A letiltott közmunkás majális és a nemzeti konzultáció elé...
Én vétkem
hagytam hogy kapásból hülyére vegyétek
hagytam hogy tettleg is helyére tegyétek
hagytam hogy ne legyen mázlija juszt se
hagytam hogy ne érje el még a buszt se
hagytam hogy pokollá tegyék az életét
hagytam hogy röhögve kérjék a bérletét
hagytam hogy bagóért szopja a rezet
hagytam hogy ne fogjatok vele kezet
hagytam hogy piti kis vétkekért szívassák
hagytam hogy ne derüljön ki az igazság
hagytam hogy beszálljon apuka cége
hagytam hogy ok nélkül rakják a "c"-be
hagytam hogy vergődés legyen a suli
hagytam hogy kibukni legyen a buli
fejvesztve fusson a Kultúra Házából
hagytam hogy kitessékeljék a plázából
hagytam hogy ráálljon ne nagyon szarozzon
hagytam hogy félpénzért feketén falazzon
hagytam hogy fogdossák buzgón a fenekét
hagytam hogy sokallják sokan a gyerekét
hagytam hogy tojjon a fészküket rakókra
hagytam hogy fújjon a többségi tahókra
hagytam hogy Budáig fusson egy kérvénnyel
hagytam hogy gazdagabb legyen egy élménnyel
hagytam hogy ne legyen gyógyír a bajára
hagytam hogy ne jusson gázra se kajára
hagytam hogy ne teremjen a föld eleget
hagytam hogy lopnia kelljen a meleget
hagytam hogy ne legyen kéznél a zsepije
mikor a kisboltban tör rá a depije
hagytam hogy kihulljon végleg a rostán
amikor palávert csinál a postán
hagytam hogy kibukjon hagytam hogy elázzon
hagytam hogy retardált náciktól parázzon
hagytam hogy hiába legyen a pánik
hagytam hogy ne felejtődjön el máig
hagytam hogy köpködve szidják az urát is
hagytam hogy lemossa csendben a csulát is
hagytam hogy szorongjon nappal és éjjel
hagytam hogy emiatt menjenek széjjel
hagytam hogy hibát a hibára halmozzon
hagytam hogy üljön a seggén és malmozzon
hagytam hogy börleszkké legyen a bánat
hagytam hogy bringával hajtson a fának
hagytam hogy ne játsszon érdemi szerepet
hagytam hogy ne legyen bennetek szeretet
hagytam hogy krumpliban mérjék a segélyét
hagytam hogy félvállról vegyék a fekélyét
hagytam hogy ne legyen alku a kaszásnál
hagytam hogy ne legyen jobb hecc a baszásnál
hagytam hogy jöjjön az utolsó ítélet
hagytam hogy röhejbe fúljon a hitélet
hagytam hogy ne vágyjon más hókuszpókuszra
reggel egy felesre este a Fókuszra
hagytam hogy ne legyen dolga se tébéje
hagytam hogy romokban álljon a tévéje
hagytam hogy horrorrá legyen a valóság
hagytam hogy ne legyen számára tanulság
hagytam hogy diadalt üljön az enyészet
hagytam hogy hagyja a francba az egészet
hagytam hogy ne tudja ne lássa ne értse
hagytam hogy ne fogja fel még a felét se
hagytam hogy ő legyen most is a lúzer
aki a legeslegelsők közt húz el
hagytam hogy nyűg legyen kint is és idegen
s épp olyan hazátlan jöttment mint idebenn
hagytam hogy hadd higgye ami volt köddé lett
bárhogy is kezdődött
annó a történet
én viszont ott voltam van róla papírom
fura de van ez a heppem hogy megírom
ott álltam pénztárca mobil a zsebbe'
bedugtam tövig az ujjam a sebbe
láthattam láttam is mindent és mégis:
hagytam hogy hagyjátok hadd hagyjam én is
én vétkem én vétkem én igen nagy —
hagytam hogy így legyen
de te ne hagyd