Strauss operaszerzői pályafutásának tulajdonképpen első állomása a Salome; az ezt megelőző Guntram és Feuersnot valójában még csak Wagner jegyében fogant, kísérletező alkotásoknak tekinthető. A Salome hihetetlen botrányokat kavart föl, első előadásai idején a közönség, a hivatalos körök és a szakma egyaránt "kiátkozták". Ennek az ellenállásnak egyik fő oka a szövegkönyv-választás volt: Wilde dekadens-pszichologizáló drámáját Strauss egyetlen rövid jelenet kihagyásával teljes egészében komponálta meg. A mű lényege az ezerszínű zenekarban szólal meg. Ez a zenekar ábrázolja Salome erotikus őrjöngését éppúgy, mint Jochanaan miszticizmusát, Heródes őrültség felé hajló idegességét éppúgy, mint Narraboth líráját. Az énekszólamok csak ritkán váltanak át igazi dallamosságba, inkább csak a beszéd hanglejtését követik. Kivétel Jochanaan szólama, amely elejétől végig a legszélesebb ívelésű kantábilitást képviseli. Érdekesen válik ketté a zenekar és az énekszólamok kezelése: a zenekar zsúfoltan kromatikus, míg az énekes-szólamok rendszerint tiszta diatóniában fogantak. Az egész mű bonyolultan ellenpontos szerkesztésű, amely (a zsidók kvintettjében) a politonalitásig jut el.

Rendező: Götz Friedrich

Szereplők:  Teresa Stratas (Salome),  Bernd Weikl (Jochanaan), ,Astrid Varnay (Heródiás),  Hans Beirer (Herodes).