Mit keres most itt ez a könyv részlet? Mert Veszprémben kampányolt a fideszes képviselőjelölt Némedi Lajos mellett Pintér Sándor belügyminiszter, aki az általa tartott lakossági fórumon arról beszélt: mivel a Belügyminisztérium működése kétharmados törvényekre épül, ezért fontos, hogy megmaradjon a kétharmad a parlamentben. Mi van? A részlet után egy vélemény szépen összefoglalja a politikai gyilkosságról mondott Simicska kirohanást. Még egyszer kérdezem: mi van???Lassan két éve volt már, hogy a 2015-ben játszódó 2015 című regény idevágó részletét írtam. Így aztán tényleg csak fikció, nem érhet az a vád, hogy most fantáziálom és találom ki.

Egyszerűen csak eszembe jutott ez a részlet, amikor eszembe jutott a kérdés, hogy vajon mire gondol most Orbán Viktor. Ha már úgysem tudhatjuk meg, akkor legalább maradjon a képzelgés smile hangulatjel

Íme a regényrészlet, néhányan, akik olvasták, talán emlékeznek rá:

"Mennyire tudta, mindig is sejtette, hogy ő lesz az. Ő fogja azonnal betámadni, amint lehet. Az egyetlen méltó ellenfél(...)
Az ellenségeinek könnyebben bocsátaná meg, mint (neki és a társainak). Bár meglepődve persze nincs. Inkább csak vicces elképzelni a vívódásukat, a gyötrelmet, ahogy például Kengyeles vacillálhatott… hogy elárulja, hátba döfje-e őt vagy sem. Hogy kinek a pártját fogja? Kocsisét vagy az övét? Kire tegye a tétjeit? A szarházi! Ezek tényleg nem jöttek rá, hogy csak azt lehet elárulni, aki bízik bennünk. De ő sosem bízott ezekben. Soha!
Amióta Magyarország politikai horizontján az elmúlt fél évben sűrűsödni kezdtek a felhők (…)a miniszterelnök szinte menekült az ételek és a finom falatok világába. Inni nem igazán szeretett, meg amúgy sem aludt már jól, nagy volt a feszültség, a stressz. Ha este csak pár kortyot is ivott, az már elég volt ahhoz, hogy hajnali háromkor felébredjen, aztán többé ne tudjon visszaaludni. Úgyhogy leszokott a pálinkáról, meghagyta az oligarcháinak, akik viszont ittak helyette is. Rájuk kell csak nézni, az arcukra. A fele alkoholista, de legalábbis zugivó. Láthatóan nem bírják a nyomást. És most már a kardjukat is kirántották. Aljas módon pont a legnagyobb baj kellős közepén.
A miniszterelnök régóta menekült előlük, kerülte őket. Kikapcsolódásként inkább finom falatokra vágyott, nem pedig a saját segédletével kreált új-elit társaságára. Evett inkább, mert már a sport sem hiányzott neki úgy, mint régen. Ahhoz is túl fáradt volt. Öregszik, magában ezt gondolta erről. Évekkel ezelőtt esténként még elment futni, focizni, kosarazni, kiizzadni. Számára az volt a legjobb gőzleengedés. De újabban már nincs kedve hozzá. Megszólták az egyre nagyobb hasáért, az interneten előnytelen képek keringtek róla, a nadrágjából néha kicsúszó fehér ingjén viccelődtek mindenféle jöttment nyikhajok, de már ez sem érdekelte. Tényleg nem. (…)Fáradtnak érezte magát, legalább fél évet szeretett volna aludni, de közben mégis napi 24 órában akarta tőle mindenki az eszét, a logikáját, a vízióját.
- Fejedelmet alakítasz, akitől félni kell, hát akkor mit vársz, hogy ne hajbókoljanak? Hogy ne remegjen a hangjuk? – ezt kérdezte tőle (a felesége), épp itt, épp ennél az asztalnál, talán három héttel ezelőtt.
Gúnyt érzett a hangjában. Nem néztek egymásra, csak beszéltek bele a semmibe, mintha legalábbis a mondataiknak így tompább lenne az éle, a sebek pedig, amiket ejtenek, kisebbek. Ültek a vacsorájuk felett, nézték innen, a tihanyi Belső-tó felől az apátságot, amit festőivé tett a sárgás tavaszi naplemente és a hosszú árnyékok kontrasztja. Nézték a megcsillanó Balaton vizét a frissen zöldellő Bencés domb mögött, beszívták a veranda üde, ropogós levegőjét, és neki megint végig kellett hallgatnia, hogy a felesége szerint ő annyira elmerült Erdély aranykorának tanulmányozásában, Bethlen Gábor 16 évnyi uralkodásának tiszteletében, az 1600-as évek magyar fejedelmi hatalom-logikájában, hogy tudat alatt most már a gesztusai, a testbeszéde, sőt, még a hanghordozása is pátoszt, gőgöt, és fölényt áraszt. Uram-bátyámkodó közvetlenséget a vaspáncélos parancsuralom kellős közepén.
- Ha tudná az a sok vérgőzös utálód, akik állandóan Horthyt látják benned, a kormányzót, a két világháború közötti avíttas Magyarország feltámasztását, hogy mennyire, de mennyire félreismernek. Nem Horthy vagy te, hanem Bethlen Gábor fejedelem.
És ezzel a lendülettel fel is állt a felesége, otthagyva őt és a naplementét.
...(A miniszterelnök szerint nem) volt rendjén, hogy egy olyan szegény országban, ahol ötszáz euro a havi átlagkereset, ott mindenki úgy akarjon élni, és itt a mindenkin van a hangsúly, mint azokban az országokban, ahol kétezer euró a fizetés. Miközben Magyarország még az ötszáz eurót is csak külföldi hitelekből tudja előteremteni. Olyan ez, mint egy tengeri hajószerencsétlenség, amiben Magyarország a süllyedő hajó. Egy kicsi Titanic.
A vízben hatvan ember úszik, miközben a mentőcsónakban csak negyvennek jut hely. Húsz éven át más se történt Magyarországon, mint hogy az egymást követő kormányok mind a hatvan utast meg akarták menteni. Gyávák voltak döntéseket hozni, előretekinteni, konfliktusokat vállalni. Inkább bevettek a csónakba negyvenet, ráadásul a leggyengébbeket, akik alig tudtak úszni, miközben húszat kint hagytak a csónak körül. A legerősebbeket. Aztán demokratikus vitát indítottak arról, hogy ki lenne hajlandó önként beugrani a vízbe a biztonságos csónak kényelméből, és úszni pár órát azok helyett, akik már régóta a tengerben fagyoskodnak, és mindjárt megfulladnak. Kik vállalják a terheket mások helyett, ez volt a kérdés, hogy azok is lélegzethez jussanak.
Negyvenfős csónakkal akartak Magyarországon hatvan embert megmenteni. Ez ment 1989 óta, egészen 2010-ig. Hát súlyos tévedés volt. Mert így a végén már majdnem mindenki megfulladt.
Húszat ki kell hajítani a csónakból könyörtelenül, nincs más megoldás, mert most már tényleg a túlélésről van szó, hogy legalább a vízbe esettek fele megmeneküljön. Illúzió ugyanis az összetartás és a közös túlélés. Látjuk, tudjuk, tapasztaltuk húsz éven át. Olyan csak a mesében van.
Úgyhogy aki 2011 óta bele mer kapaszkodni a csónak szélébe, azt lapáttal fejbe zúzzák. A csónakban ülők érdekében, ha valaki esetleg még nem fogta volna fel. Így fogják talán negyvenen túlélni a kommunizmus és a későbbi két évtized magyar hajókatasztrófáját.
Talán.
A miniszterelnök így látta ezt, és könyörtelenül végre is hajtott mindent, ami ehhez az ország-mentéshez kellett.
Igen, igaza van a feleségének, ő nem egy újabb Horthy, hanem Bethlen Gábor fejedelem. Valóban. Hiszen Bethlen 1613-ban gazdasági káoszt örökölt az elődjétől, Báthory Gábortól. Hát ő is! Bethlennek volt ereje és bátorsága az érdemtelenül szétosztott javakat visszavenni. Hát neki is volt! Bethlen megnövelte az állami birtokokat és javakat, hát ő is. Monopóliumot vezetett be mindenre, amivel a központi bevételeket növelhette. Ő is pont ezt tette négyszáz évvel később.
...Bethlen pár év alatt talpra állította Erdélyt, hallatlanul megnövelte az ország bevételeit, megerősítette a fejedelmi hatalmat, támogatta a középrétegeket, és igen… igen, a végén visszaszorította a rendeket.
A Kocsisokat, Kengyeleseket, Simonkákat, akikre persze szükség volt útközben, de aztán a helyükre kerültek.

Ezek tényleg azt hiszik, hogy nekik építi az országot? Hogy a végcél az, hogy ők tegyenek el személyesen mindent?

Nem tanulták meg, hogy ha ő képes visszavenni külföldi kézből a földeket, eltiporni az osztrák seftelők zsebszerződéseit, kivásárolni a MOL-ból az oroszokat, kiebrudalni a villamosenergia ellátásból a németeket, ha a kapzsi külföldi kezekből ki tudta csavarni az elprivatizált magyar gázkészletet és a tárolókat, visszavenni a mobiltelefon piac egy részét, a földi frekvenciás kereskedelmi tévétorta elég nagy szeletét, a modernkor összes fontos felületét, akkor ezeket is levadássza majd.
Mégis mit képzel magáról ez a Kocsis? Hogy ő kicsoda?

https://www.facebook.com/freitamas/posts/901965513158173:0?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201502

Merénylet a politika ellen

„Magyarországon megtörténhet egy politikai merénylet? Ezt mondja?

Persze, hogy lehet. Hogyne.

Egy Simicskát le lehet lőni?

Le, le, le. Engem is le lehet lőni.”

(Simicska Lajos villáminterjúja a Hír24-nek.)

Persze hír az is, hogy Simicska Lajos keresetlen szavakkal illette Orbán Viktort. Sőt, valószínűleg több kattintást és nagyobb nézettséget hoz, jobban eladható sztori. De a különböző testnedvekhez való hasonlításnál sokkal érdekesebb, hogy Simicska valami egészen máshoz is hasonlította Orbán Viktort: maffiafőnökhöz, aki hatalma megtartása érdekében a politikai gyilkosságtól sem riadna vissza.

Nehéz olyat is állítani, hogy Simicska megbízható forrás lenne, hiába keringenek alátámasztottnak látszó pletykák, hogy ez a kormány – például Lázár János az RTL-lel való tárgyalás során – olyan eszközöket is bevet a zsarolástól a megfélemlítésig, amelyek nem tartoznak a hagyományos értelemben vett kormányzás eszköztárába. Ha Simicska Lajos, Orbán Viktor egykori jó barátja és katonatársa, a Fidesz korábbi legfontosabb embereinek egyike azt állítja a miniszterelnökről, hogy meg akarja öletni, annak súlya van. Még akkor is, ha Simicska Lajos vélhetően ideges volt.

Innentől kezdve három lehetőség képzelhető el. Az első, hogy Simicska Lajos nem tartja komolynak a fenyegetést, csak ártani akart Orbánnak. Ez lehetséges, de elég sokféle eszköz áll rendelkezésre a közösen megélt, politikailag is kínos történetek elmesélésétől mondjuk annak megszellőztetéséig, hogy Orbán Viktornak a vagyonnyilatkozatával ellentétben nem 940 ezer forintos megtakarítása van, hanem mondjuk ennek tízezerszerese. A második lehetőség, hogy Simicska valóban tart egy merénylettől, és ezt hirtelen felindulásból formába is öntötte, ami nem kizárható. A harmadik ennek továbbgondolt változata: Simicska éppen azzal akarta magát bebiztosítani, hogy előre felveti egy merénylet lehetőségét – azaz ha valódi fizikai sérelem érné, mindenki Orbánt és körét sejtené a dolog mögött. Ezt a maffiavádat pedig még Magyarországon sem lehet súlyos politikai következmények nélkül túlélni.

Az őszödi beszédnek is volt egy hasonló, igen érdekes tanulsága. 2006-ban Gyurcsány Ferenc rendkívül érthető, olykor trágár formában beszélt az MSZP-frakcióhoz. Ezért is volt belőle olyan könnyű az ellenfelek számára politikai üzeneteket gyártani. Azt mindenki érti, hogy „hazudtunk”. De a legérdekesebb mégis az volt, hogy Gyurcsány – helyesen vagy tévesen – azt gondolta, hogy ezekkel az emberekkel így kell beszélni, ez az a nyelv, amit megértenek. A Simicska-féle megnyilatkozásnak sem az Orbánra aggatott jelzők a legérdekesebb elemei, hanem az, hogy Simicska szerint Orbán akár meg is öletné őt a hatalomért. Vagy legalábbis nem tartja annyira irreálisnak a felvetést, hogy ne mondja ki a médiában.

Márpedig magyar miniszterelnököt a rendszerváltás óta még nem vádoltak meg olyasmivel, hogy bárkit megöletne. Mindez persze még arra sem bizonyíték, hogy Orbán Viktor fejében egyáltalán megfordulna ilyesmi – de arra igen, hogy a Fidesz erős emberei ezt gondolják egymásról. A kormányzó pártban uralkodó szervezeti kultúra leginkább egy maffia vezetőinek kapcsolatát idézi.

Csakhogy ez nem egy bűnszövetkezet, hanem egy ország, ami akkor lesz sikeres, ha vezetői saját érdekeik mellett legalább egy kis érdeklődést mutatnak a közügyek iránt. Például a gazdaságban nem kizárólag a megszerezhető pozíciókat, egészségügyben nem kizárólag megtakarítható és ellopható pénzt, a médiában nem kizárólag a hatalomhoz vezető sárga köves utat látják. Simicska Lajos mondatai – egyébként egész létezése – pontosan arról árulkodnak, hogy ezek a szempontok nemhogy másodlagosak, de nevetségesek Orbán Viktor számára.

http://hvg.hu/velemeny.nyuzsog/20150210_Merenylet_a_politika_ellen