Lázár új őszödi beszéddel rukkolt ki.
- Kövér valószínűleg nem lesz államfő – csak Orbán „túlélési” kacsájáról volt szó.
- A háttérben a frakcióvezető és a Miniszterelnökség ura javában kaszabolja egymást.

Tétje van az őszi Fidesz-tisztújításnak: a kongresszus (és a rákészülés is) erőpróbává súlyosbodhat. A kormánypárt nagyemberei nem a papírforma megszokott magabiztosságával néznek a belső választások elé. A Miniszterelnökséget irányító Lázár János és az országgyűlési frakciót kommandírozó Rogán Antal a háttérben kaszabolja egymást – hogy melyikük marad állva, az dönti el, merre tolódik a Fidesz. Lázár és Rogán azért kakaskodik, mert Orbán Viktor ősszel kabinetfőnökévé emelné az utóbbit, így a fejlesztési pénzeken át a közigazgatásig minden felett diszponáló főminiszternek két főnöke lenne – és Lázár ezt aligha szeretné.

Pénzcentrum kontra klientúra

Személyükben két hatalomtechnológia is birkózik. Rogán a kormányfő feltétlen szolgálatában (és környezetébe való beépülésben) hisz, illetve egy már-már megkerülhetetlennek látszó körhöz csatlakozott. (A társaság főbb szereplői: a pénzügyi árnyékkormányzatként dolgozó Matolcsy György jegybankelnök; a miniszterelnök főtanácsadója – hivatalosan e tevékenységéért pénzt soha nem vett fel – Habony Árpád; továbbá Andy Vajna és végül a Századvéget – a kormányzati agytrösztöt – áttételesen megjelenítő Giró-Szász András.) Ezzel szemben Lázár „teríti” befolyását: egyrészt a pártszervezetekbe építette be klienseit (ebben segített például a trafikok „reprivatizálása”), másrészt a közbeszerzések és pályázatok helyi nyertesei (beleértve az agrárpályázatokat) tudják, mivel tartoznak. Azaz, ha úgy tetszik, Rogán a csúcsról próbálja akaratát ráerőltetni a Fideszre, Lázár pedig egyszerre támad felülről és alulról. Egyelőre az ő stratégiája tűnik menőbbnek (a miniszterelnök hiába akarta korábban elmozdítani), és Rogán is úgy döntött: gyökeret ereszt a pártban, és elindul egy alelnökségért.

Üzletfelek, nem szövetségesek

„Megnyúlt János arca, amikor ismertették, hogy ki hány vokssal lett alelnök”, idézi vissza egyik forrásunk a 2013-as Fidesz-kongresszust. Emlékeztetőül: az alelnökjelöltek közül Kósa Lajos 1236 voksot söpört be, Pelczné Gáll Ildikónak 1160 jutott, Pokorni Zoltánt 1082-en szerették, Lázár Jánost pedig 1005-en gondolták jó befutónak.

Az akkor már Orbán jobbkezének számító Lázár megdöbbenését az okozhatta, hogy kevesebb szavazatot kapott, mint amennyit ígértek neki. „Lázárnak csak üzletfelei vannak a pártban, barátai és szövetségesei elvétve”, állítja egy miniszterelnökségi forrásunk, „azaz, ha úgy érzi a Fidesz, hogy a főminiszter meggyengült, kongresszusi támogatói is kihátrálhatnak mögüle”. (Egy belső mérés szerint a főminiszter pont annyira népszerű a választók körében, mint Gyurcsány Ferenc DK-elnök.)

Kit utálnak jobban?

A kongresszusi küldöttek napról napra szembesülnek a kormánypárt népszerűségének erodálódásával – már helyben sem a kismutyikra buknak ki, hanem az országos balhékra. „A kérdés az, hogy helyreállítjuk-e a párt becsületét, vagy továbbra is mohó tolvajbandának tűnünk”, fogalmaz sarkosan egy középkáder. Aki úgy véli, a kongresszus arról is határoz, hogy lophatnak-e tovább a fejesek. A pártpletykák szerint leginkább Giró-Szászból, Rogánból és Lázárból van elege a Fidesznek – ebben a sorrendben. A főminiszter pedig azt a toposzt építi, hogy amíg ő vért izzad az állam működtetésével, addig a többiek – lobbiérdekeknek engedve – szétzilálnak mindent, és elütik a helyi vállalkozókat a kisebb munkáktól is.

Orbán a háttérben gyúr

Azt még nem tudni, hogy Lázárnak sikerül-e kellően kívánatosra csiszolnia imidzsét, de ha Orbánnak nem sikerül Rogánt kabinetfőnökké emelni, akkor ez a kormányfő gyengülését jelzi – akkor is, ha primátusát nyíltan senki nem kérdőjelezi meg. Ennek tudható be, hogy az őszi kongresszuson nemcsak pártelnöknek, de miniszterelnöknek is jelölte magát. Egyben azt is kijelentve, hogy a köztársasági elnöki poszt nem neki való. Alighogy ezt kimondta, fideszes vezetők szivárogtatni kezdték, hogy Kövér Lászlónak viszont nagyon is való lenne, és Orbán is szívesen látná a jelenlegi házelnököt államfőként.

Lapunk információi szerint azonban Kövér nem nagyon készül a Sándor-palotába. Egyrészt a hivatalos ceremóniákat nehezen viselő házelnöknek nincsínyére egy ilyen poszt. Másrészt a Vasárnapi Hírek tudomása szerint Áder újrázni készül, és ebben a Fidesz „veteránjai” támogatják, úgyhogy lecserélése komoly feszültségekhez vezetne.

A mondás szerint akkor költözne ki az elnöki rezidenciáról (minimális eséllyel), ha valamilyen nemzetközi szervezetnél érdemi posztra tudná belobbizni a magyar kormány. Harmadrészt pedig Orbán állítólag „nem kérte fel” informálisan Kövért, nevét pusztán azért dobta be, hogy pacifikálja a népszerűségvesztés és a folyamatos botrányok okán kiakadt pártot.

Az utolsó bástya

Másrészt, állítják forrásaink, Kövért azért sem lenne célszerű kiszerelni a pártból és a napi politikából, mert ő az, aki egyrészt védi a belső vitákban Orbánt, másrészt képes bármilyen korrekcióra rábírni. Viszonyuk bizalmas voltát jelzi, hogy egyedül a házelnök ordibálhat a kormányfővel. (Nem véletlen, hogy Hegedűs István, aki a Fidesz meghatározó tagja volt a ’90-es években, korábban azt nyilatkozta lapunknak, hogy Orbán akkor bukik el, ha két ember – Simicska Lajos és Kövér – kiáll mögüle. Nos, az előbbi, legalábbis látszat szerint, már odahagyta a Fidesz elnökét.)

Kövér pártbéli presztízsét részben az alapozza meg, hogy egyrészt ideológiai iránytűként működik, másrészt beéri a pozíciója biztosította előnyökkel, illetve azzal, hogy megkerülhetetlen hatalmi tényező (értsd: nem ragad a keze). És mindig kiáll Orbánért. Valószínűleg ennek tudható be, hogy a miniszterelnök mindenáron védeni próbálja, példának okáért nem veszi jó néven, ha az ellenzék vagy a sajtó támadja, illetve belső kritikákat kap. (Tény: a köteles beszéd óta érdemben senki nem repült rá, házelnöki „reformjait” legfeljebb szakmai kritikával illették, noha azok alaposan visszanyesték az ellenzék opponálási jogait.)

http://www.vasarnapihirek.hu/fokusz/res_es_bastya