingapúr stabilitását, mert álláspontja szerint azoké az országoké a jövő, amelyek hosszabb távon is stabilak lesznek politikában és gazdaságban egyaránt. Európában is ez a legnagyobb kihívás – tette hozzá Orbán Viktor.
Magyarország – kapu Európába
Li Hszien Lung szingapúri miniszterelnök arról beszélt, hogy Magyarország kiváló kapu Szingapúrnak az Európai Unióba, és országa szeretne hasonló kapuként szolgálni Magyarországnak a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének (ASEAN) közössége felé.
Kiemelte a magyar-szingapúri kétoldalú kereskedelem folyamatos növekedését, és elmondta azt is: mindkét kormány támogatásáról biztosítja a Szingapúr és az EU közötti szabadkereskedelmi megállapodást. Li Hszien Lung reményét fejezte ki, hogy a keddi találkozón aláírt magyar-szingapúri egyezmények tovább erősítik a két ország közötti együttműködést.
A két miniszterelnök jelenlétében három kormányközi dokumentumot írt alá a magyar és a szingapúri fél. Seszták Miklós nemzeti fejlesztési miniszter légügyi, Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter oktatási egyezményt kötött, Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter pedig élelmiszer-biztonsági megállapodást írt alá.
(MTI)
http://mandiner.hu/cikk/20170926_tobb_szingapuri_befektetest_szeretne_orban_viktor
