A saltarello (amelyet bizonyos régiókban saltarella néven ismernek) lényegében egy gyűjtőfogalom, számtalan, az idők során kicsit átalakult, megváltozott néptáncot tömörít. Ezeknek a táncoknak a jellegzetessége, hogy legtöbbször párban táncolják (nem feltétlenül férfi-nő pár), esetenként 4-es csoportban, és tipikusan elnyújtott lépésekből épül fel, melyek szökkenésben végződnek. Innen származik a tánc neve is, hiszen a ‘saltare’ ige az olaszban ‘ugrani’ jelentéssel bír. Etimológiailag így nem nehéz levezetni a képletét tehát ennek a táncnak, melyről az első írásos emlékek a XIV-XV. századból, azaz a középkorból származnak.

Ebben az időben a saltarello egy tipikus és igen népszerű tánc volt a középkori udvarokban. A nápolyi királyságban volt talán a legnagyobb hagyománya, azonban ismerték szerte Európában, s később egy német változata is kialakult (amit igen szellemesen ‘saltarello tedesco’ néven ismerünk).

A fenti és alábbi videók abban segítenek nekünk, hogy kicsit ráhangolódjunk a témára. Kiváló zenei háttér lehet az olvasgatáshoz. Nekünk mindig az ugrik be, hogy ideális választás egy történelmi dokumentumfilmhez aláfestő zeneként. (Bár ez egész egyszerűen azért van, mert hasonló jellegű zenéket valóban válogatnak a témában vágó filmekhez, pontosan a hangulat megteremtése miatt.)

A saltarello az idő múlásával kifejezetten néptánc jelleget öltött, az utóbbi 1-2 évszázadban gyakran táncolják körtánc formában is; bár az igaz, hogy a XXI. században a néptánc önmagában ritkán kerül elő, nemigen perdül táncra a falu népe csak úgy. Ebből adódik, hogy javarészt fesztiválokon, bálokon lehet ezekkel a táncokkal, lépéskombinációkkal találkozni.

A saltarello manapság már jobban körülhatárolható területen ismert, ezek pedig a következő régiók: Abruzzo, Molise, Umbria, Lazio, Marche. Sokan a Ciociaria táncaként tartják nyilván, amiben nem kis igazság van. Ciociaria egy pontos határokkal nem rendelkező terület Olaszországban, Róma és Nápoly között helyezkedik el, tehát alapvetően az ország középső, pici részét jelenti. Hogy mi minden van itt, és milyen érdekességeket lehet Itália ezen kis részéről tudni, azt a nemsokára következő egyik írásunkban jó alaposan kifejtjük, megéri követni a bejegyzéseket.

A saltarello mint dallam, sok művészt (főként zeneszerzőket) ihletett meg, így hallhatunk ma is olyan komoly- és könnyűzenei alkotásokat, melyekben felfedezhetjük a saltarello dallamát. Az egyik jó példa erre Felix Mendelssohn, aki az Olasz Szimfóniaként elhíresült 4. szimfóniában foglalkozik a saltarello-val, ebben a művében találkozhatunk a talán mostanra már ismerős ritmusokkal. A másik a Dead Can Dance formáció dala, amely az Aion című albumon jelent meg és a Saltarello névre hallgat; több forrás szerint azonban ez egy totális félreértelmezése a dallamnak, így maradjunk annyiban, hogy bár bizonyosan megihlette a zeneszerzőket az olasz néptánc ritmusa, nem igazán alkalmazták.

A cikk vége felé közeledve pedig ismét egy magyar vonatkozást említenénk. Arany Zoltán zeneművész, aki több hangszeren is játszik, 1976-ban született. Már igen fiatalon a népzene felé fordult zenei érdeklődése, így ezen a vonalon épített karriert. Az elmúlt jónéhány évben több népzenei és világzenei formációnak is tagja volt. Jelenleg előadóművészként már több albummal büszkélkedhet, melyet hivatalos oldalán meg is rendelhetnek az érdeklődők. (Ilyenkor sose feledjük, ha nekünk magunknak nem a szívünk csücske ez a stílus, lehet, hogy a szeretteink közül valaki nagyon is értékelné, így ajándékozás előtt is érdemes erre gondolnunk!) Hallgassunk Arany Zoltántól is néhány dallamot a saltarello világából!

http://olaszorszagrol.hu/tancoljunk-egy-kicsit-saltarello/