Csak önmagának tehet szemrehányást később, mikor rálőnek
„Nem lehetnek illúzióink. Ez az ország jelen pillanatban békés szigetnek tűnik ahhoz képest, ahogy fél év múlva ki fog nézni. Itt sorozatos botrányok lesznek, szervezetek fognak alakulni, tüntetések lesznek, sztrájkok lesznek. Szóval minden lesz, ami egy gazdaságilag szép lassan lerohadó országban lenni szokott.
Ez itt lesz, ez meg fog történni. Úgyhogy senkinek ebben az országban ne legyen illúziója arra nézve, hogy amikor majd a lepusztulás lesz, tömeges elégedetlenség lesz, akkor – ha rajtuk múlik – milyen ítéletek fognak születni ilyen ügyekben. Ne legyen illúziónk!
Az a politikai rendszer, ami nem hajlandó tárgyalni, ami nem hajlandó a társadalom megszerveződő erőivel tárgyalni, az csak önmagának tehet szemrehányást később, mikor rálőnek. Csak magát és nem a lövöldözőt kell, hogy terhelje a felelősség, hanem azokat, akik nem voltak hajlandóak a békés szándékúakkal tárgyalni. Elismerni azokat és működni hagyni.
Erről van itt szó. A felelősség őket terheli. Elzárkóznak a párbeszédtől. Lehetetlenné teszik azt, hogy azokat az indulatokat, amik felgyülemlenek ebben a társadalomban, normális, civil polgár módjára levezessük. Ezt teszik lehetetlenné. Amikor majd itt kergetik őket az utcákon, akkor majd azt fogják mondani, hogy akik kergetik őket, azokat terheli a felelősség.
Egy nagy fenét! Őket terheli. Akik belekényszerítik az embereket, hogy csak elkergetni lehessen őket. Csináljátok csak, még fiatalok vagytok. De jó, ha tudjátok, hogy ezeket csak szuronyheggyel lehet kipiszkálni.”
(Orbán Viktor, 1988)
