Nemzeti, bank, rablás - Orbán engedélyéről - Az új Habonyról - Rendszerpillérek: Matolcsy és Polt
Szabálytalanságok tömkelege, központi közpénzlopás, kistafírozott rokonok, maffiaszerű működés – így üzemelnek a jegybank alapítványai.
- Matolcsy György és Polt Péter biztosítja Orbán rendszerének működőképességét.
Nagy összegben; bűnszövetségben vagy bűnszervezetben; előre megfontolt szándékkal – mondják a gazdasági bűncselekményekre és korrupcióra szakosodott jogászok. És nem, Magyar György ügyvéd, illetve Ligeti Miklós, a Transparency International Magyarország jogi igazgatója nem egy maffiapert kommentál, hanem a Magyar Nemzeti Bank (MNB) közpénz-eltüntetési gyakorlatát kárhoztatja. Emlékeztetőül: a napokban – egy adatszolgáltatási eljárásban – arra kötelezték a jegybankot, tegye közzé, milyen cégeket, illetve magánszemélyeket támogatott. A döntés rést ütött az MNB titkokfalán, és amennyit látni lehet Matolcsy György tevékenységéből, az a hatályos jogszabályok szerint megérhet akár 5–20 évnyi börtönt is. Az előre megfontolt szándék Ligeti szerint azért áll meg, mert a jegybank alapítványait tudatosan hozták létre – a klientúra finanszírozására. Szintén bűncselekményre hajaz, hogy a Matolcsy vezette intézmény közpénzt tolt át alapítványaiba, ami felvetheti a hűtlen kezelés gyanúját. Ahogy a döntéshozatali mechanizmus sem tűnik túl jogszerűnek, ugyanis az alapítványok kuratóriumait rokonokkal, bizalmasokkal „tömték ki”.
Így akár tudatos „menekülésként” is értelmezhető, hogy a most kiadott MNB-kuratóriumi papírokban rengeteg adat (név, szám, és így tovább) ki van takarva. Azaz, ha úgy tetszik, a kontraktusok közzététele nem egy tisztázási folyamat vége, hanem a kezdete.
A tényfeltárástól pedig információink szerint Matolcsy retteghet a legjobban, ugyanis lapunk úgy tudja, a jegybank elnöke „kézi vezérléssel” tőkésítette fel a kiszemelt szervezeteket, vállalkozásokat. Ráadásul a formaságokra sem adott sokat. Százmilliós-milliárdos támogatásokat ugyanis kuratóriumi döntés nélkül (pontosabban utólagos jóváhagyással) csatornázott be. Információink szerint a különböző alapítványi kuratóriumok jó, ha többéves fennállásuk óta ötször ültek össze a valóságban – a megbeszéléseket (utasításszerű) e-mailek helyettesítették. És persze mindig Matolcsy akarata érvényesült.
Mire adott engedélyt Orbán?
Mindenesetre a sajtóverdikt már megszületett: a HVG e heti címlapján Matolcsy rabruhában néz szomorúan. Azonban az össznépi felháborodás nem rettenti a miniszterelnököt, a nyilvánosság előtt kiállt Matolcsy mellett, ám információink szerint azért a színfalak mögött nem szent a béke.
„Orbán Viktor jóval liberálisabb, mint azt a legtöbben gondolnák” – nyit meglepő mondattal egyik informátorunk. Aztán gyorsan tisztázza, nem államelméletre gondol, hanem feladatkiosztásra. Magyarán: a miniszterelnök megmondja, kitől mit vár, majd a megvalósításban szabad kezet ad. Vagyis információink szerint felhatalmazást adott ugyan a jegybanki alapítványok létrehozására és az azokból történő költekezésre is, de most bizalmát erősen lereszelte Matolcsy, amikor amatőr módon stafírozta ki a csókos cégeket. A miniszterelnöki felhatalmazás tudomásunk szerint két ügyre koncentrált. Egyrészt, hogy a jegybank az Európai Központi Bank tilalma ellenére, az európai szabályokat kikerülve találja meg a módját az állam és néhány kiválasztott kereskedelmi bank finanszírozásának, így járulva hozzá az unió felé benyújtott gazdasági adatok szépítéséhez. Ezt, vagyis az úgynevezett monetáris finanszírozást többek azért tiltják a jegybankok számára, hogy rászorítsák a kormányokat a felelős költségvetési gazdálkodásra. De holmi szabályok eddig sem kötötték meg Matolcsy (és Orbán) fantáziáját, ezért találta ki a jegybankelnök azt a – most már igencsak átlátszó – trükköt, hogy nem (csak) az MNB, hanem az MNB alapítványai szállnak be az állam finanszírozásába: az alapítványok 146 milliárd forintért vettek magyar államkötvényeket.
Az ehhez szükséges pénzt Matolcsy a forint gyengítésével szerezte meg, aminek persze – mások mellett – a devizahitelesek látták kárát (lásd még keretes írásunkat). Hogy miért jó Matolcsynak a gyenge forint? Nagyon egyszerű. A jegybank mintegy 30 milliárd eurós devizatartalékon ül. Ha az euró árfolyama 310 forintról 312 forintra gyengül, akkor az MNB „vagyona” 9300 milliárd forintról 9360 milliárd forintra nő a gyenge árfolyamnak „köszönhetően”. Ebből a többletforrásból stafírozta ki Matolcsy ominózus alapítványait is. Egyes források szerint céljai teljesülése érdekében nem is bízza a piacra a forint árfolyamának alakulását – „parkettpletykák” szerint, ha kell, szivárogtat a gazdaság helyzetéről vagy épp tervezett kormányzati lépésekről, és így a forint „automatikusan” elgyengül. És hogy miként szolgálja mindezzel Orbán politikai érdekeit? Úgy, hogy a jegybank segít tágítani a kormány pénzügyi mozgásterét. Magyarán: beszáll az állam hitelezésébe. Ennek a tevékenységnek legkevésbé vitatható eleme, hogy a bankoktól azt követeli, az előírt tőketartalékjukat állampapírban mutassák fel. Az már sokkal visszásabb gyakorlat, miszerint a jegybank eltűri, hogy a kereskedelmi bankokhoz a növekedési hitelprogramok keretében kihelyezett mintegy 1700 milliárd forintból a pénzintézetek állampapírt vegyenek. (Ugyanis a növekedési hitel kamata kisebb, mint az állami kötvényeké, így a bankok állami pénzből jutnak biztos haszonhoz.) Az pedig, ha igaz, egyenesen jogszerűtlen – mivel a jegybanknak tilos állami működést finanszírozni –, hogy az MNB a másodlagos állampapírpiac szereplője, azaz ugyan nem az államtól közvetlenül, de pénzpiaci szereplőktől vesz kötvényeket (majdnem 180 milliárd forintért). Ha ez bebizonyosodik, és netán az alapítványokon keresztül történt állampapír-vásárlást is kifogásolják, akkor nem csak az Európai Központi Bank indíthat eljárást az MNB ellen, másrészt az Európai Bizottság is Magyarországgal szemben. Utóbbi ugyanis arra is juthat, hogy az MNB és alapítványainak kötvényköltései valójában „költségvetésen belüli pénznek”. Ebben az esetben az EB kötelezettségszegési eljárást indíthat két okból. Az egyik az, hogy a kormány valótlan büdzsészámokat szolgáltatott. Másrészt megvizsgálhatja, tudta-e volna tartani a kormány tiltott jegybanki finanszírozás nélkül az említett 3 százalékos költségvetési hiányt. Ha az EB arra jut, hogy nem, akkor Magyarország sok százmilliárd forintnyi támogatástól eshet el.
Matolcsy lett volna az új Habony?
Matolcsy, persze, a jegybanki alapítványok létrehozásával összekötötte a kellemest a hasznossal: az állam finanszírozása mellett saját klientúrát kezdett építeni közpénzből. Pontosabban: nem csak a saját klientúráját.
Orbán ugyanis, információink szerint, egy másik Matolcsy-féle mestertervre is áldását adta, arra, hogy a jegybank pénzéből új médiabirodalom épüljön a választásokra. Mert a jelenlegivel igencsak elégedetlen és ennek hangot is ad belső körökben egy ideje már. Orbán gyakran mutatkozik idegesnek amiatt, hogy Habony Árpádnak és körének a sok ráfordított közpénz ellenére még mindig nem sikerült kiváltania a kegyvesztetté lett Simicska Lajos médiabirodalmának befolyását. A jobboldali elit belső felméréseik szerint még mindig a kegyvesztett Simicska lapját, a Magyar Nemzetet és az ő Hír Tv-jét preferálja, a vele szemben létrehozott Magyar Idők olvasottsága szabad szemmel alig látható, az ingyenesen terjesztett Habony-féle Lokál magazin semmiféle hatással nincs a hírfolyamra. A show-műsorokat leszámítva a TV2-ről is elkapcsolnak a nézők, a közszolgálati médiumok maradék befolyásukat is elveszítették, az online világ áttematizálására létrehozott 888.hu pedig legfeljebb botrányaival hívta fel magára a figyelmet. Orbán ezért új, a célközönségét elérni képes médiaportfóliót akar, és éppen ez magyarázza, hogy Matolcsy alapítványainak egyik legnagyobb kedvezményezettje a mintegy 600 millió forintot besöprő VS online portál volt. A cég most költözik össze az Origóval – ami szintén Matolcsy érdekszférájába tartozik. A miniszterelnök terve az volt, hogy erre a két látogatott, „középre bejáratott” portálra építse új médiabefolyását. Úgy tűnik azonban, a Matolcsy-botrány miatt Orbán – egy időre legalábbis – jegelni kénytelen új médiaépítkezését (például a VSnél mintegy tucatnyi újságíró mondott fel tisztességből és a szakmai függetlensége védelmében, így most arról ötletelnek a tulajdonosok, hogy egyesítik a VS és az Origo szerkesztőségét).
Ám a jelek szerint mindez nem elég ahhoz, hogy „ég a földdel összeérjen”, vagyis Orbán nem Matolcsyn „veri le” haragját, inkább „kivitelezőjén-végrehajtóján”, Szemerey Tamáson csattanhat a kormányfői ostor. Szemerey Tamást, aki egyébként Matolcsy unokaöccse, úgy határozta meg legtöbb informátorunk, mint aki több egy táskás embernél, de kevesebb a capo bastone-nál (utóbbi a maffiacsaládok második embere, értsd: ügyvezetője). Az ő érdekeltségébe tartozik áttételesen többek között az inkriminált VS és az Origo. Fideszes szóbeszéd szerint a jegybanki alapítványok által busásan kistafírozott Növekedési és Hitelbank mellett Szemerey állhat az államosított, majd veszteségei nélkül eladott Magyar Külkereskedelmi Bank új, offshore hátterű tulajdonosai mögött is. Matolcsy unokatestvére mindemellett kapcsolatot tart a különböző kormánypárti prominensek háttérembereivel.
Így megeshet, hogy a párosnak a jövőben gyakrabban kell egyeztetnie a miniszterelnökkel, illetve Szemerey kénytelen lesz maga mellé venni egy „külső” ügyintézőt.
Rendszerpillérek
De mi garantálja mégis Matolcsy érinthetetlenségét?
Hát az, hogy nem csupán Orbán jobbkeze, ahogy azt a miniszterelnök korábban tudomásunkra hozta, hanem rendszerének is egyik nélkülözhetetlen tartópillére. E tekintetben nincs egyedül. Egyik legfontosabb társa, a jegybanki alapítványi botrányokban felesége révén érintett legfőbb ügyész, Polt Péter. Úgy áll ugyanis, hogy ha „elesik” a jegybankelnök vagy a legfőbb ügyész, akkor a miniszterelnök rendszere beroskad. Félreértés ne essék: nem azonnali politikai bukásról van szó, a hatalmat és hűbéreseket biztosító szisztéma „sül be”. Márpedig a megszerezhető előnyökre és javakra koncentráló Orbán-rezsim talán legalapvetőbb szempontja, hogy mindig legyen elégséges forrás, az esetleges lebukástól pedig ne kelljen tartaniuk a körön belüli érdekcsoportoknak.
A két NER-pillér, Matolcsy és Polt szerepének magyarázatát azzal érdemes kezdeni, hogy az Orbánrendszer fenntartásának gazdasági alapjait az Európai Uniótól kapott források biztosítják nagyobb részt. Az uniós pénzekhez azonban csak pályázat útján lehet hozzáférni. Ahhoz, hogy az EU-tól üzembiztosan becsorogjanak a pénzek, alapvetően arra van szükség, hogy a költségvetési hiány ne szaladjon 3 százalék fölé – és ebben a jegybanknak, miként arról már szó volt, óriási szerepe van. Mindez nélkülözhetetlenné teszi az Orbánhoz rajongásig hű Matolcsyt. A legfőbb ügyész fontosságát az magyarázza, hogy a közbeszerzéseknél egyrészt vastagon fog a ceruza (mintegy 90 százalékát túlárazzák), másrészt irányítottan írják ki a pályázatokat – körülbelül 60 százalékuknál csak a hatalom szívének kedves cégek pályázhatnak. Az már csak hab a pénztortán, hogy a projektek legalább fele kisebb-nagyobb mértékben eltér a pályázatban foglaltaktól. Ezeket a tényeket azonban valahogy el kell rejteni az éber európai szemek elől. Ekkor lép a képbe Polt Péter. Az érthetőség miatt, csak a példa kedvéért: ha az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) azt jelzi az ügyészségnek, hogy szerinte bűncselekmény gyanúját veti fel, ahogy az Orbán vejének érdekeltségébe tartozó cég sorban nyeri a közvilágítási tendereket, akkor az ügyészség nyugodtan válaszolhatja azt: szerinte meg nem. Még eljárást sem köteles indítani. Hát ezért fontos Orbánnak a Fidesz-képviselőjelöltként indult, a miniszterelnökhöz közvetlenül bekötött és nemrégiben a TEK védelme alá helyezett Polt Péter.
Matolcsynak és Poltnak fontos szerep jut az Orbán-rendszer működtetését szolgáló másik fontos forrás, az úgynevezett „baráti cégek” védelmében is. Ide sorolható például a botrányos körülmények között bedőlt Quaestor éppúgy, mint az új szerzemény, az MKB. Miután Matolcsy György jegybankja lenyelte a Pénzügyi Szervezetek Állami felügyeletét, így gyakorlatilag bármilyen visszásan működő pénzügyi szolgáltatónak falazhat. Maradva az ügyfeleinek összesen mintegy 3 milliárd forintos kárt okozó Quaestornál: tevékenysége felett bedőléséig szemet hunyt az MNB. Amikor Matolcsy már nem tarthatta tovább a hátát, akkor jött az ügyészség. Ám Polt Péter szervezete nem kapkodott, és két hétig nem tartóztatta le a Quaestor vezetőjét, aki így békésen takaríthatott. Aztán az ügyészség minősíthetetlen vádiratot készített, ugyanis nem jelölte meg, hogy az egyes bizonyítékok mely megállapításokat támasztják alá. Márpedig a bíróság arra jutott, hogy a mintegy 1600 oldalas vádirathoz mellékelt 132 ezer oldal nyomozati anyagból és több terabyte elektronikus adatból képtelen kimazsolázni, hogy mi tartozik mihez. Az ügyészség viszont arra hivatkozik, hogy nem kötelessége társítani az állításokat és a bizonyítékokat. Márpedig ha a szervezet nem pótolja a hiányosságokat, a bíróság szerint nem lesz per. (És itt jegyzendő meg, hogy eddig az Orbán-kormány minden baját – legyen szó adatkiadásról, közbeszerzési visszásságokról stb. – a bíróságoknak köszönhette. De ha az ügyészség például formai hibákkal lenullázza vádiratot, akkor a bíróság a jövőbeni ügyekben sem tehet semmit.) Ráadásul az ügyészség nem csak a bizonyítékokat és a vádiratot „miskárolhatja ki”, a tanúk-gyanúsítottak között is kénye-kedve szerint szelektálhat. Így történt ez a Quaestor-ügyben is, ahol a hírek szerint még a „takarítónőket” is kihallgatták, ám a Quaestor-vezér, Tarsoly Csaba jobbkeze a Vasárnapi Hírek tudomása szerint megúszni látszik a számonkérést – barátnője nem más, mint Polt Péter lánya.
És persze nemcsak „baráti pénzintézetek” akadnak, hanem saját bankok is. Ugyanis lényegében Matolcsy irányítja az állami tulajdonú kereskedelmi bankokat is: többek között az Eximbankot és az MKB-t. Nem is véletlen, hogy mindkét pénzintézet besegített az Orbánnak oly fontos „vásárlásokba”: az Eximbank például a TV2 megszerzéséhez nyújtott több milliárdos hitelt Andy Vajnának, az MKB pedig az Origo megvásárlásához prezentált 4,2 milliárdot a Szemerey Tamás tulajdonában lévő Növekedési Hitelbanknak.
Jegybank – bankjegy
Hogy Matolcsy alatt szimpla kifizetőhellyé silányulhasson alapítványain keresztül az egykor független jegybank, előbb el kellett érni, hogy a működést ne lehessen érdemben kontrollálni. A valódi ellenőrzés az MNB felügyelőbizottságának dolga (lenne), ezt azonban a volt fideszes képviselő és többszörös botrányhős, Papcsák Ferenc vezeti, akitől naivitás lenne elvárni a bátor harcot a törvénytelenségekkel és visszaélésekkel szemben. Nem is emelt kifogást a 260 milliárd(!) – hogy értsük: 260 000 000 000 – forinttal kistafírozott jegybanki alapítványok ellen, pedig azoknak már a puszta léte is felvet törvényességi aggályokat. Most, hogy kitört a botrány, sorjáznak a feljelentések a jegybanki alapítványok pénzszórása miatt, ám hogy ezekből lesz-e valaha ügy, az megint csak Polt Péteren és az ügyészségen múlik. Azon a Polt Péteren, akinek felesége havi 5 millió forintot keres az MNB-nél személyzeti ügyekért felelős ügyvezető igazgatóként és szerepet kapott a jegybanki alapítványok kuratóriumában is. Kár is lenne arra számítunk, hogy ügyészségi nyomozók szállják meg a jegybanki alapítványok székhelyét, még ha lenne is ott dolguk, akkor se.
Különösen kedves lehet Száraz István Matolcsy szívének. Alig alapította meg 2014 áprilisában Frank Digital Kft. nevű kommunikációs cégét, pár hét múlva már úgy érezte a jegybank, ők a legalkalmasabbak kommunikációs stratégiák gyártására. A Frank Digital az eddig átadott jegybanki dokumentációk szerint összesen 64,6 millióval gazdagodott az alapítványoknak köszönhetően. Ez persze aprópénz azokhoz a százmilliókhoz képest, amelyek ezen felül a Száraz–Szemerey cégeknél landoltak.
Tudásáradás
„A társadalom eltávolodott attól az Istentől, akit korábban az ember az abszolút igazsággal és igazságossággal azonosított. Elárasztotta pornográfiával és kulturálatlansággal a világot, megmérgezte a nemeket, és aláásta a férfi és nő közti kapcsolatot. Ezért az emberiség ma egy morbid, dekadens, enervált,felületes, képmutató társadalomban él, ahol az emberek kiárusítják magukat, hogy munkához jussanak, és ahol a tömegtájékoztatás és a nevelés a propaganda és a tudatipar áldozatává lett” – ez a krédója annak a sümegi, közösségi főiskolának (kvázi: népfőiskolának), amelyik mintegy 28 millió forintot nyert az MNB alapítványaitól. A John Henry Newman Oktatási Központ vezetőjének nincs Magyarországon elismert diplomája, illetve neve egy diplomagyárként működő kamuegyetem dékánjaként vált ismertté. De a jelek szerint oktatási célkitűzései kedvesek Matolcsy szívének, szemben a nagy egyetemek céljaival, ugyanis például az ELTE vagy a Debreceni Egyetem pár százezer forintos kérelmeit a jegybanki alapítványok nem tartották támogatásra méltónak.
Rokonok médianyomulása
Mintegy 600 millió forint csorgott az MNB alapítványaitól a vs.hu portálhoz. Aminek tulajdonosa a New Wave Production Kft. (ami egyébként az Origót is birtokolja). Szemerey Tamás állítja, nincs köze a céghez, ám a jelek szerint mégiscsak Matolcsy unokaöccsének érdekszférájába tartozik. Ugyanis a New Wave Production feltőkésítésekor a Szemerey tulajdonolta BanKonzult Kft. utalta át a cégeljárási illetéket. Továbbá a New Wave Production egyik gazdája a csehországi Bawako Invest, amelynek részvényesei között ott található Szemerey egyik üzlettársa. A médiacég másik birtokosa pedig az a DryCom Kft., amit Száraz István birtokol. És mint szó volt róla, az Origo megvásárlásához Száraz cégének Szemerey bankja nyújtott hitelt.
Bonbonszomszéd
Miképp azonosítható be, ha ma valaki részese a hatalomnak? Hát onnan, hogy van egy birtoka (de legalább földdarabkája) Felcsút és/vagy Alcsútdoboz környékén. Márpedig Szemerey Tamásnak szerénykedik egy mintegy 4501 négyzetméteres telke a két település közötti Göbölpusztán (a zsebkendőnyi területet Mészáros Lőrinc földjei fogják körbe). A telken az egykori csokigyár áll, ami most is üzemel: pálinkás bonbont gyárt.
25 000 000 000
forint értékben szerződött értékpapírra, illetve helyezett el betéteket az MNB a Szemerey Tamás érdekkörébe tartozó Növekedési Hitelbankban.
Igéjét terjeszti
Saját míves gondolatai terjesztésére nem sajnálta a pénzt Matolcsy. 2014 július végén az egyik MNB-alapítvány 500 példányt vásárolt a „2002–2013 válogatás Matolcsy György Heti Válaszban megjelent írásaiból” című kiadványból, összesen 4,171 millió forintért. Ám az alapítvány alulbecsülte az igényt, így ugyanebből a műből szeptemberben már 2000-et rendelt, mégpedig 10 millió forintért. Hogy az első szállítmányt árazták-e túl, vagy időközben a könyv veszített értékéből, nem tudni, de az szembetűnő, hogy a nyár közepi 8342 forintos darabár kora őszre 5 ezer forintra sorvadt.
Nemcsak a vs.hu, illetve az origo. hu részesült támogatásban,
némi pénz a Gazdasági rádiónak is csurrantcseppent. Az adó tízszer negyven percben vállalta a pénzügyi világ bemutatását – többek között MNBigazgatók és kormányzati szereplők megszólaltatásával.
http://www.vasarnapihirek.hu/fokusz/nemzeti_bank_rablas
A reformok működnek?
Elképzelhető, hogy a kormány módosítja a munka törvénykönyvét, de nem azokat a paragrafusokat, amelyek a munkaerőpiacon múlt századi állapotokat idéznek elő. Ez csak néhány olyan cikkelyt érinthet, melyek miatt az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított.
„Azt mondták, ha munkát akarok, akkor lépjek be a Fideszbe” – nyilatkozta lapunknak névtelenül egy fiatal szentendrei mérnök, aki felháborodásában meg sem állt Kanadáig. Persze piacképes tudással könnyű lelépni, de az itthon maradónak el kell döntenie, hogy akarja-e a hatalom védelmét élvezni – kap-e földet, trafikot vagy túlszámlázási lehetőséget –, vagy inkább a bizonytalanságot választja. Ugyanis mára nyomasztóvá vált a munkavállalók gazdasági és jogi kiszolgáltatottsága – nyilatkozza a Magyar Szakszervezeti Szövetség alelnöke, Székely Tamás, aki szerint
a munkaerőpiacon száz évvel ezelőtti viszonyok alakultak ki.
Iszonyú a munkahelyféltés, a dolgozó újra „dolgáért remeg”, az emberek többsége a megélhetésért szinte mindenre hajlandó. Inkább nem szól, nem is kérdez, csak megtarthassa a munkáját az egyre romló körülmények között.
Ez a kiszolgáltatottság érződik a jövedelmeken is, ugyanis a KSH helyébe kényszerülő Policy Agenda legfrissebb kutatása szerint
változatlanul négymillió ember él a létminimum alatt.
A magyarok egy főre jutó átlagjövedelme máig nem éri el a 2006-os szintet, és a magyar munkavállalók jogait a kormány évekkel ezelőtt odalökte a nemzetközi piacon versenyképtelen, csak alacsony hatékonysággal termelő magyar vállalkozóknak – mondja Pataky Péter, a legnagyobb szakszervezeti tömörülés leköszönt elnöke. Az oligarchák persze mindenekelőtt saját zsebüket akarják megtömni, az alkalmazottakkal nem törődnek, a szakszervezetek pedig – már ahol vannak – ma szinte senkit nem tudnak megvédeni. Ezért is nőttek az utóbbi időben jelentősen a jövedelmi, vagyoni és fogyasztási egyenlőtlenségek. Vagyis a Fidesz 2006-os szlogenjét aktualizálva ma „rosszabbul élünk, mint tíz éve!” Kivéve természetesen azokat, akik a szentendrei mérnök helyett kénytelenek belépni a Fideszbe.
A mai helyzet 2010 után, a Fidesz hatalomra jutásával kezdett kirajzolódni, miután a kormány a szakszervezetekkel történő egyeztetés nélkül –
szinte teljesen átírta a munka világát szabályozó törvényeket.
A kétharmados többség mindenekelőtt megváltoztatta a munka törvénykönyve addig érvényes szellemiségét, mely szerint a jog mindig a gyengébbik felet, tehát a kiszolgáltatott munkavállalót védi a gazdaságilag erősebb munkaadóval szemben. A jogszabályban a kormány legyengítette a szakszervezeti jogosítványokat, megnyirbálta a kollektív jogokat, diszkriminálta a kollektív szerződéseket. Egy névtelenséget kérő Liga-szakértő szerint az is igaz, hogy a szakszervezet presztízse nem emiatt, hanem saját impotenciája miatt veszett el.
A jogfosztás tétjét az érintettek, a „melósok és alkalmazottak” nem is érzékelték, pedig a munkaadóval konfliktusba kerülő munkavállaló ennek következményeként teljesen egyedül maradt. Az erőltetett menetben végrehajtott törvényalkotás idején a kormányzati propaganda folyamatosan azt sulykolta, hogy a munka törvénykönyvének megváltoztatásával a munkaerőpiacon akarnak „tisztes szerződéses” viszonyokat kialakítani. A médiát birtokló kormányzatnak végül sikerült azt a látszatot keltenie, hogy a munka törvénykönyvét aláírta a legerősebb szakszervezeti tömörülés elnöke is. Pataky Péter viszont ma is állítja, hogy az aláírt megállapodás csupán a jogfosztott szakszervezeti mozgalom továbbélését szolgálta.
 |
| Iszonyú a munkahelyféltés, az emberek többsége a megélhetésért szinte mindenre hajlandó Reviczky Zsolt / Népszabadság |
A Fidesz törvénygyára szigorította a sztrájktörvényt is. A politikai harchoz nem szokott, kényelmeskedő szakszervezetek azonnal lehetetlennek minősítették a munkabeszüntetéseket. Ugyanis ha egy sztrájkot a jogszabály elfogadása után törvénytelennek minősített a bíróság, akkor annak költségeit a szakszervezeti vezetők fizethették volna.
Ez a jogos félelem a mai napig megmaradt, viszont az érdekvédelem stratégiát váltott, az évekig tartó dermedt csend után valóságos sztrájkhullám alakult ki, szakértők szerint
a tömeg ereje emeli a sztrájkot törvényerőre.
A törvénymódosítás dömpingje végül megszüntette a korkedvezményes nyugdíj minden formáját, még azt is, ami az állam számára nem jelentett semmiféle többletkiadást. Ezzel a döntéssel lényegében megágyaztak az 55 éven felüliek munkanélkülivé válásának. Az pedig már minden korosztályt érzékenyen érintett, hogy a korábbi kilencről három hónapra csökkentették a munkanélküli-segély folyósítását.
A jogfosztást néma csend kísérte. Orbán Viktor csak miután átíratta a munka világának szabályait, az önkormányzati választások előtt szeptemberben találkozott először hivatalosan is a szakszervezeti vezetőkkel, hogy kiosszon néhány jól irányzott kokit meg sallert. Az Országos Érdekegyeztető Tanács ülésén bejelentette, hogy az érdekegyeztetés rendszerváltás óta kialakult konszenzuskereső gyakorlatának vége, a továbbiakban „nem tekintjük kőbe vésettnek az érdekegyeztetés jelenlegi formáját. Hisz semmilyen törvény nem írhatja felül a választói akaratot”. Pedig „barátja”, a törvénytelen gördülő sztrájkjával a Fideszt hatalomba segítő Liga elnöke, Gaskó István szerint is illett volna Orbánnak a törvénymódosításokról a szakszervezetekkel érdemi párbeszédet folytatni. De a valódi érdekegyeztetés helyett – és az Európai Unió megnyugtatására is – létrehozták a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanácsot, amelynek üléseire a gazdasági kamara, az egyház és a civil szervezetek is meghívót kapnak.
A kormány azonban jól számított, a munkavállalók jogainak megkurtítását, ha nem is egyetlen „puskalövés nélkül”, de komoly következmények nélkül tudomásul vette a magyar társadalom.
Az elmúlt években történt kirúgási hullám – több neves jogász szerint is – azt igazolja, hogy a „dolgozó kisember” szinte teljesen védtelen Magyarországon. A munkavállalókat érintő leggyakoribb és legdurvább érdeksérelem a munkaviszony jogellenes megszüntetése, amit ma érdemi kockázat nélkül megtehet a munkáltató.
Korábban szinte minden esetben komoly kártérítésre számíthatott a „sértett”, és vissza is helyezhették eredeti munkakörébe. Ma viszont emiatt az elbocsátott dolgozó egyre ritkábban fordul bírósághoz,
egyszerűen nem éri meg végigjárnia az igazságszolgáltatás lépcsőit.
A Fidesz ezt a helyzetet tudatosan állította elő, hisz már a Széll Kálmán Terv is tartalmazta a munkaügyi perek számának csökkentését. A Kúria is kifogásolta, hogy a törvény nem ösztönzi a vállalkozókat jogkövető magatartásra, ezért információink szerint belső anyagban hívta fel a Nemzetgazdasági Minisztérium figyelmét annak mielőbbi megváltoztatására. Eddig semmi nem történt. Közben az Országos Bírói Hivatal is hasonló álláspontra helyezkedett.
Vég nélkül lehetne sorolni azokat a paragrafusokat a munka törvénykönyvéből, amelyek a munkaadót erősítik. Csak egy újabb példa: korábban három hónapos volt a törvényes próbaidő, ma ezt kollektív szerződésben hat hónapra is lehet emelni, vagyis ennyi idő alatt lehet a „melóst” jogkövetkezmény nélkül, büntetlenül kirúgni. Székely Tamás szerint az idénymunkára beállt üzemek százai így jutnak olcsó munkaerőhöz. Ugyancsak a tulajdonosok érdekeit szolgálja, hogy felemelték a munkavállaló által okozott kártérítés összegét, bizonyos esetekben a teljes kárt meg kell téríteniük a dolgozóknak. Az állam így próbálja csökkenteni a vállalkozók pluszterheit, egyébként nem tudnának költséget csökkenteni, hisz tele vannak különadókkal.
Látszólag ugyan az üzemi munkás érdekeit szolgálja a megemelt munkaidőkeret – ennek alapján az egész havi munkát 15 nap alatt is le lehet dolgozni –, de akkor 12 órás, vagy hosszabb munkanapokkal kell számolni. Székely szerint külföldön ezt a gyakorlatot a leterheltség miatt tiltják, nálunk viszont elterjedt a hosszú műszak. Ha a szakszervezet képviselője mégis tiltakozik, akkor legtöbbször a halálra dolgoztatott, állandó balesetveszélynek kitett munkás hajtja el.
Az ilyen ügyek nem kerülnek bíróságra, mert a munkavállalónak nincs más kereseti lehetősége, se pénze a pereskedéshez. Ráadásul dolgozói érdekképviselet nincs az üzemekben. Az emberek így örömmel veszik tudomásul, ha feketén, zsebbe kapják a fizetést – ilyen módon felbecsülhetetlenül sokan élik fel a jövőt.
Munkahelyi érdekvédelem híján a munkaügyi ellenőrzések még feltárhatnák a szabálytalanságokat. A legfrissebb jelentések a foglalkoztatók 69 százalékánál találtak valamilyen jogsértést, ami a dolgozók 67 százalékát érintette.
Nőtt a munkahelyi balesetek száma is:
munkaidőben 78-an vesztették életüket. A kormány viszont megszüntette a munkaügyi ellenőrzéseket végző hatóság önállóságát. Ma a Nemzetgazdasági Minisztérium főosztályaként végzi a feladatát: a tárca az ellenőrök közel felét kirúgta, az ellenőrzések számát ugyancsak felére csökkentette.
A kormánypárti politikusok között van, aki tiltakozik a munka világának rombolása ellen. Információink szerint a terület korábbi gazdája, Czomba Sándor munkaerőpiacért felelős államtitkár akkor távozott posztjáról, amikor beleegyezése nélkül – a vázolt módon – meggyengítették a hazai munkaügyi ellenőrzés rendszerét. Állítólag előfordult, hogy Czomba tudomása nélkül, egyéni képviselő nyújtott be törvényjavaslatot a parlamentnek. Ugyanakkor a kormány már tett gesztusokat is a szakszervezeteknek. Egy évvel ezelőtt kormányközeli lapok is beszámoltak arról, hogy a kabinet hajlandó a munka törvénykönyve munkavállalókat sújtó paragrafusait újratárgyalni az érdekvédelemmel.
A már elfogadott tervezetet még az internetre is kitették, de aztán az eltűnt, és vele úgy tűnik, az az esély is elveszett, hogy a munkavállalók rövid időn belül visszaszerezhetik korábbi jogaikat.
http://nol.hu/belfold/a-reformok-mukodnek-1613683
Forrás: Szeka Blog
György Bence, az Origó új főszerkesztője sem tudott az MNB-s pénzekről
Kemény kérdéseket kapott a leginkább újságírókból álló közönségtől György Bence, az Origo főszerkesztője, aki egyben a Matolcsy-féle alapítványoktól rengeteg pénzt kapó és emiatt a napokban botrányba keveredő New Wave Media tartalomért felelős igazgatója is. Szerinte hazudik az a hírigazgató, aki azt mondja, nincs rajta politikai nyomás. Arról is beszélt, hogy milyen tervei és elvárásai vannak az Origo jövőjével kapcsolatban.
A MÚOSZ csütörtöki rendezvényén Murányi Marcell, a Story és a Népszabadság volt főszerkesztője - aki azután mondott le, hogy meghalt a biciklis, akit elsodort autójával - György Bencét, az Origo új főszerkesztőjét, a TV2 volt hírigazgatóját kérdezte a TV2-nél és a Faktor.hu-nál eltöltött időszakáról, a sajtó és a politika kapcsolatáról, és a Vs.hu és az Origo jövőjéről. A kiugrott TV2-sök által alapított Faktor.hu-tól történő távozása fájó döntés volt, mert egy olyan csapatot hagyott ott, akit maga gründolt, de a New Wave Media ajánlatára nem tudott nemet mondani.
Lemondhat az MNB-s pénzek miatt?
Egy újságírói kérdés pont ezt a pillanatot firtatta, azaz hogy tájékoztatták-e ekkor azokról a pénzekről, amelyek a Matolcsy-féle alapítványokon keresztül áramlanak a céghez. György Bence erre határozott nemmel felelt, de azt hozzátette, hogy a botrány kirobbanása előtt tájékoztatták róla. Erről egyébként Joób Sándor, a VS.hu számos más újságírójával és a főszerkesztővel együtt felmondott újságíró is beszámolt a 444.hu videójában.
György az ő esetleges lemondására rákérdező kérdésre azt mondta, hogy a következőkben születhetnek megfelelő döntések, amelyeket össze tud egyeztetni a lelkiismeretével. Arra a kérdésre a magánvéleményét sem kívánta megosztani, hogy zavarja-e, hogy a cég, amelynek dolgozik - és amely cégnek "azt hiszi", hogy ismeri a tulajdonviszonyait -, évek óta állami pénzekből él és terjeszkedik.
Hazudik, aki azt állítja, nincs rajta politikai nyomás
A politika és a média viszonyáról általánosságban a saját tapasztalatai alapján úgy fogalmazott, hogy "a politika mindig ott nyüzsög minden befolyásos médiatermék körül. A TV2-ben is mindig is így volt, és bárki, aki hírigazgató, főszerkesztő vagy hírszerkesztő, hazudik, ha azt mondja, hogy nincs rajta valamilyen nyomás, igények." Persze ezzel sok újat nem mondott, de azt igyekezett kiemelni, hogy amikor az ő felügyelete alatt készült a Tények 2010-től, akkor sikeresen álltak ellen az effajta nyomásnak.
Ezzel rögtön vitatkozott is a HVG újságírója, hiszen például a csatorna "elfelejtett" hírt adni arról, hogy Habony Árpád 2011 májusában verekedett. Az ő ténykedése alatt a fókuszban a nézettség lehető legolcsóbb eszközökkel történő növelése volt, és ezt a bűnügyi és bulvárhírek számának drasztikus növelésével el is érték. A közéleti tartalmak visszaszorulása nem érintette érzékenyen, szerinte az egy örök dilemma, hogy kiszolgálják-e a nézői igényeket, vagy inkább megpróbálják rávezetni őket a valóban fontos tartalomra.
Mi lesz az Origóval?
Az Origó jövőjével kapcsolatban annyit mondott, hogy nem kell tartani politikailag befolyásolt szerkesztőségtől, továbbra is megfelelően kritikus és reményei szerint karakteresebb cikkek születnek majd. (Mint ismeretes, az állami felügyelet alatt álló MKB adott pénzt az Origo megvásárlására) A mostaniak szerinte részben túl szakmaiak, részben túl felszínesek, ezen szeretne változtatni, bár pontosan nem lehetett érteni, hogy mit ért ez alatt.
Öt százalékos növekedést vár el a laptól és saját magától, ennél többet állítása szerint látogatottságban már nem tudnának bővülni. Leginkább a különböző aloldalak és brandek felvirágoztatása lesz a középpontban, nagyobb teret kapnak újra a videós tartalmak, hiszen az Origónál profi stúdiók állnak rendelkezésre. Arról, hogy az Origo és a Vs.hu egyesülni fog-e, azt emelte ki, hogy utóbbinál jelenleg még zajlik a koncepció kialakítása, hogy a botrányt követően milyen úton induljanak el, és hozzátette, hogy gyakorlatilag egy cégről van szó, úgyhogy a formális egyesülés már igazából meg is történt.
Fotók: Karvaly Bence
http://media20.blog.hu/2016/04/29/gyorgy_bence_felvetelekor_meg_nem_tudott_az_alapitvanyi_penzekrol
Egy élet munkáját tette tönkre a felcsúti kisvasút – háborognak a helyiek
Hétvégén, botrányos körülmények között indult útjára Orbán Viktor kisvasútja. A sínek mentén élő felcsútiaknak azóta pokollá vált az élete.
A mozdony minden kereszteződésben dudál, a kürtszó pedig hosszasan visszhangzik a völgyben, a házak között.
Szinte a nullával vált egyenértékűvé egy élet munkája a kisvasút üzembe állításával
- panaszolta néhány felcsúti lakó a Népszabadságnak.
A kisvasút egyelőre a Puskás Akadémiát az Alcsúti Arborétummal összekötő 5,7 kilométeres távon közlekedik, de ezt valószínűleg még bővíteni fogják. A panaszáradat pedig záporozik tovább:
amikor először dudált, elejtettem a tányért
- mondja egy háziasszony, egy másik helybéli pedig arról panaszkodik:
szeretnénk kiülni a kertbe, de mindenki belát a vonatról. Még a medencét sem tudjuk felállítani az udvarra, mert mindenki fényképez.
Az éjszakai műszakosoknak különösen nagy szívás a kisvasút, mert mint mondják, ha félóránként rájuk dudálnak, egy szemhunyást sem tudnak aludni napközben.
és ezt se hagyd ki! 900 milliót sem ért, de 4,2 milliárdot fizettek érte!???
http://media20.blog.hu/2016/05/01/az_origo_nem_ert_4_2_milliardot_ez_a_politikai_ara_volt
És akkor a magyarok lesznek Európa prolijai
Egy kormánytag ügyvédi irodája is szépen szakított a jegybanki alaptványi pénzekből, a fizetések pedig lassan Európa prolijaivá teszik a magyarokat. Folytatódik a pécsi Zsolnay körüli babrálás, miközben a kormány csodálatos látványberuházást avatott a város határában. Megvágják a csirkehús forgalmi adóját, ettől azonban korántsem biztos, hogy olcsóbb is lesz a farhát. A taxisok megint orbitális öngólt lőttek: hatalmas ingyenreklámot szerveztek az Ubernek, amit a kormány azért biztos, ami biztos, betilt. Heti gazdasági összefoglaló.
Trócsányi László igazságügy-miniszter ügyvédi irodája intézte az MNB-alapítványok ingatlanvásárlásait - állította az RTL Klub. Trócsányi László Nagy Péterrel közösen alapított egy ügyvédi irodát Nagy és Trócsányi Ügyvédi Iroda néven a rendszerváltás után. A miniszter ugyan már 10 éve nem praktizál ügyvédként és osztalékot sem vesz fel a cégből, de 16 százalékban továbbra is tulajdonosa annak.
Az iroda a hírre reagálva azt mondta, hogy az MNB-től kapott munkadíjai több év alatt, több ügyben 45 millió, míg az alapítványoktól kapott munkadíjak összege ugyancsak több év alatt, több ügyben 32 millió forint volt. Az RTL Klub Híradója szerint mindenesetre Trócsányiék 55 és 58 ezer forintos óradíjakon dolgoztak a Pallas Athéné-alapítványoknak, amelyek "olyan irodát kerestek, ami kellő tapasztalattal és szakértelemmel rendelkezik ingatlanvásárlások lebonyolításában". A szerződések maximális díjat is rögzítettek, ez 10 és 25 millió között mozgott. Ha ezt mind kitöltötték volna, úgy az összeg elérte volna a nettó 105 millió forintot.
Az 55-58 ezres óradíj
Az eddig is sejthető volt, hogy az osztrák bérek vásárlóereje fényévekre van a magyar fizetésekétől, most azonban az is kiderült, hogy az elmúlt tíz évben az általunk sokszor csak lesajnált Szlovákia is simán elhúzott mellettünk; éppúgy, mint a balti államok. Mostantól ha nem akar valaki gutaütést kapni, inkább a román vagy török bérekhez érdemes méricskélni a sajátját.
Ön szerint mely ország béreihez közelítenek majd a magyar fizetések 10 év múlva?
A hét képe:
Hírek szerint nem kizárt, hogy elviszik Pécsről a Zsolnay-termékek gyártását. Sőt, a polgármester úgy tudja, hogy már van olyan termék, amiket nem a városban gyártanak. Cséplő Petra, a Zsolnay Zrt. igazgatóságának elnöke ugyanakkor határozottan cáfolta a polgármester értesülését, azt mondta, nem igaz, hogy elvitték a gyártás egy részét. Hangsúlyozta, hogy még egy-egy nagyobb egyedi megrendelést sem szolgáltak ki Pécsen kívüli gyártással, a gyár elköltöztetése Pécsről pedig végképp nincsen tervben. A gyár egyébként is zaklatott napokat él, a héten NAV-nyomozók szállták meg a telephelyet, költségveti csalás gyanújával kutakodtak.
