Gerlóczy Márton: Természetes folyamatok

Nem érdekli, hogy a kocsma törzsközönségének összetétele milyen irányba mozdul és változik, hiszen ez ellen nincs mit tenni, mert ez magától változik, ez egy természetes folyamat, így volt ez mindig is, így megy ez mindenhol. Immunrendszer, szokták mondani mostanában, erős vagy legyengült immunrendszere van egy országnak, egy társadalomnak, a sajtónak, Gusztinak és a kocsmának, és ez az immunrendszer egy darabig jól működött.

A változás a romlás irányába – tehát amiről most beszélni szeretnék – mindig egy ártalmatlan hülye el- vagy befogadásával kezdődik. Ha visszagondolok a boldog békeidőkre, minden évben megjelent egy hülye, de – mivel nem kapott figyelmet, gondoskodást és elfogadást a közösségüket joggal féltő vendégektől – idővel elszokott, keresett magának egy másik helyet, hogy ott próbálja megszervezni az ellenállást. Az ellenállás, mely később a forradalomhoz, majd a hatalomátvételhez vezet, az okos ember empátiájának kihasználásával kezdődik. A hülye elfogadása vagy el nem fogadása kényes kérdés. Ha megsajnálod és elfogadod és segítesz neki, hogy frusztrációját – melynek oka hülyeségében keresendő – feloldja, akkor jót cselekszel ugyan a hülyével, de ettől ő okosabb nem, ellenben egyre hangosabb lesz. Nem sokkal azután, hogy a hülyét befogadtad – mivel egy kocsmában kimondottan gyorsan telnek az évek –, megjelenik a következő hülye. Ezzel egy időben az egyik okos – a hülyeségre talán éppen legérzékenyebb – elkezdi ritkábban látogatni a kocsmát, egy másik pedig – a hülyeségre talán éppen legfogékonyabb – barátkozni kezd az új kisebbséggel, a két hülyével, melynek következtében megkezdődik visszafordíthatatlan hülyülése, és az immáron három hülyéből álló frakció még hangosabbá válik. A kocsmából – melyről ekkor már határozottan elmondható, hogy hülyék is látogatják – a kiábrándult törzsvendégen kívül egy másik is elszokik, aki – mielőtt teljesen elhülyült volna – átszokott egy másik, sokkal otthonosabb vendéglátóegységbe, a halálba. Ez is természetes folyamat, meg ízlés dolga is, van, aki járhatóbb és tisztességesebb útnak találja a megsemmisülést, mint az elhülyülést.

Két hülyénk, egy hülyülőnk és hat törzsvendégünk van, amikor a megüresedett posztra megérkeznek a legelső hülye, vagyis a hülyék vezetőjének barátai, kellemetlen és gátlástalan alakok, akiknek nem kell megjátszaniuk magukat, nem kell viselkedniük, hiszen híresen hülye barátjuk törzskocsmájába kaptak meghívást nagy szeretettel. Ezek közül a hülyék közül – miután a társaság és a hangulat a tetszését elnyerte – egy újabb hülye dönt amellett, hogy csatlakozik a kocsma törzsközönségének átrendezését célzó mozgalomhoz.

A hülyeség, különösen alkoholos befolyásoltság alatt, köztudottan gyorsabban terjed, mint az értelem, igényeinek kiszolgálása kevésbé idő- és munkaigényes, így aztán, amikor a kocsma összetétele az átalakulás folyamatában az ötven-ötven százalékhoz érkezik, egy rövid időre – mielőtt a hülyék többségbe kerülnének és átvennék a hatalmat – eluralkodik a káosz. Már csak három törzsvendégünk maradt azok közül, akik egykor hülyék nélkül szerettek volna élni. Egyikük maga dönt amellett, hogy többé nem látogatja a kocsmát, a másik kettő pedig egyszerre szemben találja magát a tömeg, az új törzsközönség minden frusztrációjával, a múlt sérelmeivel, és rövidesen szembesítik őket azzal, hogy fenn hordják az orrukat, magas lóról beszélnek, mindig is ilyenek voltak s a többi. Az okos elgondolkodik, vajon hol rontotta el, amikor kedves vagy amikor ellenséges volt a hülyével, és arra a következtetésre jut: teljesen mindegy, hogy is mondjam: nem oszt, nem szoroz. Tíz hülye jár a kocsmába, tíz ártalmatlan hülye, telnek az évek, talán négy év is eltelik, amikor megjelenik egy újabb hülye. Egy veszélyes hülye.

http://www.vasarnapihirek.hu/szerintem/gerloczy_marton_termeszetes_folyamatok