Teljesen váratlanul, a szerkesztőség költözése előtti éjjel felfüggesztették a Népszabadság működését. A szombati lap még megjelent, a nol.hu internetes kiadás viszont elérhetetlenné vált. A mit sem sejtő újságírókat futárral kiküldött levélben értesítették délelőtt arról, miért nem tudnak belépni a levelezésükbe, a szerkesztőségbe és a netes felületekre. A Média 2.0 blog spontán demonstrációt hirdetett meg tegnap estére, melyen az újság dolgozói és mintegy 1500 szimpatizáns, olvasó jelent meg.
Rettegő, primitív és bosszúálló hatalom szüntette meg a Népszabadságot
A Népszabadság megszüntetése nem racionális gazdasági döntés volt, hanem egy fokozatosan egyre autoriterebb, minden ellenvéleménytől rettegő, primitív és bosszúálló hatalom legújabb húzása. Egyben újabb súlyos csapás az egyébként is egyre szűkebb sarokba szoruló magyar sajtószabadságnak.
Az, hogy a Népszabadság, akárcsak a világ szinte valamennyi nyomtatott napilapja súlyos gazdasági és egzisztenciális gondokkal küzd évek óta, nem kérdés. Mint ahogy az sem, hogy akármilyen gondok is vannak egy gazdasági vállalkozásnál, ha a tulajdonos annak bezárása mellett dönt, azt nem úgy teszi, ahogy most a Népszabadsággal tették: puccsszerűen, az alkalmazottakat becsapva, irodájukból és levelezésükből kizárva. És persze civilizált országban egy lap olvasóival sem így bánnak.
Hogy ezt a gyalázatos puccsot ki vezényelte le, még nem tudjuk. A magyar gazdaság, különösen pedig a magyar sajtó tulajdonosi szerkezete olyan, hogy soha nem tudni, valójában kinek a kezében futnak össze a szálak. Ez a jellegezetesen magyar strómangazdaság. A Népszabadság tulajdonosa papíron a Mediaworks nevű cég, amely mögött egy rejtélyes osztrák üzletember, Heinrich Pecina áll. Hogy őt ki irányítja, arról az évek során egészen különböző elméletek születtek, de ezek valójában mind ugyanabba az irányba mutattak: Pecinának az parancsol, aki éppen a legtöbbet fizeti.
Ma Magyarországon nem kérdés, hogy ki tud a legtöbbet fizetni. Az az Orbán Viktor által vezetett, elég szűk politikai-gazdasági-szellemi kör, amely már csak Magyarország egészen kis darabjai felett nem gyakorol totális politikai, gazdasági és szellemi kontrollt. Kétség sem férhet ahhoz, hogy a Népszabadság kurta-furcsa megszüntetése ennek a körnek a parancsára történt.
Ha itt gazdasági döntés született volna, akkor minden bizonnyal életben maradt volna legalább a Népszabadság internetes portálja, a Nol.hu. Nem ez lett volna az első politikai napilap az utóbbi években, amely lemond a papíralapú hírekről. Hogy ez nem így történt, az gyakorlatilag bombabiztos jele annak, hogy itt nem gazdasági racionalizálás volt a cél, hanem egy olyan lap elhallgattatása, amely az utóbbi hetekben a hatalom számára két legkínosabb ügyet kirobbantotta.
Rogán Antal családi helikoptertúrája valamint a Matolcsy György szeretőjének juttatott közpénz ügye egyaránt olyan történetek, amelyek a legjobban fájnak a Fidesznek. Olyan hatékonyan irányították a figyelmet az egész Magyarországot fojtogató korrupcióra, hogy még milliárdos migránsellenes gyűlöletkampánnyal sem lehetett elterelni róla a figyelmet. Ahol pedig az észérvek már rég elfogytak, a propaganda pedig nem elég hatásos, ott marad az erőszak.
2015 decemberében egyébként Magyarország cinikus, hazug miniszterelnöke azt mondta, hogy.
„A gondolat-, szólás- és sajtószabadság Magyarországon színesebb, szélesebb és mélyebb, mint tőlünk nyugatra.”
http://444.hu/2016/10/08/rettego-primitiv-es-bosszuallo-hatalom-szuntette-meg-a-nepszabadsagot
Megszólalnak a Népszabadság munkatársai - videó
A Népszabadság munkatársai mesélnek arról, hogyan tudták meg, hogy gyakorlatilag vége a lapnak.
A Magyar Narancsnak közben az újságírók azt mondták, a kiadó bizonytalanságban tartja őket, nem tudják, meddig kapnak fizetést, attól tartanak, hogy csődbe viszik a lapot, hogy ne kapjanak végkielégítést.
Miről van szó?
- A Mediaworks felfüggesztette a Népszabadság kiadását
- Leállt a nol.hu is, majd csak a cég közleménye jelent meg
- A munkatársakat futárral értesítették a döntésről, e-mailjeikhez sem férnek hozzá. Később a lap Facebook-oldalán puccsnak nevezték a lépést
- A főszerkesztő szombat reggel egy rokona telefonjából tudta meg, mi történt, később rögtönzött sajtótájékoztatón barátságtalan lépésnek nevezte az intézkedést
- A lépést a szerkesztőség költözéséhez időzítették, ezért sem tűntek fel a dolgozóknak az előjelek
- A kiadó vezérigazgatója lemondott, helyére megbízott vezető került
- A Kossuth térre ma estére tüntetést szerveznek a lap kiadásának felfüggesztése miatt
- Ellenzéki pártok, köztük a Jobbik is elítélte a történteket, a Fidesz nevében Németh Szilárd szólalt meg, ő nem hullat krokodilkönnyeket
- Jó ideje tartják magukat a piaci pletykák, hogy a Mediaworks kormányközeli tulajdonos kezébe kerül
- A Népszabadság az utóbbi két hétben Matolcsy György szerelmi ügyét, válását, lakásbérletét boncolgatta erőteljesen
- A lap derítette ki azt is, hogy a Rogán-család helikopterrel utazottSzabó Zsófi esküvőjére és vissza
http://hvg.hu/itthon/20161008_Egyik_percben_meg_mukodott_a_rendszer_a_kovetkezoben_meg_nem
Nagyon szeretném már lerohanni a Parlamentet
Hogy hívjak azt a ferdefejűt? Habony Árpád! A múltkor mentem a metróban, egy kedves fiú Lokált akart a kezembe adni. Mondtam neki, nem veszem el, mert nincs rajtam kesztyű, nem szeretném bemocskolni a kezemet. Azt válaszolta a srác, hogy megérti
- mesélte Dobre Ilona a Népszabadság beszántása miatt tartott Kossuth téri tüntetésen, hogy érzékeltesse, milyen viszonyok uralkodnak manapság szerinte a hazai médiapiacon. A mellette álló Szabó Piroska pedig arról beszélt, hogy Horn Gyula nem akarta beszántani az akkoriban vergődő Magyar Nemzetet, hanem próbálta megmenteni, mondván "kell ellenzéki újság az országnak".
Katatón állapotban őrjöngeni
A két idézett hölgy mellett több ezer dühös magyar ember tüntetett szombat este a Parlamentnél. Civilek, újságírók, fiatalok, idősek, egészen vegyes társaság, több olyan arccal, akik nem tüntettek még az Orbán-rezsim ellen, de most telt be náluk a pohár.
Ilyen friss emberek például Máté és Márk a budapesti Trefort gimnáziumból. 18 évesek, rendszeresen olvasták a Nol.hu-t, nevetségesnek tartják, hogy egyik napról a másikra bezárták a Népszabadságot, ezért úgy érezték, hogy ott a helyük a tüntetésen. Jellemző a közhangulatra, hogy vezetéknevüket nem akarták elárulni, mert félnek, hogy érettségi előtt balhé lehet abból, ha a kormány ellen demonstrálnak.
Ez a tüntetés ugyanis csak részben szólt a Népszabadság melletti szolidaritásról, a szónokok mellett a résztvevők egymás között is inkább Orbán megbuktatásáról beszélgettek.
Ha nem lennék egyedül, szívesen lerohannám a Parlamentet, mert ami itt van, az nagyon durva. Ennél nincs lejjebb
- mondta mosolyogva Kertész Réka, aki szerint a mosolya valójában "sokkos állapotú őrjöngést takar". Nem ő volt az egyetlen, aki látszólag vidáman mesélt arról, hogy mennyire elege van Orbánékból, több tüntető úgy van a helyzettel, hogy ami ma Magyarországon történik, azon legfeljebb hisztérikusan lehet röhögni.
Persze, ami a Népszabadsággal történt, az kicsit sem vicces. A Zsófival tüntető Kertész Zsuzsa szerint
Kemény szavak ezek, de a helyzet is elég kemény. Találkoztunk például olyan újságíróval, akinek kormánymédiáknál, állami szervezeteknél sajtósként dolgozó ismerősei kijöttek a tüntetésre, mert ők is nagyon felháborodtak. "Nem mertek odaállni a Parlamenthez, picit távolabb a Földművelésügyi Minisztériumnál ácsorogtak, mert tudják, ha felbukkannak egy fotón, akkor hétfőn már nem kell bemenniük dolgozni" - mondta az újságíró, aki névtelenséget kért.
Külön téboly, hogy miért nem akarta vállalni a nevét: "Facebookon rákeresnének az ismerőseim között, hogy kik lehettek a kormányoldalon dolgozó tüntetők, sajnos ez így működik" - mondta.
Voltak azért olyan kollégák, akik névvel is kommentálták a Népszabadság megfojtását. "Fontos bástyát veszített el a magyar sajtó, ennek hihetetlenül rossz hatásai lesznek a nyilvánosságra. Kurva sok dolgot nem fogunk megtudni a következő hónapokban" - értékelt Pálinkás-Szűts Róbert. A Hír TV-nél dolgozó Tarkányi Zsolt pedig arról beszélt, hogy "ha egy újságírót el akarnak hallgattatni, akkor mindenkinek meg kell szólalnia, ugyanis ma ők, holnap már mi".
Orbán nem kér mások véleményéből
A békés mederben csordogáló tüntetésen kevés katarktikus pillanat volt, de ha felcsendült az Orbán-takarodj, akkor mindig akadt pár száz ember, aki lelkesen ordibálta néhány másodpercig.
- kérdeztem többektől, Rácz Attila (aki nem az Index azonos nevű korrektora) pedig egy 2002-es Orbán-idézettel vágott vissza. Szerinte a nagy karriert befutott "a haza nem lehet ellenzékben" című orbáni gondolat valójában arról szól, hogy "nem lehet Magyarországon ellenzék, meg ellenzéki kritikus sajtó, csak az jelenhet meg szélesebb felületeken, ami az ő véleménye a világról".
Rácz azt is hozzátette, hogy
ma Magyarországon pontosan olyan gazdasági bűnözés zajlik, mint az 1929 és 1933 közötti gazdasági válság utáni náci Németországban történt. Fasizmusban élünk.
Rácz egyébként a Szőke Szabolcs nevű, nyugdíjas zenész barátjával jött tüntetni. "Boldog vagyok, épp most emelték fel 33 ezer forintra a művész nyugdíjamat" - jegyezte meg ironikusan Szőke.
Akárcsak a többi, egyszer ez a kormány is meg fog bukni, mert ilyen az élet
A Média 2.0 blog által szervezett tüntetésen nem volt színpad, se hivatalos program, spontánnak tűnő módon beszéltek néhányan egy megafonba, ennek egy részét (TGM beszédét például) egyáltalán nem lehetett hallani húsz méterre a filozófustól. "Kár, mert érdekelne, mit mond" - jegyezte meg a tömegben egy épp mellettem álló nő.
Szerencsére volt olyan speaker, akinek lehetett érteni a mondanivalóját, ami annyira éles és húsbavágó volt, hogy pár percre több ezer ember síri csendben hallgatta, pedig valószínűleg a tüntetők 99,9 százaléka (beleértve engem is) nem tudta, hogy ki beszél.
30 éve mindenki azt hitte, hogy a Kádár-rendszerben fogunk meghalni. Aztán egy pillanat alatt vége lett. Ez sem tarthat örökké
- hangzott el a tüntetés egyetlen igazi üdvrivalgást kiváltó gondolata, amivel a természet és politika törvényszerűségeinek fényében senki, még talán Orbán Viktor sem merne vitatkozni. Az Orbán-rezsim bukásának vízióján túl azért az is széles körű elismerést váltott ki a közönségből, amikor arról volt szó, hogy ennek maffiakormánynak börtönben a helye.
Mintha nem változna semmi, pedig de
2014. novemberében volt egy pár ezres tüntetés Budapesten, amiről azt írtam, hogy formálódóban van egy új fajta, alulról építkező, pártoktól független ellenzékiség Magyarországon, ami veszélyes lehet Orbánék hatalmára. Mi lett ebből mára? Látszólag semmi, és a dolgok mélyén sincs olyan szerveződés, ami demokratikus úton, holnap el tudná söpörni a kormányt.
A vonuló tömeg csendje az igazán ijesztő
Két év telt el azóta, és mintha pontosan ugyanott tartanánk, mint akkor. Egy, a nemzetközi médián is futótűzként végigsöprő sztori miatt pár ezren, viszonylag nagy csendben tüntetnek a Parlamentnél, a szónokok pedig arról beszélnek, hogy szerveződni-szerveződni kell, és nem szabad félni!
Pedig közben annyi nagyobb a kormányhoz és a Fideszhez köthető botrány volt az MSZP népszavazási kísérletének elgáncsolásától a jegybanki közpénz haverokhoz való kijátszásán át tanárok sztrájkjáig, hogy Rogán Antal helikopteres luxushétvégéje szinte babapiskóta.
Némi változás azért mégis érzékelhető a 2014 végi állapotokhoz képest. Ami korábban csak nagy ritkán merült fel egy-egy tüntetésen, arról most a speakerek és az egymás közt beszélgető emberek is többször szót ejtettek. Ez nem más, mint a rendszer erőszakkal történő megdöntése. Hiába veszítettek el Orbánék egy csomó fontos időközi választást az elmúlt években, az emberekben egyre erősebb az érzés, hogy ezt a kabinetet nem lehet demokratikusan leváltani, mert bármire képesek a hatalom megtartása érdekében.
Szervezni kell a balhékat, fel kell nőni a feladathoz, tudni kell, hogy mikor mi a helyes válasz. (...) Nem mondhatom most, hogy törjünk be a Parlamentbe, mert felbujtás miatt elvinne a rendőrség, de mindenki átgondolhatja, hogy egész télen tüntetésekre akar járni, vagy egy csapással megpróbálja megoldani a problémát
- hangzott el a tüntetésen, de ezen a békés szombat estén nem volt vevő erre a gondolatra a pár ezer, laza (sors)közösségben álló értelmiségi.
A tüntetésre menet egyébként azon gondolkodtam, hogy lesz-e olyan kántálás, mint a 2012-es Klubrádió melletti demonstráción volt a Parlamentnél. Akkor egy fagyos estén hosszú perceken át nagyon hangosan ordibálták az emberek, hogy KLUBRÁDIÓ, KLUBRÁDIÓ, ez pedig a rendszer egészen mélybe nyúló fojtogatásának szimbólumaként kitörölhetetlenül beleégett az emlékezetembe.
A mai tüntetésen méltó kihívót kapott a klubrádiózás az Orbán-kabinet elleni tüntetések legjobb rigmusának címéért folytatott küzdelemben.
Ha valami, akkor ez is változás a korábbi évekhez képest, mert ilyet még soha senki sem kántált Magyarországon. Hogy van-e ennek bármi jelentősége, azt majd az idő eldönti.
http://index.hu/belfold/2016/10/08/nagyon_szeretnem_mar_lerohanni_a_parlamentet/
"Valószínűleg le kell érni a fenekére, hogy onnan majd elrugaszkodhassunk"
- Szerinted az Origo szétverése után voltak többen, vagy most?
- Szerintem most.
- Jó, lehet, de a mienken még sokkal dühösebbek voltak.
Így beszélgettek egymással volt origós, népszabadságos, indexes, abcugos, 444-es újságírók szombaton kora este a Kossuth téren, ahová a Média 2.0 csoport szervezett tüntetést a Népszabadság bezárása miatt. 
Mivel a hivatalos programban gyakorlatilag csak egy beszéd volt, a népszabadságos Hargitai Miklósé, és hangosítás hiánya miatt abból sem lehetett az első pár soron túl sokat hallani, ezért az emberek kis csoportokban beszélgettek, többek között arról, hogy melyik újság lesz a következő, amit elhallgattatnak a hatalmasok.
Mert azt mindenki evidenciának tekintette, hogy a kormány folytatja majd a sajtószabadság felszámolását. Ez ma Magyarországon már természetes.
Hát valószínűleg le kell érnünk a fenekére, hogy onnan újra elrugaszkodhassunk
- mondta egy volt TV2-es tudósító. Ő jó érzékkel évekkel ezelőtt otthagyta a ma már a Fidesz szolgálatában álló munkahelyét. Valószínűleg a véleményével a megjelentek többsége egyetértett, és tényleg csak azt tekintették kérdésnek, hogy mikor érünk már le a legaljára, és az pontosan hol lesz.
A Népszabadság csapata szinte hiánytalanul kint volt a tüntetésen. Voltak, akik nem nagyon akartak beszélni, mert a munkaviszonyuk nem szűnt meg, hivatalosan csak felmentették őket a munkavégzés alól. Nem akartak alapot adni rá, hogy emiatt kiforgassák őket az utolsó nekik járó forintokból. Persze egy csomóan azt mondták, hogy így is, úgy is meg fogja találni a módját a tulaj, hogy mindent elvegyen tőlük.
Ennek ellenére a többség még nem volt kétségbeesett. Kicsit mint a gyász fázisai, Magyarországon az Origo, a VS és most a Népszabadság elhallgattatása után kialakult lélektana lehetne a munkahelyüket a NER politikai érdekei miatt elveszítő újságírók viselkedésének.
Először mindenki megdöbben, ez volt napközben, mikor a motoros futárok kézbesítették a leveleket a dolgozóknak a "felfüggesztésről". Volt, aki most este azt mesélte, hogy a külsőse szombat reggel hívta, hogy visszapattant egy céges címére küldött levél, volt, aki látta, hogy nem megy az online kiadás, és azt gondolta, hogy a költözködés miatt "valaki véletlenül kihúzta a falból a zsinórt", és próbált telefonálgatni, hogy csinálják meg az IT-sek. Mindenkinek volt a tüntetésen egy története, hogy éppen a bébitáp keverése közben csöngettek a papírral, vagy hogy előző nap valamiért elhatározta, hogy kivételesen kialussza magát, és a kikapcsolt telefonja miatt őt csak a legvégén érték utol. Az teljesen egyértelmű, hogy erre a húzásra egyikük sem számított.
A második fázis lehet, ez volt most koraeste a tüntetésen, egy keserű, akasztófahumoros időszak. Van benne még egy kis bizakodás is, hátha sikerül megállapodni a tulajdonossal, vagy előkerül egy támogató, aki ad pénzt az újraindításra. Ez egyébként sajnos nagyon ritkán sikerül. Persze az Origo és a VS újságírói közül is voltak többen, akik találtak más lapnál állást, illetve az Origo romjaiból azért létre jött a Direkt36 és az Abcug, de ezek csak a megélhetésüket elvesztő emberek töredékének tudnak munkát adni.
A rituális utolsó közös estén az Origo anno a Kőlevesbe, szombaton a népszabisok az Aurórába indultak a tüntetés végén. Az aurórások azt ígérték, hogy népszabis igazolvánnyal most mindenki ingyen ihat. Ott, a közvetlen kollégák előtt, szűkebb körben már keményebb a hangulat. De a dolog teljes súlya nyilván csak napokkal később éri el az embereket, mert nem tudják, hogy fogják eltartani a családjukat, és mert ők is látják, hogy a hatalom, mint az ilyen rendszerekben általában, tényleg le akarja darálni a teljes sajtószabadságot.
Valóban nem látszik még, hogy ennek mikor vagy hol lesz vége, mert ugyan meglepően sokan, több ezren kimentek a hirtelen szervezett tüntetésre a Kossuth térre, de ez egy pillanatra nem fogja még lelassítani sem a fideszes gépezetet. Emiatt szükségszerűen egyre kevesebb helyre lehet majd menni dolgozni, ha az ember nem Rogán Antal mellényzsebéből akar a közéletről írni.
Többen is vannak olyanok, akik az Origo-ban felálltak az ottani puccs után, átmentek a VS-hez, mikor kiderültek a "tulajdonos" Száraz István ügyei onnan is eljöttek, majd a Népszabadságnál kaptak állást, aminek meg ugye most van vége.
Valószínűleg annak a kollégának van igaza, aki nemrégiben beiratkozott a jogi egyetemre, hogy legyen B-terve. Amikor az ő lapját nyírja ki a Fidesz, felszabadultabban mosolyoghat majd, mint a többiek.
http://444.hu/2016/10/09/valoszinuleg-le-kell-erni-a-fenekere-hogy-onnan-majd-elrugaszkodhassunk
A nemzetközi sajtó sem hagyta szó nélkül a Népszabadság elhallgattatását
A RadioFree Eurpoe Váratlanul leállt Magyarország legnagyobb hírlapja címmel jelentetett meg cikket szombat kora délután. A lap a miniszterelnök fotójával vezeti be az írást, és összesíti a történteket. Leírja többek között, hogy Magyarország legnagyobb ellenzéki lapjánalk tulajdonosa szerint a Népszabadság felfüggesztése aggodalomra ad okot a sajtószabadság tekintetében. Megemlítik, hogy a lap az utóbbi időben gyakran bírálta Orbán Viktor intézkedéseit.
A New York Times úgyszintén részletesen beszámolt a Népszabadság hirtelen bezárásáról. A lap a Jobbik országgyűlési képviselője, Mirkóczi Ádám és Szigetvári Viktor, az Együtt elnökének szavait idézi a szövegben. Mirkóczi szerint
“a Népszabadság megszüntetése Orbán Viktor megalomániájának legújabb példája. A Fidesz célja, hogy a magyar médiát teljesen a hatalma alá vonja.”
Szigetvári pedig megjegyezte: “Ezzel a lépéssel az Orbán rezsim csatája a sajtószabadság ellen elérte a csúcsát.”
A lap arról is ír, hogy az elmúlt néhány évben jelentősen megváltozott a magyar médiapiac, mert a miniszterelnök számos nyomtatott és online lapot, valamint rádiót és televíziót vont saját köreinek felügyelete alá.
A Bloomberg és az Euronews is kitért arra, hogy az elmúlt években igencsak gyakoriak a tulajdonosi változások a magyar médiában, a kiadók nagyban támaszkodnak a kormányzati reklámokra, a második legnagyobb kereskedelmi műsorszolgáltató és az egyik kulcsfontosságú portál pedig a miniszterelnök szövetségeseinek kezébe került nemrég.
Estére a BBC is megírta a Népszabadság sztoriját, többek között szemlézték, hogy egyes magyar sajtóorgánumok miként magyarázták a váratlan lépést. A Magyar Idők és az Origo szerint az egész nem több jól megfontolt gazdasági döntésnél, míg a 444 és Népszava egyértelműen politikai indíttatásról ír, és a sajtószabadság elleni támadást emleget – olvasható a cikkben.
Ahogy arról korábban beszámoltunk, a legnagyobb példányszámú ellenzéki nyomtatott lap kiadását szombaton felfüggesztette kiadója a Mediaworks.
Az újságírók felmondólevelet kaptak. A munkáltató azt használta ki, hogy a szerkesztőséget most hétvégén költöztették volna új épületbe. Közben a nol.hu-s hozzáféréseiket is letiltották, illetve a nol.hu Facebook-oldalának adminjogosultságait is megvonták a munkatársaktól.
http://24.hu/kozelet/2016/10/08/a-nemzetkozi-sajto-sem-hagyta-szo-nelkul-a-nepszabadsag-elhallgattatasat/
